Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-16 / 264. szám

1926 november 12. DBLMAQTARORSZAQ 16 Megkezdődött a szegedi választási akció: síváa lemoedoíí a Jelöltségről, étszer Is tárgyalt a polgármesterrel. itt minden erejével támogassa a fajvédők lis­(A Délmagyarország munkatársótól.) Las­sankint teljesen a választás előkészületeinek izgalma liat át Szegeden is mindenkit és min­dent. Az eshetőségeket latolgatják mindenütt a jelöltekről, a hivatalosakról és az önjelöl­tekről beszélnek az emberek, tanulmányozzák a választás uj rendjét, a lajstromosat, amely szerint nem a kerületek választják meg kép­viselőiket, hanem az egész város választ há­rom képviselőt. Az apró, választás előtti szen­zációk adnak állandó témát a beszélgetések­hez. Ezek között a legérdekesebb kétségenki­táját. A Délmagyarország munkatársa Héjjas lá togatásával kapcsolatban érdeeklődött a pol­meslernél, aki azonban nagyon titokzatos vá­laszt adott kérdéseinkre. Mosolyogva jelen­tette ki, hogy Iíéjjas csakugyan volt nála, sőt nemcsak csütörtökön, hanem az elmúlt héten még kétszer meglátogatta, de hogy mit akart, miért volt Szegeden, arról a polgármester nem nyilatkozott. — Neem akarom elrontani a jó tréfát — 3 Kifejj vül az a levél, amelyet dr. Kószó István, a j mondotta. \rár*r.c li m-m o'lílr lrot-íilntíSnol^ J A város harmadik kerületének nemzetgyűlési képviselője juttatott el dr. Aigner Károly fő­ispánhoz. A levél szószerint ezeket mondja: Méltóságos dr. Aigner Károly főispán urnák Szegeden. Méltóságos Uraml Szeged város haramadik kerületének pol­gársága engem három izben egyhangúlag vá­lasztolt meg országgyűlési, illetve nemzetgyű­lési képviselővé és ezen kilenc év alatt min­den erőmet tehetségemet kizárólag ezen meg­bízatással járó kötelezettségem teljesítésére fordítottam. Miután eközben egészségem erő­sen megrongálódott és igy a választási izgal­makkal egészségem mindinkább meggyengülne tehát tisztelettel bejelentem, hogy én a sze­gedi országgyűlési képviselő választások al­kalmával jelöltséget nem vállalok. Fogadja Méltóságos Uram kiváló tiszteletem nyilvání­tását őszinte barátsággal Szeged nov. 15. dr. Kószó István szegedi nemzetgyűlési képviselő, ny. belügyi államtitkár, A választási kampány másik szegedi érde­kessége az a hivatalos kommüniké, amelyet az egységes párt nevében Várhelyi József pá­pai prelátus adott ki. A kommüniké igy szólt: — A szegedi egységes párt folyó évi novem­ber tizenhetedikén délután öt órakor a Kass­szálló nagytermében alakuló ősgyülést tart, amelyre Szeged város egységes párti érzelmű A polgármester egyébként másról is nyilat­kozott ez alkalommal. Visszatért arra a be­szélgetésünkre, amelyet a Délmagyarország vasárnapi számában közöltünk és amelynek keretében megírtuk, hogy a polgármester na­gyon örülne, ha a város egyik képviselői man­dátumát gróf Klebelsberg Kunó kapná. Kije­lentette ugyanakkor azt is, hogy Rassay Károly KSieojvcüLassKáás áraak. is örülne, mert Rassay, mint a baloldali el­lenzék vezére, szintén nagy szolgálatokat te­het a városnak. Hasonlóképpen nyilatkozott Peidl Gyuláról is, akit igen komolv és értékes politikusnak tart. Ehhez a vasárnap közölt nyilatkozatához most a következőket kívánta hozzáfűzni: mányelnökségre, mint gróf Bethlen István miniszterelnököt, nézetem szerint a többi pártvezérek, Rassay, Peidl, Gömbös, Wolff messze, messze mögötte állnak. Bethlen az az ember, aki az országnak ugy a belföldön, mint a külföldön tekintélyt tud szerezni. En­nek nyilatkozatnak megtételét azért tartom szükségesnek, mert a Délmagyarország ugy tüntetett fel, mintha Rassay-párti volnék. Tu­lajdonképpen nem akartam nyilatkozni, eny­nyit mégis kénytelen voltam elmondani. Megkérdeztük a polgármestert, hogy a va­sárnapi cikkünkben helyesen közöltük-e ki­jelentéseit — Én annyit mondtam és ezt ma is fentar­tom, hogy ha muszáj ellenzéki képviselőt vá­lasztani, akkor én is a legszívesebben Rassay Károly és Peidl Gyula megválasztását látnám, mert ezek a politikusok az ellenzéknek tény­leg a leghiggadtabb és a legértékesebb tagjai. A választás engem különben is, csak mint vá­lasztó polgárt érdekel, nem vagyok politikus, nem is teszek majd mást, csak leszavazom. Találkoztunk délután, a közigazgatási bi­zottság ülésén dr. Kó$2£ő IsÉ vártíaö! és megkérdeztük tőle, hogy visszalépésének a főispánhoz intézett levelében megjelölt okán kívül van-e még valami más oka is? — Nincs semmi különösebb, — válaszolta a volt államtitkár — eleget voltam képviselője­gyen már más is, menjen sorba a képviselőség éppen ugy, mint a tápai bíróság. Aztán meg kilencven egynehány oltással nem fér meg a birkapaprikás. Birkapaprikás nélkül pedig — Senkit sem tartok alkalmasabbnak ma I szegedi választás és képviselőjelöltség nem is az ország kormányzására, helyesebben a kor- | képzelhető el. Dr. Könyves«&okmics József az Országos K©ssnlti«Párl A Kossulii-Párt tidvSzlö távirata Makó válaszíópoíg áraihoz. (A Délmagyarország makói munkatársától.) f lelkesedést keltett a város függetlenségi érzel­A hivatalos körök még mindig titkolóznak, de azért már megindult a nagy népvándor­lás a főispán fogadószobája felé. Jelöltek tá­polgárait van szerencsém meghívni. Várhelyi \ mogaatásért, tisztviselők utasításért kilincsei­József pápai prelátus. j nek a főispánnál. Ez a meghívó bizonyára meglepetést kelt \ majd a városi párt tagjai körében, mert — mint ismeretes — Várhelyi József néhány héttel ezelőtt dr. Jedlicska Bélához intézett levelében azzal indokolta meg a városi párt elnöki tisztségéről való lemondását, hogy mint a katolikus egyház szegedi feje cselekvési sza­badságának megőrzése és biztosítása érdeké­ben nem kíván egyetlen párthoz sem tartozni és igy nem vehet részt sem mint tag, még ke­vésbé, mint elnök a városi párt munkájában iem. Várhelyi József tehát azzal, hogy neve az egységes párt alakuló gyűlésének összehívója­ként szerepel, megcáfolja önmagát, hiszen a városi párt sokkal kevésbé jelent pártot, mint a kifejezetten politikai jellegű egységes párt. A főispáni hivatalból származó" híradás sze­rint Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vasár­nap délután öt órakor prográmm beszédet mond Szegeden, mint az egységes párt szegedi listavezetője. Héjfas Sván «>iv<ara bajtárséi­-val Szegedre jfösi.? Ezek között a választási hirek között a leg­trdekesebb az a hir, amely — valószínűleg aem minden alap nélkül — hétfőn terjedt el a városban. Arról beszélgetnek, hogy Héjjas Iván a mult héten teljes inkognitóban né­hány napig Szegeden tartózkodott és itt egé­szen közeli barátain és ismerősein kívül csak ur. Somogyi Szilveszter polgármestert kereste Eíl csütörtökön délelőtt hivatalában. A polgár­mester előszobájában találkozott vele egy ré­gebbi ezredtársa, akivel a háború alatt hosz­szabb ideig szolgált együtt és aki előtt egé­szen komoly formában kijelentette, hogy sze­yedi látogatása összefüggésben van a közeli választásokkal, mert elhatározott szándéka, hogy ötven bajtársával lejöjjön Szegedre és A hivatalos körök titkolózásával szemben nyíltan folyik a választások előkészülete az ellenzéki oldalon. Ma érkezett meg dr. Köny­ves-Kolonics Józsefhez az Országos Kossuth­Párt elnökségének következő távirata: »Az Országos Kossulh-Párt nagy örömmel vette tudomásul jelöltsége­det. A makói kerület választóit szív­ből üdvözöljük és kérjük, tartsanak ki mellelted, hogy Kossuth zászlaját diadalra vihessed. Gr. Batthyány Ti­vadar. Rupert Rezső, Nagy Vince. A Kossuth-Párt vezetőinek távirn'a nagy mű polgársága körében és Kolonics hívei a legjobb hangulatban indulnak a választási küzdelemnek. Nyélii Jóss&í cáfolnia. Nyéki József tanitó, aki Makó városát az első nemzetgyűlésen képviselte, tegnap ma­kóra érkezett és a legnagyobb felháborodással utasította vissza azokat a híreszteléseket, ame­lyeket makói fellépésével kapcsolatban róla terjesztettek. Kijelentette, hogy sohasem ál­lott szándékában Makón egységespárti prog rammal fellépni. Pártjával szemben hűtlen­ségre nem kapható és ha fellépne, akkor csa­kis Kossuth-párti programmal vállalna man­dátumod még pedig semmiesetre sem Makón ahol szívvel-lélekkel támogatja Kolonics je­löltségét. o \im tSs£&3i€lrey-erd.ő" néven villatelep&t létesít a vár&s Alsótzimyún. (A Délmagyarország munkatársától.) A hét­fői tanácsülésen sokat említették a tragikus körülmények közölt elhunyt Szendrey Jenő ta­nacsnok nevét, akinek helye gazdátlan maradt a tanácsi zöld asztal mellett. Először dr. Tóth Béla főjegyző szólt róla hivatalos előterjesz­tés keretében. — Mivel dr. Szendrey Jenő tanácsnok ha­lálával megüresedett egy tagsági hely a köz­ponti választmányban — mondotta — indít­ványozom, hogy a tanács a legközelebbi köz­gyűlés napirendjére tűzze ki ennek a helynek választás utján való betöltését A tanács természetesen elfogadta a gondos főjegyző javaslatát és igy a közgyűlés még ebben a hónapban betölti Szendrey Jenő he­lyét a központi választmányban. Bokor Pál polgármester-helyettes is meg­emlékezett a fiatalon elhunyt tanácsnokról. Elmonaolia, hogy néhány hónappal ezeiőtt Szendrey Jenő előterjesztést tett a tanácshoz és javasolta, hogy a város Alsótanyán, a kis­vasul végállomásánál, az Alsóásotthalmi-erdő és az erdőőri szakisko1 • melleit létesítsen vil­latelepet. Az itt lévő városi területeket előre megállapított terv szerint parcelláztassa fel és a parcellákat adja ki hosszabb lejárain bérleibe azoknak, akik kötelezettséget vállai­nak, hogy a telken meghatározandó időn be lül villát, nyaralót építtetnek. — Dr. Szendrey Jenő emlékének tartozunk azzal, hogy ezt a különben is életrevaló ter­vet minél hamarább megvalósítsuk — mondol, ta Bokor Pál. A tanács a helyszínrajzok áttanulmányo­zása után elhatározta, hogy ebben az ügyben legközelebb javaslatot terjeszt a közgyűlés elé és elvi határozat keretében felhatalmazási

Next

/
Oldalképek
Tartalom