Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

24 DÉLMAGYARÓRSZÁG 192(5 december 25. társadalmáuak szivére. De ha mint protestáns megyek is ki, hirdetem a magyar igazságot katolikus és bármely más felekezethez tartozó magyar testvéreim érdekében. Használják fel ők is római összeköttetéseiket és Róma világhatalmát a magyar ügy érdekében, épen most, mikor ismét cgv nagy pápa ül a pápai trónon. Annak idején Kossuth Lajos mondotta a Klauzál-téren: Szegednek népe, nemzetem büszkesége. « Lehet, hogy nekem valami uton-módon, irtózatos kínnal sikerül meggyőznöm Amerika nagy demokratikus és szabadságszerető népét a magyar igazságr(31, de lehel az is, hogy másodszor is összedűlök és akkor Amerika azt kérdezi, hát lám. nincsen megoldva a magyar kérdés, hát mi a megoldás. Akkor önöknek, Szeged népének kell felállam és azt kell mondani, amit én most mondok, hogy nincs más megoldás, nincs más megoldás, csak a szent és nagy magyar feltámadás! (Lelkes éljenzés és szánni nem akaró taps.) UJ ulakon és uj nyomokon a Tisza-gyilkosság lettesei után. A gyilkosság rejtélyének kulcsa a Csillag-börtönben van elrejtve? (A Délmagyarórszág munkatársától.) Sztanykovszky Tibort, a Tisza-gvilkosság egyik elítéltjét 15 évre szállásolták be a szegedi Csillag-börtön 65). számú cellájába. A hosszú évek egyhangú lemorzsolása közben a volt világfi csöndes, magábazárkózott, életunt rszürke rabbá« változott át. Már évek óta a börtön lajstrom-irodájában dolgozik. Reggel nyolc órától déli tizenkettőig, mint egy rendes hivatalnok. Pontos és pedáns munkaerő — mondják ellenőrei. Keze alól gyöngybelük folynak. Nem amerikázik és nem trécsel. Sztanykovszkyt valamikor majd sajnálják kiengedni a börtönirodából, mert nélkülözhetetlenné küzdötte ki magát. Üres és szabad óráiban olvas és tanul. Irodalommal foglalkozik és legújabb munkájában a Tisza-gyilkosság legendáját dolgozza (el. Mert Sztanykovszky ma is ártatlannak vallja magát. Tudni sem akar a gyilkosság elkövetéséről és a legtragikusabb véletlennek, néha pedig bosszúnak tartja a végleien hosszú 15 > évet, amely fiatal életére rászakadt. Imádkozik és evangéliumot olvas. A szomorú szürke rab hisz a csodákban és hivő lélekkel várja, hogy a sötét kontúrokkal megfestett szerepe majdan legendává foszlik szét, és tisztán kerül ki a világ ítélőszéke elé. * Mert, Sztanykovszky Tibor minden páros és páratlan évben elálmodja a maga ártallansági történetét. A félhomály derengő cellájában csodálatos szabályossággal teremnek meg ezek az álmok. A monoton hivatali munka lelketölő napjaiban, mint érzékeny lemez, működik a fantázia. És a rabfantázia a legveszedelmesebb. Apró, jelenféktelen momentumok, keskeny erek képében indulnak el, hogy hatalmas folyammá terebélyesedjenek. A gyilkos, a tolvaj, a bűnös rab, a fogságos napok ideje alalt ártatlannak képzeli magát. Lelkében megbékült magával és idegen, lelké tői-testé tői távol álló befolyásnak, ismeretlen valakinek képzeli el azt, aki az ő képében bűnt követett el és amiért neki most szenvednie kell. Sztanykovszky is ilyen ártatlannak véli magát. Akik foglalkoznak vele és belekintenek lelki életébe, ilyen véleménnyel vannak róla. — De lehet, hogy teljesen ártatlan — mondják néha. A földi birák bűnösnek találták. Tehát vétkes volt. Bűnös, akinek vezekelnie kell. * Az első évben naplót is vezetett. Naplójában valótlannak mondotta azt a beismerő vallomását, aminek alapján elitélték. Megígérte, ha perében uj raj elvételt rendelnek el. megmondja az igazi Tisza-gyilkosokat. Az ujrafelvételig azonban nem került el. Nem hihettek neki. Sztanykovszky azonban nem nyugodott l>ele oly könnyen a rideg elutasításba. Ujabb nyomokat, ujabb bizonyilékokat fantáziált ki. Nemrégiben kivívta azt, hogy börtönéből Budapestre vitték. Akkora komolysággal jelölte meg a Tisza-gyilkosság letteseit, hogy a budapesti ügyészség uj nyomozást rendelt el. Sztanykovszkyt kihallgatták. Vallomása azonban nem vitte előbbre a Tisza-gvilkosság rejtélyéi. Sztanykovszky Budapestről december első napjaiban került vissza a Csillag-börtönbe. Letörve, reménytelenül. Kora hajnalban érkezeit meg a vonallal. Reggel nyolc órakor már otl ült Íróasztala melled. Kezén még látszottak a nehéz bilincsek nyomai. A szürke rab azonban fel sem vette a fájdalmakat. Lajstromozott tovább és aránylag üde arcán senki sem láthatta, hogy l>enl milyen szépen kigondolt légvárak omlottak össze. * A börtön nagyokat csikorduló kapuján keresztül naponta uj rabok jönnek és mennek. A távozó régiek az uj jövevényeknek pontosan átadják azokat a legendákat, amelyeket a börtön csöndje, a napok egyhangúsága, a fájó tétlenség és a nyughatatlan fantázia termel. Igy a Tisza-gvilkosság »sulypontja< átkerült a "Csillag-börtönbe, ahol a rabok állítólag tudják, hogy ki volt Tisza István igazi gyilkosa. A rabok egymás között terjesztik a Tiszagyilkosság igazi történetét, ugy, hogy a budapesti ügyészség legújabban ismét nyomozást rendelt el a híresztelések való értékének ellenőrzésére. * A Tisza-gyilkosság ügyében ugyanis a budapesti rendőrségen ujabb meglepő tanúvallomás hangzóit el. Jelentkezett Tóth Dénes, egy budapesti szinházi szaklap volt munkatársa, aki elmondotta, hogy a kommün után politikai bűncselekményekért másfélévi fegyházra ítélték és büntetését a váci fegyházban töltötte ki. Fogsága alatt titokban lapot szerkesztettek. Besúgás alapján a lapnak egyik példánya a fegyházigazgatóság kezei közé került és annak tartalma miatt ujabb négy és félévi fegyházra ítélték izgatás és lázítás cimén. i j Vácról további büntetésének kitöltése véI gett a szegedi 'Csillag-börtönbe került, ahol j a fogház irodájában dolgozott. Leveleket cenzúrázott és igy alkalma volt a rabok magánlevelezéseit átvizsgálni. 1924 nyarán kiszabadult a Csillag-börtön egyik rabja, aki különös levelet irt egyik cellatársához. A levélben a következő állott: > Mindnyájan biztonságban vagyunk. Jól érezzük magunkat idekint és mindnyájan együtt vagyunk.a A szinházi laptudósító figyelmét felkeltette a levél homályos tartalma és érdeklődni kezdett annál a rabnál, akihez a homályos sorokat címezték. Hosszas faggatás után a rab elmondta, hogy egy kiszabadult fegyenctársa, aki közönséges bűntettek miatt ült a fogházban, tul a j donképen azonos a Tisza-gyilkosság egyik lettesével. Ez a rab több társával együtt a forradalom első napjaiban behatolt a Roheim-villába azzal a szándékkal, hogy Tisza Istvánt meggyilkolják. Egyéni akciójuk sikerült és tervüket végre is hajtották. Később nyomorba jutott, közönséges bűncselekményeket követett el, Gulliver uj könyvéből. Irta: Oettre János. Hiába tagadnám, a vérmérsékletem nyugtalan életre teremtett. A Hauhnhnm-iországból hazatérve, csak két hónapig tudtam nyugton maradni otthon. Újra hajóra ültem, három hétig vitorláztam a > C o n s e q u e n t i a « fedélzetén, amikor hajótörés ért bennünket. Hajóroncsba kapaszkodva mentettem meg életemet. Két napig úsztam a tengeren, végre félájultam partra mosott az ár. Csodálatos országba jutottam. A lakói D o m in i u in-nak hívták hazájukat, mely akkor ment át az ipari fellendülés korszakán. Atyai barátomnak, Mr. James B a t e s-nek, a kiváló sebésznek, biztalására megírom most, hogy milyen különös tapasztalatokat gyűjtöttem abban az országban, ahova sorsom szeszélye elsodort. Kevéssel azelőtt már jártak Emberek ebben az országban. A vezetőjüket Homo Sapiens-nek hívták, aki megtanította e népet arra, hogy az emberek módjára a földet magántulajdonba kel] venni, hogy a föld termése azé legyen, aki halárkarókat szúrt a mesgyék végébe. A Domínium lakói eleinte hitetlenül hallgatták az uj igéket. Et nem tudták gondolni, hogyan lehet az Embereknek megoszfozkodniok a Naprendszer egyik csillagán s egy bolygót, amelyik a világűrben kering, hogyan lehet egymásközt felosztva bejegyezni a telekkönyvekbe. De azok, akik a .határkarókat már ledugdosták, elhitetlek azokkal, akiknek föld már nem jutott, hogy a karók szentek s a karósok törvényt hoztak a karótlanok számára, amiben fővesztés terhe mellett tiltották meg a szent karók megbolygatását. Akadt azonban a karótlanok között egy bátor szellem, aki hirdetni kezdte, hogy a föld éppen ugy a természet ajándéka, mint a szél, a levegő, a napfény, a víz, a világosság s lia a földet szét lehet osztani s magántulajdonba lehet venni, nem lehet semmi akadálya annak sem, hogy a természet többi kincsét is magántulajdonba vegyék. A tervet a karótlanok nagy lelkesedéssel fogadták. Mingyárt akadt egy csoport, amelyik kijelentelte, hogy a déli szél is éppen olyan uratan dolog, mint amilyen a föld volt .mielőtt magántulajdonba vették s ezért most a déli sze1 e t birtokukba veszik. Nyomban részvénytársaságot alakítottak a déli szél kihasználására s tulajdonukat késedelem nélkül bejegyezték a szét könyv B lapján. Miután igv a déli szél magántulajdonná vált, a földbér mintájára szél bért kelleti fizetni azoknak, akik a déli szelet használták. Pompásan megszervezett adminisztráció működött, amelyik ellenőrizte, hogy kinek földjére vitt a déli szél enyhe fuvalmát, kinek vitorláját dagasztja a magántulajdonba vett déli szél. Természetesen mindenkitől behajtották a s z é 1 b é r t. Egyszerre azonban zuhanni kezdtek a részvények. Egy másik élelmes csoport tulajdonába vette a nyugati szelet, amelyik sokkal értékesebb volt, mert ez hozta az esőt. Kispénzű emberek pedig, akiknek nem sok befekletni valójuk volt, az északi és keleti szél kihasználására alakítottak részvénytársaságokat. Ekkor már megkezdte működését a szél bir óság is, amelyik igazságot tett az egymással versengő részvénytársaságok igényei közt. Szélrendőrök, szélcsőszök vigyáztak a szélhámosokra és a széllelbéleltekre. Ez azonban csak a kezdet volt. Egy jóvalutáju külföldi koncern koncessziót kapott a kormánytól arra, hogy lefoglalja és hasznosítsa az eső t. A kormányt sokan támadták ezért a lépésért, de a miniszterelnök büszkén mutatott rá, hogy ő a liberálizmus zászlóhordozója s nem tűrheti azt a társadalmi egyenlőtlenséget, hogy a természet egyik kincsét, a földet, magántulajdonba lehessen venni, a másikat pedig nem. A liberális sajtó kórusban ünnepelte a haladott szellemű államférfit. Az eső igy magántulajdonba került s ezentúl azok, akiknek földjét az eső megtermékenyítette esőbért fizettek az uj részvénytársaságnak. A természeti kincsekben gazdag ország csak ugy ontotta magából a vagyonszerzési lehetőségeket. Befolyásos képviselők és a bankokrácia vezetői óriási méretű vállalatot alakítanak, lefoglalván a világosság tulajdonát. A Fény részvény társaság papírjai szédítő iramban száguldanak fölfelé. Ügyes szervezők a fényhasználat ellenőrzésének olyan módját szervezik meg. hogy a fénybér-rel nem maradhat senki sem adós. Az uj részvénytársaság bevezeti tulajdonjogát a Napkönyvbe s igy mindenkivel szemben érvényesithetővé válik követelése. Mikor azonban az őszi hónapokban állandó volt a borulat, a busás osztalékhoz szoktatott részvényesek türelmetlenkedni kezdtek a vállalkozás rentabilitásának csökkenése miatt. Miután a vállalat tőkéje csak reggeltől estig jövedelmezett, követelni kezték, hogy a vállalat üzletágát terjeszsze ki az éjszaka tulajdonjogának hasznosítására is s mindenkitől szedjen bért, akii elálmosit a sötétség s akik a sötétségből hasznot húznak. A tolvajok és a szerelmesek tiltakoztak a terv ellen, nem is annyira az adófizetés, mint inkább az adminisztráció kényelmetlenségei miatt, mert — ugy mondollák az adóalap felkutatása sokszor fog