Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-02 / 49. szám

1927 március !5. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Jelentős fordulat asz összeomlott Belvárosi Bankügyében Elárverezték a budapesti Vörös-féle ípázat. (A Délmagyarország munkatársától) Kö­rülbelül két évvel ezelőtt omlott össze — mint még emiékeze'es — a konjunktúrák idején alakitott Belvárosi Bank. A banknak hatalmas kinlevőségei voltak, fizetési kötele­zettségeit pedig nem tudta teljesíteni. A bank — mint ismeretes — bejelentette fizetéskép­telenségét és kényszeregyezséget kért hite­lezőitől. Számos izgalmas tárgyalás után a hitelezők túlnyomó nagyrésze elfogadta a felajánlott negyvenszázalékos kényszeregyez­séget, amely jogerőre is emelkedett, bár többen jogorvoslattal támadták meg a bíróság határozatát. A biróság arra kötelezte a bank igazgatóságát, hogy egy év alatt elégítse ki negyven százalékig a hitelezőket. A hitelezők közül azonban — mint emlékezetes — néhá­nyan csődöt kértek a bank ellen. A Belvárosi Bank összeomlásának egyik főoka az volt, hogy a bank iulnagy összege­ket helyezett ki olyan helyekre, ahonnan nem kaphatta azokat időre vissza. így a budapesti Vörös István Kereskedelmi és Gazdasági Készvénytársaságnak kétmilliárdot hitelezett és a kölcsönt a részvénytársaság budapesti házára kebeleztette be első helyen. A Kereskedelmi és Gazdasági Részvény­társaság budapesti Párisi-ucca 4. számú bér­házát, amelyre a Belvárosi Bank körülbelül kétmilliárd koronás követelése is be volt kebelezve, a budapesti központi járásbiróság hétfőn árvereztette el. Az árverés iránt igen nagy volt az érdeklődés. A ház 3.150,000.000 koronáért kelt el és a vevő ötszázmillió ko­rona bánatpénzt helyezeti óvadék cimén letétbe és kötelezte magát, hogy a hátralékot hatvan nap alatt három egyenlő részletben fizeti le az árverés jogerőre való emelke­dése után. A törvényszék a Belvárosi Bank csődügyé­ben legutóbb ugy döntött, hogy a hétfői árverésre való tekintettel március harmadikára halasztotta el a tárgyalást. Éppen ezért a bank hitelezői szerdán délután öt órakor a Hági külön termében gyűlést tartanak, hogy megbeszéljék azokat a lépésekel, ame­lyekel érdekeik megvédése céljából ten­niök kell. Az üdvözlések féltizenkeüőkor kezdődtek. Először a szegedi katolikus papság élén dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök üdvözölte a hetvenéves prelátust. Üdvözlő beszédében ki­emelte Várhelyi József papi erényeit, különö­sen szívjóságát, kötelességtudását és áldozat­készségét állította követendő példaképül a fia­talabb papok elé. A prelátus meghatottan válaszolt a me­gyéspüspök üdvözlésére. Kijelentette, hogy más vágya nincs, mint hogy ezentúl is Isten dicsőségére, egyháza és hazája javára és fő­pásztora megelégedésére folytathassa műkö­dését. A papság után a város hatóságának üdvözlő küldöttségét vezette a főispán és a polgár­mester. Ezzel a küldöttséggel jelent meg Vár­helyi előtt Teleki Pál gróf is, valamint a vá­ros tanácsának és törvényhatósági bizottsá­gának tagjai. A polgármester üdvözlő beszédében elmon­dotta, hogy Várhelyi József főtörekvése min­dig az volt, hogy áthidalja azokat az ellenté­teket, amelyek a város társadalmában kelet­keztek. Mindig a béke és a szeretet jegyében munkálkodott. A főispán, mint a kormányzat szegedi expo­nense üdvözölte Várhelyit, kijelentve, hogy a prelátus egész életében csak adott, de nem kért soha semmit az államtól. Felmentettek tizenhárom nazarénust, akiket okirathamisitással vádoltak meg kitérésük után. II szegvári plébános vitája nazarénussá lett híveivel. (A Délmagyarország munkatársától) Sizegvár községben a mult év nyarán arról tettek feljelentést,, hogy nagy számban térlek ki a ró­mai katolikus hivők. A törvények szerint a ki­térni óhajtóknak két alkalommal kell bejelen­teni plébánosuknál szándékukat. így törlént azulán, hogy Hurtovics Irén, Kamasz Mátyás és még 11 szegvári lakos több alkalommal is jelent­kezelt dr. Ver Ion Lajos szegvári plébánosnál és annak rendje és módja szerint bejelentették, hogy az egyházból kilépnek és a nazarénu­sok h o z csatlakoznak. A plébános huzta-halasztotta a bejelenlés elin­tézését, amire a kilérők tanuk által aláirt bizo­nyítván y t készítettek arról, hogy a plébános­nál két alkalommal is megjelentek, de az kérel­müket nem teljesilette. A tanuk által aláirt bizo­nyítványt ezután bemutatták a mindszenti fő­szolgabiróságon, amikoris a megkérdezett plébá­nos kijelentette, hogy a bizonyítvány hamis, mert az abban foglalt állitások nem felelnek meg a valóságnak. A plébános bejelentése után a kilérők ellen k ö z­ok irat hamisítás cimén indult meg az el­járás. A szegedi törvényszék fi ö m ö r y-tanácsa ked­den délelőtt vonta felelősségre a vádlottakat, akik kijelentették, hogy nem a törvény által előirt két izben, hanem négyszer jelentkeztek a plébáno snál, aki a hozzá fordulókat »csor­dának nevezte és kérésüket nem teljesiteLte. A kihallgatott dr. Verton Lajos plébános el­mondotta hogy 1925. május havában hívei kö­zül többen megjelentek nála és elbocsájtó levelet ké;:tek. ö nem tagadta meg kérésüket, csak azt mondotta, hogy az idő már későre jár és jőjje­nei máskor. A hivők erre kritizálták a katolikus vallás dogmáit és eltávoztak azzal, hogy legkö­zelebb ismét eljönnek. Elnök: Az kétségtelen, hogy a lelkipásztor nem örül, ha hivei kitérnek, főtisztelendő ur talán e miatt került ingerült állapotba? Tanú: Ezért én nem haragudtam, meri min­denkinek tiszteletben tartom a meggyőződését. In­dulatos pedig nem voltam. — A vádlottak azt mondták, hogy tisztelendő ur minden jelentkezés alkalmával elutasította őket, noha a hivők követelték elbocsájtásukat? — A törvény engem nem kötelez az «1 bocsájtó levél kiadására. — A főtisztelendő ur használta azt a szót, hogy msord a?« — Nem! Csak haragudtam, hogy oly nagy tö­megben jöttek a plébániára. — A hivők tulajdonképen miért akarlak ki,lérni! — Az okát nem akarták megmondani. — A főtisztelendő ur miért rendezett hitvitákat a kitérni óhajtókkal? — Én nem vitáztam velük. A vád- és védbeszédek elhangzása után a tör­vényszék mind a 13 vádlottat felmen­te 11 e a vád és annak következményei alól. A törvényszék indokolásában megállapította, hogy a vádlottak a törvény értelmében szab á 1 y­szerűen jelentették be kilépésüket az egyházból. A törvény ugyanis nem irja elő, hogy a kitérni óhajtók a nap milyen órájában jelentkezzenek a lelkipásztornál. Hogy a hivők a plébániai hivatalos óra után jelentkeztek, az a törvény értelmezése szerint szabályszerűnek te­kinthető. E tényekből megállapítható, hogy a ta­nuk által kiállítóit »bizonyítvány« állításai, amelyek azt mondják, hogy a plébános nem akarta kiadni az elbocsájtó levelet, megcáfolást nem nyert. A felmentő Ítélet ellen a vád felebbezést jelentett be a táblához. /1 város egész társadalma ünnepelte a Hetvenéves Várhelyi prelátust. Küldöttségein, üdvözlések, virágok. tifikált, majd Te Deumot mondott az egész szegedi papság asszisztálása mellett. Az ünne­pélyes szentmisén ot volt dr. Aigner Károly főispán, a városi tanács élén dr. Somogyi Szil­veszter polgármester, gróf Teleki Pál, aki hétfőn éjjel érkezett Szegedre azért, hogy Vár­helyit üdvözölje, a helyőrség tisztikara, az állami és a városi hivatalok vezetői, valamint a zászlók alatt kivonult egyesületek. Az egyházi ének- és zenekar Csornák Ele­mér karnagy vezetésével Reinberger C-dur miséjét adta elő Kőnig Péter orgonakisére­tével. A Te Deum után a prelátus teljes asszisz­tenciával a Templom-téren és a Somogy i­uccán végig haladva vonult be a plébániára, több, mint háromezer lelkesen éljenző isko­lásgyerek sorfala között. (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged város társadalma impozáns keretek között ünnepelte meg Várhelyi József pápai prelátus születésének hetvenedik évfordulóját és az ün­neplés fényét még emelte az a kitüntetés is, amelyet Szeged város közszeretetben álló fő­papja kapott a társadalmi béke helyreállítása érdekében kifejtett eredményes munkássága elismeréseképen. Az ünneplés tulajdonképen már hétfőn megkezdődött, amikor a város társadalmának minden rétegéből felkeresték üdvözlésükkel a jubiláns prelátust és este, amint arról részletesen beszámoltunk, az egye­sült szegedi dalárdák lampionos szerenádot adtítk tiszteletére. A hivatalos ünneplés kedden folyt le és a fogadalmi templomban kezdődött reggel tiz órakor, amikor a hetvenéves főpap misét pon­Várhelyi József válaszában kijelentette, hogy ami eredményt eléri, azt a városi ható­ság megértő támogatásának köszönheti. Ezt a támogatást kéri a jövőre is. A helyőrség tisztikarának küldöttsége kö­vetkezett ezután. A tisztikar üdvözletét Maas­burg Kornél báró ezredes tolmácsolta. A rendőrtisztek küldöttségét dr. Zankó Árpád és dr. liuócz Béla rendőrfőtanácsosok vezet­ték, a szegedi katolikus egyházközségek kül­döttségét dr. Muntyán István táblai tanács­elnök, a Katolikus Körét dr. Tóth Imre, a főigazgatóság és a szegedi középiskolák ta­nári testületének küldöttségéi dr. Lippay György tankerületi főigazgató, a tanfelügye­lőség és a polgári, valamínl az elemi iskolák tantestületének küldöttségét Gombkötő Antal tanfelügyelő vezette, az egyetem üdvözletét Menyhárt, Erdélyi és Schmidt professzorok tolmácsolták, a vasuli üzletigazgatóságét tíeher János üzletigazgató, a pénzügyigazgatóságét Kolb Árpád pénzügyigazgató, a postáét Scháffer igazgató, a Katolikus Nővédő Egye­sülelét Gárgyán Imréné, a MANSz-ét Sciiill Fülöpné, a szegedi urinők Mária kongregáció­jáét Karg ezredesné, a Szent József akcióét Muntyán Istvánné, a Pusztaszeri Árpád Egye­sület, a Protestáns Nőegylel, a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége, az ujszegedi Szent Vince Egyesület, az Iparos Ifjak Közművelő­dési Egyesülete, a Mezőgazdák Szövetkezete, a Csongrád megyei Vitézi Szék, a Palánki Föld­mives Egyesület és még számos társadalmi egyesület vitte el üdvözletét a jubiláló prelá­tusnak. Az üdvözlések délután félkettőig tartottak, amikor a szegedi piarista rendház adott ebé­del Várhelyi József tiszteletére. Az ebéden Kiss István igazgató mondott pohárköszön­tőt a prelátusra, aki viszont a piaristákra emelte poharát. Várhelyi József az ország minden részéből rengeteg üdvözlő levelet és táviratot kapott, a szegediek pedig valósággal elhalmozták vi­rággal. A virágcsokrok három szobát töltöttek meg, sőt még az ünnepi misén az oltárokat is ezekkel a virágokkal diszitették fel. Dr. Aigner Károlyné művészi kivitelű bronzfeszü­lettel lepte meg a prelálust. Sielök halálos szerencsétlensége Róma, március 1. Turin közelében a hó­görgeteg 4 sielőt eltemetett. Egyikük ki tudta magái szabadítani, a másik háromnak azon­ban csak a holttestét sikerült kiásni a hó alól. Alkalmisvélel! 1 literes villamos főző . . 10 pengő 1 villamos vasaló 31/» kgr. 18 pengő Eredeti Siemens gyártmány, 2 évi szavatossággal. Fonyó Soma SSS^

Next

/
Oldalképek
Tartalom