Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-22 / 167. szám

1936 Julius 2*. dblmaotarokszai S Lenge toalettben a Tiszába ugrott egy beteges idegzetű asszony, — mert egy „öreg ur" szuggeszció]a alatt állott. Néhány nappal ezelőtt szűkszavú rendőri le­ientél számolt be arról, hogy Sz. Franci 42 éves varrónő, Szentgyörgy* uccai lakos a Bs­szorkányszigelnil öngyilkossági szásdikból be­ugrót! a Tinába. Tettét azonban a közelben tartózkodó utászkatonák idejében észrevették, egyik katona utána ugróit és sikerüli is partra­vonszolni ax iletuui asszonyt. Az izgalmas élet­mentés ulán néhány perc múlva az előhívott mentők is meglelentek a Boizorkányszigelnél. Mesterséges légzést alkalmaztak, anélkül azon­ban, bogy eszméletre tudták volna térileni. As életunt asszony sokáig feküdt a közkór­házban eszméletlenül, amig magához tért. Ápolóinak megmondta nevét és lakását, arról azonbin, hogy mi kisxlelts az ösgyilktiságra, nem tudati számat adui. Az ápolók élőit na­gyon gyanús volt Sz. Franci viselkedése. Api* tlkusan feküdt ágyában mozdulatlanul, dllsnáó rimlátásai voltak, lázai állapotában egy fekete szúrós sxemü, nagyszakállú embert emlegetett. Állandóan könyörgött hozzá. Az Hetét kérte vissza, azt az éleiét, amely lázas szavai szerint a szűrői szemű úrtól függött. Amikor meg­nyugodott, összefüggéstelen kijelentéséről már semmit sem tudóit. — Nem is iimerek olyan embert —, mon­dotta ápolóinak. Amikor azután hivatalosan is ki hallgatták öniyilkouági kísérletének okiról, Sz. Franci a következőket mondotta: — Soha asm akartam öngyilkos lenni. Nem is volt rá okom. A kérdéses nap délutánján, ahogy vissza (udok emlékezni, éppen vasiltan otthon, könnyű otthoni ruhában voltam... Az­tán Urtslen hívott valaki... Az udvari kii ablakhoz ju'ottam... Uáua nem smliksztm. — A Boszsrkányszlgei tájékán élelembsn nem voltam — mondotta as öngyilkosjelölt — és nagy rémülettel, megdöbbenéssel hallom, hogy engem a Tiszából fogtak kl, bogy öngyilkos akartam lenni. Ha nem erősítenék, hit nem ii hinném el... Higyjék cl, hogy nem akartam öngyilkos lenni. A detektivek kérdéseire még elmondotta Sz. Franci, hogy régebbin álsmkórbaa szenvedett. Fiatalabb korábtn emiatt nagyon sok kellemet­ieniége volt. Sokszor muakakizben aludt el, ugy hogy emialt munkaadóival állandóan kel­lemetiemégei voltak. Máit nem tudóit mondani a szerencsétlen asszony. Vallomása azonbin annyi titokzatos* ságot tartalmazott, hogy a nyomozó halóságok bünügykéni kizdték kezelni Sí. Franci ön­gyilkossági kísérletét. Nemsokára megállapít ötlik exutin, hogy Sz. Frsncl az ingyilkssság délutánján ha­zulról olyan öltözékben távozott el, ahogy utcán még káalkula idejében ssm szoktak járni. Oyors, szinte fuláiizirü léptekkel haladt vé­gig a Stefánia-létányon, majd az Erziébet-rak­parton it a Boszorkánysziget felé tartott Út­közben a\különös öltözékü asszony iki mo­solygós volt. A Járókelők meg-megálltak láttára, de senki sem gondolt arra, hogy a furcia öl­tözékü uszony öngyilkoiiágot akar elkövetni. A parton illó katonik ciak azt Ultik, hogy sgy Isngs öltözékü nsszosy mindsn további nél­kül nekivágott a víznek. Nlhiny lépést tett, maid az ir elragadta. Az utolsó pillanatban azonban a katonák utina ugrottak éi kimentet­ték a folyóból A feltevések szerint Sz. Franci szuggeszcló hálása alatt kivette si isgytlkossági kísérletéi. A kórházban önkívületi állapotában emlege­tett izurói szemű öreg ur minden körülmények között befolyással volt az öngyilkossági kísér­letre. Azt sem tartják lehetetlennek azonban, hogy Sz. Franci ax ingyilkssság! kísérletei egyenesen utasításra, szuggesztív befolyás alatt kivitte el. A titokzatos öngyilkosság ügyében a rendőr­ség most mindent elkövet, bogy tisztázza a sej­telt okokat és kidirils*, ki az a szúrós szemű öieg ur, akiről olyan sokat beszélt az a sze­rencsétlen asszony és aki talin befolyással volt as öngyilkossági kísérletre. „Összekötöztek, számat betömték, bezártak a szekrénybe — és arra ébredtem fel, hogy az ágyban fekszem/ Somodi Henrikné elmondja a dorozsmai rablótámadás történetét. -- Három járőr nyomoz a rablók után, ds nincs ismmi nyom. kat, begyimiszill is rám zária az ajiii. Dsrszsma, Julius 21. (A Dilmegyarsrszág kiküldőt! tudósítójától.) A dorozsmai temploas környékén csoportokba verődött emberek olvas­sák a kora reggeli órákban a Dilmagyarország tudósítását a hétfő éjszakai vakmerő rablótá­madásról, amely egészen felzaklatta a békéhez és nyugalomhoz szokott dorozsmaiak életéi. Öregasszonyok csóválják a felüket, amikor okuláris fehérhajú ember megáll as olvasásban ssünelet tartani. Hangosan olvassa a cikk so­rait él az asszonyok egymásra néznek, só haj­lanak és félve tekintenek a Má yás Király­ucca irinyibi. Két nap óta ez az ucca került az érdeklődés középpontjába, pedig ez a falu utolsó uccdja, Szegedre néz és az az impresszió, mintha a lóversenylér tribünje állna a végén. A 43. számu ház a legszebb as egész soron. Deszka­kerítése tetején hegyes drót és két kapuja néz az uccárv. Mind a kettő nyitva, sok a láto­gató, állandóan Jönnek-mennek rajti, Fiatal menyecske tésztát gynr a konyha előtt. Mellette öregasszony krumplit hámos. O invitál befelé, mert bent fekszik a lánya, akivel „az eiei meg eseti". A konyhában egy ágy, az őreganzony ágya, aki béllön éjjel Alaólanyán aludt. A kélabla­kos izoba tele asizonyokkal. Balról hatalmai buboikemence, Jobbról subiód, a kemence él ablak között kit egyizerü festett ágy. Az egyik­ben fekszik a szerencsétlen asizony: Ssmodl Henrikné Viciernyéi Mariska, szép, fiatal, 26 éves, barna, a baja hosszú. Ezt gyömöszölték szájába a rablók, hogy ne iudjon kiáltani. Me­lege van a paplan alatt és zsebkendőjével le­gyezgeti az arcát. Az ágya szilén izproian egymás melleit asisonyok ülnek. Egy sereg gyerek a földre kuporodott. — Este 9 óra elmúlt — mondja Somodiné —, eloltottam a lámpát él lefeküdtem. Azt hi­szem, elszundilotlam, de egyszerre ajtónyikor­kásl hallottam és felébredtem. Felüllem az ágy­ban éi vártam, mert azt hittem, a szomszéd Franci nini szelleme jilt hozzám látogatóba... Ahogy vártam a sölétben, fényes csikói láttam bejinni as ajtón. A csík rám világított él mind­Járt megisólalt egy erős hang: — Add ide a pinzsd, mert bslid fojtom a szuszt. — Megijedtem éi azt válaszoltam, hogy nincs pénzem, de kotródjon, mert mindjárt Jön az uram. — Dehogy jön az utad, tudom, bogy kist fekszik a gépnél! — mordult viasza a hang. — Erre még Jobban megijedtem él kiáltozni kudtem. Hozzám ugróit is elkepta a torkomat: — Ne ordtts, meri megfojtalak. Hol a piaz ? — OH von n tablódban a szakácskönyv­ben... 150,000 korona, tibb pénzem sincs... — Etts istzekiiizie aktzemei, felkapta a szikről feltett kitinyemet, felit begyimö­szüle a számba a hajammal együtt és hiába ragdalódzlam, (elfogott, odavitt a szekrényhez, kidobálta a benne lévő iuhá­A lábommal kezdtem rugdosni a izekrényt, mire kinyitotta, öiuekitizte a lábomat Is is újból bszárta az s/tót. Hallottam, hogy kii bárom éves lányom sirni kezdeti, a rabló rá­orálloli, majd egyszerre ugy vettem észre, hogy ketten beszilgetnl kezdenek. Két férfihang volt, de hogy miről beszélgettek, nem tudtam ki­tenni. Aztán nagyon melegem lett és atra ibredlem fel, hogy az ágyban fekszem, világos van és doktor Szőnyi orvos ur szurkál|a belém a Ifijét. — Akkor már délelőtt 10 óra volt — vessi át a szót az egyik asszony, Somodiné kereszt­anyja — itt voltunk valamennyien. Reggel a kis­lányom gyűlt it és a keriléien mászcfl be az udvarba. Mikor látta, hogy Mariska néni nincs olihon, hiziszaladl értem. Láttam, hogy a szoba tele van szélszórt ruhákkal és a izek­rényben kopogott valami. Előizör nem fudfam, hogy mi az, de mikor kinyitottuk a szekrényt él fiiig holtan kleiett belőle Mathka... Tud­tam, hogy a halál birkózott bent a Mariiki­val . . . ds szerencsére idejében Jöttünk él a halál elizaladt. Olyan meggyőzően erősítette » öregasszony, hogy a halál kopogott a szekrényben, hogy a szobában lévő asszonyok ijedten néztek fel a subiód fölött lévő feszületre, keresztet vetetlek és csendeiebben cseréllek szavakat. — Az én házqm itt van a kert végiben — vette át a szói a szomszédasszony — és égisz ijjel ertefeli ugatott a kutya. Annyira ugatott, hogy nem tudtunk aludni, de nem gondoltuk, hogy tablók járnak a Mariskánál. Aztán megmutatják hátul az érő véleménye­ket. Ift Jöttek keresztül a rablók a Franci néni portájáról. Összetörték a lök leveleit és szárait és a csapás élénken mulatja a visszavonulás útját. A községházán éppen jelenük a ciendőrök, hogy mig misdig nincsen ssmmi nysm. Három járőr nyomoz a faluban, ds mig támpont­juk sincs, amelyen elindulhatnának a vak- i merő rsblik alán. — A menyecske nem akar beszélni — mondja az egyik csendőr. — Pedig, azt hiszem nyomra tudna vizelni ; A falu pedig iele van rémhírekkel. Egyesek tudni vélik, bogy nem is lóriiul semmi rablók nem is voliak Somodiéknál, álmodta a menyecske az egészet. Arra persze nem tudnak választ adni, hogy isszekiüzve miképen tudott Somo­dini bejutni a szekrinybe. Lábán vörfis vér­aláfutások mutatják a kötél nyomát és a sápadt fiatalasszony csak akkor mosolyodott el, mikor megkérdeztem lök: — Mondja csak menyecske, fiatalok voltak-e a rablók? A csendőrségen éjt* napol nem Ismerve dol­goznak. nyomornak. Frascz tiszthelyettes nem adla fel a reményt. f alélna i Irodai 2-58. BELVÁROSI ÜOZI Ttleion Pénztári S­4 Jnlius 22-én, csütörtökön 1 \7 & 1* "V 1 w 4-t Egy amerikai ifjú sierelmi "J * ^ V * * 5J vl K. története 8 felvonásban. | Dorothy Gish * Richárd Barthelmes. 5 : Cinege a vadnyugaton * Fatty a vadász B- 2 felvonásos amerikai burleszk 1 telvonásban. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. 14 Idfi netán az esti 9 árai előadást a Horváth Mihály uooai ny&rl helyiségben tartjuk mag I • mtv&m msam msmz tst vmms < Teieíoo 11-85 KORZÓ MOZI ToMonll— 88. Kaliforniai történet 5 felvonásban. I I Julius 22-én, csütörtökön Föld és arany ~ Waliace Reid. | Azonkívül: £ Ott fenn a hegyeken. Szerelmi dráma 6 felvonásban. # Előadások kezdete 5, 7 és S órakor 14 US osetén az esti O é»oi előadást a nyári helyiségben (ártjuk. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom