Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-06 / 230. szám

2 dElmaoyarorszAo 1926 oWóber 6. len, hogy ezeV az államok a magyar kulínrfölényt betnzzik és túlszárnyalják, hogy főreményiégüüket elveszik. — A katonul lesxerelisi kikinysztrliettik tőlünk, a kuUurálts leizertlis toktatét iity lett valna. Az utókor kihányta volna csmljaimat is a sironbő?, ha s?e»bs nem szállok ami a nem?etroató törekvésseí, amely ezt a kulturális leszerelést követeti*. (Éijentét,) Mi már szercnciéra iul vigyünk ezen. Eimuit az az id5 is, amikor az államhatalom csak a nemzetiségekre és Budapestre gondolt, a színmagyar vidéket azonban elhanyagolta, 1879 márciusában kaiasztrófiiís időket él! át Szeged népe. h nagy árviz idejére idestetett boldogali királyunk, I. Fenne fizut és történelmi igéket mondott: „Szeged *zebb iesz, mint voh". A királyi szavak vlgrehajlátaképen Tisza Lt|oc dolgozta ki a városszabályoxás programIát, amely Szegedet, beleértve Budapestet is, az o'stág legszebbig rendezett virasdtd tette. De a muli század kilenc ?enes éveibsn megbomlott iz alSo'őssunks frontja. Jöttek sz obstrukclók, destruktív irányzatok ü ötféle f«i fejőket. Ebben az időben bántó nuílőzéa £r<« Szegedet. Alikor felmerült as uj egysemek létesiléséaek a (erve, irthehtlea okol miatt a főttkelát aem Szeged kapta, az ország misadiie' városa. — Most fjl/!sfja% Ferenc József nagyszert! Ígéretének végrehajtását. EbQen nagy szerep Jut ss egyetemnek, amely olyan helyet kap itt a jövőt szimbolizáló fogadalmi templom és a mull emlékeit őrző Tisza kózW, fngy ritkítani fogja párját Eu ópában. Ebben a mankdba* a kormánynak impozáns áldozatkészséggel Ibit srgib sigére Szeged város közönsége, A telkeken kivűl, « mi nebiz viszonyok között, hárommilliókitizózmr aranykoronával járult az ipltkezis ki liiigeibat. Ezért a nagy áldozatért Szeged város közönsége azt az ünnepélyes Ígéretet kapta a kormánytól, hogy Szegednek meg kell kapnia mindazt. amit Debreoan kapott. — Most megindul a munka, kö;z3nil azoknak, akik áldoxaiukkil hozzájárultak az alapvetéshez, külö iöskápsn a polgármesternek (iljenzis), aki efévQlbeletfcn érdemeket szerzett esen a tíren és a naggyá fejlődőt német városok polgármestereinek példájára átlátta, hogyha Szeged nsgy város skar lenni, sgyeíemi várossá keli lennie. A polgármester váratlan kitüntetése. Eiulán a kormányfő emelkedett fel helyéről és tartolta meg beszédé!. — Négy évvel ezeiőit résstvetiem a Kolozsvárról menekült Ferenc József-Tudományegyetem féiaaázados jubileumi ünnepén — mondotta. — Ma ennek a régi egyetemnek tielyessűk le uj székhelyén uj alapkövét abból az alkalomból, hogy kezdetét veszi az egyetem klinikáinak építése. Ezeknek a klinikáknak felépülésével (ehet majd csak teljességgel eleget az egyetem annak a nagy hivatásnak, mely itt reá vár. Különös jelentősége van annak, hogy a klinikák alapkövét éppen a felépítendő gyermekgyógyászati klinika helyén tesssük le, mert eszei is kifejezésre jut as a gondolat, hogy a nemzet jövőjéért, a testben és lélekben erős, egészséges jövő nemzedékért kell elsősorban mindent megtennünk. Hálás ssivvel gondolok arra a szeretetre, mellyel Sieged, es a nsgyjövőjü alföldi város a nagymuitu erdélyi egyetem élőit kapuit kitáíis és arra a ncgysssiű áídojsatfeészségre, mellyel azóta, az államot mintegy nemes versenyre hiva — küid az egyetem fejiesziéséért és intézeteinek kiépítéséért. Most, ho^y e téren ismét egy jelentős lépéssel jutunk előre, Szeged városának nemes áldozatkészségét kívántam elismerni é3 ju • talmazni azzal, hogy polgármesterének, aki a törvényhatóság élén fáradhatatlanul és olyan sikeresen küzdött az egyetemért, a másodosztályú magyar érdemkeresztet adományoztam s azt neki ezennel örömmel nyújtom át. — Erős a hitem, hogy a szegedi egyetem régi tradícióihoz hiven törbeletíenül és fáradhatatlanul szolgálja ezentúl is a magyar feultura és tudomány ügyét, disze lesz mindig hazánknak és oszlopa, vára tudományos eleiünknek. A polgármestert és » egész közönséget nagyon készüle lenül és nigyon váratlanul érié ez a kiiánteés. ék polgármester raeglepeifen állt fii feelyáröl és lípett s kormányzó elé, hogy a piros tokban rejlő érdemrendet átvegye. A?cáa a meglepettség, az öröm és a meghatottság zavara látszott. — Engem váratlanul és fcéssületlenül talált ez a m*gts kilüntetés — mondotta ha-kan —, amely annál értékesebb, mert magától a kitflnetés forrásától, a kormányzótól kapom, ifyen disies keretek közüli. A bibiia szavaival azt kelfene mondásom, bogy „Uram, ne a vagyok méltó". Ugy érzem magam, mini as a fenyőág, »melyet karácsony estéjén fényes szalonban helyeznek al is cuslagő díszekkel ékesítenek. Ez az ág szimbóluma a jótékonyságnak és arra késztet, nogy gondaliunk azokra, akik fáznak, akiknek niacstn ruMtaíuk. Ezt a kitüntetési nesa én kapom, hanem személyemen keraszíül s város áldozatkész! közönsége, amely nemcsak nagy érzékkel, hanem nagy szereieíiel is teljesítene a magyar kuliura iránti kötelezettségét. As ünneplő közönség percekig tapsolt és éljenezte a meglepetésszerűen kiiünteieit polgár* meilsrt. Exu in kezdődött meg a lulajdcnképini szerlenás. Dr. Tóth Károly felkérte a kormányzói az alapitó oklevél aláírására. A kormányzó felkelt helyéről és a disssáíor eiőit felállítói! asztalkán lévő alapitó akmán?t aláirta. Nagy, helyettes államtitkár felolvasta ezután az oklevél szövegéi. Kél fehérkötényes pallér vadonatúj, csiiiogó { szerszámokkal elkészítette kösben az alapkő helyét, autelyba az slipitőoklevelsí tejiő fémhenger került. Majd a paliétok helyére telték az alapkövet, amelyre az előkészíteti kalapácscsal hármai ütőit a kormányzó, miköiben elmondotta a jeligéi: „Legyen ez a hajlék a magyar tudomány örök disze és büszkesége". A kormányzó után József főherceg következett, maid Klebelsberg Kunó grof kultuszminiszter, Karaffiáth Jenő, a nemzetgyűlés háznagya, dr. Tóth Karoly rektor, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, Mészöly Gedeon, a Magyar Tudományos Akadémia képviselője, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem képviseletében Domanovszky Sándor, Sztly Kálmán, a jözsel műegyetem, vitéz Illyefalvy Géza, a-debreceni Tisza István-egyetem, dr. Mthályffy Gyula, a pécsi Erisébe! Tudományegyetem Hattyra Ferenc, az állatorvosi főiskola, Kuncz Ödön, a közgazdasági egyetem és Lessényt Ferenc, a Sopronban elhelyezett seimeci erdészeti és bányászati akadémia képviselője. Az eaüsikalapáccssl mindenki ráütött az aiaokőre, miközben rövid jelmondatot mondott. Dr. Tóth Károly rektor bezárta ezután az ünnepélyt és meghívta a kormányzót az egyetemi tanács diszülésére. As alapkőletéteii ünnepeiyt a dalárda Himnusza zárta be. Klebelsberg Kunó gróf a szegedi egyetem díszdoktora. Az egyelem aulájában rendezait diszüléien ciak megbiíolt vendégek jelenítettek meg, di igy is zsúfolásig megtelt a hitel utas terem, amelynek a báj irattal szemközti tészén állították fii a kormányzó biborssőlíyéjít, mellette lobbiétól József királyi herceg foglalt htlyet. Klebelsberg Kuió gióf kuimszmimszér számára az egyetemi tanács emelvényével szemben, a közönség széksorai e.őlt állitotiak fel egy karosszéke!. A kormányzó kiséreiéfei tizenegy órakor érkezett az egyetem kösponli éplleiébe és féltizenkettőig a reklor fogadíszobájibin tartéikoio.t szűkebb kíséretére!. A díszülés féilizenkeitökor kezdődőit, amikor bevonult az aulába az egyetemi tanács, na(d néhánv perccel u'áaa a kormányzó «*. Dr. Téíb Károly rektor elmondta a magyar Hiszekegyei, majd jelentette, hagy a kormányzó hozzájárult Klebelsberg Kuaó gróf vbit. kultussminisztar dizsdoltorrá avatásthoz. Dr, Stiky Tibor, a szegedi egye em matettatikii éa természettudományi karának dékánja ismertette ezután a díszdoktorrá avatás előzményeit. Elmondotta, hogy a kar márc.us huizoatneiytedikén tartóit üléséret az összes tanárok aláírásával indítvány érkezeit ba, hogy Klebelsberg Kuaó grófot ajánlja a ksr az egyetem tanácsának honoris c»uia doktorrá avatásra. A ktr as indítványt elfogadta és ahboz az egyetem tanácsa i« hozzájárult. Dr. Tóti Károly rektor: Ebben a kivételes esetben az egyetem fanácta a régi szokástil eltérően maga száll le az emelvényről ét /árai a honoris caata doktor-/elülthöz, bogy doktorrá fogadta. (Éi/aatétJ 9 Az egyeiemi tanács tagjai sorra a kultuszminiszter elé járultak, aai mosolyogva nyújtotta a kezét a rektornak és a dékánoknak. Á rektor tartott ezután beszédet. Kijelentette, íiogy akii a végzet a nemzet sorsdöntő korszakában állított olyan pozícióra, ahol alkotómunkát véxezbe?, azt a legnagyobb feladatra hivia eF. Ennek % feladatnak a megvalóiítő]a érezheti azt a Horátiusi érzést a lelkében, hogy „non omnis moriar'. Ez az érzés diktálhatta Klebelsberg Kunó grófnak azt a halk mondást, amelyei legutóbbi itliéle alkalmával mondott a fóldból kie^eikedő falakra mutatva: „Ime a vetés, amelyet megKunkállam, étik, ksiászosodik." — Kulturá! teremteni, fentartani egy gazdag országban a kultura fíjének kőteieisege, de egy szegény orsságöaa a rejlett életerő felszínreiörekvété: jeemi. A rektor beszéde alatt az egyeiemi tanácsjsgyxő átnyújtotta Klebelsberg Kunó gráfnak a díszdoktori oklevelet. Klebelsberg Kunó gróf beszélt ezután. -— Az iskola emberéi — ás én, mint mufyar kuituszminiizter, az iskola emberének tartom migam nagyobb megtiszteltetés nem érheti, mint az, ba a legfőbb iskola elismeri működéséi. Ugy érzem, hogy ez a kitQntetés csak kis fokon szói as én szentélyemnek. As ember parányi féreg, az Isten kegyelme nálköl hiu minden törikvése. At kell háritanom a megtiszteltetés! munkatársaimra is. Az állam, a kormtnyzai fpiihst egyetemet, klinikákat, laboratóriumokat, pizarul felszereiheti azokat, egietemmé azonban csakis a tudományos szellem avathatja. Est a szellemet az egyetem tanári kara adja hozzá. A námetek feszülten várják, h:gy kémikusaik a német szenet cseploiyóssá egyék és igy pótolják a külföldről importált petróleumot. A francia mérnökök joggal büszkélkedhetnek azzal, hocy a folyók vizét, „a fehér szenei" a nemzei szolgálatába áilifoüik. Ezek a példák megmutatják azt az utat, amelyen a m«gyer tudománynak haltdaia kell, bogy a magyar födaen rejlő hatalmas természeli erődet a nemzet szolgálatába állíthassa. Ezért tiltakozom a demagógia ellen, amely azt mondja, hogy „a népművelés a néphkola, vagy az egyeiea", én azt mondom, hogy népiskola és az egystem". Et a sarkköre &z én kullnrpoli ikámnak. Tegnsp huszonnyolc tanyai iskolát avattunk fel Kectkemétan ét háromszázhatvanegyet szimbolikusan. Körülbelül kétezer uj népiskola létesüli az országban. Mi a szegedi egyeism alapkövét raktuk le. „Tanyai Iskola, népiskola és egye-< tem frázis- és demagógiamenteten". Ez iegyen a magyar kultúrpolitika talpköve (Japí ét iljtnzís.) Dr. Tóth Károly iartotta meg az ünnepély záróbeszédét. Elmondotta, hogy az egyetem rendszerint kétféle okbói szokott valakit honoris causa díszdoktorrá avatni. Díszdoktorrá avatja azt, aki az egyetem fejlesztése és megmentése érdekében különösen sjkaí teáz és díszdoktorrá avatja azt is, aki tudományos munkálkodásával még a tudósok közül is kiválik és különösen nagy szolgálatot tesz a tudományos kutatásnak. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem most eltért ettől a szokástót, mert Kebeisberg Kunó gróf személyében olyan férfiul avatott diszdoktorrá, akinek mindakét jogcíme is megvan ehhez a legnagyobb egyetemi kitüntetéshez. Az uj diszdoktornak szerencsét kiván és berekeszti az ünnepélyt. Katonai parádé. Tiiankit Arakor volt vége az egyeiemi tanács diszSlécének, sz egyetem aulájában összegyűli előkelő közönség a Széchenyi-térre vonuif, ahol s diazoe öltözött helyőrség már várta a kormányzói. Negyedegykor harsantak meg a kormányzó érkezését je zó kürtök és Hortby Miklós katonai kíséretével végig ment az acélsisakot, feszes vigyázzbzn álló csapaHes'ek elölt, miközben a katonazenekar a Himnuszt játszotta. Ezután kiosztotta a kormányzó azokal a kitüntetéseket, amilyeket s békésmigyei árriz-