Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-22 / 17. szám

•ZEOED : Szerkesztőség : Deák Ferenc •cca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, RSIcMnkOnyvlár és Jegyiroda: Aradi •cca S. Telefon 30G. — Nyomda: Lt)w Upól ucca tg. Telefon ÍO—34. « « « « « « SZOMBAT, 1927 JANUÁR 22 © o III. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom» bazár. Telefon 283. szóm. « « « « « « « lőflzetésl óra havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUllölditn 6-40 pengő. Egyes szóm 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Chaplin búja. Van-e, ki e nevet nem ismeri ? — kérdezte a mult század negyvenes éveiben Petőfi Sándoregyik kedvesen rakoncátlan versében, amelyet Megyeri Károlyról, a nagyszerű magyar komikusról, korának dédelgetett kedvencéről irt. Valóban, Megyerit mindenki ismerte akkor Pesten, aki csak színházba járt és újságot olvasott, az arszlánok és suszterinasok, a delnők és varróleányok, főúr és pór, gazdag és szegény egyaránt hálásak voltak a legnagyobb földi jóért, amit ő kéretlenül és számlálatlanul adott, a mosolygásért és a kacagásért, amelyeket az ő jóízű mókái fakasztottak. De Megyeri Karcsi csak egy szegény és árva nemzetnek jótevője és vigasztalója volt, akinek hire, neve nem terjedt tul a négy folyam és hármas hegy határain. Lehetett nagy művész, egyetlen és csodálatos, elszállt nevével az idő hajója, mint ahogy a szinész sorsáról megint csak Petőfi énekelte. Ellenben Charlie Chaplin, a nagy Amerika, a tündéri Hollywood és velük együtt az egész müveit és műveletlen világ neveltetője és kaeagtatója, földünk legeslegelső bohóca, az aranyos és mély kedélyű mulattató, akinek a nap minden órájában a föld minden zugában milliók hódolnak, vájjon ez a Chaplin a hálának és a szeretetnek milyen tömérdek kalóriáját érezheti, amint feléje sugárzik hegyeken és tengereken keresztül, öt kontinensen át? Az ember azt gondolná, hogy ő a legboldogabb ember mindnyájunk között, ő, a legnagyobb boldogitó! Milyen tévedés! Látjátok, feleim, ez a bohó és fura figura, a fejébe nyomott kemény kalappal (amely Napoleon kalapjának dicsőségével versenyez), a madzaggal megkötött cipővel, aki, ha megjelenik a világot jelentő fehér vászonmezőn, hahoták orkánját viharozlatja föl, ez az örök derű és isteni humor ma a legszomorúbb és legmagányosabb lelkek egyike a föld kerekségén. És ez nem költői túlzás. Charlie Chaplint most elérte nagysága átka, amelyet az irigy istenek soha sem felejtenek el. Egy szép és fiatal nő került Chaplin dicsőséges és diadalmas útjába, amely a világhir legmagasabb ormaira vezetett. És a szegény gazdag Chaplin ugy elbbtlott ebben a törékeny liliomszálban, mint a pinty, vagy mint ahogy az amerikai burleszk bohózat vásznán egy tökmagban botlik el és töri ki a nyakát a hihetetlen és lehetetlen komikus. Ennek a romantikus és szentimentális szerelmi drámának mi csak az utolsó jeleneteit ismerjük részletesen: Charlie el akarta hagyni feleségét, ezért elmenekült a hollywoodi paradicsomból és Newyorkba jött, mire az egész puritán és prűd Amerika kiátkozta, megtagadta, kiközösitelte és Chaplin egy szép napon olyan egyedül és elhagyottan állott egy világváros sok milliós forgatagában, mint egy magányos és eltévedt vándor az alaszkai jégmezőben. Chaplin mindenkié és ha Chaplin mindenkié, akkor mindenkinek joga van hozzádörgölni a maga morális kapcáját, akkor mindenkinek joga van belenézni a magánélete szentélyébe, akkor mindenkinek joga van beleavatkozni minden lépésébe: igy gondolják és igy csinálják ezt ma Amerikában, a dollárok és szabadság klasszikus hazájában és talán nem csupán Amerikában. Kár, kár, soha többé helyre nem hozható kár volna, ha a morál komoly szemöldi, ahogy Arany János mondja, végképpen elkeserítenék Charlie Chaplin aranyos és mélységes kedélyét, ha visszavonhatatlanul elűznék őt a világ ponyvájáról, amelyen a beteg emberiség orvosa volt a leglázasabb és legvéresebb napokban, méltó örököse a homéri kacajnak, a rabelaisi jókedvnek, a shaksperei és moliéri tréfának, tréfán kivül a legkülömb művész, aki valaha tömegeket mulattatott. De a tömeg kegyetlen és a dicsőség embertelen. A nagy gyermekek könnyen és oktalanul eldobják legkedvesebb és legritkább játékszereiket és az élő bábut is szétszedik, mert mindenáron meg akarják nézni, hogy mi lakozik benne? Chaplin tragédiája érdemes volna arra, hogy egy tökéletes irodalmi filmet Írjanak róla, a legjobb rendező rendezze és hogy maga a komikus művészek királya, maga Charlie Chaplin játsza meg. Mostanában úgyis divat a szinen az élet és művészet összekeverése, a valóság és a látszat játékos ölelkezése, a pirandellói és molnári tragikomédia. De Chaplin bizonyosan nem gondol ma erre, ez a megáldott és megátkozott művész ma egészen egyszerűen csak ember, szenvedő halandó, boldogtalan földi, aki reménytelen tekintetével réved a világba, amelyet megváltani akart a vidámság végtelen jóságával és szépségével és talán éppen kedves filozófusába készül temetkezni, a frankfurti bölcs könyvébe, amely az élet semmiségét és gyötrelmét hirdeti... Ecce bajazzol Egy lett Qadnagy sxázadlával elfoglalt — egy lett falut. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rigából jelentik: Wolmarban, Liwland egyik vidéki városkájában, ma reggel 5 órakor egy hadnagy azzal az ürüggyel, hogy éjszakai gyakorlatot tart, egy századdal benyomult a városkába, lefegyverezte a rendőröket és megszállta a posta és táviróhivatalt és a keskenyvágányu vasút állomását. A megszállásnak a wolmari helyőrség azonnal véget vetett. A hadnagyot és bűntársait letartóztatták és átadták a haditörvényszéknek. Az egész országban teljes a rend és a nyugalom. Az incidensnek politikai következménye nincs. Portugáliában letartóztatták a baloldal vezető politikusait. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lisszabonból jelentik: A kormány több exponált baloldali politikust letartóztatott, akik az egyik külföldi követség estély én hazafiatlan kijelentéseket tettek. A letartóztatott politikusokat a Cap Verdi szigetre internálják. 00 A fövő fiáborufa nem a Hadseregek, j&anem a népele Harca lesz M (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelentik: A kamara hadügyi bizottságában Paul Boncour beterjesztette a nemzetnek háború esetére való megszervezése ügyében készített javaslatot, amely tulajdonképpen egyértelmű az általános mozgósítással. Paul Boncour a Népszövetség francia delegációjának elnöke és az 1925-ös genfi békeokmány társszerzője a törvényjavaslat előterjesztését azzal indokolta, hogy a jövő háborúja nem a hadseregek, hanem a népek harca lesz, amelyben a nemzet mindenegyes polgára, asszony és férfi egyaránt részt fognak vfenni. Ezért rendeli el a javaslat a nemzet valamennyi polgárának és valamennyi saervezetének mozgósítását. A tőrvényjavaslat értelmében a kormánynak jogában áll háború esetén bármely ma~ gánvaggont lefoglalni és az ország minden erőforrását igénybe venni. Minden olyan találmányt is lefoglalhat, melyet a feltaláló nem hajlandó eladni. A párisi munkanélküliek tüntetni akartak a kamara munkanélküli inlerpellációs napján. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Hosszú szünet után ma ismét interpellációs vita volt a francia kamarában. Poincaré intencióinak megfelelően kizárólag a gazdasági válsággal és a munkanélküliséggel kapcsolatos interpellációk kerültek sorra. A parlament ülése közben a munkanélküliek MfMWMtMMMMMMMMMMMMMMMMMMIM1 tüntetni akartak, azonban a rendőrség megakadályozta a tüntetést. Bor el radikális és Cachin kommunista képviselő felszólalásai nyomán a vita oly hosszura nyúlt, hogy a kormány indítványozta az interpellációs vita elhalasztását, amit a kamara 380 szóval 150 ellenében el is fogadott. Párisban 138-an fialtak meg spanyolnát&ában. Genf, január 21. A Népszövetség egészségügyi bizottsága most adta ki a 3. jelentését a spanyoljárványnak Európaszerte való pusztításáról. A járvány Németország egyes részeiben még erősen pusztít, Spanyolországban már észrevehetően csökkent, Belgiumban és Dániában általában jóindulatu, míg Franciaországban, különösen Párisban január 11. és 20-ika között 138-an haltak meg spanyolban. Hollandiában és Olaszországban nincs járvány.