Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-12 / 210. szám

I OILIAITAIORIIAC fzeptember 12 mondotts, semmit sem felt, bogy végre megszűnjön Franciaországban Sz olaiz menekültek fascis aellenes agitáció]*. — Kivitelem — mondotta —, hogy a nyugalmat ne zavarja meg senki. Ha az elasz általános sztrájkokat meg túdlnk stinlelnl, ugy len erőnk az állandó merisyletek megszünteti sire Is a heldlbinlelis vjra behozatalával. A dikfé ort a tömeg szinte önkívületben hoszszasan ünnepelte. A merénylő kihallga'á'át délu'án kezdte meg a rendőrség. Giovinni elmondotta, bogy már hosszabb idő óta készült a Mussolini elleni merényletre. Azt álliija, bogy senki a merényletre nem befolyásolta és hogy hintánál nln csenek, mindazonáltal a rendő »ég kensi azo kat a gyanús embtreket, akiikei a szemanuk a merénylet eik a vetése elStt látták Giovannit. II vasúti közfókedés megjavítását sürgetik Keletesamidban. Járásbíróságot áSHfanak ftl Msaőkovácsházáa ? (A Diimagyarorszdg maki! luáőslldláiil.) Baimya közié® már bosszú idő óta panaszkodik as Aciev. menetrendjének célszerüilensége ellen és kéri annsk a mostoha elbánásnik enyhítését, amelyben egész Keletcsanád lakossága a vonat rézzérói résiesüi. A közigazgatási bizottság szombati üléeén is szóbalerOlt « bsttonyaiik kérelme, skik ezúttal a Ba lonya ás Meiökovácibáza közötti közlekedési viszonyok mostohasága el ea emeltek panaszt. Rámutattak arra, hogy amennyiben eien a legrövidebb időn belül nem segítenek, ugy Mezőiovúcsházdn járásbíróságai is telekkönyvi ssssssssföss; hivatali tagnak felállítani, mert teljes lehetetlenség a mezőkovácsháziafera nézve, hogy Battonyára járjanak át a jelenlegi közlekedési viszonyok mellett. Ha Mezőkovzcsháza tényleg beváltja szándékát, ugy ez nagy veszteséget jelentene Battonyára nézve, mslynek gazdasági életét hatékonyan befolyásolja a járásbíróság és telekkönyv okozta forgalom. A közigazgatási bizottság méltányolva Bailonya psnuaá, elhatározta, hogy kérelmet intéz az Acsev. igazgatzságához a keltsícsanádi menetrend meváltoztatáiára. H hétszázhúsz évss alsóvárosi rendház „fitszázéves" jubileuma. (A Délmagyarország munkatársául.) A szegedi ferencrendi túrátok Kisasszony napján jól sikerült népünnepéyt rendeztek as alsóvárosi Mátyáalemplombin. As ünnepélynek az adott aktualitást, hogy ebben az étben lesz assisi Szent Ferenc Halálának halszázadik évfordujő|a. Az ahő /áros! barátok házfőaöke, Unyi Aihanáz páter a nemzeközi akluaiilást lokális aktualitássá biviie te ki, amennyiben as flnnspéy<e szóló meghívókon azt is közölte a várói közönségével, hogy ugyancsak ebben as esztendőben ünnepik meg a szegedi franciskánus baráiok is a sztgedí ferencrend ötazázéves jubileumit. Unyi Athanáz megáliapifáss általános feltűnést keltett azokban a körökben, ahol foglalkoznak a históriai kérdésekkel és számon tari|ák az ilyen nevtzeei évfordulókat. Éppen ezért irtuk körülbelül hat héttel ezelőtt, nogy tudomásunk és a szegedi rendház lOrténe ére, traiamlnt Szeged város történetére vonatkozó följegyiéiek szerint az az esztendő, amelynek ötszázad!* fordulóját jelentené az Ur 1926. esztendeje, egyáltalában nem nevezetei a siegedi ferenc end történetében. Taliliunk sokkal korábbi dátumokat is, amelyek ait igazolják, bogy Szegeden ismerték már a ferencrendi barátok*!, vsgy, amint akkortájt nevezték őket elsö magyar kolostoruk után, i eteti babátokat Nagy Lsjos kiráty idejében, és találtunk későbbi dá u mókát, a tizenötödik század harmincas és negyvenes éveiből, aaelpek viszoit azt bizonyítják, hogy néhány esitendivel 1426 után a szegedi zátda már nagyon fontos ál lomása volt ainatk a htrcntk, amelyet a magyar ka'olikus egyház indito t az eretnekek ellen. Csupán az 1426. év krónikáiban nem találtunk semmi olyant, amely a szegedi franciskánuiokra vonatkozna. Éppen ezért felkértük Uayi A hsalzt, bogy abban az esetben, ba uj biaióriti adatok juottak birtokába, amelyek igizofik a félévezredes jubileum Jogosultságát, közölje azokat haladéktalanul a nyilvános ággal, meri ebben az esetben ki kell korrigálni as összes meglevő monográfiákat él históriákat. Türelemmel vártuk Uayi Atbsnáz szenzációsnak ígérkező uj törté nei ti adatait. Elmúlt közben a jabitcum is, eddig nem kirántunk foglalkozni a kérdéssel, • mert nem érdemes néhány száraz históriai adat miati megzavarni a jubileumi ünnepségek hangulatát. Aztán meg arra is gondoltunk, hogy U iyi Athanáz páter idejét nagyon leköti a szépen sikerült ünnepély előkészítése. Most azonbsn már lezssjott a nsgy nap, lebontották a sátorvárost a Mályás-iemplee kergében, elillant a lacipecsenye illa a is, teiát az üineptavarás lehetőség® és veszélye nélkül fogta kozhaluak néhány sztkal ezzel az érdekes kérdésiéi. Mivel hiába vártuk az uj és ismeretlen idstokat, imgusk néitönk a dolog után ós egészen röviden összefoglalva síegáiispi otluk a következőket: A ketoikus világ tiienöt évvsl ezelőit, pontosan 1909 októberében önntpelta meg a fsreücrend megalapi áiának héissázéfes jubileumát. Az a szelíd iel*ü ssent ugyanis, aki físt&lkoráb*n (G ovinaí Briardan,; néven) a kij?ág?á olasz élet egyik legkönsyelraűbh pazarlója volt, de azttn Krisztus leghívebb köretfje és legalázatosabb szolgálója !«U, ugy, hogv halála ulán három évvel már szenté avaüál, 1210 bea do gozta ki az assisi Szeat Ferenc nevét viselő rend szabátyzetát és azt III. Ince pápa szóbelileg meg is erősítette még ugyanabban az érben. Ennsfe a nevezetes dfitumssak voli a bálszázadik évfordulója tizenöt évvel ezelőit és a jubilcumoi a sza$edi franciskánusok is megünnepelték az aisóvároai bsráok ódon te®Dióméban. Az ünnepi prédikációi / sízi Géza plébános tartotta az ünneptőruhis előaelő közönséggel zsúfolásig megtelt Mátyás-templomban. Ej « beszéd, amely történelmi tanulmánynak is báliik, megjelent a Szegcdi Híradó 1909. évi október 17. számának lárcsrovat*üan. A bessédoől csupán a következő néhány sori idézzük, amely perdöatő a kérdésben: — A cssnádi egyház negye három paspöke ímelkcd üt ki a (sztgedi) szea fereac end tagjainak sorából. Antal 1291—1306-ig, ki alatt a siegedi szeatferencrendihdz is keletkezett, Sasnyák G örgy 1640—1642 ig és Slanisbitck MlktOa 1739-1750-ig. 1306 oan tehát már feltétlenül megvolt a szegedi franciskánusok zárdájs, amely az összes em vonatkozó törtéa sírni feljegyzések sie ist egyike voit az először létesített magysr franciskánus zárdáknak. Ha felteiizdk, hogy csak 1306 bin keletkezett, pedig valószinfiieg már nénin* esztendővel előob is megvolt, sktor a szegedi franc ekánutok 1806 bsn üaa«pelhs ték meg a féteiredes jubileumot, busz érvei ezelőtt megünnepelhették a szegedi rendház bitszáz * «vcs jU iilcuaát és eboen az évben, amikor Uayi Athanáz még csak as öissázadik évnél tari, legalább haiszázhusz esztendői múltja van n jubiláló rendháznak. A leghűbb szolga. Irta: Móra Ferenc. Erdélyből hoztam a C eke kutya történetét, — de el lehet olvasni Magyarországon is. Apsify Mihály őnagyságának a kutyája volt a Ctcke, a szultán küldte neki egyszer ajándékba, amikor nagyon meg volt eléged ÍC sz adófizetéssel. (Mert amittor nem volt megelégedve, akkor nem egészen kutyái küldőit, csak kuiyabört, de az legalább tele voit Írva szép tatitarka betűkkel. A measzóliíás az volt rajta, hopv „íc kutyaházi 1") Takaros agárkutya volt a Ccke,, hegyes fejű, kajtaffllü, horgas iau, de azért a jámbor fejedelem nem i«en öiüli meg neki. — öreg ember vagyok már én, nsm járok ryílászni, mit küídöíí nekem ilyeneket a padisáh ? — mondta kellemetlenül. Az ajándék agár azonban, mintha csak megér(ette votna a szót, hirtelen bukfencet vetett és rá' eseit a lejedelem csizmájára. O.t aztán ugy nyúlt végig, hogy Apafiy alig birta kiizibadilani a lábát. N,dcí az az ud/atonc, aki ügyesebben tud.a volna magát kelletni A fejedelem mos; már jobbkedvüsn veregette meg sz agár fejét. — No, es ugyan kitanult ebáliat, akárkihez járt iskolába. — Megismeri a jó, embert, megismeri a roszszat, — magyarázta a szerecsen szolga, aki a le velet hozta az ajándék mellé. — Körüludvarolja, aki jő, megmorogj?, aki nem jó. Ez a természete a nubiai agárnak. — No, ez akkor nagyon becies küidemény, ugy e, utak ? — fordult nevetne a fejedelem a taníc.osaihoz. — Meyiktek vállalja, hogy őrajta létessek exámentel az okos kutyával? Eien a tanácsnokok is elnevették magukat és ők is körüteirógatiák az ebet Peoze, csak ugy óvatosan, ujjbeggyel, mert mit lehet tudni, hátha igazat mondott az a hasított füiü szerecsen ? A fejedelem maga egész komolyan hitelt r<dott néki és különös pártfogásába vette as agarat. Mindig ott lakatta maga körül s ha jó kedve volt, még tanácsot is kért tőle. Meghallgatta az ügyesbajos ember mondókáját, aztán odafeunvoriioít az ajtónálló apródnak, a huncut szemű Berzenczey Gergőnek: — Tartsunk tanácsot, fiam! Az apród kinyitott® a benyíló ajtaját és beeresztette az agarat. Akit az barátságosan kösüivihánColt. az megkapta, amit kért; de akire rávicaorodolt, T-V ugyan hiába koptatta a küszöbét. — Nem vagy igaz ember, fiam, nem tehetek a bajodról, — iatette el maga eiől a fejedetem. Ak udvarnak ilyenformán sok bosszúságot szerzett a nagytudományu állat. A kenést, meg a ki járást nem most találták föl, ismerték azt már E.dély aranykorában is, — de most a Clcse mind lehetetlenné tette azt. A legnagyobb protekció se használt, ha az agár jóvá nem hagyta. — Minket most már akár szélnek is ereszthet nagyságod, — dohogtak a tanáciu'gk. — Ugy sincs itt most már beciűlele másnak, esik az agárianácsosnak. Amire a jámbor fejeddem mindig fiíozófi nyugalommal vont vállat: — Mit tehetek én arról, hogv ez a leghívebb szolgám? Ezt ugyan meg nem vesztegetheti senai emberfia. Erre aztán az u sk is jobbnak látták elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz, az agárnak vékával kínálhatták volna a tallért, mégis csak azt ugatta volna meg, aki neki telseett. — No hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akii nem akar megugatni, — mosolyodott ei egyszer a huncut szemű Berzenczey fiu, mikor az urak keseigéseit hallgatta. Arra akarták rábeszélni Tofeiius mestert, az udvari doktort, hogy adjon a Kutyának valami ételt, de az apród megnyugtatta őket, hogy tud ő annál jobbat is. Mísnsp reegei alig l<*oett be a fejedelem a tanácihátbü, mindjárt a Cckét köveielte. — Rég itt szűköl az aj ión, nagyságos uram, — mondta az apród s beeres«tette az agarat. Az pedig abban a percben olyan rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent még nem hallott a sokat próbált tanácsház. — Mii jelent ez, fiu? — ugrott hátra megdöbbenve a fejedetem. Az apród tisztességtudó meghajlással felelte: — Azt jelenti, nagyságos uram, hogy kettőnk közül valamelyikünk nem igaz ember. Az Kgár pedig morogva, csaholva, szemét szikráztatva, fogát csattogtatva ugrott neki h gazdájának. A fejedelem egyik sarokból a másikba szökdösött, a kutya mindenütt utána. Meaiől jobban csitította, annál veszettebbüi vonított és ugrál a nem is csöndesedett el addig, mig le nem kapott két nagy nyuífaiet a fejedelem henyedolmányának hátáról. (Ez volt a sláfrokknak rég! szép magyar neve ) Ásókkal aztán nagy megelégedetten bebujt a trónszék alá. A nyutíüleket a Berzenczey-fiu tűzte a fejedelem köntösére s most lesütött szemmel várta a büntetést. A fejedelem azonban nem haragudott meg, c^ak firtyarul elmosolyodott. — Metien íréfa volt, gyerek, de jól csináltad. Most már tudom, hogy a fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek. Attól fogva aa agártanácsosbői közöaséges sgárkuiya lett, az apródok segített nyulászni és soha egy szóval ',pim panaszkodott régi rangia elvesztése miatt. Hinem az erdélyi ügyes bajos emberek nemsokára visszakívánták az agártanácsost. L