Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

1926 december 25. DÉLMAGYAHOKSZAG 33 UJ könyvek a Délmagyarország kölcsönkönyvtárában: Raul Francé : Élei a termöföleben. Kerti séták. Heltai Jenő: A* utolsó bo&ém Zila&y Lajos : Két fogoly. Raul Francé: Összelpason Utó biológia. II részvényjog reformjával kapcsolatos revizori intézmény. Most jeleni meg dr. Kuncz ödön egyetemi tanár nagyszabású alkotása a (Törvénytervezet a részvénytársaságokról, a szövetkezetekről és korlátolt felelőségü társaságokról . Az uj képviselőház rövidesen tárgyalni fogja és előreláthatólag törvényt alkot a tervezetből. Magát a tervezetet még nem ismerjük és csak egy-egy hirlapi közlés kapcsán tudunk belőle egyet-mást igy a Vezérigazgatók alkonya közlemény sejtetni engedi, hogy a vezérigazgató nem lesz többé az a mindenható ur, aki eddig volt. A tervezet szerint a vezérigazgató nem lehet tagja jövőben az igazgatóságnak és igazgatótanácsnak sem. A vezérigazgató az igazgatóságban nem fog domi náló szerephez jutni, igy tulajdonképpen csak az igazgatóság és igazgatótanács végrehajtó közege lenne. Igy lesz az elméletben, a gyakorlatban azonban, jól tudjuk, igen gyakran másként í'est sok minden. Ami az elméletben nagyszerűnek látszik, az nem minden esetben válik be a gyakorlatban. Az a vezérigazgató, aki sokszor különösen vidéki kisebb intézetnél — a részvényeknek majdnem a többségét a saját, vagy famíliája zsebében tudja, ha nem is lesz tagja az igazgatóságnak, vágy igazgatótanácsnak, azért minden az ő akarata szerint fog történni. A vezérigazgatók hatáskörének bizonyos mértékig való megnyirbálását, hatalmi tullengések törvényileg leendő szabályozását az összes érdekelt tényezők csak megnyugvással fogják tudomásul venni. Azt hiszem azonban, bármennyire legyen az a törvény állal körülbástyázva és bármily éles judikalurával legyen is az a törvény elkészítve, a gyakorlatban nehéz lesz a vezérigazgatók mai beidegződött hatalmát megtörni. Ezt különben maga a törvénytervezet alkotója sem óhajtja, tisztán szűkebb térre akarja szorítani a vezérigazgatók eddigi jogkörét. A tervezet szerint felállítandó igazgató-tanácsban a kis részvényesek kiküldöttje • is képviselve lesz, Nagyon helyes és okos. hogy végre az Úristen legnagyobb marhája ezekkel a beyczelp szavakkal kezdte meg kivétel nélkül minden előadását a berlini közgazdasági egyelem egyik tanárai, a kis részvényesek képviselője is helyet kap az igazgatótanácsban és legalább szavát hallathatja. Ha ugyan ezt a szót a többség képviselői élükön a most már az igazgatóságban helyet sem foglaló vezérigazgató hatalmi szavával el nem némítják. Hogy a részvényjog teljesén megérett a reformra, az minden vitán felül áll. De hogy ennek keretéljen a felügyelő bizottság szorul a legradikálisabb megreformálásra, ez viszont, semmi kétséget nem szenved. Nem is reformálásra van itten szükség, hanem ezt a teljesen elavult intézményt meg kell szüntetni, ez a mai formájában fenn nem tarthaló. Erről óhajtok tulajdonképen cikkem keretében egy pár szót szólani. Már 1913-ban az érdekelt szakkörök sürgették a felügyelőbizottság reformját. Különösen aktuálissá lelte ennek a kérdésnek a revízióját az a lömérdek bankbukás, melynek előidézője az akkor — a háború előfutár jaként — fellépő gazdasági válság és pénzkrízis, hanem a hűtlen kezelés, a más vagyonával való könnyelmű gazdálkodás is volt. Ez a körülmény érlelte meg már akkor bankkörökben a revizori intézmény létesítését és kötelező alkalmazását. Köztudomásu, hogy a felügyelőbizottság mai működése bizonyos mértékig csak az adminisztráció ellenőrzésére terjed ki. De ezt is oly hézagosan tisztelet a nagyon csekély kivételnek —, olyan kevés szaktudással és legtöbb helyi annyi nemtörődömséggel leijesitik, hogy nem csoda, ha ugy régebben, mint a közelmúltban olyan manipulációk láttak napvilágot, amelyek egy megfelelő szakértőkből álló testület működése esetén nem fordulhalnának elő. vagy legalább is az ilyen esetek száma a minimumra redukálódnék. De hiszen nem csoda, ha más hivatásnak élő és csak évenként 3 4-szer revíziót tarló felügyelőbizottság nem tud eligazodni egy nagyobb adminisztráció szövevényes útvesztőjéén. Hiszen azok az emberek, akik hivatásosan foglalkoznak az adminisztráció vezetésével, sokszor maguk is nehezen igazodnak el a könyvvitel labirintusába. Most már hogy kívánhassunk egy olyan egyénekből álló teslületttől tökéletes és megbízható ellenőrző vizsgálatot, amely igen sokszor a könyvvitel elemével sincs tisztában és működéséért — anyagi és erkölcsi garancia mellett - jelentéktelen tiszteletdíjban részesül. A felügyelőbizotlság aránylag igen kis idő alatt vizsgálja meg azt a rövidnek látszó mérlegel, melyet az intézet szakközege napok alatt készit el és mely rövid mérleg, tudjuk, milyen adathalmazon épül fel. A felügyelőbizottság legtöbb helyütt megelékszik az ugví nevezett számszerű vizsgálattal. Vizsgálat tárí gyává teszi, hogy a naplóból a tételek helyesen vannak-e a főkönyv megfelelő számlájára vezetye, meggyőződnek az összegezés helyessé1 géről és működésüket már be is fejezték. Hiszen észszerű és magától értelődö, hogy I a szám, mely a naplóban előfordul, kell, hogy a főkönyvben is ugyanily számmal leI gyen átvezetve, iil tehát az ellenőrzés igazán ! csak a véletlenen alapuló jóhiszemű téve| dést van hivatva felderíteni. A dolog lényegél, : hogy tudniillik az utalványozás jogos volt-e, | hogy a követelés tényleg fennáll-e, hogy nincsenek-e fiktív tételek, vagy hogy nincs-e egyegy követelés magasabb értékeléssel szerepeltetve, vizsgálat tárgyává csak igen kevés in' tézettnél teszi a felügyelőbizottság. Pedig éppen az utóbb felsorolt eseteknél fordulhatnak ; elő olyan visszaélések, melyeket hamis könvvveléssel évekig takargatni lehet. E sorok írójának alkalma volt még a béke boldog világában mint törvényszéki könyvszakértőnek egy pár hűtlen kezelés következtében tönkrement intézet könyveibe betekinteni és bizony olyan dolgokat tapasztalt, melyek már akkor is indokolták a felügyelőbizottság alapos megreformálását és egy megfelelő ellenőrző intézmény sürgős behozatalát. Egyik ilyen intézet beállított vagyonleltárába olyan közel ÍUÖ.ÜOÍ) természetesen aranykorona jelzálogkölcsönt, amelyet a valóságban sohasem folyósított és ezt a felügyelőbizotlság sem vetle észre. Pedig egy kis intézel életében — ahol az egész jelzálogkölcsönállomány nem volt 7—800 ezer koronánál több — egy tételben 100.000 korona nem olyan mindennapi dolog, ami ne kiáltana nagyon is hangosan és mely felett olyan könnyen napirendre lehelne térni. Ez a jogtalan 100.000 koronás fíkliv vagyonállag persze sok minden más manipuláció takargatására szolgált. A sok közül csak ezzel a legjobban kiáltó példával akartam jellemezni, hogy a felügyelőbizottság teljesen megérett a reformra és hogy a jelenlegi állapot teljesen tarthatatlan. Ugy látszik, ennek az állapotnak akar tehát véget vetni az a törvénytervezet, mely a >részvényjog reformjában a felügyelőbizottságöt min elavaltat eltörli, a mostani igazgatóságból és felügyelőbizottságból megalkotja a az igazgatótanácsot, mely valamennyi részvényes kategóriáját magában egyesíti és a részvénytársaság irányítását és vezetését átveszi. A feliig velőbizottságok hatáskörét átveszik az állandó hiteles könyvvizsgálók. Ezek fogják az ügyvezetésnek könyvviteli és üzemgazdasági ellenőrzését különös elméleti és gyakorlati képzettségük alapján megfelelő módon betölteni. A revizor a részvénytársaságnak nem adhoc megbízottja, hanem állandó szerve lesz, akit az igazgatótanács jelöl ki. A revizorok természetesen nemcsak a könyvelésszerii és számszerű adatok helyességéi vizsgálják felül, hanem az ellenőrzés kileljed a könyveli ériékek tényleges létezésére és magára az értékelésre is. Ilyen mindenre kiterjedő alapos, állandó és intenzív vizsgálat feltétlenül csökkenteni fogja a hűtlen kezelés következtében tönkrement intézetek számát. Meg lesz ennek az előnye a betétgyűjtés szempontjából még a kisebb intézeteknél is. Ha a betevő közönség tudatába át fog menni, hogy az intézetek ellenőrzését állandóan és szakszerűen elméletileg és gyakorlatilag képzett, diplomás revizorok végzik, akkor a betétesek bizalma sem fog minden legkisebb százalék »légből kapott hírre megrendülni és a belétek nem fognak pánikszerűen kivonulni, mert tapasztalaiból tudjuk, hogy ezek a gyorsan kivont betétek milyen csigalassúsággal jutnak ismét vissza a bankok trezorjába. A revizori intézmény létesítése tehát feltétlenül befolyással lesz a betétgyűjtésre is. Ha ez az intézmény gyakorlatilag beválik és átmegy a köztudatba, igen sok olyan pénz fog a bankhoz befolyni, mely eddig kaniatozatlanul hevert a ládafiában és el volt vonva tulajdonképeni rendeltetésétől. Cikkünk keretében említettük, hogy nem ismerjük magát a törvénytervezetét és csak e tárgyban megjelent rövid közleményből szereztünk némi tájékozódást. Kétségtelen azonban, hogy a törvény végrehajtása igen fontos és mélyreható problémát old meg a revizori intézmény törvényhozásilag leendő létesitéj sével. a. o. sare 583 Fizetési Feltételek melleit az ismeri szolid készpénzárban vásárolhat brilliáns, arany és ezüst ékszereket, elsőrendű svájci órákat, evőeszközöket és dísztárgyakat KunJenű ékszerésznél Szegeden, Széchenyitér (A posta és Tisza-szálloda között.) Jó minősé jü fajborok, törköly és többféle pilinkaK, rumok, likörök, kisebb és aasyobb mennyiségben kaphatik 11*1 Re ES nn szőlőbirtokos bor, szesz és pálinka nagykereskedő Szeged. Kórház ucca 13. Telefon 11-45. Arany és ezüstérmekkel kitüntetve. MhilSR •H