Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-08 / 155. szám

Ara 2ÜOO koi«ons. DÉIMAGYARORSZAG l Blu>«afc«i ÍMUI faww-n. SIkMMmM, SHOftTi PstSü BMat-minil 1 titoMna it-M. Szeged, 1926 julius 8, CSÜTÖRTÖK giűflwteti toki Egy kúnapra helyben <0.000kor„ Budapesten ti vldíkm 45.000 kon Egyet wíra ára biíkSznap 2000 kcr vasár- »t laiapnap 8000 korona. II, évtelyam, 155. lita A Caillaux-k sorsa. Az a beszéd, amit tegnap, a frankhábsm katalaumi ütktzetének előestéjén mondot Caillaux, világtörténelmi események feszűltié­gét idézte fel s lörléneiemciinálás koturnuiait használta fel szószékül. Mintha Victtr Hugó romanticizmusa formálta volna ki ezt a pályát s mintázta volna meg ezt a férfiút, aki egyik lábával mindig a hatalom napsütéses bércein állt s ugyanakkor másik lába a bukás és szé­gyen, a kitagadottság és gyalázat örvényei felé tántorgott. A politika Amundsene ő, akit csak a két ellentétes pélus vonz, a dili sark birtta* s az északt tark dicsősége. S most, hogy börtönön, száműzetésen, a hazaáruláii vád förtelmén keresztel a régi di­csőség hangján s a régi dicsőség helyéről szólott nemzetéhez, mely a népszerűség válta­kozó árama szerint hol a hódolat szőnyege t teritefíe lábai elé, bol pedig a gyalázat kereiz­fájára szögezte, talán érdemes egy szemreb­benésnyi időre összefogni az eseményeket és tanulsáiokat. Caillaux előtt a megbocsátás ét nemzett egy­ség reá/polltlkája nyitotta meg a hazatérés útját, ez a politika adott rövid időn belül má­sodszor kormányhatalmat a volt fegyencnek, a hazaárulás elitélt vádlottjának. A félreszoritoit, a társadalmilag üldözött, az egyesületekből ki­igazolt MacDonald miniszterelnöke lett az angol birodalomnak, s Jautés holtteste már a Pánt­beonban nyugszik. Holnap talán már Giolliti és Niiti előtt nyitnak meg a politikai életbe való viiszatérés utjai. Nincs elég ok, nincs elég bizonyíték, nincs elég figyelmeztetés arra, hogy elérkezett ideje a lelkek amnesztiájának, a politikai gyűlölet és társadalmi üldözés burgfrleáe jénck, bogy végre a tömegek belátá­sáig jutott el a társadalmi igazságtevőinek az a poiztulátuma, mely becsületes, tiszta szándé­kot, bscsü etes, tissta eszközöket hatalmi érdek­ből, uralmi szempontokból nem enged büntetni. Amikor leszerelésről, a gyűlölet politikáiénak pacifizmuiáról, a népek békéiéről esik kenei­teljes szó, csodálatos törvényszerűséggel min­dig csak az országhatárokkal elválasztott nem­zetek összebékélésére gondolnak. Ámde a há­ború nemcsak as uj orizágok, de a régi em­berek közé is demarkációs vonalakat rajzol'. Minden európai országban él egy csoportja az üldözötteknek, akiket közéleti pályájuk diszéiőí, kenyerük biztonságától, testi nyugalmuktól egyedül az a felfogásuk és meggyőződésűk foaztott meg, me'y másként akarta szolgálni hazájuk érdekeit, mint ahogy a hatalmon lé­vők. vagy a hatalomra kerülők uralmi szem­pontjai azt megkövetelték. A béke hívet jutottak mindenütt a proskribáltak közé, a politikai és társadalmi leifogás megbélyegző indexére. A győző államokban még ciak érthető ez a som más tfmegllélkezés; mennyi időnek kellett el­múlni, mennyi szenvedésen, véres és hasztalan erőfeszítésen átesni, amig nyilvánvalóvá let?, hogy a 915-ös megegyezés még reájuk nézve is előnyösebb lett volna, mint a 919-es diktá­lás. Mégis a tényleges, vagy társadalmi és po­litikai számkivetés lett azok osztályrésze, akik a háborút nem az utolsó iáegszálig s nem as utolsó ezüstgolyóig akarták folytatni, csupán a hábomval veszélyeztetett nemzeti éidekek töké* Igtes biztosításáig. De ugyanez a helyzet a !e­gjőzöit államokban is. A hivatalos közvéle­mény nem azokat okolja az irtózatos vég miatt, akik a háborút kezdték, folytatiák, vagy min­dent elmulasztottak annak gyors befejezése ér­dekében, nem a hadvezéreket ültetik a törté­nelmi Ítélőszék elé a vádlottak padjára, akik az emberfeletti nélkülözésekre kényszerile t kato­náktól emberfeletti teljesítményeket követeltek, hanem azokat a politikusakat, akiknek egyei* fen gyöngeiégűk sz — előrelátás volt, akik hamarabb látták be az áídozatnak és erőfes»i­léinek hiábavalóságát s a mesterségesen szított tömegőrület tobzódásából igyekeztek kimenteni a kimenthető!. Caillaux diadalmasan került vissza a parancs­noki bldra t a francia nép ma áltól várja met­mentését, akit tegnap börtönbe, siámkivetéabe, gyalázatba fi szított. De i világ széles ország­útjain, az éfetrengetsg ösvényein, vállukon a kitaszítottság keresztjével s lelkűkben a vilá­gító, vigasztaló igazság tündöklő hitével hány Caillaux várja as idők teljességét, a fölnyíld sorompókat, a keresztrefeszitett igazság feltá­madását. Nincs nagyobb gyitrelem, mint a hon­talanságba taszított hazaszeretet. /tűrés a Pantheonban, Caillaux miniszter­elnökhelyettes és MttDonold a háború ulán már volt premier, — kell még több bizonyíték s lehet figyelmeztetés még harsányabb? k miniszterelnök elutazott Inkepusztára. Tárgyalások kezdődnek Jugoszláviával és Romániával — a cseh agrárvámok miatt. {Budapesti tudósítónk Ulefonjelentése.) Bethlen István miniszterelnök ma egészen a késő dél­utáni órákig a kabinet tagjaival, főleg Vass József helyettes miniszterelnökkel folytatott hosizas megbeszéléieket, este ptdig elutazott Inkepusztára, ahol kéthavi szabadiágát fogja tölteni. A Délmagyatország már több ízben megírta, hogy a minitzlereinök Inkepusztán is dolgozni fog és előkészíti azokat a fontos, főleg alkotmányjogi javaslatokat, amelyek ősszel kerűínek a nemzetgyűlés elé. Inkepusztén gyakran fogják politikusok is felkeresni a mi­niszterelnököt és igy nem lehetetlen hogy Inke­puszta a nyár folyamán fontos politikai meg­esssesss stssKcsssrasssss beszélések színhelyt lesz, Beavatott helyről nyert értesülés szerint a közeljövöben Jugoszláviával és Romániával srorosabb viszony megteremtésének lehetősé­géről fognak tárgyalások megindulni, amelyek­nek még e pillanatban csak a körvonalai van­nak meg, azonban arra irányulnak, hogy a cseh agrárvámok ügyében hozott törvénnyel szemben Magyarország, Jugoszlávia és Romá­nia között szorosabb gazdasági kapcsolatok lé­tesüljenek, mert a cseh agrárvamok épp ugy érintik Magyarországot, mint Jugoszláviát és Romániát is. Még mindig árvíz fenyegeti Baranyát. Belgrdd, Julius 7. A Száva és a Dura tovább emelkedik, különösen Baranyában, Apatinnál nagy a veszedelem. Apalia tgyrészéi kl Is ürí­tették. Az átviz elöntötie a bélyei állami birtok Jelentékeny részét. A gátak megerősítésére irá­nyuló munkálatok szakadatlanul folynak. A ve­síély azonban, különösen a Száva tohamos ára­dása miatt még mindig nincs elhárítva. Győr, julius 7. As utóbbi napokban a Rába feltűnő mfdon megáradt és ma valószínűleg eléri tetőpontját. Legmagasabb vízállása való­színűleg 570 centiméter lesz. A francia szociálisfák külön szanálási tervet nyújtanak be a kamara elé. Általános figyelem közepette szólalt fel Leon Blum, aki kijelentette, hogy sem őt, sem párt­hiveit a szakértő bizottság pévzűgyi programja nem elégíti ki és nem is fogadja el, majd be­jelentette, hogy pártja egy minden részletre (Budapesti tudősitönk telefonjelentése.) Páric­bót Jelentik: A kamara mai ülésén éles támadások hangzottak el a washingtoni adós­sági rgyezmény ratifikálása ellen. A délutáni órákban a kamsra folyosóin az a vélemény alakult ki, hogy a kamara a legjobb esetben is csak lényeges kikötésekkel fogja a ratifiká­láshoz hozzájárulását adni. Az első szónok Franklin Btuillta volt, a kamara külügyi bizottságának elnOke, aki erősen támadta Berengeri, Franciaország amerikai követét, aki szerinte legalkalmatlanabb volt sz egyezménytárgyalások folytatálára. Az eiőiő kormányok vétkesek voltak abban, hogy a leg­kedvezőbb időt elszalasztották a tárgyalások megkezdésére. Érre a bilofdalról azt a megjegyzéseket tet­ték, hogy Tardieau és Poincaré a vétkesek. Brtand válaszában csak arra utalt, hogy még nem is fekszenek a kamara előtt a washingtoni egyezményokmányok és igy azok még vég­legesen el sem bírálhatók. Louis Martm felszólalása után ismét Franklin Btuillta beszélt és annak a véleményének adott kifejezést, hogyha Amerika látná, hogy Francia­ország milyen kétségbeejtő helyzetben van, haj­landó lenne sulyts kiveielésett enyhíteni. kiterjedő szanáláti tervezetet nyújt a kamara elé. Leon Blum beszédének további folyamán a kizvetlen adók emelésinék szükségességéi han­goztatta, majd követelte, a kormánytól, hogy a töke kimenekülését a legszigorúbb rendszabá­lyokkal akadályozza meg. Kijelentette, hogy pártja semmi kórülmények ktziit nem szavazza meg a itljes hatalom jogát, amit Caillaux kért. A kormány keztyüt dobott a szociáldemokrata pártnak, a párt elfogadja a harcra felhívást, annál is inkább, mert a francia alkotmány és a nemzet síuverénitása forog veszélyben. Ezután részletesen foglalkozott a szakértői bizottság jelentésével és megáilapi'ja, hogy az ulabb infláció csiráit hordozza magában. Be­széde végén a vagyonváltság haladéktalan ki­vetéséi követelte. Brtand válaszolva Leon Blum beszédére, ki­fejtette, hogy a vagyonváltság alól a francia töke nagyrésie kivonná magát, aminthogy máris egy igen tekintélyes rész küllőidre menekült. Ezután a kamara ülését holnapra halasztotta. Pénzügyi tárgyalások — Franciaország és Németország között. London, Julius 7. A Német Birodalmi Bank elnökének, Schachtnak londoni látogatását an­gol pénzügyi körökben szokatlanul mgy érdek­lődés kiaéri, különösen mert Schacht londoni tartózkodása [időben isszteslk a Bank tf Eng­land és a atwyorki Federal Rtserve Bank kor­mányzimk franciaországi tartózkodásával. A Daily Telegraph külpolitikai tudósítójának

Next

/
Oldalképek
Tartalom