Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

MAGYARORSZÁG •ZEOED : SzerketztMég: Deák Ferenc B£ca 2. Telefon 13—33. — Kiadóhivatal, UlceünkUnyvtár és Jegyiroda: Aradi •cca S. Teleion 300. - Nyomda: IBw Upól ucca 19. Telefon 16-34. «««««« KEDD, 1927 FEBRUÁR 1 © © a III. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Irl ucca 6. Telefon ISI. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom­bazár. Telefon 283. szám. « « « « « « « Blőflzeléal ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlftf Időn 6-40 pengő. Egyes szám te, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Elég volt Qrgoványból! Jaj a megbotránkoztatónak! ezt mondja nekünk az evangélium és még hozzátesz va­lamit arra vonatkozólag, hogy mi lett volna jobb neki. Erős szavak ezek, a szent harag kifejezései, mindenki megolvashatja őket az uj testamentumban. Most pedig egyes orgá­numokban azt olvassuk, hogy Ízléstelenség és tapintatlanság volt a baloldali ellenzék egyik csoportja részéről, hogy amikor Kunszenl­miklós hirhedt képviselője átadta megbizó le­velét az uj országgyűlés első ülésén, fölháboro­dásuknak és megvetésüknek hangos kifeje­zését nem tudlák magukba fojtani. Az Ízlésről és a tapintatról azonban kár lenne beszélni ebben az esetben és azzal a fiatalemberrel kapcsolatosan, akinek lelkiis­meretén olyan tettek egész sora szárad, ame­lyek valóban messze tulmentek azon, amit Ízlésnek és tapintatnak lehet nevezni. Az ügyészségen elfekvő iratok egészen világosan és határozottan más dolgokról beszélnek. Va­lamikor ugv mondották ezt, hogy az égbe kiáltanak. A shakespearei tragédiák vértől és könnytől vemhes lapjain találunk csak ezekhez méltó igéket és a feledés jótékony fátyolával kellene eltakarni ezeket a borzal­makat és rémségeket, ha az a fiatalember, aki hőse« (persze csak felelőtlen elemei köz­vetitésével) volt azoknak a sötét és kegyetlen napoknak, nem keresné újra a legnagyobb és legfényesebb nyilvánosságot. De ő meggondo­latlanul és megfontolatlanul megint kilépett a közélel mezejére, képviselőnek jelöltette és meg is választatta magát és most oll ül a magyar országgyűlésben, mint törvényhozó, mini az ezeréves nemzet egyik választottja. Egészen bizonyosra vesszük, hogy mind­azok, akik ma ezt a szegény, szerencsétlen csonka országot a jövő fejlődés és haladás békés és boldog korszakába akarják átvezetni, csak kellemetlen csalódással és fájdalmas el­lenkezéssel látják ezt a komor múlttal dicsek­vő fiatalembert, akiben nincsen annyi izlés és tapintat, hogy éppen nemzeti becsületünk és jóhirnevünk mindennél szentebb és drágább érdekében illő szerénységgel és kellő ildomos­sággal félreálljon és visszavonuljon a számára és számunkra egyaránt kellemetlen európai nyilvánosság fürkésző és bíráló tekintete elől. Aki amnesztiát élvez, az ne akarjon mind­nyájunk törvényhozója lenni. Aki vérrel és vassal dolgozott, az a békés alkotás és meg­értés munkájában engedje át másoknak a helyet. Talán mégis csak vannak nála külöm­bek, derekabbak, szellemi és erkölcsi színvonal dolgában magasabbak, akiknek mindezeken felül tiszta a kezük a vértől és akiknek puszta neve nem jelent rémületet és halálhörgést és akiket nem vádol árvák és özvegyek könnye. Megvalljuk őszintén, mi jobban szerettük volna, ha nem a szociáldemokrata ellenzék tagjai képviselték volna a tiltakozásnak és méltatlankodásnak megnyilatkozását, amely — és ez szinte bizonyos — mindig ki fog törni és nem fog addig elnémulni, valamed­dig ez a tapintatlan fiatalember be nem látja és át nem érzi, hogy abban a parlamentben számára nem lehet nyugodalmas sarok, amely egy ezeréves, mindig lovagias és szeplőtelen nemzet örökkévaló jogait és igazságait akarja dokumentálni az egész müveit világ szine előtt. Megvalljuk őszintén, mi jobban szerettük vol­na és ez lett volna helyén, ha más érdemes és értékes férfiak, a nemzeti akarat és öntudat, a kereszténység állandó hirdetői és védelme­zői botránkoztak volna meg legelsőnek, ha ők kiáltottak volna hangos ós erélyes vétót e kalandos lelkű fiatalember ujabb föllépése ellen. Keresztény és nemzeti szempontból egy­aránt ezer és egy okuk és joguk lett volna erre. Akik a ne ölj! bibliai parancsa alapján állanak, bármilyen párthoz vagy felekezethez tartozzanak, akik az erőszak mindenféle faj­tája ellen küzdenek, akik a terrornak bár­milyen nemét elitélik, akik hisznek és remél­nek a szeretet, a jóság, a humanitás és a kultura szentségében, azoknak kelleti volna ab ovo megakadályozni azt, hogy ez a botrány egyáltalán megtörténhessék, hogy egy tájéko­zatlan és tapintatlan fiatalember miatt ag­gódni kelljen az ország jóhire, a nemzet be­csülete, a béke és a munka jövője miatt. Meg vagyunk győződve róla, hogy az ille­tékesek és felelősek most már meg fogják ke­resni és meg fogják találni az illedelmes és tapintatos módját, hogy ilven botrányok többé ne legyenek. J-.I budapesti egyetem megrendszabályozza az Ádám-ügyben „renitenskedö orvosi Kari (Budapesti tudósítónk telefon jelen­lése.) Ádám Lajos egyetemi tanár kinevezése körül, mint emlékezetes, zajos jelenetek játszód­tak le. Előbb az egyetemi ifjúság foglall ál­lást Ádámmal szemben, azonban az ifjúságnak mozgolódást sikerült elcsittilani. Annál nagyobb meglepetést keltett az a tény, hogy az orvosi egyetem tanári kara nem respektálva az egye­tem tanácsa állal a kultuszkormánnyal kötött megállapodását, szembehelyezkedett Ádám kine­vezésével és állásfoglalása olyannak mutatkozott, a mellyel esetleg megakadályozhatja Ádám Lajost abban, hogy katedráját elfoglalhassa. Az egyelem tanácsa ma foglalkozva az orvosi kar ezen állásfoglalásával, ugy határozott, hogy Szentmiklóssy Márton prodékánt tanácsi biz­tosi megbízatással ruházza fel, hogy a renilens­kedő orvosi karral szemben a tanácsi határozatnak érvényt szerezzen. Az egyetem tanácsának ez a határozata valószínűleg nyugvó pontra juttatja a régen húzódó ügyet. MMMMNMWMMMWVMMIM Jlz országgyűlés fyétföi ülésén az elnökök tartották meg székfoglaló beszédüket­Elnökké választották Xsitvay Tibort, illetve Wlassici> Gyula bárót. Budapest, január 31. A szombati ünnepélyes megnyitás után hétfőn megtartották mindkét Ház első érdemleges ülését, amelyen meg­választották az elnököket és a tisztviselőkel. A képviselőház ülése azzal kezdődött, hogy a korelnök utólagos rendreutasitásban része­sítette Peyer Károlyt és Propper Sándort, amiért szombaton orgoványi gyilkosnak dek­larálták Iléjjas Ivánt. Ezután bejelentették, hogy 24 képviselő mandátumánál találtak kifogásokat, majd el­nökké Zsilvay Tibort választották meg. Al­elnökök lettek Puky Endre és Huszár Károly. Jegyzőkké választották Petrovies Györgyöt, Ur­banits Kálmánt, Perlaky Györgyöt, Héjj Im­réi, Grieger Miklóst és Esztergályos Jánost, háznagynak pedig ismét Karajiátli Jenőt. A korelnök ezután átadta helyéi Zsitvay Tibornak, aki hosszabb beszédei mondott. Hi­tet tett ismét, hogy az egyetemes nemzeti ér­dekeket fogja szolgálni a pártokon felülállóan. Korszakos fordulópont — mondotta — a két­kamarás országgyűlés összeillése. Az ország­gyűlés egy jobb, megértőbb és testvériesebb korszak képét festi a megpróbált nemzet elé. A szabadságjogok biztosítása nem maradhat el. Századok néznek ránk a magyar múltból: hűséges sáfárjai leszünk-e nemzeti független­ségünknek. A Házat a szociális megértés, az emberi összetartás szellemének kell áthatnia. (Hosszú éljenzés.) Az elnök ezután elparentálta a közelmúlt­ban elhunyt Jászai Samut és Neuberger Fe­rencet, majd a kormány benyújtotta az adó­illetékek mérsékléséről és a pengőszámitásról szóló javaslatokat. Hosszabb vita fejlődött ki a jegyzők szá­mának emelésénél, majd az elnök az ülést 2 órakor bezárta. Féltizenkettőkor a felsőház tartott ülést. Feltűnt a folyosón Lőw Immá­nuel alakja, aki először jeleni meg a Házban. Érdeklődéssel szemlélték markáns alakját. Lőw hosszasan elbeszélgetett Miklósy görög­kalolikus püspökkel és Kolozsvári/ báró ka­nonokkal. Az ülésen elnökké választották Wlassich Gyula bárót, alelnökökké Széchenyi Bertalant és Thaly Ferencet, háznaggyá Rakovszky End­rét. A szavazásnál mindenki maga vitte cédu­láját az urnákhoz, csupán a főhercegek ma­radlak helyükön és megvárták, mig a jegyző hozzájuk lép. Wlassich Gyula ezután hosszabb székfoglaló beszédet mondott. Az elnöki székből — mon­dotta nem szabad utat engedni sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének, sem a több­ség, sem a kisebbség zsarnokoskodásának. A haladás útját jelenti, hogy az ország vissza­tért a kétkamarás rendszerre. Az állam szu­verén akaratának meghatározása a két Ház célja. Ezután az érdekképviseletekről beszélt és ki­jelentette, hogy veszedelmes volna, ha az egyes csoportok képviselői a Házban a külön-külön érdekcsoportok képviselőinek tartanák magu­kat. A megértés biztosítja a tervszerű, nyugodt fejlődés munkáját. A felsőház feladata a kü­lönböző politikai irányzatok között a mér­séklés és kiegyenlítődés lehetőségének bizto­sítása. A felsőház tanácskozásaiban nem sza bad elfajulnia a parlamentáris hangnak, a személyes harcoknak. Lelkes éljenzés után Dessewffy Aurél gróf deklarációt olvasott fel a jogfolytonosság el­véről. Szmrecsányi egri érsek hasonló szellemű felszólalása után Balthazár Dezső debreceni püspök a békesség szelleméről beszélt, ami­nek úrrá kell lenni a vallásfelekezetek között is. Az elnök ezután az ülést 2-kor bezárta és a legközelebbi ülés idejét nem határozta meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom