Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-05 / 205. szám

••LMARO^ISAt 1986 szeptember 5. 1 ' I Egy ismeretlen fiatalember, aki előkelő össze­köttetésekre hivatkozik és Szegedre jön ingyen mulatni. (4 Dümmlagyaretnág munkatársától.) Né­báni nappil ezelőtt este tizenegy őri tálban egy magas, soríny kékruhás fiatalember Jelent meg az Enke-kávéházban, aki rövid körül­nézés után az egyik nagy asztal mellett foglalt helyei. Pakettévé! rendelt és közben láthatd élvezettel hallgatta a cigányzenéi. A feketekávé után lágytojást, egy üveg finom palackos bort és ásványvizet rendeli. Közben a cigányt is migához intette éa húzatta velük a nótákat egymásután. A cigányok húzták is a nótákat a Jó borravaló reményében. Az ismeretlennek közben egészen Jé kedve kerekedett él a pincfrl odaintve, igy rendel­kezel;. — Hozzon a zenészeknek is egy fivag bort, de a legjobbal, bad emlékezzenek meg rólam 1 A pincér sietve lett eleget a vendég rendel­kezésének, azonban a fizető pincérnek igen gyanúsnak tflnt föl a dolog, mert bár az is­meretlennek külseja megnyerő volt, mégsem nézett ugy ki, mint aki ilyen nagy költekezést megengedhetne magának. Hogy megbizonyo­sodjon az ismeretlen vendég vagyoni helyzeté­ről, az eddigi elfogyasztott ételekről és italok­ról szdmldl nyujtetl dl, amely százlizinöltzer korosát teli kt. A Jókedvű vendég arcát azonnal a gondok komor felhői borilották al. Egy darabig maga­dé nézett, majd lassú mozdulattal elővette pénztárcáját, amely kivülről meglebetősin tö­möttnek látszott. Hirtelen keltényitotta és el­kezdett kulalni benne. A tárca telve volt papi­rosokkal, egy ttemi százkerenással. A fiatal­ember homlokát minden rekesz hiábavaló át­kutatása után mind több és löbb ránc lepte el. Megunva azonban az eredménytelen karesést, egyszer csak ösaieciapta a tárcái és odafor­dulva a főurboz, könnyű bangón mondotla: — Ab, különben mit fizessek? Ez még semmi se 1 írd löl kérlek, holnap majd belö­vök és kifizetem az egészet. En Vedkertf Mi­xer Árpái vagyok. Az Endrényi cégtől ötmillió fizetéii kapok, ha meg akanz győződni, telefo­nálj oda I A főúr, akii meglepeti a szokatlan hang, határozott szavakkal adla Indiára Vadkerly Me­zey Árpádnak, hogy ezt nem lehat ilyen mó­don elintézni. — Na Jó — válaszolt helykén —, ha ez nem elég, akkor ill a nagybátyám és több ro­konom is — és filtereit t tibb eliktlö állása szegedi pelgár ssevtí. A főpincér felkérte, bogy hivjon fel csak egyel is az illető urak közül és akkor kész továbbra is hitell nyújtani. A fiatal­ember láthatóan zavarba Jött a határozott fel­szólításra és zavaros szavakkal akarta meg­győzni a főurat, hogy biszen az nsn is olyan fontos, meg késő is van már, nem akarja za­varni őkel, hiszen holnap úgyis megfizet min­dent. A főpincér látva a fiatalember zavarát, most már végleg meggyőződött arról, hogy iit nincs rendben valami éa Indiára adta, bogy ezek után kényleien lesz a rendőrségre telető­idiai. A fiatalé abir erre busán kijelentette: — Hát esek telefonáljon, at ietx a leg­lebb... Ekkorára már a bentlévB vendégek is figyelői kezdték a különös vendéget, akik között ott volt Zágenfi rendőrtisztviselő is. A főpincér meglátva a tiiztviielől, odimenl hozzá es fal­kérte, bogy széiitsa lel igazolásra ezt az ural. á tisztviselő azonbsn, tekintve, hogy szolgála­ton kivül voll, nem akart beleavatkozni az ügybe, binea utasította a főpincért, hogy for­duijod a rendőrséghez, ahonnan majd hivata­ioian lógják igazoltatni. A rendőrségi ügyelet­ről azt válaszolták a főpincérnek, aki meg­mondta, hogy Ztgonyi is olt van, hogv kérje meg a tisztviselői, hogy ő igazoltassa Vadkerly Mezey Árpádot. Zégonyi erre átment a szomszédol asztalhoz, bemutatkozott és kérle a fiatalembsr igazolvá­nyait. A fiatalember zavartan dadogott, de semmifiti írási nem ladeli felmutatni. A tiszt­viselő látva, hogy nem boldogul vele, a rendőr­ségre telefonált, ahonnan néhány pirc múlva két kerékpáros rendőr érkezeit, akik bekísérték a rendőrségre a kellemetlen kaland bősét. A rendőrség«n ismét bemondta, bogy Vadkerly Mssey Árpidnak hivják, kunszentmártoni izü­letéig 30 éves és Budapesten lakik az Andrássy­ut 51. számú házban. Rövid ideje van csak Szegedin, abol a Berlini-körül 15. sz. alatt lakik. Tekintve, bogy semmiféle igazolványa nem voll, a rendőrök elkísérték a lakására, abol kitűnt, hogy csak egy napja lakik ott és még bi sincs Jelentve. Többet nem leheteti megállapítani a helyke tettei mulafozóról, azt sem tudni, miért Jött Szegedre. A történtek vége pedig az, hogy Vadkerly Mezey Árpád ellHt Szegedről. Lejött egy kicsit ingyen mulatni. Traktorjának, molorekójánek, antójft­nak, üzemgépének üzea" fogyasztását redukálja • v«: „Lardoline" olajok SS RQH VICNOS Szeged, Mikszáth Kálmán ucca 9. (Paprika­piac sarok.) Telefon 9—05. csorvási tehenészetéből származó legmagasabb zsirfoku TEJET a legolcsóbb napi árban zári palackokban házhoz szállít Széchenyi tér és Tisza Lajos körút belső körzetében Szegedvidéki Uradalmi Tejcsarnok BUSA BÉLA. Egyetemi klinikák és intézetek szállítója. Telep: Honvéd tér 7. * Telefon: 16-09. Szíves megrendelést kérjük telefonon délelőtt 16-09., délután 8—57. számon, levelezőlapon vagy kocsibiztosunknál leadni. 479 Hódmezővásárhely. Iria: juhász Gyula. Mikor a vonat e csöndes alföldi város hitá­rába ér, mintba egy árnyalattal valahogy aölé­tebb kék lenne a levegőég és barnább az anyaföld. Valami különös geaius locifa van ennek a kedves és édesbús városnak, amelyet agy alkalommal nem egészen alaplalinul a magyar Fleselenek kereszteltem el. Az ember kinéz a vonat ablakából <i akaratlanul is fölkiált. — Nini, milyen szép nagy Tornyai fil­hők tornyosulnak amott, valóságos bírna bikái az égnek. Hát amott azok a szeiid éi bánitos Endre Béla tanyabázakl Es az a Rudnay-ku!­gém a darvakkal I Szinte külön parcellák van­nak itten, egy-egy vásárhelyi piktor hangulatá­nak megfelelően. Es ba beérsz a városba, a kut körül formás, meleg, barna bronz lányokat és menyecskéket találsz, akik meg minlha csak Pásztor János képzeletéből pattanlak volna eléd. Mondom, valami különös génius focija van ennek a vá­rosnak és földnek. Három mái nigy vidéki város nem termelt annyi si|áloi és istenáldotta müvéül, mint cz a Sárbciy, ahogy Tornyii János egyik sirvivigidó versében elnevezte. (4 néhai A Hétben jött ez a vers és remélem, azok a láayok nem olvasták, akiket alaposan mzgénakelt benne.) Fellök és izobránok gazdig televénye es a város, amaiynek ujátoi levegőjében nőit nagyra a mélabui magyariágu Rudnay Oyula éi pedig olyan nagyra, hogy a mii művésze­tünknek ez a magányos, karcsú lomya ellátszik immár Brüsszelbs és Firenzéba is. Cs itt él, hűségesen és dolgosin, a linóm és nemes lé­lek, a drága jó Endre Béla, akit a mii hisai piktúra Tompa Mihályának neveslem egyezer éi akinek halk éi mély llráji ennek a tájéknak a legbensőbb titkait meséli el a művészet áhí­tatos és szerelmes hivőinek. Ezen a talajon nőit izmossá Ternyai Jínos hangos elbusu­sulásu alföldi fes őisége, amelyet viizont az Arany balladáival tartok közeli rokonnak éi ennek a földnek igaz fia Darvassy István is, a marcona atyafiak keménv és komor megöröki­tője. Pászter János és Kallós Ede plaszlikája is a vásárhelyt televény bajfása, alakjaik mintha csak most bukkanlak volna elő ebből a föld­ből, min* a tenger babjaiból a gyönyörű Afrodité. Ei milyen gazdag népművészete van ennek a talajnak: kerámiája meisse földön kereiaff. Es ez az alföldi várói szereti éi megbecsüli érdemei fiiit, büszke rájuk, izámontartja őket és ha egyik másik iékozló fiu (iki a szive és elméje kincseit tékozolja) időnként megtér a szülői báz binkattaszlalához, az őszinte és meleg becézés ajaározó szavai és teltei fogad­ják. Itt hamarosan szobra támadl Nylzsnyay Gusztávnak, ennek az egyszerű izavu vi déki muzsikusnak és amikor legutóbb a vásárhelyi müvének kollektív tárlatot rendeztek a városháza termeiben (nem kellett nekik toki ins anciásni él kunyorálni a méllóslgoi elő­szobákban) a vároa maga több mint izáz­milíió korom ári müslkolásl veit meg magá­nak és ugy érazle, hogy ezzel csak gazdago­dott. Ennek a városházának nagy termében fflgg nigy Bercsényi Miklói mokány képe, kivont fringiával, hi'almis lendülettel, a <aely mintha a mullból a Jövőbe törne: a Iegsrősebb benyo­mások egyike, amit a asagyar vidéken éreztem: Tornyai János alkotási. Ez a kuruc a maga dacos éi kemény kiállásával olyin rgy testvér a Bibi L1J01 Eraecével ős a Csemerkányi keserű lelkével. Maga Váiárhely a löld éleiéi éii, komolyan éi csöndesen. A népi ii a föld egyenletei és állandó nyugalmát éi méltóságát árasztja ma­gából: hallgatag éi álmatag nyugalmát, de ur a maga portájin éi pusdáján éi nem volna tanácsos kikezdeni vele. Protestáló nép ez, de nem hangosan és főleg nem lármásan protes­táló. A füst népe ez, amel/ nem enged a negyvennyo'cból és én valahogy abban ii va­lami protestált érzek, hogy éppen Belhlen Istvánt választolta meg követévé, azt a férfit, aki, bfrhogy vegyük il a dolgot, mégis esik a jelszavas politika ellen próbált már egyszer cselekedni ia valamil, hi mm is ugy, ahogy kellene és lehelni. Nem puszta vélillin, hogy a fájdalmi! em­lékl Nagy Qynrki ebben a városban telepedett meg, ebben a váróiban inditolti utmk a Ma­gyar Kitidrsudgel, az ellő magyar republi­kánus újságot F<srenc Jézsef uralkodása alatt, még a nigy háború éa forradalom előtt. Ebben a váróiban valahogyin miadig az a Kossuth Takarítson Vampyr Porszívóval t

Next

/
Oldalképek
Tartalom