Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-28 / 172. szám

Ara 2000 kopoiia. (teái tn BrtftBi SaSOSi-fala., Szeged, 1926 julius 28, SZERDA USHftMii ámít i Egy feönapra helyben 40.000 kor., Buítspeits* is *íáf tora SS.Cíffi kar. Esycj stóra íra bétkOznap 2"K.' fco» vattt- H SüMjman SBOO Uorcna, n, (hrfolyam, 172. nán Az iránytű. Ax iránytűt, amilyet a kinaisk már a Krisztus utáni második században használtak, amety a XII. században csak császárok szekerén ékeskedett, amikor azok bejárták országaikat és amelynek általános használatát Európában Q ója FlaviÓtól számitják, Rassay Károly most felerősítette az uj ellenzéki párt hajójára, amely tegnap kifutott á kikötőből. Rassaynak igaza van. Nem kéli szószerinti és betűszerinti programot követelni és nincs iránytű, amelyen fel volnának irva a kis barakodók és kikötök. Az irányién ciak as égitájak vannak felrajzolva és a szibadelvflség és demokrácia hajójára felerősített iránytű jól ismert égitáj felé mutat. A tengeren azonban viharok dúlnak, szelek sűvi enek ék hullámok csapkodnak. Az erős hajón és a pontosan mutató iránytűn kívül kell erőskezű kapitány is, ski a bsjót el tudja dirigálni a helyes irányba és kell lelkei, fáradalmaktól vissza nem rettenő, elszánt és bátor legénység, amely hallgat a kapitány parancsszavára. A hajó, a demokrácia bajéjs, erős bordázatú, amely egészen biztosan meg tud birkózni minden viharral, vésszel. As iránytű jó. A kapitányt tisztek hivták meg a parancsnoki hidra, tisztek, akik legközvetlcmbbM érezték a tömörülés és a vezér hiányát. A választást eddig i csak Budapest népe szankcionálta. Az országi liberális és demokrata polgárságát senki meg ,nem kérdezte. Ez a választási módszer, mely legkevésbbé alkotmányos és parlamentáris, a régmúlt Idők polgári pártjaínak öröksége. Szerencsére a pártvezér megválasztása a lehető legsikerültebb, mert a demokrácia hajójának Rassaynál különb kapitányt se kivánni, se találni nem lehetett volna. Nagy szónok, kiváló szervezőerő, fáridhstatlan agitátor, igen alaposan képzett jogász és társadalomfilozófus. Az ellenforradalom forgatagával kerSIt a pjiitttai élet porondjára, de namar különvált azoktól, akikkel egyűit iodult, mert humanizmusa, tisztult jogérzéke és lelke gyökeréig demokratikus világfelfogása miatt hallgatással vagy elnézéssel se tudott közösséget vállalni azokkal a szomorú emlékű eseményekkel, astelyek a keresztény kurzus első éveiben lejátszódtak. A szerep, amelyre most kiválasztották és amelyet most vállalt, történelmi jelentőségű. Rassay kezében kitűnő helyen van a demokrácia hatójának iránytűje és Rissay zömök és jellegietes alakja, erős karaktere és lendületes lelke a kapitányi hidra termett. A hajó elindult nagy útjára, amelynek egyes állomásai adva vannak. Az általános és titkos választójog, a sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság, as igazságszolgáltatás függetlensége, a gazdasági szabadság, a progresszió. Ezek a demokrácia hajójának egyes állomásai és a ki piláfon kivfll most már cssk a polgárságon múlik, hogy ezeken az állomáshelyeken mikor lehel majd kitűzni a demokrácia győzedelmes zászlaját. A liberális és demokrata polgárság, meg vagyunk győződve róla, örömmel és bizakodással figyeli a budapesti eseményeket, noha ország* szerte alig egy két megmozdulás voil, amely reagált azokra. A liberális és demokrata polgárság egyes rétegei még mindig aggodalmaskodnak bizonyos következmények miatt, holott erre nincs ok. Az egyes városokban megindult szervezkedéshez sokan nem mernek nyíltan csatlakozni, talán azérl is, meri még mindig a kényelmes élet álláspontjára helyezkednek és nem veszik észre, ha továbbra is passzive viselkednek és csak szűk rokoni körben mernek hitvtláil lenni poliiikai nézeteik mellett, hovatovább halomra dőlnek e kényelmes élet feltételei és minden ebédutáni szundikálás után keserves valóságra fognak ébredni. A demokrácia hajójára a legénység hatalmas tömegének kell feltódulnia. Lássák meg végre szerié ez országban, hogy milyen hatalmas erő a liberális és demoferáfa tábor, amely eddig — kivéve Budapestet — szervezetlenül és széthúzva ténfergett minden politikai megmozdulás idején. Liberális és demokrata pártok ebben az omágban eddig csak Budapesten voltak. Rassayék országszerte tömöríteni akarják és fogják is az erőket. Enélkűi életképtelen lenne, majd megint részekre töredezne az uj párt. A polgárságnak, amely — ha eddig tétlen és tétova volt is — tisztán látja éleiérűekeit, mos? ki keíl állania az árbócokra és önfeláldozásig menő elszántsággal kell segítenie a kapitányt. A kormánypárton sokat beszélnek a közeli választás eshetőségeiről és kilátásairól. Egységesek lerv- és programszerűen készítik elő a talajt, közben félnek nagy kudarcoktól. Intéző köreiknek bizonyára megbízható adataik vannak arról, hogy az ország közhangulata eltolódott a liberális és demokrata pártok programja felé. Ezl a konjunktúrát nagyszerűen lehet msjd értékesíteni az ország javára, ha a liberális polgárság nem elégszik meg azzal, hogy tapsol as uj vezérnek, hanem melléje is áll. Az iránytű a mi táborunkban egyetlen égitáj felé mutat s mi valamennyien oda tekintünk sóvárogva és cda szeretnénk eljutni. A mód most megvan rá, ne álljunk meg a vezér lelkesítő beszédére elkiáltott éljennél, hanem fogjunk munkába, Országszerte meg kell szervezni az egységes liberális és demokrata pártot. Mire beáll a tél, álljon itt ennek a hatalmas tábornak nagy, erős és minden választókerületet behálózó szervezete. MfMMMMnWMMMMM«BMM*MM Választái lesz a rendőrök komitácsfkka! (Budapesti tudósítónk telefonjeienlése.) Belgrádból jelentik: Augusztus 15-én tartják ó- Szer biibin a községi választásokat. A választási harc már most rendkiVfll heves. A választásokban a radikális párt és a LjubaDavidovitt vezetése alatt álló demokrata párt áll egymással szemben. A radikális párt állítólag a legsötétebb terSzerbiában — ütik-verik a parasztokat. rorral dolgozik, legalább is erre utal Davidovics egy nyili levele, amelyet a belügyminiszterhez intézett, amelyben közli, hogy Skoplje környékén a rtndőrhaiésdgok albán komitdesik tegiltigil vették igénybe, akik Hite, verik a parasztokat és igy akarják őket a. kormánypártra való szavazásra kényszeríteni. Viharos ülésen nagy többséggel bizalmat szavaztak Poincarénak. Többrzör megszakították a kormácyny latkozaíoí. — Elhalasztották az interpellációkat. (Badaptsti tudósítónk telttan jelentése,) Párisbói jelentik: A kamara ni gy érdeklődéssel várt ülését Péret rövid beszéddel nyitotta meg, amelyet a kommunisták többször félbeszakitoitak zajongásaikkal. Még drámsibbá alakul! a helyzet, amikor Potncari miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy felolvassa a kormánynyilatkozatot, Alig fogott bele a felolvasásba, a kommunisták lármája újból kitört. — Ha int látjuk, mináig baj vaui — kiáK tolták feléje. A jobboldal tiltakozik, mire a kommunisták felemelkedtek és sz Intematlnálét kezdik énekelni. A képviselek a jobboldalon és a középen tapsolással igyekeznek elnyomni az énekhingot, de a kommunisták tovább énekelnek. Krétafehér arooal áll Poincaré a szónoki széken s mikor vége az éneknek és a lárma egy kissé csitul, ezt mondja: — Nincs jogom a kormánynyilatkozat felolvasását abbthagyni és nem is hagyom abba. Ezzel néhány mondatét felolvas, mire a kommunisták lármája ujia kitör. Poincsré tovább olvas, de a kommunisták újból és újból félbesiakiiják. Mikor Poincaré lemegy a szószékről, a zajongás és a lárma újból kitör % csak akkor ér véget, mikor az elnök felolvassa a benyújtott tizenegy interpellációt. Poincaré kijelenti, hogy a kormány az Interpellációk tárgyalásának a pénzügyi javaslatok elintézéséig való elhalasztásít kéri. Jeatt kommunista azl követeli, hogy interpellációját azonnal tárgyalják. Marti azt hangoztatja, hogy a tenyér drágulásáról szóló interpellációk tárgyalását nem lebet elbalasxtani és kijelenti, hogy Poincaré visszatérése kihívás a munkásság ellen és a választókkal szemben, akik háromszor egymásután a baloldali kartellr«. adták le szavazatukat. Ezek után megtörtént a szavazó*. A kamra a kormánynak azt az indítványát, hogy az interpellációk vitáját halasszák el, 358 szavazattál 131 ellenében elfogadta. A kormány ezzel az inditványnyal kapcsolatban fgvctetle volt a bizalmi kérdést s így a kamara 358 tzavazallal 131 ellenében bizalmat us< vazslt a Potscari- kormánynak. A kamara ezután péntekig elnapolta filéseitJ A kormánynyilatkozat. Pátit, julius 27. A kormánynyilatkozat, amelyet a kamarában Poincaré miniszterelnök, a szenátusban pedig Bartbou igmágflgyminisster terjesztett elő, a következőket mondja: — A kormány a nemzeti kibékülés szellemében alakult meg, hogy kkűidhesse azt a veszélyt, amely egyidejűleg fenyegeti pénzgyünket, kincstári hivatalunkat és pénzűgyeink egyensúlyát, A helyzetnek figyelmes és lelkiismeretes megvizsgálása után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy lebtltéges a francia pénzügyek állapotát gyorsan megjavítani is a frank árfolyamát felemelni. Ennek a célnak eléréie feltétlenül szűkségesté leszi a kormánynak és a parlamentnek haladéktalan és eltökélt együttműködését. Épp ezért a kormány törvényjavaslatot fog beUrjeszteni olyan btvéiell források feltárásáról, amelyek megfelelnek a kiadásoknak. Ha a kormány kénytelen ugyan a szak* értők javaslathoz képest a cílbóí bizonyos