Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-08 / 30. szám
2 DÉLMAG Y ARORSZ AG 1927 február 8. •litolta az egyensúlyi. Közben kisüli, hogy jelen van Berta Szilveszter egyesületének elnöke is. csak nem akarl szólani, rábízva a nyilatkozást helyettesére. — Mái mondja mög maga, aláírja-e? szólította elő a háttérből az elnököt Gerle. — Én kérőm csak annyit mondhatok, hogy Gerle méltóságos úrra szavaztam. — Akkor rendbe van. Azért még se voll egészen rendbe még a dolog. Valaki megkérdezte Gerlétől, hogy honnan tudja azt, hogv Hassay eltávozott a teremből, amikor a kormányzó beszélt. Az összes lapokat végigolvasiam, mindbe benne voll. I.esz még választás. Nekünk át kell menni más pártba, Rassav urat nem fogadhatjuk cl. Nem a képviselői mandátumról van ill szó. Sohase vágyakoztam rá, de nem voll gondolalomban az sem. hogy egy zsidó fiskális csússzon be az én hátamon a páriáméul be. Magyar Péter a legvégén, nyilatkozott az alsótanyai gazdakör nevében. — Sajnos, hogy így történi — mondotta bizonytalanul —, ha a párt azt akarja, akkor én is meghajlok előllc. Ezzel vége is volt az értekezletnek. Gerle Imre felszólította a körelnököket, hogy irják alá a bizalmatlansági nyilatkozatot. A nehézkezű magyarok szép sorjában alá is irták, de aláirtak azok is, akik nem viselnek semmiféle egyesületi tisztséget. így össze is gyüll vagy üzenkél aláírás a terjedelmes nyilatkozaton. Gerle Imre ellelle az irásl és indull hazafelé, hogv olt borítékba tegye és elküldje Rassay Károlynak. A megnyilatkoztatott magyarok pedig kocsira ültek és a fürge lovak vigan kocogtak a keményre fagyott országutakon hazafelé. Talán azon gondolkoztak, hogy milyen furcsán születik meg az egyhangúnak« jelzett lialározal. www wwwMWMn vimMmmimamMmimmimMmtmtmfBimglimimimimM Szigorlat után mulatozás, verekedés, zsldózás és feljelentés kormányzósértés míati. (A Délmagyarország munkatársától,) Reismann Gyula és öccse Reismann József két barátjukkal 1923 junius 22 én este az Ónozócsárdában szórakoztak. Éjfél után járt már az idő, amikor három kissé italos, aznap szigorlatozott joghallgató tért be abba a szobába, ahol a kis lársasóg csendben iddogált. A három, azóta már doktorrá lett joghallgató, Balázs Rudolf, Horváth Öd ön és Jelentcs István azzal kezdie a mulatást, hogy elhuzatták a cigánnyal az Erger-Berger-1, majd lezsidózlák a másik asztalnál mulató társaságot A társaság nem hallgatta tétlenül a feléjük szálló kiáltozásokat, hanem tetllegesen vett elégtételt a sértegetőkön. Közben Báláz- a telefonhoz szaladt és kérle az inspekció' rendőrti i/tet, hogy őrjáratot küldjön ki az Ónozó csárdába Az őrjárat azután éjjel 3 órakor előállította az egész társaságot a rendőrségre, ahol kihágás miott indult meg ellenük az eljárás. Ezzel azonban nem fejeződölt be az ügy. A verekedést követő egyik napon Balázs Rudolf feljelentést tett az ügyészségen Reismann Gyula ellen azon a címen, hogy a szóváltás közben a következőket mondotta: „Horthy-kutyák, gajdeszbe küld tétek a bátyámat." Reismann Gyula ellen erre az ügyészség kormányzósértésért inditotla meg a bűnvádi eljárást és a törvényszék hétfőn délelőtt tartotta meg ebben az ügyben a főlárgyalást. A tárgyaláson a három jogászt tanuképen hallgatták ki. Dr. Balázst a tanócselnök a tárgyalás folyamán viselkedése miatt többször rendreutasította. A három tanú egyébként nem tudla bebizonyítani azt, hogy a kérdéses kiléteit Reismann Gyula mondotta volna és igy, bár a törvényszék Ítéletében kimondotta hogy a kormányzósértés megtörtént, de a vádlottat felmentette, meri nem lehetett bűnösségét megállapítani. Az ügyész megfelebbezte az ítéletet. w«MmmM M«MiMiMMMfl*aafíw A Délmagyarország párisi tudósítója a párisi magyar követné!. Egy órás meghitt beszélgetés báró Korányi Frigyessel művészetről és munkanélküliségről. 1' á r i s, f t' 1) r u á r b a n. A ('. h a m p s-K 1 y sé e s immár újból a párisiaké. Pár hónappal ezelőtt angol szónál egyebei nem igen hallott az ember a környékén. Á CliainpsÉlysées megszédült az -aranytól, eladta magát bőven ömlő angol fontokért, amerikai dollárokért; Folyt a pezsgő, a suhanó autókban mámoros emberek kacagtak, ordiló néger muzsika ütött beléd minden uccasarkon, (a Szajna hidjai alatt csoportokban aludtak a nyomorgók.) De mindez már elmúlt, a Chanips-Élysées fölébredt, lerázta magáról a mulató idegenek hadát, a forgalom lázas lüktetése kissé alábbhagyott. Semmi sem maradt a mámoros, ziláltütemü éjszakákból, a Chanips-Élysées elszállt lidérces álmából, csak a valóság: a nyomorgók, a szomszédos Szajna hidjai alatt. A Champs-Élysées-be torkoló rue de Berryn, már a komoly és zárkózott főúri paloták sorában, áll egy épület, ahová a legörjöngőbb időkben sem szűrődött be soha semmi a megszédült avenne lombolásából: a magyar követség palotája. Egy darab Magyarország. A berek Magyarországa. A sok fogadnak, magyarul tásl kérsz. Valahogy fölenged szivedben hagyatottság, az idegenség érzése. Az épület lelke, Magyarország párisi követe: Báró 1\ o r á n y i Frigyes. Pillanatig sem kell várakoznom az előszobában, azonnal fogad. Könyvek, mindenütt könyvek, mintha nem is miniszter szobájában lennék, hanem valami iró műhelyében, fis a velem szembenülő halkszavu urnák a szaván becsületes dolgozó cmfalakon magyar íöliráfelelnek, ha ulbaigaziaz elis át-átrezeg az irodalmár szeretete minden iránt, ami művészet, kultura. Első mondatával a Hattyú sikere után érdeklődik: Tetszik-e az Odéon törzspublikumának? Mi a színészek véleménye? Ideáig megy-e a darab? És szivből örül, hogy a legjobbakat mondom. A legégetőbb párisi problémára terelődik a szó: a munkanélküliségre. — A legtöbb magyarnak, amíg jólétben él, eszébe sem jut a magyar követség. Akkor keresnek csak föl, ha baj van. Azt gondolják, hogy a követség mögött aranyhegyek állanak. 400 munkanélkülit elhelyeztünk, ingyen vonalot indítottunk haza, ingyen ebédeket adattunk, a követségen alkalmazásban lévő urak közül, hányan oszlottak ki segélyt a saját pénzükből. A magyar követség minden lehetőt megtesz a nyomor enyhítésére. Bárcsak lennének forrásaink, hogy mindenkin segíthetnénk. — Mi a véleménye, kegyelmes ur, az iltmaradt magyar kolónia föladatairól? — Művészek, irók diákok közül nem nagyon utaztak haza és amint értesülök, a Parisban maradt entuellektüelek szervezetbe tömörülnek. Nagy érdeklődéssel kisérem mozgalmukat és minden komoly törekvésnek szivből örülök. De csakis az általános érdekű mozgalmakat helyeslem. Dilettánsok öncélú vállalkozásaihoz nem adhatom oda sem a magyar követség, sem a magyar követ nevét. Minthogy meg vagyok győződve a magyar kultura magas értékéről, a kulturális propaganda útját látom a le g h e 1 y e s eb b n e k. A francia élet vérkeringésébe kell belekapcsolni amagyar értékeket. Hogy a francia polgár megszokott esti szinházelőadásában magyar darabot kapjon, hogy az újságjában, folyóiratában a magyar irás jóságával hívja föl figyelmét a magyarokra. örömmel látom, hogy íróink és művészeink közül sokan ezL az utat választották és hogy a Párisban élő magyarok dolgoznak. A napokban Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond nevével találkoztam francia lapok és folyóiratok hasábjain. Frank Frigyes festőművésznek inost nyill meg a kiállítása. Hangversenyeken magyar dall, magyar szerzők müveit hallani. Minden magyar eseményt számontartok, fis örülök, hogy ilyen ereddmények koszorúzzák a magyar kulturinunkát, mint például Heltai Jenő és Molnár Ferenc becsületrendje. Dolgozni, megismertetni a magyar kulturát. ez az álláspontom a párisi magyarság föladatairól. Pár szót kérek a nemzetközi s z i n h á z o 1 i mp i á s z r a vonatkozóan. - Bár a magyar művészet nem marad el a francia mögött, csak egyetlen téren tudná fölulmulni: a színművészet terén. Szinészanyagunk határozottan jobb a franciánál. Ezért magam is azon igyekszem, hogy Magyarország részi vegyen a tavaszi szinházünnepségeken. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a külföld előli méltóan hallassuk szavunkat. Sokáig beszélgettünk még. Művészekről, könyvekről, irányokról. Kitűnő tájékozottsága szinte lenyűgözi az embert. I7.z a kiváló szellemű ember képviseli Magyarországol Párisban. Dont Ferenc A5Z olva&é Jajkiáltás asz ujjszegeái gazdasági telepről. Tekintetes Szerkesztő Ur! Mi, ujszegedi. úgynevezett gazdasági telepi lakosok, Szegednek legmostohább polgárai vagyunk. Nem gondolt ránk senkisem. Sem a 22 év óta fennálló telepünkre, mert ini csak hallgatunk, szenvedtünk és türtünk. Az pedig nem volt helyes, lui esetleg küldöttségileg járultunk volna a polgármester ur szinc elé," bizonyára történt volna valami. így azonban 22 év óta nem kaptunk semmit, sem járdái. sem vizet. Nem gondolt ránk sem a polgármester ur, sein a városi tanács, mert talán nem kapta a sárban gazdag kis falunk a város előkelői egyikének nevét sem, mint például a Somogyi,telep. Azoknak járdájuk és árlézi kutjuk van. nekünk pedig az óriás sártengerbe kell bele pálnunk. Mi számüzöttei vagyunk Szegednek. Most azonban itt tisztelettel felkérjük a polgármester urat, hogy tekintsen egyszer miránk is, gazdasági telepi polgárokra. Méltóságos uram, nálunk is dühöng az influenza és vannak olyan családok is, ahol a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki beteg. Az orvost pedig nem tudják kihívni, mert az óriási sárban nem tudnak érte menni és nem lud kijönni ide. Ha mindenáron azt akarják, hogy mégis kijöjjön, akkor négy lovat kell a" szekérbe fogni... Méltóságos uram, tessék egyszer már mireánk is gondolni. Tisztelettel: Egy gazdasági lelepi nyomorgó ízléses báli 82 és esíélyl cipők megérkeztek ! ! ! Tartósságban, minőségben,árba felülmúlhatatlan*>' ui4 Del-Ka harisnyák fogalommá váltak. ^agy újság és öröm lesz péntektől vasárnapig a KOHZÓBBH Harrold Lloyd és Adolphe Men Joii nagy nevettető előadásain 1 Hjmnom ECOYD Megöltem anyósomat általános öröm 11., 12., 13-án a KORZÓBAN.