Délmagyarország, 1926. november (2. évfolyam, 253-276. szám)

1926-11-17 / 265. szám

SZEGED : Szerkesztőség : Iíeák Ferenc ucca 2. Telelőn 13—33. - Kiadóhivatal, üolcsiínkimyvtór és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon 306. ^ Nyomda: Lőw Lipól ucca 39. Telefon lö—34. « « « « « « SZERDA, 1926 NOVEMBER 17 ® & q II. ÉVFOLYAM, 2Ö5. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal t Uri ucca O. Telefon 131. szám. « » « « « HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templois« bazár. Telefon 233. szám. « « « « « « « Előfizetési ára havonta 40.000, vidéken és a fővárosban 43.OOO, külföldön SO.OOO K. Egyes szám 2000, vasár- és Ünnepnap 3000 K. Az ellenzék szegedi ilslavezeíol. Szcge ~.cn tudvalevőleg két ellenzéki párt, a Rassay-párt és a szociáldemokrata-párt megy bele a választási küzdelembe. Mindkét ellen­zéki pártnak igen nagy és számottevő tábora van, amelyek az alkotmányos küzdelmet lel­kesedéssel és ismert elveikhez méltó fegyve­rekkel akarják megvívni. A listavezetők mind­két párt részéről ismeretesek. Az egyesült bal­párt szegedi listavezetője Rassay Károly, az országos vezér lesz, akinek soha el nem hervadó érdeme marad, hogy merészen szem­beszállt a kurzus túlkapásaival és kilengései­vel abban az időben, amikor az a legnagyobb veszedelemmel járt, aki az uj politikai nem­zedék hirtelen nagyranőtt és legnagyobb jö­vőjű liberális és demokrata harcosa, aki mint publicista ékestollu és sokattudó; mint szónok fordulatos és elragadó akiben tehát szeren­csésen egyesülnek mindazok a tulajdonságok amelyekkel rendelkeznie kell annak, akiben uz eljövendő demokrata Magyarország reménységét látjuk. Peidl Gyula hig­gadt egyénisége, mindig öntudatos és logikus megfontoltsága, államférfiúi koncepciója, gaz­dag tudása, tapasztalata és egészen kicsiszolt okossága révén emelkedett a szociáldemok­i aía-páitban vezéri szerepre. Gyakorlati ál­lamférfiú ő is mint Rassay és Magyarország legujabbkori történelme Peidl-nek is sok ér­demét fogja följegyezni. Szerencséjének vall­hatja minden város, ha a parlamentben ez a két kiváló pártvezér képviseli. Bizonyára fölismeri a liberális és szociáldemokrata lista győzelméhez a személyi okok folytán fűződő fokozott jelentőséget Szeged lakossága is és ebben a jelben vesz részt a választási harc­ban, fogadja és bírálja el annak minden fázi­sát és mozzanatát. Elvégeztetett. A második nemzetgyűlés, mi­után a jogfolytonosság helyreállítása cimén megszavazta a felsőházi javaslatot és életének utolsó napján megalkotta még a középfokú leányoktatás törvényét, eltűnt a történelmi örökkévalóság, vagy örök feledés limbusá­ban. Szétküldése olyan sürgős volt, hogy az adóenyhitésekről szóló törvényt már nem ért rá megcsinálni, ezt már rendeleti uton a kormány fogja életbeléptetni. Élettartamából még hiányzott volna hat hónap, de a kor­ban nem volt irgalom és kegyelem; nem kapott amnesztiát. Parlamenteket kormányok akkor szoktak feloszlatni, ha megbízatásuk időtartama le­járt, vagy ha egyéb okoknál fogva munka­képtelennek bizonyulnak. Ennél a nemzet­gyűlésnél nem ez vot az eset. Lehetett a leg­különbözőbb vádakkal illetni, lehetett külön­féle szempontokból megítélni az összetételét és működését, de azt semmiesetre sem lehe­tett róla állítani, hogy nem volt alkalmas esz­köz a kormány akaratának végrehajtására. A kormánynak megvolt az abszolút többsége, amely nem bírált és nem akadékoskodott, ha­nem szavazott: ebből a szempontból az ida­előtti halálos Ítéletet nem érdemelte volna meg. Mégis, nem lehet mondani, hogy egyes mandálum-birlokosoklói eltekintve, az ország MisUolcon engGdélyetzáélz Hus'Mzí programlhGs^édtéi, — de a^ ellenszéRi HépviselöM (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés utolsó ülésére olyan roham indult meg a képviselőház ellen, aminőre már régóta nem volt példa. A képviselők legna gyobb része megjelent és hatalmas számban vonult fel az önjelöltek serege is, ugy hogy, egy órával a nemzetgyűlés megnyitása előtt mozogni sem lehetett a folyosókon. Minden­ki szenzációkra várt, azonban a szenzációk elmaradtak. A Ház feloszlatása programsze­rűen ment végbe, legfeljebb az keltett feltű­nést, hogy a kormányzói kézirat január 25-re hivta össze a törvényhozás mindkét házát, az országgyűlést és a főrendiházat. Az ülés után kézről-kézre járt az egységes párt hivatalos jelöltjeinek névsora, amelyből az egységes párt képviselői megkönnyebbülve állapították meg, hogy túlnyomó nagy részű ket hivatalosan jelölték. A parlament felosz­latása után a miniszterelnök dolgozószobá­jába vonult vissza, ahol választási vezérkará­val a késő délutáni órákig zárt ajtók mögött tanácskozott. A nemzetgyűlés feloszlatása után a független nemzeti űemoterata párt is ülésre ült össze és folytatta tanácskozásait a választások előkészítésére. Értesülésünk sze­rint a balpárt a jelöltek legnagyobb részét már megállapította, a függőben maradt jelö­lésekről holnap döntenek. Ismeretes, hogy az ellenzék ugy tervezte, hogy. Huska Vilmos miskolci programbeszé­dével kapcsolatban indítja meg a választási agitációt és ugy tervezték, hogy Rassay Ká joly fog válaszolni a miniszterelnöknek a Vi­gadóban elmondott beszédére. Az ellenzéknek ezt a tervét azonban keresztülhúzták a ható­ságok, mert 1 engedélyezték ugyan Huska holnapi I programbeszédét azonban nem enge­délyezték azt, hogy a többi volt ellen­zéki képviselő felszólaljon A miskolci rendőrhatóságoknak ez az intéz­kedése érthető felháborodást keltett és Ras­say több ellenzéki képviselő társaságában fel­keresi a belügyminisztert, akitől a beadott fel­lebbezés alapján a sérelmes rendelkezés meg­változtatását kéri. A belügyminiszter dönté­sétől függ, hogy Rassayék Huska holnapi prog rambeszédénél jelen lehetnek-e és felszólal­hatnak-e. Az úgynevezett egységes keresztény front megalakítására vonatkozó tárgyalások ma es­tére befejezést nyertek a fajvédők, a keresztény gazdasági párt és a Friedrich párt közös listá­val vesznek részt a fővárosi válaszlá sokon. a tárgyalások most folynak a sorrend meg­állapításáról. A szociáldemokrata párí is erősen dolgozik a jelölések elkészítésén. A munkával még nincsenek készen és igy a szo­ciáldemokrata párti jelöltek névsorát még nem közölhetik a nyilvánossággal. Természetesen most már mindenkit a választásait terminusa érdekel. Politikai körökben biztosra vették, hogy a szerdai hivatalos lap fogja közölni az erre vonatkozó rendelkezéseket, miután azonban erre vonatkozólag a késő éjszakai órákig nem történt intézkedés, a választások terminusának megállapítása későbbre marad Beavatott politikai körök befejezett ténykén} számolnak azzal, amelyről a Délmagyaror­szdg annak idején beszámolt, hogy a válasz­tásokat december 8, 10 és 14-én tartják meg. túlságosan meleg részvétkönnyeket hullatna szemfedőjére. Ez a nemzetgyűlés annak a jegyében szü­letett, amivel a kommünt övető első nemzet­gyűlés adós maradt: az lett volna a hivatása, hogy az állami élet minden ágazatában meg­szüntesse az ideiglenességet és megácsolja az uj berendezkedés kereteit. Maradt utána 155 törvény, egész sorozat viharos ülésnek az emlékezete, de meg kell állapítani, hogy a reá örökségül szállott igazi nagy feladat­tal a második nemzetgyűlés is adós ma­radt. A legjobb akarattal sem lehet ugyanis azt mondani, hogy a hattyúdal számba menő felsőházi törvény meghozta volna a jogfoly­tonosság teljességét. Függőben maradt az ál­lamfői hatalom végleges rendezése, a közigaz­gatási törvény és nem telt ideje a nemzetgyű­lésnek arra, hogy maga tegye végrehajtha­tóvá az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt. A decemberi választásokat vég­rehajtás szempontjából csonkán maradt tör­vény alapján fogják megejteni. De adós maradt a nemzetgyűlés sok minden egyébbel is. Alkotásainak sorából hiányzik a sokszor beígért és nagyon várt szociális tör­vények egész sorozata, működésének egész me netéből pedig hiányzik a történelmi időkhöz mért lendület és erő. Amit érdeméül szoktak felhozni, hogy ideje alatt konszolidálódtak a viszonyok, hogy sikerült az államháztartás egyensúlyát helyreállítani, nagyobb mérték­ben érdeme az időnek, mint akár a nemzet­gyűlésnek, akár pedig a kormánynak. Ami pedig az államháztartás egyensúlyának hely­reállítását és a korona stabilizálását illeti, az egy olyan periódus során következett be, mikor pénzügyi szuverénitásunk igen jelen­tős hányada egy amerikai állampolgár ke­zébe volt letéve s amellett ezt a szanálásnak nevezett procedúrát igen keserves áldozatok­kal kellett megfizetni. Személyiekben sem mutatott ez a nemzet­gyűlés vigasztalóbb képet, mint alkotásaiban. A hangos jelentéktelenségek, érdemtelen tüle­kedők és politika nélküli politikusok parla­mentje volt. Ha a politika az államszervezés művészete és tudománya, vájjon a lelünt nem­zetgyűlés hány százalékáról lehet elmondani, művésze volt ennek a tudománynak és tudó­ja volt ennek a művészetnek? A régi Magyar ország kimagasló alakjai nagyrészt hiányoz­lak uadsoraiból, vagy elfordultak tőle mn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom