Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-12 / 235. szám

h 2921 október 12 DBLMAOTARORSZAQ 8 A szegedi polgés*«niissterf ax egyatcm, » nyilvánitség és kultura. védelmére és istápolására Egy interpellációra, amelyet a váróéban senki se vett komolyan, Somogyi Szilvesiter polgármes­ter nagyon komolyan válaszolt, kőiben olyanokat is mondott, hogy mi összetévesztjük a politikát a kulturával és beszélt — tejesen adatok nélkül — a mi nyilvánosságunkról. Mindezzel azért fárado­zott a nagyon, de nagyon elfoglalt, sokat dolgozó és rokonszenves polgármester, hogy megkeresse, esetleg kimutassa annak az okát, amiért az egyete­met „támedjul". Az olyan magasrangu tisztviselőnek, mint aminő a szegedi polgármester, sok'sok referense szokott lenni. Ha választ kell adnia interpellációra, ha in­dítványokról, vagy tanácsi előterjesztésekről folyta­tott vitában felszólalni készül, magához rendeli a reterenseket, adatokat, terepismertetést kér tőlük, hogy felszerelten állhasson fel az elnöki emelvé­nyen szólásra. Bizonyára megteszi est minden eseíben a szegedi polgármester is. Sajnos, s jelen esefben nem tette meg, pedig igen szívesen ren­delkezésére bocsátottunk volna minden adatot, ha nem sajnált volna egy kis fáradságot annak érde­kében, hogy magához rendeljen, szóba álljon ve­lünk és alapos legyen. Abból azonban, hogy a polgármester mulasztást követett el, nem követ­kezhetik, hogy tévedésben hagyjuk tartani a kö­zönséget. Itt mondjuk el tehát mindazt, amit a polgármesternek mondtunk volna el, ha meg­kérdezett volna bennünket, mielőtt végiggondolta, hogy mii is tog válaszolni arra az igen, de igen naiv és teljesen jeentéklelen interpellációra. Ami az egyetem kérdését illeti, „támadásaink­nak" több oka van. Hogy ezeket a cikkeinket po­litika sugalmazta, vsgy befolyásolta volna, azt még a fajvédők vezére sem hiszi el, pedig as sok minden képtelenséget elhisz, ha rólunk állítják. Egyszerűen arról van szó, hogy helyes pénzügyi és kultúrpolitika volt-e a háborúban vesztes, a békeszerződésben bénára csonkított és a szaná­lással egészen vérszegényre soványitott Magyar­országon gyors iramban egymásután felépíteni há­rom egyetemei. Nem lett volna e sokkal, de sok­kal helyesebb, ha azt a tömérdek pénzt, amelyet most feleslegesen ölnek bele nagystílű egyetemi építkezésekbe, más kaliurcilokra használnák fel, hogy többet ne mondjunk, arra, hogy teljesen el­töröljék végre ennek a kicsi és szegény magyar földnek a szinéröl az analfabétizmust. Nem egye­dül állunk ebben a városban és ebben az ország­ban ezzel az álláspontunkkal és épp a polgár­mesternek nagyon jól kell tudnia, hogy a szaná­lási bizottságban is ez a vélemény és ez az irány kapla volna a többséget, ha mindjárt azután, ami­kor áthatoltak a párnázott ajtókon az első aggó dalmak, nem indult volna meg minden összeköt­tetésnek a latbavetésével az akció annak érdeké­ben, hogy a tervezett nagyaránya, a szükséglete­ket és teherbírásunkat messze meghaladó tervek egész arányukban megvalósíttassanak. Csináljon csak a polgármester kalkulációt arról, hogy mibe kerül egy egyetemi pol gár az államnak, amikor a fiatalság négy egyetemen tanul és mibe kerüli volna akkor, ha ez a fiatalság csak két egye­temen tanult volna. Két egyetemen: a pestin és a szegedin. Termé­szetesen gyökerében eihibázottnak tartjuk azt a városfejlesztési politikát, amely nyolcvan milliárdot ad oda az egyetemi építkezésre, tehát kifejezetten állami feladat megvalósítására. Ez a város, noha nagyon gazdag, nem dobálóz­hatik ilyen módon nyolcvan milliárdokkal. Ennek a városnak nincs vizvezetéke, nincs csatornázása, égbekiáltóan nyomorúságos helyzetben éinsk kül­városrészeinek lakói és senyved, meg tengődik itt az ipar, meg a kereskedelem. As egyetemet as ál­lamnak kellett volna felépíteni én meggyőződésünk, hogy sokkal, de sokkal kevesebb hozzájárulással is megkapta volna a város és a differencián léte­síthetett volna például — ipartelepeket. Ds az egyetem ilt van, maga a polgármester is kényle­ien volt elismerni, hogy most már természetesen támogatjuk, támogatni is fogjak, mert ha már felépitik, es kötelességünk. Ebből azonban nem következik, hogy" azon az utolsó napon, ame­lyen még kritikai alapon elmondhatjuk a vé­leményünket, hallgassunk, hiszen mi nem politikai irány alázatos kiszolgálására, hanem a lakosság érdekeinek törhetetlen jelenünk meg. Most még csak egyet az egyetem kérdésínéi, amit megmondtunk a legilletékesebb helyen is. Az egyetemtől bizonyos mértékben mindig távol fog tartani bennünket a numerus ciausus, az a törvény, amely középkori módon fujtja az ország lakosaágának egy értékes elemét és mindig akadálya lesz felmelegedésünknek az egyetem egyik másik fakultásának reakciós ma­gatartása. Nálunk azonban ez se politika, hanem kultura kérdése és csak azoknál politikai kérdés ez. akiknek kedves a reakció és akik leikük mélyén változatlanul örvendeznek a numerus claususnak. Elhárítjuk magunktól a polgármesternek ast a vállveregető kijelentését, hogy mi összetévesztjük a kulturát a politikával és ezért „támadjuk" az egyetemet. A he'yzetkép egészen mást mutat. A hatóság téveszti össze az alapot a || tetőzettel és ebből származik minden baj. Ezért hagyják parlagon és megépitellenül kultu­rális életünk alapjait és csinálják teherbírásunkat messze meghaladó mídon a tetőzetet. Igy nem csi­nálnak kulturát éa igy abban a városban dolgoz­nak, amelyben nem program és terv szerint, ha­nem a felvetődött véletlenek szerint építenek. A kultura az egészség, a kultura az Írni­olvasni-tudás, a kuliura az egészséges, tiszta lakás, a kultura a viz, a fculíura s muzeum, amelyet állandóan gazdagítani kell, a j6 könyv, a szép kép, a kultura a virágzó ipar, a kultura a többtermelés és még sok minden más a kultura, amiről meg­teledkezik, amit nem ápol, amit semmibe se vesz a hatóság, épp azért, mert a kultura alapele­meit, létfeltételeit és alaptörvényeit téveszti össze és véti el. Megtisztelő ránk nézve, hogy a polgármester ur szives volt részletesen beszélni nyilvánosságunkról. Meggyőződésünk, hogy nem vezelte rosszakarat, de ettől függetlenül szükségesnek látjuk, hogy a város első tisztviselője alaposan legyen informálva városának sajtóviszonyairól. Ezért bátrak vagyunk felhívni szives figyelmét arra, hogy egész admi­nisztrációnk minden adatát most utólag is tzive­sen rendelkezésére bocsájijuk. Megnézheti Iapki­idisi jegyzékeinket, előfizetőink névsorát és min­den egyéb adatunkat. Győződjék meg belőlük, hogy sokkal, de sokkal nagyobb példányszámban jeleoüok meg, mint ahogy ő azt hiszi, hogy a Délmagyarországot a nagyszámú kereskedőn kivül olvassa annyi tisztviselő és kisiparos, mint ahány példányban összesen nem jelenik meg egyik másik kedvenc sajfóorgánuma. Gjőződjön meg adataink­ból arról is, hogy a megunk kis körébet; milyen mődon segítünk e város renoméját emeiy köz- • ponti fekvéséből származó kis előnyeit er' ibileni. Sajnáljuk, hogy ezeket az adatokat itt é mcsí keilstt elmondanunk. Mennyivel egyszerűbb, k ><­vetlenebb és eredményesebb lett volna, ha nő ot és alkalmat Napiunk volna rá, hogy a nai> és lentéktelen interpelláció előtt párnázott aj; \k ml- l gölt mondjuk el a polgármesternek, aki n ighali gaiásunk ulán bizonyára alaposabb válási adott volna, akit mi tisztelünk és nagyrabecsül ink ér akivel épp ezért nehezünkre esett ilyen módonl vitába ssvil rí. Ax egésxségtelen és életvesxélyes lakások Isiséit hslyexik ül a városi sxükséglakéeokban. (A Dilmagyarország munkatársától.) A városi tanács — mint ismeretes — még régebbe* el­ba ározta, bogy a paliaki há»k lebontásából kikerülő építési anyng felhasználásival megfe­lelő száma szükséglakás! építtet a Csillagtérre és a Cserepessorra. Mindkét helyen hasz-husz egy szobából és konyhából ál'ó szükséglakás építését kezdik most meg. A lakásoknak kizá­rólag az letz a rendelte!ésük, bogy a város abban helyezze el a nedves, egészségtelen és életveszélyes lakások kilakoltatandó lakóit. Eze< ket a szükséglakásoké azonbsn senki se*s fog­Viharos előljárésigi ülés volt hétfőn este a sxegedi ipartestületben. Tóth Imre lemondott ügyészi tisztéről, meri as iparosság állást foglaltakté gyűlés felfrissítése mellett. — Bizalmatlansági indítvány Körmendy Mát> ellen. lalhatja cl véglegesen, bizonyos, meghatáro a .16 időn bilül gondoikodniok kell más lallás ól szoknak, akik iit kapnak majd ideig'enes haj­lékot. 11 említjük meg, hogy a polgármester |i?is­latára a tanács szigorain u'asitotta az előlflré* sági ügyosztályt, bogy a város ferülefén 11*5 Rgéüzségtefea pincelakásokat a lehető legrövi­debb időn belül irja össze. A közgyűlés ugyuni dr Krausz József indítványára elnndelle a pí le­lakások összeirásá*. (A Dilmagyarország munkatársától.) Az ipar­testület hétfő asii elöljárósigi ülése as izgalmak jegyben kezdődött rasf. Az indítványok éi bt jelentések során száalalan olyan tárgy szere pelt, amely kirobbsntot a a szensedéyefeet, ngy, hogy a jelenlevő hatósági biztos az ütésI egy alkalommal Ul is figgetzMte. A mindvégig szen^dilyss hingu ülést Kör­mendy Mátyás nyitotta meg. A tárgysorozat rendes pontjai között szerepelt a pénzügyigaz­gatásig átirat*, amely bsjeleníete, hogy a pinzügmkisztsr tieudtlíe a kereseti mdikivetéstk filülviztgáletál. A kérdéshez Metzger Péter szólt hozzá, kii.* j ve, Siogy a felebbesési tár­gyalások folyássá*! as iparosok hivttmSos ki­küldődéit nem hillgitjás meg, sői egy alka­tommal ől, amikor egy iparos érdelében fel­szólalt, kiutas Halták a tárgyalótéréből. Az elöijárósági üiés ftktározaíila^ kimondás, hegy a kardéiben áíir » pénzflgyigasgstóiághoz és az iparosság megbízottjának teljes alciúszsbad­ságot kér. Bejelentették szu'Én sz éHatarsndőcsfgnck a már ismert h»táromtá', aflne'y szerint a jövőiea már nem kell bejelenteni a szakosztályt üléseket. Az első nagyobb vitát dr. Tóth Imre, az ipartestület ügyészének levélbeli bejelentése provokálta. Tóííi I«re ugyanis bejelentette, bogy az ipartestületben pelltlkei mozgolóáást tál és ezért Mgytsii tisztitől lemond. Levelében kiiért sz iparosságnak a vásárcsarnok eihel!esése és a közgyeiéi feifriisitését célsé indítván? ügyében elfoglalt magatartására, amely ellenkezik et ő állát piaijával. Véleménye szerint az ontzágban ma nem szabad élesen alválasztd pár'alakalatoknak lenni. Jii mindtnki tsak vad magyar Ithsi.. A bejelentéshez először Marosán Milán szólott hoizá. Tdtaloztk az ellen, mintha at ipariét­tületbea politizálnának. Ha valaki folttisál, akkor Tóth Imre az. 0 volt ez, aki a mali évben a társa­dalmi egyesületek élia a tajlószabad' tág megcsonkítósái kövelelte. Tííh rgy politikai exponens, akinek lemondását alfogsdjs és (adózásul veszi. fofeor Adolf fz'n'én ti»akozik az ellen, minlha ezüst evőkész­leieket sib. kényelmes vásárolhatnak óra, ékszer briliáns árukat, 858 is. órás és ékszerészek >£ Szeged, Kárász-ucca JEL Vr«

Next

/
Oldalképek
Tartalom