Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-11 / 286. szám

11126 december 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Áfoléfa a liberalizmusnak^ Még most is éretlen? Peidl Gyula. Irta: ii ivlileköA hajtóvadászat kétségtelenül a vadászok és hajtók óriási győzelmével fog végződni: jelöltek és nviltszavazásos kerületek ugy hullanak, mint a legyek. A kormány páratlan sikerét bizonyítja, hogy mielőtt még egyetlen választó is az urnához juthatott volna, a mandátumok harminchat százaléka már az ölébe hullott - egyhangú választások cimén. Nem csökkentette a már eleve biztosított győzelmet az első választási nap sem, amikor száz és egynéhány kerületben csupán 2, ird és mond: kettő pártonkívüli ellenzéki képviselőt választoltak meg, a többi kivétel nélkül kormánypárti, vagy kormányt támogató, ami egyre megy. De a kél pártonkívüli sem osztályhelyzeténél vagy világnézeténél fogva ellenzéki, hanem csupán azért, mert a legitimizmus tekintetében van köztük és a kormány közöli bizonyos lempóbe lömbség. Igazi, ugy nevezel destruktív ellenzéki hát egyellenegv sincs a megválasztottak zötjt. A december nyolcadiki választások eredménye és az egyhangú mandátumok száma a kormánynak máris jelentékeny többséget biztosítanak. Egy pillantás a még hátralévő nyiltszavazásos kerületek jelöltjeire, akik az »ajánlások összegyűjtése cimü akadályverseny után ínég megmaradtak, meggyőzhet mindenkit arról, hogy a kormány óriási többséggel fog rendelkezni az uj képviselőházban. Hogy ezzel szemben milyen eredményt hoznak a íitkos kerületek, azt senki sem tudhatja, azzal nem is kívánok foglalkozni, a jóslás nem lévén mesterségem, mert ez mindig egy adag nagyképűségei feltételez. De azt meg lehet és kell is állapítani, hogy ha az összes titkos kerületek kivétel nélkül ellenzéki képviselőket választanának is, ezeknek aránylag kis száma már nem tehetné vitássá a Bethlen-kormány többségét. Jó ezzel tisztában lenni azért, mert ha a városi lakosság foglalkozásra való tekintet nélkül és minden mellékszempont félretételével nem fogja összeszedni minden erejét, akkor érdekei alig vagy egyáltalán nem jutnak szóhoz az uj képviselőházban. Hogy ez mii jelentene munkásra, tisztviselőre, iparosra, kereskedőre egyaránt, azt nem kell bővebben magyarázni. E soroknak nem is ez a célja. Ellenben azj, a kérdést kívánom felvetni és megvilágítani, amelyet a cikk fölé irtani: Még most is éretlen-e a vidék népe a titkos szavazásra? A kormány hivatalos és félhivatalos szócsövei váltig azt hirdetik, hogy a választások szabályszerűen folynak; terror, visszaélés, atrocitás sehol sem történi, hacsak az ellenzéki jelöltek nem próbálkoztak ilyesmivel. A közigazgatás szervei mindenütt őrködtek a törvényes rendelkezések szigoru betartásán. Az ellenzék mozgási szabadságát nem korlátozták, jelölteket, bizalmiférfiakat nem tartóztattak íe és nem utasítottak ki. Ellenzéki gyűléseket nem akadályoztak és nem tiltottak meg. Szóval minden a legnagyobb rendben folyt. Kövessünk el magunkon erőszakot és higyjük el. hogy tényleg igy van. Mi következik ebből? Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a vidék népe kiváló bizonyságát szolgáltatta éretségének. Nem hallgatolt a mindenféle szélsőségekre, az izgatókra és ellenzéki Ígérgetőkre, hanem elhitte, hogy a mai kormánypolitika az egyedül üdvözítő és szavazott, "mint a parancsolat, nagyon sokszor »egyhangulag« is, a kormány jelöltjeire. Kérdem: ha a vidék jó népe olyan okos és olyan bölcs, hogy saját elhatározásából, minden hatósági befolyás nélkül, az egész vonalon, félrelökve az ellenzéket, i4ven példátlanul nagy többséget adott a kormánynak, ki merészelheti akkor a vidéket továbbra is éretlennek nyilvánítani? Miután pedig mi, a demokrácia és a haladás hivei, a becsületes és tiszta választás szószólói, sohasem osztottuk, sőt nemzetgyalázásnak neveztük azt a felfogást, hogy a nép éretlen és miután most a kormány is ilyen nagyszerű bizonyságát kapta a nép érettségének, semmi akadálya sem lehet már annak, hogy az uj országgyűlés haladéktalanul törvénybe iktassa • az egész vonalon a titkos szavazást és ezzel i bevezesse az országot a kulturnépek sorába. | Ha ellenben ezelcután a kormány még mindig nem kezdeményezné a titkos szavazást, vagy szembehelyezkednék ilyirányu kezdeményezéssel, akkor dokumentálná a sajál rosszhiszeműségét, valamint azt, hogy a nvilt szavazást csak azért tartja lent továbbra is, mert ez módot és lehetőséget nyújt neki arra, hogy a választásokat saját javára befolyásolja és a választók szabad akaratának érvényesülését megakadályozza. Ezzel pedig önmaga deklarálná egyben azl is, hogy uralma nem a választók szabad akaratán, hanem erőszakon nvi Ha már tollat fogtam, nem hallgathatok el egy szomorú jelenségei, amely közvetve bár — a nyilt. szavazás erkölcstelen és niegAzt olvastam, hogy a szegedi tanyákon néalázó voltát bizonyítja. hány tanitó is gyűjtötte a kultuszminiszter ur ajánlásait. Ez rendes körülmények között látszik, mert a gyermeke jöszülő nem érzi magát teljesen tanítóval szemben. De a jelen a punctum saliens. A helyzet is aggasztónak vőjéérl aggódó függetlennek a esetben nem ez ugyanis az, hogy a lanilók különböző felekezeti egyesületei szépen megférve egymás mellett, évek óta panaszolják súlyos sérelmeikel és kérik a kormánytól és törvényhozástól azok orvoslását. Amikor ezt teszik, állampolgári és alkalmazotti jogaikkal élnek, amit alkotmányos országban senki fia nem kifogásolhat, különösen, ha a panaszok indokoltak is. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ur ezen legutóbb mégis annyira felizgult, hogy súlyosan megtámadta a tanítók egyesületeit és megfenyeget le őket, ha abba nem hagyják a panaszkodás! és memorandumozást, ugy megtorlással él és lagalább is feloszlatja őket. Nem kívánom én ezért a tanítókra oktrojálni a magam kormányzalellenes felfogását. Ez az ő dolguk. Általánosítani sem kívánok. De súlyos sértésnek tartanám feltételezni, akár csak egyes tanítókról is, hogy spontán elhatározásból vállalkoznak a nyilvánosság ellőtt annak a miniszternek a támogatására, aki legelemibb joguktól: a panaszkodás jogától is eltiltotta őket. Sapienti sat. Győzött — a nyílt választás. A terror, a nyomás és a választóit, megfélemlítése egyetlen ellenzéki felőlinek sem adolí mandátumot a nyilt keriilelekben. — Hősies harcosok: Rassay, Nagy Vince, Lázár Miklós, Ruperí, Broxdy Rassay Károly okvellenü! megtartja a szegedi mandátumot. A baloldali pártok nagy győzelme Peslkörnyéken. Békéscsabán (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kormánynak semmi panasza nem lehet azok ellen a közegek ellen, akik a választáso kat intézték. A választási aparátus a legtökéletesebben működött, a mai nap során is legázolták a nylll választásos kerületekben az ellenzéket. Sorra jöttek egymásután a hirek Kaposvárról, Orosházáról, Békéscsabáról, Tokajról, Tótkomlósról, Dombovárról, Devecserről és Pacsáról és ezek a hirek mind arról számoltak be, hogy az ellenzék sehol sem ludotl megbirkózni a — nvilt választással. Kaposvárott Rassay a győzelem minden reményével vette fel a küzdelmei, de már a startnál elbukott, mert a munkásság, — elsősorban a kaposvári cukorgyár munkásai, — akiknek a Kassavpárt; és a szociáldemokrata párt között való megegyezés értelmében Rassay Károlyra kellett volna szavazniok, a gyár mérnökeinek vezetése alatt gyors egymásutánban szavaztak le Ugrón Gáborra... A mérnökök vezették a munkásokat és Kaposváron is több ezer munkanélküli van... Délben már látszott, hogv teljesen reménytelen a helyzet és győzött a hatósági terror. A nyilt szavazás tehát Rassayt is megbuktatta Kaposvárott. Most Szeged titkos szavazással fog választ adni erre. Ezek után teljesen bizonyos, hogy Rassay a szegedi mandátumot tartja meg. Hatalmas küzdelem folyt le a mandátumiéi\ Orosházán, ahol Nagy Vince a késő délutáni órákig vezetett Csizmadia Andrással, az egységes párt jelöltjével szemben. Nagy Vince azért bukott meg, mert pártjának, illetve szavazóinak egy tekintélyes része nem mert szembeszállni a hatóságokkal és nem szavazott. Bud Jánosnak nem volt nehéz a szavazatok nagy többségét megszerezni. Péntekre virradó éjjel Szeder Ferenc bizalmi embereit és a választás technikai részének vezetőit a rendőrség azon a cimen őrizetbe vette, hogy a Népszavának egy '/ oldalas külön kiadását terjesztették engedély nélkül. Ezeket az embereket a rendőrség kihallgatás ürügye alatt egész nap a rendőrségen tartotta, úgyhogy a teljesen magára hagyatott Szeder Ferenc nem ludla választóit irányítani. Belefáradva a kilátástalan küzdelembe, Szeder két órakor elutazoll Békéscsabáról, ahol este 6 órakor átadták Bud Jánosnak a kerület mandátumát. Hősies harc után bukott el Tokajban Lázár Miklós. Választóinak kitartó lelkesedése nem ludla legyűrni a kormány választási aparátusát és Lázár Miklós három hetes kálváriajárás emlékével hagyta el Tokajt. A harminckét községből álló devecseri kerületben Ruperl Rezső, a kerület eddigi képviselője kísérelte meg a lehetetlent — természetesen sikertelenül. Erős küzdelmet folytatotl a mandátumért a dombovári kerületben Pallavicini őrgróf is, akinek bizalmi féri'iait lelartóztatták, párthívei! zaklatták, ugy, hogy ő is kisebbségben maradt. Hasonlóképpen buktak el a hősies küzdelemben Dénes Islván, Drozdv Győző, Létay Ernő és Szakács Andor is. Ez az eredmény az előzmények után egyáltalában nem meglepetés. Már a választási hadjárat megindításakor mindenki tisztában volt azzal, hogy a kormány nyilt választásos kerületekben nem engedi lélekzelhez jutni az ellenzéket, fippeii ezért fordul most nagy érdeklődés a titkos választások felé, amelyeknek eredményeiről Ízelítőt adnak a pestkörnyéki választások eddig nyilvánosságra került adatai. Ebben a kerületben a szavazóknak 70—75 százaléka tett eleget alkotmányos kötelességének, eddig 41 urnát ürítettek ki és számlálták össze a szavazatokat.