Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-17 / 38. szám

DELMflGVflRORSZAö MEGtD: SzerkeMlöaeg: Oeáh Ferenc rcí JXíí flXÄli 4A97 CritniI Á Ffc -j "t MAKÓ: Szerke wlo»ey es kiadóhivatal : •cca 2. Telelőn 13-33. ^ Kiadóhivatal, tjlJ luKI lzßtii [£DKUAK Mi (Irl ucca O. Teleion 151.»zám. « » « « » kOlcMnkttnyvlAr és Jegyiroda: Aradi <5> 0 <s> BÓDMCZOVÁSÁRHELV s Szerkesztőség wen ». Telefon 306. - Nyomda: L»w t V E ft i v A , «S kiadóhivatal: Relonn&lus templom, llpol ucca 1«. Telefon 1»—34. «««««« III. tVrO 1/YA M» 3®. S 2/ A M bazár. Telefon 2S3. szám. ««««««« •lotlzetésl ara navonta 3-20, vidéken és a fővárosban >-«><», Itlllfdlddn 6-40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Valósítsuk meg a szegedi „Monroe-elv"-et vagy legalább : legyen Szeged a szegedieké — Is. A polgármester, budapesti útjáról visszatérve, grandiózus alkotások nagyszabású terveit pakolja ki irattáskájából. A polgármesteri akarat a város fejlődését a gyorsuló mozgás törvényének veti alá: egyre nagyobb kontúrokban, egvre szédítőbb perspektívában bontakozik ki a váras jövő ké[>e, ha nem is a valóság kijózanító felsővilágitása mellett, hanem a realitástól elvágott fantázia lampionjának illúziókat keltő szines világában. A gyorsuló mozgás törvényének tényezői az idő, az ut, merő abszolutumok, nem pedig olyan esendő relativitások, mint a polgárság teherbíró képessége s ama sorrend, mely a szükségletek fokának sorrendjébe állapítja meg az alkotások sorrendjét is. Ujabb tízmilliárdos építkezés sziluettje rajzolódik ki a pótadók árnyékából. Tízmilliárdos épitési költséggel terveznek uj bérpalotát a zenepalota kiszemelt helyére. Félreértés ne legyen: ebben a városban mindenki helyesli az építkezés tervét. Csak az építkezés cilja kelt aggodalmat s főként aggodalmat kelt az a rendszer, aminek egyik megnyilvánulása jelöli ki a tízmilliárdos városi épületnek rendeltetését. Ebben az épületben kívánja a polgármesteri akarat elhelyezni a DMKE-épület kitelepítendő lakóit, itt nyernének lakást a Szegedre helyezendő erdőigazgatóság tisztviselői, a szegedi kulturlartomány vezetői és alkalmazottai közül is itt kapnának lakást azok, akiknek jutna. Az egyik kulturtartománynak ugyanis Szeged lenne a központja, ha a város nyolcvan állami tisztviselőnek ad lakást és ezenfelül a tartomány szervezési munkájához nyolcszázezer aranykoronával, vagyis: tizenegy és félmilliárd koronával hozzájárul. A tízmilliárdos épületben tehát szegedi polgárnak nem jut lakás, — mondja elégedetten a város vezető akarata. A város polgársága épiti fel a palotát, a váras polgársága vállalja az építkezés terheit, melyek — maradjunk csak a fizikánál: — a városi fejlődés utjának négyzetével arányosan emelkednek. Miénk a költségek előteremtésének gondja, miénk a költségek viselésének terhe, de lakást nem kapunk benne. Lakás csak azoknak jut a város polgárságának pénzén, sőt: vagyonából emelt palotákban, akik — nem fizetnek pótadót. Tehát: akik a város terheit még százharmincezer felé felosztva sem viselik. A Szentháromságuccai bérház lakásai is olyanoknak jutottak, akik nem fizetnek pótadót. Ezelőtt mindig azt hangoztatták, hogy a tanya áll szemben a várossal. Megfordult az idő: a pótadófizetők állnak szemben azokkal, akik nem fizetnek pótadót. Nézzünk csak végig egy-egy ünnepi áldomást, közéleti lakodalmai, vagy törvényhatósági majálist: egymástól szinte hermetikusan elválasztva találjuk meg a nem ritka alkalmakkor a pótadó nem fizetőket, akik szórakoznak és ünnepelnek és a pótadófizetőket, akik — fizetnek. Szinte azt kell már kívánnunk, hogy kevesebb állami intézményt telepítsen ide a kormány, olyan enormis áldozatot kell hoznunk az állami intézményekért s az állami intézmények alkalmazottainak kényelméért. Ha a kormány főiskolai internátust akar létesíteni, ; — szép szándék, üdvös szándék, hasznos szándék, — miért kell. a városnak husz polgárát kitelepíteni lakásából? Ebben a lakásinséges nyomorúságban miért kell husz modern lakást feláldozni a deákinternátus céljára? Ha deákinternátusra van szükség, miért nemépit — deákinternátust az állam s mícrt követeli husz szegedi polgár lakását? Ha államérdek a kecskeméti erdőigazgatóság idehelyezése, az idehelyezendő tisztviselők mi jogon foglalják le a város lakásnélküli polgárai elől az épülő palota uj lakásait? Ha Szegedre helyezik majd az állami gubacs be váltó hivatalt, a in. kir. állami erjesztési intézetet, vagy az állami ecetmesteri tanfolyamot, megint csak szegedi polgárokat fognak kitelepíteni lakásaikból? Az idegeneknek olyan kultusza divik Szegeden, mely már a magunkról való gondoskodás legprimitívebb törvényének lényeges sérelmével jár. Arra nincs pénzünk, hogy magunkra is költsünk, mert a holnap szegedi polgárai a ma és tegnap szegedi polgárai elől lefoglalják a közvagyonnak és közáldozatnak minden alkotását, minden eredményét. Arra nincs pénz, hogy a külvárosrészek lakói számára európai életfeltételeket: világítást, vízvezetéket, csatornázást teremtsünk, de arra van, hogy állami feladatokat valósítsunk meg s hogy az állami adminisztráció kiadásait önként vállaljuk magunkra. Vitám et sangvinem, — hördült fel valamikor a nemzeti áldozatkészség, de hozzátette: sed avenam non. S mast a városvezetőink lelkesülLsége e tradiciós óvatosság nélkül ajánlja fel nemcsak az életünket és vérünket, de a zabunkat, kenyerünket, még az unokáink éjtszakai nyugalmát is. Ha a kultuszkormány valóban kulturtartományokra kívánja felosztani az országot, akkor a kulturtartományok székhelyeinek kijelölésénél lehetetlen lesz Szegedet, az egyetemi városi mellőzni. Se Kistelek, se Sándorfalva nem lesznek kulturközpontok. Az egyetemért hozott áldozatok végeláthatatlan sora fejében talán megkaphatjuk még nyolcvan lakás és nyolcszázezer aranykorona nélkül is azt, ami az egyetemi városnak — dukál. A kormány elveszi a várostól a kereseti adót, miután elvette a kereseti lehetőségeket; talán itt van, ha meg nem múlott el ideje annak, hogy számot vessünk a mai és a következő generáció teherbíró képességével. S ha még futja majd áldozatokra, — áldozzunk végre a szegedi polgárság javára is. Ha már nem lehet Szeged a szegedieké, legyen talán a szegedieké is. Mindig elitéltük a lokálpatriotizmus tulhajtásait, a benszülöttséget sohasem helyeztük egy sorba a tehetség és érdem jogcímeivel, de fel kell már egyszer emelnünk szavunkat az idegenek kurzusa és idegenek kultusza ellen, mely ebben a városban lefoglal magának minden gondoskodást, törődést és áldozatkészséget. Ha nem is akarunk urak lenni a magunk városában, szeretnénk egyenrangú polgárok maradni. Ez a cikk már le volt kopogtatva akkor, amikor figyelmessé tettek bennünket az egyik szegedi lapban tegnap közölt levélre. Ebben a levélben a szegedi egyetem egyik volt hallgatója s a városnak egyik volt lakosa nevében tiltakoznak az ellen, hogy »szegedi« jelzővel emlékezzenek meg róla. Nem szegcdi, hanem erdélyi, hangzik az Ízetlen visszautasítás olyan hangsúllyal, mintha a »szegedi* jelző használata sértő volna. Gyermekes kritikátlanságot nem szeretnénk általánosítani, de itt a figyelmeztető jelenség. Mi szegedi polgárok áldozatot hozunk az egyetemért s talán áldozatot hozunk az egyetemi internátusért s az, aki élvezi, elfogadja, zsebrevágja ennek a páratlan erőfeszítéssel járó áldozatnak minden kézzel fogható előnyét, az sértésként utasítja vissza azt a jóindulatu ajándékot, mely őt szegedinek nevezi. Érdekes, de figyelmeztető szimptóma ez a levél s az a felfogás, mely ebből kiütközik. Ám hidunk, mi szegediek máskép is beszélni s ha méltó visszautasítás nem bélyegzi meg ezt az ártó megnyilatkozást, eszünkbe juthat még nekünk is, hogy nem lehetünk már sokáig balekjei a másokért, mindig csak másokért hozott áldozatok hazug illúzióinak. Ujabb földrengés Hercegovinában. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: Ljubinje hereegovinai városka környékén, ma hajnalban ujabb földlökéseket érezlek, amelyek ismét nagy anyagi károkat okoztak. 24 ház, amelyet az előző földrengés már megrongált, összeomlott. A lakosság körében az ujabb földrengés nagy pánikot idézett elő és reggel óta a szabadban tartózkodik. WWWWOWWWWI»» WWW»*—M Román diákok véres tüntetése a bukaresti korcsolyapályán. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Antiszemita diákok tegnap este három csoportra oszolva végigjárták a város közepén fekvő Cismigiu-parkol, valamint a belső város részeket s közben mindenütt inzultálták a zsidó járókelőket. Főleg a Cismigiu-parkban rendeztek botrányos jeleneteket, ahol a korcsolyapálya közönségének soraiból többeket véresre vertek, köztük egy tartalékos tisztet is. A pénzügyminiszter feltűnést keltő bejelentése a népszövetségi kölcsön 50 milliójáról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A pénzügyi bizottság mai ülésén nagy feltűnést keltett Bud János pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy a kormány a népszövetségi kölcsön fennmradt részéből csak 50 millió aranykoronát vesz igénybe ebben az évben. Az ülés után az újságírók kérdéssel fordultak a miniszterelnökhöz, aki kijelentette, hogy a kormány a népszövetségi kölcsön II. részletének felszabadítása címén azért vesz fel 50 millió koronát, mert erre az évre ennyi volt tervbe véve. Az utolsó 32 millió aranykoronás részlet felszabadítását a kormány az 1928— 929-es költségvetési évre fogja kérni. Kijelentette a miniszterelnök, hogy a Népszövetség tanácsának legközelebbi ülésszakáig nem feltétlenül szükséges a törvényhozásnak