Délmagyarország, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-18 / 13. szám

1927 január 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A sszegedi Kamara egy évi türelmi időt leér a Kormánytól asz uszletbérlőK sscámára. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi kereskedelmi és iparkamara kereskedelmi osztálya hétfőn délután ülést tartott a kamara kistermében Vértes Miksa osztályelnök elnökletével. Az ülésnek volt egy igen fontos tárgya is, az üzlethelyiségek felszabadításának kérdése, ami a legutóbbi lakásrendelét értelmében — mint ismeretes — május elsején következne be. A fővárosi kereskedelmi és ipari érdekeltségek széleskörű mozgalmai indítottak az üzletbérielek felszabadítása ellen, illetve a felszabadítás elhalasztása érdekében. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a szegedi kamara kereskedelmi osztálya is. Boda Bertalan kamarai beltag ismertette a kérdési. Elmondolla, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok közölt az üzlethelyiséget bérlő kereskedők számára a bérek felszabadítása, ami egyértelmű a szabad felmondás helyreállításával, katasztrófát jelentene. Súlyos anyagi veszteséget jeleni minden régebbi üzlet számára a költözködés is, mert minden költözködés a helyhez szokott vevők egyrészének elvesztését vonja maga ulán. A mai viszonyok mellett sem a kereskedelem, sem az ipar nem bírna el egy jelentékenyebb üzletbéremelést sem Éppen ezért azt javasolja, hogy a kamara intézzen felterjesztést a kormányhoz ebben az ügyben és kérje az üzlethelyiségek felszabadításának elhalasztását. A kamara kereskedelmi osztálya rövid vita ulán elhalározla, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz és a következő megoldást javasolja : Adjon a kormány az üzletbérlők számára még egy évnyi türelmi időt. A kereskedők hajlandók arra, hogy ez alatt a türelmi esztendő alatt az eddigi 75 százalék helyeit az üzlethelyiségek 1917-es aranybérének nyolcvan százalékát fizessék. Ha azonban a háztulajdonos le akarja bontani házál, hogy helyébe ujat épitsen, akkor ez alalt a türelmi idő alalt is felmondhat üzletbérlőjének. Foglalkozott ezután a kamara kereskedelmi osztálya a fényűzési adó kérdésével és elhatározta, hogy felterjesztést intéz a kereskedelmi miniszterhez, kérve ennek az adónemnek végleges eltörlését. I MMMIMMIMMMMMMMMMMMMMMAMAMMMAMMMnM A tolató mozdony elé feküdi egy géplakatos. Borzalmas öngyilkossági kisérleí a rókusi pályaudvaron. (A Délmagijarország munkatársától.) Bor- i zalmas módon akart véget vetni életének hét- j főn délután egy szerencsétlen munkás, aki gyógyíthatatlan betegségéből, szenvedéseiből és nélkülözéseiből nem talált kivezető utat. Csak a véletlen akadályozta meg, hogy egy mozdony kerekei át nem szántottak testén. Homesch József géplakatos hétfő délután öt órakor a rókusi állomáson, amikor a perron egészen néptelen volt és a közelben sem tartózkodtak, öngyilkossági szándékból egy tolató mozdony elé vetette magái. A mozdonyvezető azonban idejében fékezett és igy az utolsó pillanatban a borzalmas öngyilkosságot megakadályozta. Az életunt géplakatost a rókusi rendőrség behozta a központi ügyeletre, ahol a szerencsétlen ember előadta, hogy gyógyíthatatlan betegsége miatt akart életétől megválni. Thirg rendőrtanácsos intézkedésére Homesch Józsefet beszállították a közkórházba, ahol orvosi kezelés alá veszik. Molnár Ferenc és lieltai Jenő: a francia becsületrend lovagjai. fíudapest, január 17. Ma sürgönyértesités érkezeit Párisból Budapestre, amely jelenti, hogy a magyar irodalom két kimagasló alakját, Molnár Ferencet és Heltai Jenőt a francia köztársaság elnöke olyan kitüntetésben részesítette, amely ritkán jut osztályrészül kül- j földi művésznek s amelyet egyetlen magyar iró, muzsikus, vagy képzőművész sem kapott meg a háború óta. A francia becsületrendet, a Légion d'Honneurt adományozta Doumerguc köztársasági elnök Molnár Ferencnek és Heltai Jenőnek. Budapest művészi világában már a kora délelőtti órákban elterjedt a rendkívüli hír és mindenfelé osztatlan és nagy lelkesedést kellett. Heltai Jenő megteremtette legutóbb a magyar irók szabad útját Párisba, míg Molnár Ferenc »Hattyú -ját éppen most mutatta be óriási sikerrel az Odeon. A francia kulturális élet most isinél Magyarország felé fordult, két magyar iró több becsületet szerzett a magyar kuliurának, mint az egész hivatalos propaganda apparátus együttvéve sem. mmmmmhmmmmm > «CMMMIWW Játéle a szegedi színház körül. A tanács és a sziniigyi bizottság hétfői együttes illésén sem hozott határozatot. (A Délmagijarország munkatársától.) A város tanácsa és a szinügyí bizottság hétfőn délben ismét együttes ülést tartott, amelyen megjeleni Faragó Ödön színigazgató is, de amelyről a nyilvánosságot ismét kizárták. Ez az indokolatlan titkolózás, amelyet azzal indokolnak meg, hogy személyes természetű dologról folyik szó a párnázott és zárt ajtók mögött, ma már nem igen lepett meg senkit, mert hiszen köztudomásu, hogy az utóbbi időben a városházán rendszert csináltak az elzárkózásból. Zári ajtók mögött tárgyal le a tanács minden olyan fontosabb ügyet, amelynek elintézésére joggal lehet kíváncsi a közönség. Igv tehát egészen természetes, hogy a színház válságát is zárt ajtók mögött nyújtogatják a város urai. A hétfői zárt ülés lefolyásáról a párnázott ajtókon keresztül mégis kiszivárgott minden, ami tulajdonképen nem sokkal jelent többet a semminél. Mert a zárt ajtók mögött isméi nem történt semmi érdemleges, az urak beszélgettek pro és kontra, számok röpködtek a levegőben és javaslatok körül táncoltak a vélemények. Ismét elhatározták, hogy majd máskor fognak határozni. Az együttes ülés megnyitása után — ínformációnk szerint — dr Somogyi Szilveszter felszólította a tanács és a szinügyí bizottság lagjait, hogy a tárgyalás anyagát a legszigorúbb diszkrécióval kezeljék, a nyilvánosság informálásának jogát magának tartja fenn. Ezután felszólította Fodor Jenő tanácsnokot, a szombati együttes ülésen kiküldött háromtagú szinházvizsgáló bizottság elnökét, hogy ismertesse a vizsgálat eredményét. Fodor Jenő bejelentette, hogy a bizottság, amelynek rajta kivül még Scultétg Sándor főszámvevő és Simkó Elemér t. főügyész volt a tagja, a vizsgálat egyik részével, a színház üzleti könyveinek átvizsgálásával készült csak el, az idő rövidsége miatt a színtársulat tagjaival még nem tárgyalhatott. A bizottság á pénztári könyvek átvizsgálása alkalmával meggyőződött róla, hogy valóban igen súlyos a szinház anyagi helyzete. Faragó Üdön adósságának legnagyobb része azokból az adósságokból tevődik össze, amelyeket Faragó Ödön a szinház átvétele alkalmával átvállalt Andor Zsigmondtól, Megállapította a bizottság, hogy a szinház állandó deficittel dolgozik, mert a 91 tagból álló társulat annyira megnöveli a rezsit ,hogy a be-; vélel azt semmi esetre sem fedezheti. A megoldás, illetve a szinház szanálásának egyetlen módja az lenne, ha a rezsiköltségeket havonta legalább 120—150 millió koronával csökkentenék. Ez pedig ugy érhető csak el, hogy redukálják a színtársulat taglétszámát, vagyis B-lislára helyezik a társulatnak 30—10 százalékát, a megmaradó színészek fizetését pedig leszállítják. Faragó Ödön színigazgató szólalt fel ezután. Négyféle megoldási javaslatot terjesztett elő a kiszivárgott -hírek szerint. 1. Adjon a város annyi rögtöni segélyt, amelyből a B-lislára helyezett színészeket végkielégilheli. Számítása szerint két-háromszázmillió korona elég lenne. Ebben az esetben garantálná, hogy a szezon hátralévő részét zavartalanul és zökkenő nélkül megússza a szinház. 2. Járuljon hozzá a város ahhoz, hogy a színtársulat konzorciummá alakulva átvegye a szinház vezetését. 3. Hosszabbítsa meg a város a szerződést hat évre és adja ki előre a hal évre járó szubvenciót. — Ezt a megoldási módol félve terjesztem elő mondotta Faragó Ödön —, mert tudom, hogy elfogadására egyáltalában nem számithalok. — Nem bizony — jegyezte meg dr Gaál Endre kulturtanácsnok —, mert ez a szubvenció tulajdonképen nem létezik. A tanács csak erre az évre kapott felhatalmazást a közgyűléstől, hogy S000 aranykorona keretében támogassa nem a színigazgatót —, hanem a szegedi színészetet. — A negyedik megoldás az lenne — mondotta ezután Faragó Ödön —, ha azonnal megválnék a szegedi j színháztól. Ezt annál is inkább megtehetném, mert a város és köztem nem jött létre még a szerződés. Szerződési kötelezettségem tehát tulajdonképen nincs. Erre a megoldásra természetesen csak akkor kerülhet a sor, ha a város hatósága az első három közül egyiket sem talá 1 ná elfogadhatónak. Az együttes ülésen ezután hosszú és szenvedélyes vita indult meg, amelynek az volt az egyetlen eredménye, hogy — a határozathozatalt ismét elhalasztották. A hármas bizottságot megbízták, hogy tárgyaljon a színtársulat tagjaival, világosítsa fel őket a tényleges helyzetről, amely számukra nem igen biztató. Faragó Ödönnek ugyanis nincs aláirt szerződése a várossal, a színészek tehát egy nem létező szerződésre szerződtek hozzá. Abban az esetben, ha nem járulnak hozzá a gázsik lényeges redukálásához, illetve hanem fogadják el a felajánlott végkielégítést, kockáztatják a teljes kenyerüket, mert könnyen megtörténhetik, hogy Faragó Ödön itthagyja a szegedi színházat. Faragó Ödón ezután bejelentette, hogy a társulat tagjainak túlnyomó nagyrésze hajlandó 2, 3, 1 havi fizetésnek megfelelő végkielégítés ellenében feltontani a szerződést. A hangulallxjl itélve a társulatban megvan a hajlandóság a gázsiredukcióra is. A zárt ülés ezzel véget ért. Utána felkerestük dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, aki a következőket mondotta: — Az együttes ülés nem hozott határozatot. Tovább folytatjuk a tárgyalásokat. A szerződést Faragó Ödón még nem irta alá, most azonban mi is nagyon meggondoljuk, hogy aláirjuk-e a szerződést egy olyan igazgatóval, aki — lóg a levegőben. A színészeknek tehát érdekük, hogy belemenjenek ugy a gázsiredukcióba, mini a létszámcsökkentésbe.