Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-26 / 222. szám

2 OII,HA«IAIOIII«fl 19SS szeptember 26 H Sohadf-tanács elrandeEU Fényes László letartóztatását. (Budapesti tudósítónk teiefenfeieniist.) A bu­dapesli bünlefötörvéavsiék szombatra iü:te ki Finyes László kormányzóséríési ssjiépfrénsk tárgyalását. As ügyész indít*ányoita lelartói­tatáidnak etrendüisit. Dr. Vdmbiry Rusztem, Fényes védője ellenezte az üjyész inditványit. Kifejtette, bogy Fényss sohase® vonta ki ma­git a büatstő eijéris alól, most sem azért uts­MMNMWAMMM^^ Vásárhelyen nincsenek már bolgár kertészek. A zöldségtermelő- és kertésicgyeaület őszi vásárja. sotl Bécibe, hanem azért, hogy a bfcii kis­lakásépitkeiéseket tanulmányozza. Stbadl Ernő tanácselnök ezután kihirdette a törvényszék határozatát, amellyel elrendelte Finyes axennali letartóztatását. A védő a tör­vényszék határozata ellen feifolyemodást jelen­teit be. (A Dilmagyarország hódmezővásárhelyi munka• tdrsdtil.) Holnap nyilik meg Vásárhelyen a zöldiégtermelők és kertészek egyeiüleiénsk őszi vására. A vásárt a népkerti Vigadó nagytermé­ben rindezték meg s a fiatal, alig hatéves egyesület bámulatos szép eredményt mutat fel, amit Igazol a kiáliiott termeivények sokfélesége ós kiváló minQsíge. Az egyesület, amelynek agilis, szakképzett elnöke Kamocsay Oibor, hat éve alakult na­gyon szerény kere!ek között. A próbának az le t sz eredménye, hogy ma már ninci Vásár­helyen egyesien bolgár kertész sem, azonban harminc cialád foglalkozik bolgár kertéiiellel, száz család pedig szántóföldi kertészettel. Valamikor Vásárhely határában nem termel' tek burgonyá', ngy kellelt más vidékekről ide hozsi. MdsI már a legjobb csemege-burgonyát termelik. OyümBIcstermeléiük főleg a hullámtérben sikerüli nagyszerűen s olyan pompás gyümöl­csöket termelnek, hogy a földmivelésügyi mi­niszter kiküldötte Gergely István kertészeti fő­felügyelőt az áttéri gyümölcstermelés tanulmá­nyozására. Az egyesület kifejlesztése körül igen nagy érdeme vin még dr. Stőrfl Sándor orvosnak, Kertéit Mihály és Kovács Jsnö alelnöknek és dr. Faragó Jtnos titkárnak. Az őszi vásárt dr. Seós István polgármester nyitja meg délelőtt kilenc órakor. A falsővárosi polgári párt nsm hajlandó puccsszerű tisztújításra. A Dilmagyarország szeptember 22-iki szá­rasában ilyen cim alatt meglelent ludésitásra a kővetkező sorokat kaptuk: Nyilatkozat. A Dilmagyarország folyó 1926. év szep­tember hó huszonkettedikén megjelent számi bsn: „A felsővárosi polgári párt nem htjlandó puccsszetü tisz újításra* cim alalt napvilágot látott köilsmécybsn többek közt a kövstkezök foglaltatnék: „H sonlő értelemben szólalt fel dr. Fajka Lajos is, ski rámutatott arra, hogy a párt politikailag szintén ekszponált társelnöke dr. Tólh I«ri egyáltalán nem törődik a párt ügyeivel, az üléseken sohs nem vesz részi, további, hogy ezek az urak csak akkor leiz* nek majd itt, stb." A gyaléien részi vett urak­tól szerzett értesülésem szerint a nevem a gyűlésen egyáltalán el nem hangzott s Fajks Ur. ur a neki imputált kijelentéseket nem tette s nem is tehette, mert én a pártnak sohs társelnöke, de még csak tagja se volism s nsm vagyok ma sem. Dr. Tóth Imre. Felmenteitek egy királyeértéssel vádolt jogszigorlóf. (Budapesti tudósítónk Uiefenjelentise.) Érde­kes iléle et hozott szombaton a budapesti tör­vényszék Zsecská- tanácsa egy kirátysértési bün­pöiben, amelynek vádlóba Szmiha Károly jog­szigorló voit. A törvényszék felmentette Simthál a vád alól axtal at iadokoldssal, hegv a detroiixdclis I9rviayre vtli tekintettel at 1923. ivi XXI. t.-c. a voll malkoáóházai uem vidt. At Sgyisz felebbezeii. Bethlen csak a jövő hét elején tér vissza Budapestre. Buánpest, szeptember 25, Bethlen litván grftf miniszterelnök eredatileg ugy terveste, hogy szómba oa Inkéről visszaérkezik Bad*psstre és hélfőn átveszi hivatalának vsietésé'. Közbejött családi ügyek miatt azonban a miniszterelnök kénytelen voll eredeti tervét megváltoztatni és ezért csak a fivő hit tlifia tir vissza a tő­városba. Jövő héten utazik Prágába a magyar delegáció. (Budapesti tudisttiuk telefonjelentise.) Ma délben nagyfontosságú tanácskozás volt a ke­reskedelmi minisz'ériumbsn, amelyen a vám­politikai bizottság tsgjai vettek részt, vslamint a magyar—cseh tárgyalásra kiküldött dele­gáció. A nagyszabású ankét megtárgyalta a Cseh­országgal folytatott kereskedelmi tárgyalások egész anyagit, megadta a delegáción ik a szük­séges további instrukciókat a tárgyalás folyta­tására. Ennek alapján azután a jövő hét folya­mán Nickl Alfréd vezetésével a delegáció isméi Prágába utazik, ahol a tanácskozásokat tovább folytatják. „SZEGEDI PANOPTIKUM" Magyar L.ászló KARRIKATURÁI Móra Ferenc előszavával Megjelenik október 1-én. Rippl Rónai, C igány Dezső, Barkdsz, Károlyi Áron alul eladók. — GEQUSS lpaimOvén Szeged. Aradi ucca saiok. 725 BUDWEISI valamint más gyártmányú CSEREPKÁLYHÁK Takaréktűzhely és falburkoló csempék, továbbá cement, és mozalklapok és az összes építkezési anyagok jutányos ár mellett beszerezhetők LAÜDESBERG T&Zt SZEGED. Bocskay ucca ÍO—12. Telefon OS. Szalonta falai. Irta: Móra Ferenc. A török megszálás alatt egysser az jutott eszükbe a szalontai hajdúknak, bogy jó volna az ö váro­sukat etŐ3 kőfallal körülkeríteni. Azazhogy nem is a hajdúk gondolata volt ez, hanem a szalontai fő­bíróé, Betlehem Gedeon uramé. A hajdavitézek eltenbea igen haragosan csörgették a kardjukat. — Hit az meg már mire való volna? Ludak­nak való az ól, uem sasoknak. — De van ám olyan nyiszleít öreg saa is, aki már ugy kotyog, mint a csirke. 0;eg ember volt Betlehem Gedeon, botra tá­maszkodott már kard helyett. Elértette a goromba célzást, de nem vette zokon. Inkább még kapóit is rajta. — jól mondták a vitéz urak. Csakhogy ahol a bakasok odajönnek, ott kánya prédája a csirke ól nélkül. De bizony még a kollőst is megbubozza a héja. Ezt meg a hajdúk értették et. C3ak olyan szállő vendégek voltak ök otthon, a háború volt a kere­sete minden épkézláb embernek, némelyikük esz­tendő számra nem látta a háza népét. Csak az Öregek maradtak otthon, meg a gyerekek az asz­sionyokkal. Azokra bizony nagyon rájuk lért volna es kökeriiés. — Igaza van a főbíró ur ötoegyelmének, — bó­lintott rá Binkai Ádám, a hajdúk hadnagya. — Szabad országútja a mi városunk minden davad nak. Hol a vár&di török égeiji le, hol a berényi német sarcolja meg. — Ds ha kőlalunk volna, rúton miadakettő be­törné a tejéi, — bizonykodott!a föbird. — De hát nem ér itt a bestéd semmit, — ló­gatták a fejüket a hajdúk. — Kő kellene ahhoz, de sok, azt pedig másfelé potyegiatta el az Úr­isten. i — Nono — mosolygott a lőfci.ő —, az a leg­kevesebb. Követ szeresnék én, csak olyant nem tudom, hol veszek, aki latat rakjon bslüle. Munkái kéz kellene ide. magyar testvérek. Munkás kés ? Ugy azétrebbentek ettől a szótól a magvar testvérek, mint a meghajilott varjak. Mi­csoda? Hogy ök követ hordjanak, meszet oltsa­uak, vakolókanalat szorongassanak? Ds már ak­kor inkább csak a lejüket veretik be, ha törökkel, ha némettel, — úgyis kölcsönbe esik as akárki­nek. Az az urnák való munka, nem a malter­keverés. U^y eltisztultak másnapra Szaíontáról a vitéz hajdúk, hogy meg se álltak az ország sarkáig. (Azt ugyan akkor is elég közel érték mindenütt.) Éppen est akarta Batlehsm uram. Attól tartott, hogy a bebrencs vitézek előgetnének neki a ter­vében. Azért nem is szóit arról senkinek, csak kapta magát, szaladt aváradi basához. — Nagyságos basa ur! — borult elejbe nagy­alázatosan —, engedd meg, hogy a te paiástodka togödshasson a szegény szalontai nemzet A basának nagyon a szivére szolgált az aláza­tosság. Nem igen szoktatta hozzá a hajdúk városa. Beterítette a palástjával Betlehem uramat. — Mondjad no, jó ember. — Sokat sanyargat bennünket a német Bsrény­ből. Szeretnénk ellene kőfalat húzatni magunk körül, ha kövünk volna hozzá. — Okos beszéd, — bólintott a basa. — K'Wet ídhatok, amennyi kell, nem keiül semmibe. Csak ha kési lesz a fal, megjelentsétek, mert én la ott akarok lenni az avatásán. Teie voltak a váradi vár pincéi német foglyok' kai, .azok vágták, hordták a követ vagy télévig Szalonta alá. Akkor aztán Bsrénybs kocogott föl Betlehem iram. az Öreg. Tejföl Rizmán várkapitányhoz. (Teufsl Erasmui voit. »ansk a nem egészen be ­cjületes neve, de csak Tejfölnek mondta azt min­den rendes ember. Betlehem uram pedig nagyon rendes ember voit.) — Kéréssel fordulok kegyelmedhez, Tejföl uram. Sokat sanyargat bennünket a váradi basa, szeret­nénk a kutyahitüíőí megvédeni a városunkat. Kő­falat vonnánk, a követ már össze is hordtuk nagy fáradsággal, csak olyan kellene, aki falat rakna belőle. Ha megszánnál bennünket, uram, nagy emberségei tennél velünk. — Farkas mondja: borjúláb, — csapott figurá­sán a Betlehem ur tenyerébe Tejföl ur. — Vau vagy kétszáz török foglyom, azokkal fölhuzathat­játok a falakat. Csak aztán az avatásra el ne le­lejtsetek meghívni. Nem voit Betlehem Gedeon eszefelejti ember. Félesztendő se telt bele, mikor már szalajtotta a követét a két pártfogóhoz. — Késsen vannak Szalonta falai, meglesz a bokréta ünnep. Csak mentül többen jöjjenek nagy jó uraimék, hogy annál nagyobb legyen a parádé. Lett Is ott olyan parádé, hogy országra szólt a híre. Volt a főbíró urnák annyi esze, hogy egy napra invitálta meg a két magas vendéget. Meg is érkezett mindakettö talpasostul-lovasostul s éppen Szalonta kapujában szaladtak neki egymás­nak. Ds ugy ám, hogy itt ott maradt belőlük ép­kézláb emoer. A váradi basa turbán nélkül hordta haza kopasz fejét, Tejtől uramnak me? nagyon is a fejébs verték a vaslödőt. Betlehem Gideon pe­dig az uj bástyákról nécte a dáridit és igen biz­tatta a vigadókat a Rö'be botjával: — Szorítsd, nimei I Csipd meg, kontyos I S ahogy elporzott, aki a fűbe nem harapott, Gsdeon ur két marékra fogta a lompos fehér bajusaát. , .. — Csak jó az öreg a háznál, — mosolygott elégedetten. * Bizony most se ártana, ha akadna a házunk köiüi valami öreg Betlehem, mert Magyarország tatait is csak ésszel ieheins fölépíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom