Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-14 / 263. szám

1926 november 3. DBLMAGYARORSS&C* 3 Dorasmán Madafassy GAbai* csongrádi főispán lép fel Eckhardftal szamban, (A Dilmagyaromdg munkatársától.) Teljesen megbizhato helyről nyert éitesöfésOnk aierint a Dotozsma kisteleki fcerflíe* sorsa körfll rendkívül érdekes bon»rdilmak kiletkeztek. A kormány Madarassy Gábor csongrádi főispánt felmerni állásától, hogy egysígespíri programmal felléphet 8®n Dorozsmán, Eckhardt Tibor kerflleiében. Eckbardi Tibor Dorozsmán ismét fel ép, dc fentartja makói JelOliaégét is. A kormány ntk eredetileg az volt a terve, hogy Csergő Kiroly alispánt neveit ki csongrádi föiip nná aki rórnii kalolikai vallása; aliipinná pedig a reforná'ui dr. Kövér Imre megyei főjegyzőt sián ák, öony ezzel leszerelték a filekeieti ellentéteket abbén a félig katolikus, félig református megyében. Ex a megoldás azorban nem talált tetszésre és Igy a főispáni méltóságot dr. Cicatricls Lajos von főispánnak ajánlották f«l, aki azotibin ast nem fogadta el. A belflgyminiszfer végfii is ugy dön ö t, hogy Farkas Gyula jöldmivelésügyi miniszteri tanácsost nevezi ki főispánná. A mindszen'i kerületben egyébként újra fellép egységespárti programmal dr. Szakáts József. na» ív Aignor főispán a válaaztásokról beszélt Váa*phalyan. .Harminc év óhajtása: a vasúti aluljáró m«fva'ótitíta.* (A Dilm agyar orsxóg Mdmtiővásárbelyi munkatársától.) A s> eged—vásárhelyi vasútvonalon, kevéssel a vásárhelyi nagyállorcás előtt, van ai a vasali aluljáró, melyet ma idolt át dr. Algntt Károly ff ispán a forgalomnak. Az aluljáró tdd'g is megvolt, izcnban az olyan sztk volt, hogy ctik egy kocsi tudott rajta keresztfllmennr. Mosf már kettős nyitása van as aluljárónak, u|y, hogr az egyiken mennek, a irásikon jön nek az Újvárosba kflzlekedö kocsik. A város tobb évtizedes harcot folytatott az aluljáró kibővítéséért, ami vfgre most megtörtént. Az flenepélyes ándás, melyen a város bslósá|án és az államvasutak képviselCin kivül néhány kíváncsi ember vett rész', délelőtt féitizenkét órakor történ*. A város baf ósága kép* viseletben ott láttuk dr. Solt litván polgírntesftrl, dr. Csdky Lajos fCfi|yész», Riicb Ede BtOizaki főtanácsost, dr. Getersick Antal körbázi igazgató főotvest, as egy véges párt elnDtét, A/key Miklós rendőrlőianáctost, továbbá Lázár Dezső s Baltg Sándor bizottsági tagokat. Az államvasutakat dr. Moiiko Ltjos fő ?ü!ö|yeI5, Rótsa Imre felfigyelő és Virág Lsjos állomásfőnök képviselték. naltil érkezett s a várakosókkal egyült nyomban az aluljáróhoz men». A zöld gallyakkal és nemzetiszínű zászlícsirákkal díszített uj nyilist előbb megszemlélte, ami ulán a város közönsége nevéoen dr. Soós István polgármester rdvözö'te a főisptnf. A főispánon kivül köszönetet mondott a Máv. igizgatóságánsk és a kereskedelemügyi miniszternek, mert [ehetővé telték i vdros htrmlacévts óhaftitának: a vasuH aluljárónak megvtUsitisál. A főispán válaszában arról beszéli, bogy az aluljáró megvalósiláta nem az ő érdeme, mert ő esek kSzvelife'f, ami kötelesség* voI>. Szimbólumot Iát — mondotta tovibb — az a'ul Járóban, mert ahogy a vtsu i tölés elválasztja az ó várost sz uj várostól, ugy voltunk mi ii elvMssitva a külföldtő'. Azonban a csonka orsvág korfli is támadlak alagu1ak, amelyek révéti érintkezbetflnk már nemcsak a rab magyarokkal, hanem a külvilággal is. — A magyar politika — folytatta tovább a főispán — eddig nehéz helyzetben volt, de a teherpróbának kilencven százalékát már kiállót* luk, most azonban — minthogy választátok előtt á lünk — elkbvetkezett a magyar polgárAigner főispán a tiienegyórás sregedi vo- I tág becstletiaek iebetpribift. Vasárnap délután félnégy órakor temetik a Gizella-térről dr. Szendrey Jenőt. (A DJlmagyarorizóg maakatánától.) S régid város közönsége még ma sew tudott felocsúdni abból a r*tly metdöbbentibö», amelyet dr. Szendrey Jenő lanícstok virsliin ba'álának a birs keltítr. A városháza még mindig olyan, mint valami cirndsr, tszotneru gyátzhis, ahol caak balktn bcszil mindenki és mindenki csak a halottról beszél. Különösen az tfbunjt tanácsnok hivatala, az előljárósági ügyosztály frra'til, a tisztviselők i t képtelenek dolgozni, folytatni a bivatati munkát, szomorúan nézegetik az elgszdttlacodott tanácsnoki s*oba lezárt íjtaji', aately nögött néhány nappal ezelőtt még bitegen, de nigy szorgalommal és hozzáértéssel intézte az figyel el dr. Szendrey Jenő. Valami véizttszerflt Iáinak a'Jban, hogy két esztendővel ezelőtt ugyanezt a szobit hagyta el ugyan; ilyen váratlanul Baloth Károly tanácsnok. Az íróasztalon ott hevernek még azok az akták, amelyek Szendrey tanácsnok elintézését várták, aiok a levelek, amelyek betegsége alatt érkeztek elmére. A virágvázában nébány barv» db őszirózsa bágyadozik. A város legfiatalabb szenátora nagyon szeretfe a virágot, a váza sohatem maradt flresan dolgozószobájában. A rekvism. A fogrdalni templomban tizenegy ónkor gyászmiiét tartottak sz e'bunyt lelki üdvösségéért. A rikvfemen megjdent a cialádon kivfll a viros egész tanácsa és tisztikara a polgármester vezetésével, Szendrey Jenő tisztelői, ismerőiéi, barátai igen nagyszámban. A misét három pvp celebrálta az egyházi énekkar kőarcmüködisével. Amikor felbúgtak az orgonasipok, a mély gyászba öltözött özvegy, majd az elhunyt tanácsnok édesanyja is diultua rogyott a temp'om hideg kiveztHre. Mindkettőjfiket Zrínyi-uccui lakásukra kellett szállítani. A mire végén a filharmonikusok zenekara Grteg Asse halálát Jtiszotta el. A templomban is könnyezett mindenki. A rekviem ulán a polgármester és a tanács tagjai kondoleállsk a gyftstblzban. A fiatal özvegyet a szomorú trsgtdia nagyon megviselte, idigrsndszere feljesen felmond a a szolgálatot Is egyik ájulásból a másikba esik. Szendrey Jenő korai haláláról a város a kővetkező gyászjelentést adta ki : Szeged sz. kir. viros polgármestere, tanácsa, a város közönsége ét hatósága nevében lesújtó fájdalommal felenti dr. Sztadrty Jsnő tanácsnok urnák 1926 november 12. napján a harctéren szerzeit betegsége eredményein bekövetkezett elhunytát. Siéleskötü tudással, nagy munkaképességgel és akaraterővel, törhetlen htzafisáfgtl szolgálta szülővárosát és haaálát. Szilárd oszlopa volt a közigazgatásunknak. HB munkatársunk és igaz birá'uak, Emlékét kegyelettel CrízxüV. A tenutts. Dr. Ssendrey Jenőt vasárnap diluldn filnigy órakor temetik a Gtzella-tirrőt. A város lanicss, mint megiríuk, a városháza előtt akarta felrava • íalozlatni a halottat, azonban a család kívánsága az volt, h?gy a gyászszertartás a Zrínyiuccsi gyáazSáznál ketdídjőu. Mivel a Zrinylncctbsn az u] villamossíneket most fektelik le és a k&vezefet emiatt felszedték, a koporsót a gyászházb51 a G zel s- térre viszik vasárnap délután és ott lartjtk meg a szertartást is. A temetésen mefjeleoik a váró: egész tisztviselőkari. A polgármester mond a város közönstge és hatósága nevébin utolsó Istinhozzádot az elkaitözött ksrlárshoz. Az elhunyt tanácsnokot elkísérik utolsó utjin voli osztálytársai ir, akiknek netébsn dr, Révay JSzaef pia-is'a tanár mond bocsubeszédet a koporsónál. A gyászszertartás! Várhelji Jízstf pápai prelátus végzi. Az oroszlánetetők. Irta: Móra Ferenc. Ulászló király, a második, egyszer valami bolond Eagy oroszlánt kapott ajácdékbi a szultántól. Az udvari urak közt volt, aki azt mondta, bogy gúnyból küldte a török az oroszlánt, volt, aki figyelmeztetést látott benne; a követ, aki kisérte a királyi állatot, azt állította, bogy merő tiszteletből küldte ast a nvgjur. — Valódi Atlasz- hegyi oroszlán ez, o!t is ritkán látni Üyenf, a padisah miedjárt felségedre gondolt, mikor meglátta. Ha Jói gondját viselik, elélhet még harminc esztendeig. Nem is kell neki sok, naponta beéri egy gödölyével. — Djbise, fiam, dibzse — hálálkodott szegény Ulászló —, de magában azt gondolta, hogy bizony okosabban tette volna a szultán, ha egy gödölyét kü'döit volna. Mert ez abban az időben volt már, mikor a budai mészárosok nem akartak kontóra adni Clelaégének, se a vargák nem akarták neki foltozni a bársonycsizmáját, amely nagyon kérte a kását. (Es — hogy szavunkat ne felejtsük — az is ebben as időben történt, amit tán Szerémi György, a pletykás vd/ari káplán jegyzett fel az ország zászlósairól. Báthori nádor, Újlaki herceg, O szág bán vacsorára voltak hivatalosak Tamás érsekhez, aki nagyon is islenkedett e'őtfük, hogy csak egy kis hirtelen hamar jóval tudja őket megvendégelni. — Díhát tudják kelmetek —, biztatta őket az őrgsrinccel —, csak szegényesen trakláiődh itunk ebsen a diága világban. A nádor felhajtotta a velencei billikomot, amelyben a még akkor nem sokra tisztelt tokaji gyöngyözött — aminek a világ csak ötven esztendő múlva jött rá az izire, a tridenti zsinaton — és mosolyogva törölgette meg a bajuszá:: — Bizony, nem mindenkinek van olyan kára aa országban, mint nekem: nu is négy véka ezüstöt láttam belőle. Tudniillik nádor ő kegyelmének a somogyi renge'eg birtokát hívták Kírnak. Erre azlán UJaki herceg is kifeszítette a mellét i — Azért mégis csak én vagyok akkora ur, hogy nekem még a kutyáim is gyöngyösön járnak. Ami megint ugy értendő, hogy az övé voit az időben Gjöngyös városa egész gazdag határával. — Az már igaz — ütött az asztalra a bán —, de nekem meg csak egyetlen parasztom két tarisznya aranyat adózik minden esztendőben. Ennek meg az a magyarázata, hogy a Jó urnák, aki minden békekötésnél és minden törvénykiadásnál szerepelt — nviiván azérf. mert nem tudott irni olvasni —, a Drávamenti óriás birtokát bHák ugy, hogy Parasstya. U óljára Bikős Tamás is megsokalía a vendégei dicsekvésít és odssiólt nekik szép csöndesen; — Hanem azért mégis csak nekem van akkora kemencim, hogy keimeteket mind a hármukat bderakhatn im mindaa nyeregszerszámostól. Es is igaz volt, mert volt Hontmegyében Tamás érseknek akkora birtoka, hogy reggeltől estig a maga földjét kerülhette s annak a neve volt Kemencr.J Hit U ászlónak, az istenadtának se parasztja, se kemencéje nem volt, az oroszlánban is csak az ablakon keresztül merte örömét találni, mégis jó képet vágott az sjtndikhoz és utasította Hampő püspököt, as ország kincstárosát, hogy ne eresizc el üres kézzel az oroszlánhozó török kötetet. Amire Hampő püspök mingyárt fogta is a könyvtárkulcsot. (Tudniillik a készfizetéseket akkoriban ugy teljesítették, hogy a Corvinákról törtek le hol egy ezüsttarlól, hol egy aranykapcsot.; — Hát ezsel a döggel mit csináljak? — pislogott le astán a király az oroszlánra. — Mégis csak örülnöm kell neki, mert végre lesz valami, amit senki se mer ellopni tőlem. Kikereste az udvari cselédek közül a legsoványabbat és megkérdezte tőle, minek hivják? — Kari Pilernek. — No fiam, Karó P«5ter, éppen te kellesz nekem. Nagy méltóságba Jutsz, te leszel az udvari oroszlánetető. Már csak azért is, mert olyan sovány vagy, hogy terád nem támad gusztusa ennek a nagyétvágyú állatnak, akármilyen közel jársz hozzá. A gödölyét mhden reggel helyedbe vitetem. No as igaz, hogy Karó Péter paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával, meg a csörgőa csontjaival. Nízték is egymást a fenevaddal nagyon. Mindsettő arra gondolt, hogy melyik eszi meg előbb a másikat. Az oroszlán irgalmatlan győzte étvággyal. DMtájban akkorákat mordult lel a várkertből a palotába, mintha az ég rengene. I yenkor aztán nevelve könyökölték oldalba az oroszlánetetőt a tOb'ai léhűtők: — Szaladj, Péter, ehetnék a macskád I Péter vitte is hűségesen az ebédet mindennap s nem győzte panaszolni, hogy mennyit eszik a förtelmes fíreg, veszett volna az anyjában. Csak az volt a csodálatos, hogy hiába logyott el min-