Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-25 / 298. szám

1926 december 23. DÉLMAGYARORSZAG 9 Meg sem indult még., már Is egy hónapot késik a tanyai kisvasul. Elmarad! a~ karácsonyi meglepetés. (A Délmagyarország munkatársától.) A város és az alsótanyák közönségét kellemetlen karácsonyi meglepetés éri, amennyiben elmarad egy holtbizonyosra beígért kriszkindli, nem indul meg karácsonykor a kisvasul. Pedig egészen az utolsó pillanatig erősködtek, hogy híven az eredeti programhoz, karácsony napján megindul az első személyvonat a Rudolf-térről a téll>edermedl Alsótanya felé és egy hétig, egészen az újesztendő első napjáig ingyen szállítja a publikumot, hogy igy megszokja a város közönsége a vasutat és kockázat nélkül tapasztalhassa ki előnyeit. Rossz jel mondogatják a vasutvárók —, hogy a vonat már a megindulás előtt is ilyen nagyot késik. Mi lesz ebből a késésből, ha végre majd megindulnak a mozdonyok a keskenyvágányon'? Szesztay László, a kisvasul tervezője és építésének irányitója, egy-két hónappal ezelőtl is ugy nyilatkozott még, hogy a munka a legnagyobb rendben és lőkéletes programszeriiséggel halad és december elején befejeződik függetlenül attól a változástól, amely a pusztamérgesi pótvonal építése következtében állt elő. Amikor, mintegy három hétlel ezelőtt megtartották Pusztamérgesen a kisvasút bokrétaünnepélyét, az illetékesek ismételten hangoztatták, hogy decemberben, még pedig karácsonyi ajándék gyanánt megindul a kis- 1 vasút, ha nem jön közbe valami nagyobb- j Harc a Ha jól emlékszem, harminc esztendeje lehetett, hogy az első filmet láttam. Az Uránia mutatott be mozgófényképben egy spanyolországi bikaviadalt. A film nagyon kezdetleges volt, a szine. piszkosbarna, erősen rezgett, rontotta a szemet és mozgás közben a levegőben minduntalan megállt a bika. Hogy azóta a film mekkora haladást tett, azt maguk azok a milliók tudják legjobban megállapítani, akik estéről-estére a mozikat látogatják. De az ő megállapításuk sok esetben csak Indát alatti .mert a l'ilm ma már nemcsak a szórakoztatásnak eszköze, hanem bizonyos vonatkozásokban újságot és irodalmat pótol, eszköze az ismeretek terjesztésének és a tudománynak is. Filmeket ma már távírón, sőt drótnélkül is továbbítanak és a mozi azon az uton van, hogy néhány esztendő múlva plasztikával, színnel és hanggal kiegészítve pótolja a színházat is. A film, amely igy alig egy-két évtized alatt szinte robbanásszerüleg tört be mindannyiunk életébe, egyik legkomolyabb problémája lett a közgazdaságnak, nemzetközi kereskedelemnek, iparnak, közigazgatásnak, sőt politikának is. Ha az ember a nagy angol, amerikai és német lapokat olvassa, egyenesen meglepődik a cikkeknek azon a nagy tömegén, amelyek a filmkérdéssel foglalkoznak. Kimutatások jelennek meg, valósággal csillagászali számokkal, hogy mekkora összegek vannak az egyes államokban a filmiparba és mozikba befektetve, hogy a filmek kivitele az egyes államok kereskedelmi mérlegének aktivitását és passzivitását mennyiben befolyásolja; közigazgatási és pedagógiai szakemberek vitatkoznak, hogy legyen-e előzetes filmcenzura, vagy sem; államok egymás után hoznak törvényeket és rendeleteket saját filmiparuk védelmére; elismert nevü irók fejtegetik a kérdést, liogy a l'ilm mennyiben alkalmas komoly irodalmi igények kielégítésére. Közben pedig a film folytatja hódító útját és a fehér ember országain kivül behatol a színesek birodalmába és a szárazföld mellett a tenger vizére is, ahol az óceánjáró gőzösöket egymás után szerelik fel filmszínházakkal, hogy esténkint az utasoknak legyen mivel szórakozni. Nem tudom, hogy a mozik látogatóinak menynyiben tűnt fel az a nagy változás, amely a filmszínházak műsorában az utolsó négy-öt esztendő alatt végbement. De azok a mozilátogatók,, akik kissé gondolkozva nézik meg a műsorokat, kétségtelenül emlékezhetnek rá, hogy pár év előtt még lehetett látni szép számmal francia és olasz filmeket. Most már ezek teljesen eltűntek a mozik műsoráról. A filmek túlnyomó része amerikai, mellettük van még kevés számú német és hazai film, a többiek teljesen megszűntek A filmiparban Amerika egyszerűen lehengerelte a világot. Az egyik amerikai pénzügyi lapból veszek néhány nagyon érdekes számot. Pengőre átszámítva az Egyesült-Államokban filmeket előállító vállalatokba és mozikba közel 9 milliárd pengő van be- j fektetve. A Wall Streeten, ahol a newyorki tőzsde | arányú akadály. Tudomásunk szerint nem is jött közbe semmi nagyobb akadály és igy szinte elképzelhetetlen az az ok, amely előidézte ezt a löbb hetes késedelmet, az illetékesek ugyanis mosl már január második felére jósolják a kisvasul megindítását. A Délmagyarország munkatársa kérdést intézett ebben az ügyben dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, aki a következőkel mondotta: Semmi különösebb dolog nem történi. A késedelmet a pusztamérgesi pótvonal okozla Nyolc kilométerrel ugyanis meghosszabbítottuk a vonalat és igy a kisvasút vonalhosszusága eléri a nyolcvan kilométert. A vonal megtoldása következtében a gépházat és a végállomást nem a Pálfy-tanyánál, hanem Pusztamérgesen kellelt felépíteni, a terveket tehát ennek alapján átdolgozták, ami bizony sok időbe került. .1 kisvasul igy csak januárban indulhat meg. Ha a polgármester helyes ínformációk alapján jelölte meg a késedelem okát a pusztamérgesi vonal építésében, akkor a vasút építői nagyon rossz szolgálatot leltek a kisvasul ügyének, amikor többször kijelentették, hogy ez a pótvonal nem l'ogja késleltetni a vasul üzembehelyezését. A közönség igy csalódást érez majd és a csalódás semmiesetre sem használ egy bizonytalan reménységek között megindítandó vállalkozásnak. filmért. épülete emelkedik és Amerikának a pénzügyi hatalma székel, a jelen év első tiz hónapjában uj íilmvállalatoknak 375 tnillió pengő értékű részvényt jegyeztek. Az amerikai filmvállalatok központi szövetségének elnöke, Wjll Hays, az Egyesült Államok nyugalmazott főpostaigazgatója, a filmeket előállitó amerikai vállalatok ngers bevételét a folyó évben körülbelül Í50 millió pengőre becsüli. Ebben a számban természetesen nincs benne az az ősszeg, amelyet az Kgyesült-Államoknak li zenhétezer mozija és kétezerötszáz olyan orfeum/a, varietéje és színháza forgalmazott, amelyek filmeket is szoktak bemutatni. Ezeknek a bruttó bevétele egyenesen fantasztikus; egy esztendőben majdnem 5 milliárd pengőre becsülik. Eddig amerikában a filmekét előállitó ipar és a mozi két külön üzletág voll. Tavaly azonban rohamosan indult meg a trösztöződés és a rengeteg tőkével dolgozó filmvállalatok egymásután vásárolják meg a mozikat és állítanak maguk uj mozikat, hogy a filmek bemulatásának a hasznát is maguknak biztosítsák. Will Hays bejelentése szerint a jelen pillanatban a filmvállalatok nem kevesebb, mint 1700 olyan mozit építenek, amelyeknek befogadóképessége a kétezret meghaladja. Más országokban ezek a számok természetesen ismeretlenek. Nagy-Britáhniában körülbelül 3500 mozi működik, Németországban 3000, Franciaországban 5500, Olaszországban pedig 2000. A többi országok moziainak száma, ezekhez viszonyítva még jelentéktelenebb. Egyenesen meglepő azonban, hogy az angol mozikban bemutatott filmek 90 százaléka amerikai eredetű. Franciaországban 75 százaléka, Olaszországban és Skandináviában pedig 80 százaléka. Csak Németország tudta a függetlenségét az amerikai filmipartól félig-meddig megőrizni. De olt is a bemutatott amerikai filmek száma eléri az 50 százalékot. A német filmipar ezt ;i viszonylagos függetlenségét részben az állami támogatásnak és közigazgatási intézkedéseknek, részben pedig annak köszönheti, hogy az Amerikától egészen eltérő tipusu filmeknek az előállítására tért át. Köztudomásúlag a históriai jellegű filmek előállításában ma a németek vezetnek. Annak, hogy Amerika ilyen példátlan módon tudott előretörni a filmiparban, az okai nagyon egyszerűek. Az első ok Amerika nagy gazdagsága és az a rengeteg tőkeerő, amellyel az amerikai filmvállalatok dolgoznak. A másik ok az egységes és nagy gazdasági terület, amelyen a filmeket el lehet helyezni. A filmvállalatok gyártmányaikat tudvalevőleg kölcsöndij ellenében szokták kiadni a moziknak. Minél több mozi fizet elő igy kölcsöndij formájában egy filmre, annál jobb és tökéletesebb lehet a filmnek az előállítása. A mozik száma igy a filmvállalatok prosperitásával és a filmek jóságával egyenes arányban áll. Egy angol újság, a Daily Mail panaszosan állapítja meg, hogy Angliában 10.000 fontnál, vagyis 288 ezer pengőnél nagyobb összegei egy filmbe belefektetni nem lehel, inig Amerikában még az a film is rentábilis, a melynek előállítása 50 ezer fontba, vagyis t millió H0 ezer pengőbe kerül. Ezek a nagy számok legjobban mutatják, hogy kis országok miért nem tudnak számottevő filmipart produkálni. Ennek a jelenségnek azonban igen fontos szociális, morális, gazdasági és politikai következései vannak. Ha valahol felbukkan egy igazán jó moziszinész, azt köztudomásúlag Amerika egész egyszerűen magához szippantja. Hiszen csak ebből a kis Magyarországból az utolsó három-négy esztendő alatt legalább tizenöt-húsz moziszinész vándorolt ki Amerikába. Amerika így állandóan a legjobb moziszinészek közölt tud válogatni, aini magától értelődőleg hatványozottan növeli az amerikai filmek vonzóerejét. Magyar filmeken néha mulatságosan bosszantó, bogy l'oglalkozásnélkűli ripacsok hogyan gubbaszkodnak a ló nevezető vadállat hátán; Amerikában viszont egészen közönséges dolog, hogy a jó filmszínész nagyszerűen tud vágtázni, tudja kezelni a gőzmozdonyt, automobilt és repülőgépet egyaránt. Az EgyesültÁllamok rengeteg kiterjedése mellett a filmvállalatok tudnak kikeresni olyan helyeket, ahol az időjárás zavartalanul derűs és a tőke mellett még a klima is segíti őket. Ez a magyarázata annak, hogy a Los-Angeles melletti Hollywood miért lett az egész világ filmiparának legfontosabb centruma. Az így megnövekedeti és világhatalomra szert tett amerikai film azonban nemcsak szórakoztatja az idegen államok közönségét, hanem észrevétlen formában egyik legerősebb propagandisziikus eszköze az amerikai ízlésnek, divatnak, sőt még az amerikai iparnak is. Csak meg kell figyelni .hogy milyen óriási különbség van a néhány éve még divatban volt francia vagy olasz és amerikai filmek között. Az amerikai filmekben nincsen Jade.v, nincsen Fantomas, ellenben vannak cowboyok, aranyásók. feltalálók és az amerikai filmekben mindig az igazság és jóság diadalmaskodik. Nincsen amerikai film, aniely rosszul végződik. A tragédiát az amerikai nem szereti; ha este 10 centjét, vagy fél dollárját leszúrja a mozi pénztáránál, szórakozni akar, nem pedig társadalmi és egyéb problémákon töprengeni. Valahogyan összefügg ez az amerikai népnek fiatal voltával, naiv módon derűs és optimisztikus világfelfogásával. Ezt a felfogást pedig az amerikai film rákényszeríti a világ többi részére is. Odakint azok a burleszkfilmek, amelyeken mi csak bosszankodni tudunk, de mégis kénytelenek vagyunk elfogadni, a legjobban tetszenek. A politikai része az amerikai film hódító utjának pedig az, hogy burkolt formában mindenütt Amerika nagyságát, hatalmát és dicsőségét hirdeti. Ennek az amerikaiak nagyon jól tudatában vannak, oly annyira, hogy még az államnak is van egy szerve, amely a filmtröszttel az összeköttetést fenntartja és a filmek előállítását ebből a politikai szempontból befolyásolja. Ennek a l'élhvalalos jellegű szervnek, Washingtonban Conilly ezredes a vezetője. Viszont épen az a politikai momentum az, amely a gyarmatokkal biró államokat, főleg Angliát a legnagyobb óvatosságra inti és a többi országokat is egymásután arra kényszeríti, hogy az amerikai filmek teljesen szabad beözönlése ellen valamilyen formában akadályokat gördítsen. Az elsőnek a védekezést az amerikai filmekkel szemben Németország kezdte meg, amely a mozivá Halatokat kötelezte arra, hogy bizonyos százalékban német filmeket adjanak elő. Nagy-Britanniában a fíoard of Trade most foglalkozik egy ilyen irányú törvényjavaslatnak az előkészitsével. Más országokban, igy Magyarországa külföldi filmvállalatokat kötelezzék bizonyos számú filmnek a/, előállítására, illetőleg átvételére. A védekezésnek ez a módja azonban legfeljebb pénzügyi természetű lehet, de a kérdést nem oldja meg, mert a kis országok szegényesen előállított filmjeit az amerikai filmvállalatok, ha kötelezik őket, egyszerűen átveszik, az értük járó összeget veszteségszámlára irják, magukat a filmeket azonban nem adják elő. Ausztrália sokkal radikálisabban oldotta meg a kérdést. Ott a filmeket be kell jelenteni és a cenzor fel van hatalmazva, hogy bármely filmet minden indokolás nélkül visszautasítson, ha véleménye szerint a brit és ausztráliai érdekeknek meg nem felel. A filmpiac uralmáért igy az egész világon folyik a harc. Amerika dominál, a többiek pedig védekeznek. A jelekből ilélve ez a harc élesedőben van és a közel jövőben fogja megmutatni, hogy Amerikának sikerül-e megszerzett világhatalmát ezen a téren megtartani. Tonelli Sándor.