Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-02 / 26. szám

1927 február 2. 1)£LM Afí » ARORSZ Áf. 3 Faragó Ödön lemondoíí, — város házikezelésbe vette a színházat. (A Délmagyarország munkatársától.) Ileiekig tartó titkolózások és rejtélyes taktikázások után a város tanácsa kegyetlenül radikális császárvágással szanálta a színházat, helyesebben Faragó Ödön színigazgatót. A szanálás módja abban állott, hogy a színházi éhbéreseket, Thália templomának felkent egereit belekényszeritették olyan áldozatokba, amelyek páratlanul fognak állni a magyar színészet történetében. Pedig a magyar színészet története ismer annyi mártírt, amenynyivel megtelne egy uj színházi mennyország. A döntés megtörtént: A város házikezelésbe vette a színházat, amelyről Faragó ödön.színigazgató lemondott, miután harminc százalékkal redukálta a társulat létszámát. Faragó ödön azonban továbbra is a színház élén marad, nem mint bizonytalan jövedelmű és sorsú vállalkozó igazgató, hanem mint Szeged szabad királyi város színházának íixlizetéssel és bruttó haszonrészesedéssel szerződtetett művezető igazgatója. A színháznak van egy intendánsa is, Fodor Jenő tanácsnok, aki lebonyolította ezt az egészen speciális szanálást. A helyzet most már egészen tiszta. A város hatósága megváltónak érzi magát. A torony ¡dalt önelégült büszkeségtől duzzadnak a kultúráért hevülő keblek és büszke önsajnálkozással állapítják meg, hogy —- áldozatok árán bár, de azért pompásan sikerült a megoldás. Tényleg sikerült. Huszonöt színészt röpített ki ez a hatósági szanálás a színházból a bizonytalanságba. Kezükbe nyomtak néhány bankót, éppen annyit, amennyiből kél hónapig megválthatják szanálatlan testüket az éhhaláltól. Fenn, a színházi irodában Fodor Jenő tanácsnokkal együtt jelenvolt kedd reggel a hánnas vizsgáló bizottság. A városi urak közölték a jelentkező színészekkel, hogv Faragó Ödön lemondott a színházról, amelyei a város házikezelésbe veti és a város fizeti ki a kéthónapi végkielégítéseket. Tessék, ilt a pénz és tessék aláírni a nyuglákat. A legtöbb színész örült, hogy ebben az általánossá tett bizonytalanságban megfogható pénzhez jut, szó nélkül aláirta a nyugtát. Voltak azonban olyanok is, akiknél nem ment a harakiri egészen simán. — Ahogy tetszik — mondták a városi urak —. Faragó ödön már nem színigazgató, a pör évekig eltarthat. Ila nem kell a pénz, el lehel menni anélkül is. Igaz, a pör nagyon sokáig elhúzódhat. Aztán kit is pöröljön a színész. A várost nem lehet, mert nem a város kötötte meg a szerződésekéi. Faragó Ödönt'' Aláírom kérem, de jogfentartással. — Tessék. A szincsz odaírta a nevét, de hozzátette, hogy kényszerhelyzetben és jogfentartással felvette a pénzt, mert ami biztos, az biztos. A differenciát pörölheti azután is. A színházi irodában drámai jelenetek is adódtak. Az egyik színész, aki nem irt alá semmiféle nyilatkozatot, kijelentelte, hogy nem veszi fel a végkielégítést, mert abból szeptemberig nem tud megélni, ü pedig szeptemberig szerződött. — Faragó lemondásával ez a szerződés megszűnt — világosították fel a város képviselői. — Uraim, nekem beteg feleségem van — mondta fojtott hangon a színész , ha kidobnak innen, hazamegyek, előszedem azt a pisztolyt, amellyel végigverekedtem a világháborút és olt lövöm főbe magam a városháza előtt a szegedi szinikultura nagyobb dicsőségére. Ne tessék fenyegetőzni. Délre mégis csak kész volt a szanálás. Fodor Jenő jelentést teli az eredményről a polgármesternek és bejelentette, hogy szerdán Budapestre utazik, megszerezni a város számára a színigazgatói koncessziót. Addig Faragó ödön vezeti a színházat. Reméli, hogy a koncessziót azonnal megkapja és igv a csütörtöki tanácsülésen perfektuálhatja majd a tanács' a dolgot. Csütörtökön köti meg a város a szerződéseket azokkal a színészekkel, akik nem kerültek B-ljstára és azokkal, akikkel majd kiegészítik a csonka társulatot. Az uj fizetéseket az intendáns állapítja majd meg. Az uj városi színtársulat nem lesz teljes. Az opera-ansamblé tagjai kivétel nélkül Blistára kerültek, pedig emlékezünk rá, hogy a szegedi színház egyik igazgatója éppen abba bukoll bele, hogy nem akart operaegyüttest tartani. Összefoglalva a történtekel: Faragó ödönt három hónappal ezelőtt meghívta a város a szegedi színház élére vállalkozó igazgatónak. Faragó nagyon minimális anyagi erővel rendelkezett, de ez nem volt akadálya a meghívásnak. Megvásárolta Andor Zsiga színházi felszereléséit halszázkilencvenmillió koronáért. A vételárhoz négyszázmillió koronáml a város járult hozzá, de kézizálogként lefoglalta a felszerelést. A színház aránylag igen jól ment. mmiimwmjmmmmmwvwwwvmmvmmmmimmmimw A színészek pontosan megkapták redukált gázsijukat, bár a tárSuíat tulnagy volt, hiszen a város presztízskérdést csinált abból, hogy a meghívott Igazgató átvegye az Andor-féle társulatot, sót azt kiegészítse a Szegeden tartózkodó szlnészgárdával is. Az események a szerencsétlen kezelés után, amely magán viselte a lehetetlenség bélyegét, szigorú következetességgel sorakoztak egymás mellé. Faragó ödön egy szép napon rájött arra, hogy anyagi képességeit túlhaladják a terhek, amelyeket a szegedi színház elnyeréséért magára vállalt. A városhoz fordult szanálásért. A város szanálta Faragó Ödönt, szanálta a színházat és agyonszanálta a társulat harminc százalékát. Mehetnek a sóhivatalba. A fő az, hogy végre tiszta a helyzet, a színészek bámulatos hidegvérrel végezték el magukon a harakirit, hogy a város hatósága rizikó és áldozat nélkül házikezelésbe mentette át a színházat és művezető igazgatóvá mentette át Faragó Ödönt. A legutolsó időben kilenc szegedi iparvállalat szüntette be Sürgős és komoly hatósági intézkedésre van szükség a szegedi ipar megmentése érdekében. — A. Munkaadók Szövetsége memorandummal fordul a főispánhoz és a polgármesterhez. (A Délmagyarország munkatársától.) Több mint öt hét előtt a Délmagyarország karácsonyi számában hirt adtunk arról, hogy súlyos válságban -van Szeged ipara, hogy egymásután szűnnek meg a szegedi üzemek és ha gyors és határozott hatósági intézkedés nem történik, a határváros Szeged halódó ipara a halálos Ítélet előtt áll. öt hét elmúlott és az illetékes hatóságok egyetlen lépést sem tettek a szegedi ipar megmentésére. A hatósági intézkedés pedig nemcsak az üzemek érdekében szükséges, hanem a munkanélkül éhező .szegedi munkások nagy tömege érdekében is, akiknek száma minden nappal nő. A halóságok pedig nem mozdulnak. Szeged ipara pusztul. A kérdés tegnap a Szegedi Munkaadók Szövetsége elé került, ahol konkrét adatok alapján a legkétségbeesettebb hangon tárgyalták az aggasztó helyzetet. Számos felszólalásban, dr. Cserzy Mihály titkár pedig adatokkal bizonyította, hogy a legsúlyosabb helyzet vár a szegedi iparra, majd elhatározták, hogy sürgősen memorandumot juttatnak el a főispánhoz és a polgármesterhez, amelyben vázolják a helvzetet és sürgős ankét összehívását kérik. Szomorú tények mutatják a szegedi ipar helyzetét. A legutolsó időben megszüntették működésüket a következő üzemek: Terápia dobozgyár (120 Vajda-féle kefegyár (50 Ferrária vasárugyár 100 kálta üzemét. munkás), munkás), munkással reduPárisi Nagy Áruház játéküzeme (40 munkás'. Jób és l.óránt szalámigyár (40 munkás) Bécs mellé költözött. Alföldi szalámigyár (80 munkás). C.ziimer szalámigyár (150 munkás). Ariadné köt szövőgyár 200 munkás helyett ma már csak 50—60-at dolgoztat. A cipőgyártó üzemekben legutóbb 200 munkás veszítette el kenyerét. Ezeknél az adatoknál nem kell súlyosabb bizonyíték arra, hogy sürgős hatósági intézkedésre van szükség. A memorandumban vázolni fogják, hogy Szeged határváros lett, de a halárvároKok minden előnye nélkül. Az anyagok leszállításával és a kész áruk piacra való szállításával járó kettős fuvarköltséget a szegcdi ipar nem bírja el. Szeged a legsúlyosabb földrajzi helyzetben van az összes városok között. Példa erre, hogy a levágott sertést Vásárhelyről olcsóbban lehet a fővárosba szállítani, mint Szegedre. Ehhez járul az is, hogy Szegedre a legdrágábban lehel csak minden üzem alapanyagál: a szenet szállítani. Iizzel szemben Békéscsabának például jelentős kedvezményei vannak. Vázolni fogják, hogy Szegedet egyetemi várossá fejlesztik, de ugyanakkor elpusztul az ipar és kereskedelem. Ha a hatóságok sürgősen nem lesznek komoly lépéseket, akkor a szegedi ipar helyzete menthetetlen. A polgármester inteú'fo'h lemond, semhogy Kívülről engedje irányítani a város ügyeit. A Tisza £ajos-köruíí IceresKedölí sikerielen Kilidótiségjárása. (A Délmagyarország munkatársától.) Keddi számunkban megírtuk, hogy a Tisza I.ajosköruti kereskedők hétfőn tartott értekezletükön elhatározták, hogy küldöttségileg felkeresik Somogyi Szilveszter polgármestert a Tisza l.ajas-köruli piac áthelyezését célzó tanácsi határozat megváltoztatása érdekében. Az értekezlet eredményeképpen kedden reggel mintegy hatvan tagu küldöttség jelent meg a polgármesternél Vértes Miksa kamarai alelnök vezetése alatt és rámutatva arra a súlyos károsodásra, amely már is mutatkozik és amely a Tisza Lajos-körű ti kereskedőket pusztulással fenyegeti, arra .kérték, hogy a lanács változtassa meg a piac elhelyezéséről hozott határozatát és hagyja meg a piacol, amelyről a tanyaiakat inpst száműzték, régi állapotában. A polgármester meghallgatta a küldöttségei, majd kijelentette, hogy nem szándékozik a tanács határozatát megváltoztatni, mert az nem jelent lényeges károsodást a Tisza Lajos-köruli kereskedőkre nézve, miután a korlátozás a kiskorúinak csak az artézi kultól a Felsőváros leié terjedő részére vonatkozik. Ez a piac, folytatta a polgármester, mindössze pár éves és ideiglenes jellegű volt. Most, hogy a kisvasút megindult, csak természetes, hogy a Rudolf-tér legyen a tanyaiak piaca, hiszen nem kívánható, hogy a vasúton nagy kosarakkal és batyukkal megérkező tanyaiak negyedórányira cipekedjenek. Azonkívül a tanácsnak az a törekvése, hogy a tanyaiakkal megkedveltesse a vasutat és hozzászoktassa őket. A polgármester szavail elégedetlenkedve és állandó közbeszólásokkal zavarva hallgatták a küldöttség tagjai, ami a polgármestert láthatóan ingerelte, olyannyira, hogv végre is kijelentette, hogy