Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-08 / 182. szám

4 délmagyarország 1926 augusztus 8. Fízafni nem aksrl. Ugyan ki parancsolhat Bőliat Miklitnak I * A csongrádi retfdőrség linácsfalin volt és végül is az ügy aktáit áttette a szegeál kerületi főkapitányságból, Intézkedés végett. Inien a belügyminisztériumba kerültek az akták, bogy intézkedjen a mindenható belügyminiszter Bö­Iöni Miklés ügyében. Küzben teltek-multak a napok. BMnl mind­nagyabb ur isit Csongrádon, amidőn látta, hogy minden ugy türténik, ahogy ö psssziózik. A napokban azonban végre éleijelt adott ma­gáréi a belügyminiszter. A siegedi kerületi fő­kipitányság utjfn végre megérkezett Csongrádra. A belügyminiszter BblSni Miklós ide­gen állampolgárt egy is tartamára ki­utasította Magyarország területiről az­zal, hogy ez idő elíeíie ulán vissza­jihel Magyarországra, ba oz opldlds­hoz szükstges okmányéit megszerzi. A belügyminiszter rendelkezését tudomására hozták Bölöninek, aki forgstta, forgatta as irást keztbsr, majd büizkén kijelentette a kézbesítő­nek, hogy mtn/en vissza gazddjábot is mond/a meg, hogy BUM Miklós nem veszi taiomisul a kiutasítást, nem optál. meri ő magyar, meri ő Bölint Miklós. A dölyfös válasz ulán már nem sokat tele­tőriiztak ve'e. VégreSsijtolták a bslügymin'sztcr rendelkezését. A dt'eklivek vonalra üllettik a kiutasí­tott delikvenst. Elszállították Likis­házára, átdobták a haláron. * Bölöni Miklós tehát egy év mulva vissza­lőtte', Letelepedhet ismét Csongrádon éi ha ugy tatszik, folytathatja tovább is mesterségét. Barátkozhat Híjjá* Iránnal és elvtársaival éi eldicsekedhet azzal is, hogy egyszer 1923-ban karácsony elsö napján bomba robbant és a ha­lál kérlelhetetlen kaszása leteire'tegy resske'ős kezű cigányprímást, egy ktrlonrutiás cseléd­leánykát és ejy lájíslábu zsidó kereskedőt. Azoknak hsntjs már ré(ea besüppedt. Ugy mondják, bogy vitis tutin jittek a meriny­lők és eaiután dolgukat jél végezték, elrobog­j tak. Árok voltak a tettesek. A többiek csak htmadrauu gyanúsítottak. Nogy Sdtider, ESSSSSSi ssas I II I -L MI Az államvasút nem ismeri el az Embervédelftii kiállítás utazási igazolványait Tt jtc jegyet kall váltani az utasoknak. Augusztus elsején a Szegedi Kereskedelmi és Ipatkamara a lapok utján adta tudomására a szegedi közönségnek, hogy sz embervédelmi kiállítást az erede'i terv öl eltérően augusttus 25 lg meghosszabbították és féláru utazási iga­zolványok 60 ezer koronáért a kamarában válthatók. Ennek a közlésnek természetefen sz lelt a következménye, hogy akinek sxándéka volt utazni, meg is váltotta igsiolványát és féláru jeggyel utazott fel Budapestre. Ámde csak oda utalhatott féláron, mert vissza már nem ment a dolog ilyen simán. Amig ugyanis a szegedi vasúti pénztárnál nkedálylalatul kiadták a féláru jr gyeket és lebélyegezték az igazolványokat, addig 4 én délután Budapesten a nyugati pályaudvaron felsőbb utasításra megtagadták az igazolványok lebélyegzését és a féláru jegyek kiadását. Ezen az éribeteilen rendelkezésen az állomás­főnökség sem volt hajlandó változtatni, ahol a panaszos utasok azt a magyarázatot kapták, hogy az államvasutak igazga ósága augusztus 3-ig engedélyezte a féláru jegyeket és ujabb koronás igazblváncyal, megfizették a teljes menetjegyet a visszautazásért. Rosszabbul jártak azonban azok, akik Sze­geden tériijegyet váltó tak. Ezek mitsem sejtve szálltak fel a vonatra és csak ulkizben, amikor a kakuz a jegyeket ellenőrizte, tudták meg, hogy a különbözetet a fél és egész jegy ára közö t meg keli fizetniök. Mivel pedig ezek szípizámbsn roltak, természetesen nem volt hiány zajos jslenelekben. Kétségtelen, hogy az államvasút igen furcsán járt el az utasokkal szemben, amikor meg­tagadta a féláru jegy kiadását, mert hiszen az utasok kezében volt a kíállítási igazolványon Mvűl a vasul hivatalos igazolványa is, amelyen félre nem érthető módon olvasható, hogy augusztus 25-ig irvinyts. Ha tehát múlásnál törlént, szt nem az u'asok követték el, hanem valamelyik hivatni és a hibás közeggel szem­ben lehet csak helye meg'oriásnik és nem az utasokkal szemben. A kárvallott utasok most arra kíváncsiak, hogy a féljegy árit visszatérítik-e, _ . , avagy az intézkedés nem történ*. Az utasok tehát nem { igazolvány árát. Remélhető egyébkéal, hogy a tehettek egyebet, minthogy kezűkben a 60 ezer I kamara is megteszi a szükséges lépíseket. - —r 'u*!- nrm ím vrminn-ifljutifl^rwrtiwMuuw Öreg gimnázium. öreg gimnázium, te kedves régi ház, rám is­mersz-e még? Mikor elült az ucca zsivaja és a hold ezüstözi be as uszó fel hókét, megállok előt­ted és végigsimogatlak a tekintetemmel. Megsimo­gattak multbanéző szemmel és azzal a sok meleg­séggel a szivemben, amit te ébresztesz benne ne­mes tanitórend öreg gimnáziuma. Üti tnl a rácson egy más világ van..., tolul­nak ajkamra Lavotta szavai s lelkem visszazarán­dokol a múltba, mig itt állok, rácakeritésed vasán tartva a kezemet, emennek a világnak profán köve­zetén. Hol van a sülyesztő jól elrejtett gombja, mely visszaemeljen újra én gyorsan tovatűnt röpke ifjúságom? Nézem a nagy udvart, talán az im­bolygó lombok árnyéka az, mely megmozgatott mindent és benépesítette régi lakóival az egész nagy házat. Apró legénykék szorgoskodnak fsl a megkopott lépcsőkön, nagy tönyvcsomóval a hó­nuk alatt. Berregnek a csengők és a kicsi ajkak mormolják a „memoriter"-1 latinóra előtt. A druk­kok, a felelés, az apró csinytevések, a tornaórák száz huncutsága a jó öreg Timinánát és a „tiz perc" a mindig egyformán nagyon várt tiz perc. Hancurozás a nagy udvaron, fogócska, torna, rabló zsandár, vajaskenyeret majszoló rablók és zsandárok ... Ugy zsong elő most minden, ezer apró kis emlék rajtik előttem és a csendes éjsza­kában jól esik a szememen a harmat, mely át­azlvárványozza az emlékezést. Megtépett lélekkel, vércsepzott fürttel nézek fel most rátok jólismert ab'akok. Valamikor nevető szemű, boldog kis ka onátok voltam én is, aki most itt állok. Engem is fűtöttek remények, vá­gyak. bennem is megvolt a hit, hogy vaíőra vál­nak mind a délibábok. £n is, igen, én is voltam egyszer gondtalan, játékos kis gyerek, nekem is volt egyszer Édesapám. Az én kezemnek is volt vezetője, az én szivemnek is volt szárnyatadója. Akkor még kenyéralaku volt a térképen Magyar­ország, ennek a hazának minden fia testvére volt egymásnak akkor még és felállva hallgattuk végig, mikor történelemtanárunk Kossuthról és Fráter Györgyről beszélt. Akkor nem vettük ajkunkra hiába az Istennek nevét és a nemzeti szint a lel­künkben hordiuk. De rosszkor küldtél bennünket útra öreg gimná­zium. Padjaidból, a ministráns zsámolyról mind­járt a véres nagy Elet pergőiűzes poklába küldtél. A szeretettel, amit telkünkbe plántáltál, oda kellett állni as árokba, szembe a felebarátommal és lesni az alkalmat, hogy életet oltsak ki. Borzalmas idők borzalmas eseményei. £s aztán felfordult minden. Letépték rólunk nemzeti jelvényeinket, ismeretlen erők, nagy megrendülések zsibbasztó félelme ült a lel­. kekre. Elvisehetetlén feszültség, fullasztó depresz­1 szió volt a levegőben, a puskaropogás, erőszakos halálok hire, vérlagyasztó mesék vérfagyasztó ese­ményekről csak apró fiivillanásoknak tűntek fel az elkövetkezendő nagy tűztenger elölt. Egyszer az Édesapámat láttam szembenátló gépfegyverek tüzébe kerülni, mikor feketebőrü emberek keresték pirosszallegos magyar fiuk szivét. Máskor szegény truikásassrony koporsójánál álltam, akit utóiért a golyó. Es jöttek más szomorúságok, sok sok könny, vér és szenvedés ... Ds rossz időben bocsájtottál útnak bennünket öreg gimnázium. J5 volna most is apró emberké­nek lenni, nagy könyvcsomőval sietni fel a lépcső­kön, mondani tovább ártatlan lélekkel a „con­fiteoiM-t, amit elfelejtenek a szivek, ha bűnösökké 'esznek. Vqlna újra Édesapám és volna újra ke­nyéralaku, kenyeretadó szép Magyarország. Húsz­millió magyar, akik akkor még mind egylormák voltak, nem voltak első és harmadrendű fiai en­nek a hazának. Vajion visszajön-e még az az idő, mikor mindnyájunknak meglesz a miedennapi kenyere, mikor testvéri kézfogás fűz egymáshoz húszmillió magyart a Kárpátok és az Adria között?... Tebenned hiszek öreg gimnázium. Bsnned és a társaidban, abban az erőben, mellyel te adsz friss magyar szellemet, egészséges, széplelkű uj gene­rációt a régi, boldog Nagymagyarországért küzdS Jövőnek. Rím ismersz e még öreg gimnázium, rég elsza­kadt árva gyermekedre? Megfogódzkodom a rács­keritésedben, aztán a lelkemhez szoritlak, hogy magammal vigyelek, velem légy mindig, te kedves, te drága öreg gimnázium. Dr. Cserzy Mihály. I A budapesti Belvárosi Szinház együttesének vendégjátéka augusztus 12. és 13-án a Vlo­szlnpedon. Jegyek a Belvárosi Moziban már válthatók. I I Elsőrendű kdrpltos-munkákat vállal miitányos áron Winter, Osztrovszky ucca 3. sz. Telelonklvó 7-39. 156 *» NEMZETKÖZI SZÁLLÍTMÁNYOZÁSI R.-T. MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMVASUTAK VÁROSI IRODÁJA. Küldeményeket háznál vesszük áL Feladó­vevények nyomban átvehetők. Szállítási hivatal a Magyar Kir. Államvasutak részére. Schenker és Társai képviselete. Hlrsch-posta elosztő hivatala. Bútorszállítás. * Nagyfuvarüzem. Lombard-kölcsönt nyujtunk Wien, Passau, Regensburgi tárházainkba betárolt exportárukra megfelelő valutákban. KOIcsey-ucca 1. Telefon 12-00. 90 Van szerencsém . a n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy a mai kor igényeinek megfelelően berendezeti uj EURÓPA KÁVÉHÁZAT VÁB UCCA. 1 (5ohn-vendéglővel szemben, sarok) italméréssel ünnepélyesen megnyitottam ClgAnyiene Elsőrendű reggeli és ozsonnakávé 4 ezer, vajjal és mézzel 3 ezerrel drágább. Házi ozsonna, kalács s lepénYkülönlegességek Kitűnő borok. Európa gyöngye különlegesség és sörök. 1 órai billiárd játszma 12 ezer korona. Buffet Olcsó polgári árak. Hideg szinházi vacsora. A n. é. közönség szives pártfogását kéri 204 kiváló tisztelettel DÁCn 12VIII A Corsó, Belvárosi és Apos­nnöU UTULft tolok volt iőpincérc

Next

/
Oldalképek
Tartalom