Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

•ZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc BCCO 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, HlctOnkOnyvtár és Jegyiroda: Aradi Mco 8. Telefon 306. - Nyomda: Löw Upól ucca ig. Telefon 16—34. «««««« VASÁRNAP, 1927 JANUÁR 23 & 0 III. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca 6. Telefon 151. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom' bazár. Telefon 2S3. szám. « « « « « « « BlOflzetésI ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlftfldUn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A magyar városok. Csak tapsolni tud a városi polgárság azoknak a szavaknak, melyekkel a miniszterelnök Debrecenben a magyar városok hivatásáról és jövőjéről szólott. A görög kulturát a görög városok teremtették meg s Németországot az tette naggyá, hogy Berlin mellett volt Münchene, Hamburgja, Kölné és Drezdája. A magyar városok is, Szeged, Debrecen, Pécs álljanak a magyar kultura és magyar jövendő szolgálatába s teljesítsék azt a feladatot, aminek szolgálatától a balsorsunk elütötte Pozsonyt, Nagyváradot és Kolozsvárt — hirdette Debrecenben Bethlen István gróf. Tapsolni tudnánk mi is ezeknek a bölcs szavaknak, ha egyszer a kormányzati program cselekvéseiben is fölismerhetnénk a szavakból kicsengő meggyőződést. A magyar városok a magyar kultura melegágyai, kiröpítő fészkei, az élethez való jogunk megalapítói, a nemzeti kultura jogcímének igazolói, a magyar városok megérdemelnének minden támogatást, minden segítést, hiszen a megnehezedett élet elsősorban a városi polgárság életszínvonalát szorította le s a városi lakosság életszínvonalának sülyedése annak a hivatásnak betöltését nehezíti meg, amit a magyar sors a magyar városokra bizott. A miniszterelnöki kijelentés a kormányzati politika irányában is változást kell, hogy jelentsen. A mai kormányrendszer eddig az ország kisbirtokosaira, (ehát a falusi réteg politikai támogatására s a politikai támogatás fejében inaugurált gazdasági politikára alapította uralmát. Ez a koncepció, ma már tagadhatatlan, nem vezetett eredményre. A kormányzat adósságnélküli kisbirtokososztályt talált akkor, amikor a parasztságot tette meg nemzetfentartó társadalommá. Kisbirtokos minisztériumot szervezett, kisbirtokost ültetett a földmivelésügyi miniszteri székbe, kisbirtokost választott meg pártelnöknek, hogy külsőségeiben is demonstrálja a kisgazdapárt programjának hiánytalan adoptálását. A kisgazda uralom pár esztendeje alatt a kisgazdák elvesztették minden politikai súlyúkat s a kisgazdalársadalom páratlan mértékben eladósodott. A pár év előtt még tehermentes kisbirtokok ma az elviselhetetlen terhek súlya alatt roskadoznak. A kisgazdák nemzetfentartó hivatásáról ma már nem esik szó, a kisgazdák betöltötték a tőlük megkövetelt feladatot, most elmerülhetnek adósságaiknak és a feledésnek tengerében. Most, ugy látszik, a városi polgárságot kívánják előszólítani a közélet üresen maradt frontjára. A városi polgárság nem is vonakodhatik vállalni és teljesíteni azokat a feladatokat, miknek betöltését a magyar közélet követeli tőle. A közéleti szerepre hivatott s politikai gondolkodásra nevelt városi polgárság azonban érzi azt a szakadékot, ami a hirdetett és megvalósított program között tátong. Hogyan teljesítse a városi polgárság a rábízott nemzetépítő, jövőt mentő feladatot, ha a most következő hónap első napján a háztulajdonos egyszerű levéllel megszüntetheti azt az exisztenciát adó összeköttetést, ami a termelő városi polgárok legtöbbjét munkájának és hivatásának helyéhez füzi. A kormány nem mutat egyelőre semmi hajlandóságot arra, hogy az üzlethelyiségeknek februárra megadott felmondási jogát felfüggeszsze. A háztulajdonos csak az élettelen üzlethelyiségeket adja, de a kereskedő és iparos munkája, találékonysága, kitartása és áldozata teremti meg a halott üzlethelyiségekben az élet forgalmát. A városi polgárság segítségért kiált a kormányhatalomhoz s a kormány, ha elismeri, sőt hirdeti a magyar városok feladatának jelentőségét, nem hagyhatja teljesítetlenül a városi polgárság gerincének: az iparosoknak és kereskedőknek jogi, morális, célszerűségi és gazdasági szempontból egyként indokolt kívánságát. A kormány eddig csak, mint pénzszerző nyújtott segítséget a városoknak, de a városi élet terheinek, a városi feladatok betöltése költségeinek viselésében magára hagyta a városokat. Sőt, azt követelte és követeli tőlük, hogy — példa rá a szegedi egyelem, — az állami feladatok terhéhez járuljanak hozzá a városok is. Jó közigazgatás, modern városi törvény, valóságos autonómia, gazdasági szabadság, a kereskedelem és ipar közérdekeinek törvényekkel és a végrehajtó hatalom intézkedéseivel való szolgálata, igazságos és becsületes adórendszer, mely nem bünteti, de jutalmazza a termelő munkát, az üzlethelyiségek felszabadításából származó veszedelmek elhárítása, az építő munka megkezdése — ez lehet csak az a program, mely a miniszterelnök bölcs kijelentéseiből elő tudná varázsolni az elnyomorodott és lerongyolódott városi életnek hivatásához és küldetéséhez méltó reneszánszát. Belgrádi hír szerint teljesen megszüntették Magyarország katonai ellenőrzését. Zsoldos hadsereg helyett rendes sorkatonaság ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Délmagyarország néhány nap elölt beszámolt arról, hogy a magyar kormány a nagykövetek la.iácsálól Magyarország kalonai ellenőrzésének megszüntetését kérte és hogy a kis ánlánt ez ellen tiltakozni készül. A Délmagyarország budapesti munkatársa most Belgrádból azt a szenzációs jelentést kapta, hogy a belgrádi külügyminisztériumba ma távirat érkezett, amely arról számol be, hogy a nagykövetek tanácsa Parisban tartolt ülésén Anglia, Japán és Olaszország szavazatával Belgium és Franciaország szavazatával szemben, teljesen megszüntette Magyarország katonai ellenőrzését és hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország az eddigi zsoldos hadsereg helyett 3 2.0 0 0 főnyi sorkatonaságból álló hadsereget tartson fenn. Krröl a nagyjelentőségű eseményről a késő esti órákbaji budapesti illetékes körökben még nem tudnak és igv annak autentikus voltát megállapítani teljesen nem sikerült, azonban rendszerint a jól informált és megbizható helyről származó értesülés valódiságának minden látszata megvan. MfMMMMMtMW'MM'MnMAM'MWMfMfMfMIMi 37 felsőházi tagot nevezett ki Szlerényi József felsőházi tag, — Rákosi Jenő kimaradt Budapest, január 22. A hivatalos lap vasárnapi száma a következő kormányzói kéziratot közli: A ni. kir miniszterelnöknek a minisztérium nevében tett előterjesztésére az országgyűlés felsőházáról szóló 1926. évi XXII. t.-c. 23. §-a alapján Balogh Elemér m. kir. gazdasági főtanácsost, a Hangya termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezet vezérigazgatóját, Batthyány Elemér gróf volt főrendiházi tagot, dr. Bernáth Géza volt főrendiházi tagot, a m. kir. Kúria nyug. másodelnökét, dr. Concha Győző volt főrendiházi tag, m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanárt, vitéz Csanády Frigyes v. b. t. t. nyugállományú m. kir. gyalogsági tábornokot, Dáni Balázs nyugállományú m. kir. gyalogsági tábornokot, dr. Egry Aurél m. kir. udvari tanácsosi, a Pénzintézeti Központ jogtanácsosát, Erney Károly m. kir. kincstári főtanácsost, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vezérigazgatóját, Hazai Samu báró v. b. t. t., nyugállományú vezérezredes, nyug. m. kir. honvédelmi minisztert, Heinrich Dezső m. kir. kormányfőtanácsost, a Heinrich A. és Fiai r.-t. elnökét, Herczeg Ferenc írót, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét, Hoitsy Pál írót, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének elnökét, Jekelfalussy Zoltán v. b. t. t., nyug. fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzót, Károlyi László gróf v. b. t. t., -Koós Zoltán m. kir. kormányfőtanácsost, a Magyar Földhitel Intézet vezérigazgatóját, dr. Korányi Sándor báró egyetemi ny. r. tanárt, dr. Kornfeld Móric báró nagybirtokost, Lukács László v. b. t. t., nyugalmazott m. kir. miniszterelnököt, Múzsa Gyula m. kir. udvari tanácsost, Nagy János (tamási) volt nemzetgyűlési képviselőt, Nemes Albert gróf v. b. t. t., nyug. m. kir. rendkívüli követet és megliatalmazott minisztert, dr. Némethy Károly v. b. t. t., volt főrendiházi tag, nyug. belügyminiszteri állam, titkárt, Pallavicini János őrgróf v. b. t. t., nyug. cs. és kir. nagykövetet, dr. Papp Elek v. b. t. t., a Magyar Nemzeti Bank alelnökét, dr. Bipka Ferenc m. kir. udvari tanácsost, Budapest székesfőváros főpolgármesterét, dr. Scitovszky Tibor nyug. m. kir. külügyminisztert, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatóját, dr. Sebess Dénes nyug. igazságügyminiszteri államtitkárt, a Magyar Földhitel Intézet igazgatóját, Simoncsics Elemér v. b. t. t.-t, Soós Károly nyugállományú m. kir. gyalogsági tábornok, nyug. in. kir. honvédelmi minisztert, Széchenyi Emil gróf v. b. t. t., a Magyar Vörös Kereszt Egyesület elnökét, Szijj Bálint volt nemzetgyűlési képviselőt, Szinnyei-Merse István v. b. t. t., nyug. főispánt, Szteréngi József báró v. b. t. /., nyug. m. kir. kereskedelmi minisztert, dr. Teleszky János v. b. t. t., nyug. m. kir. pénzügyminisztert, Tóth János v. b. t. t., az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnökét, Vida Jenő m. kir. gazdasági főtanácsost, a Magyar Általános Kőszénbánya r.-t. vezérigaz-