Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-02 / 150. szám

1926 julius 2. DELMAGYARORSZAQ 3 41 bécsi rendőrség félnap alatt kiderítette, hogy egy mészáros meggyilkolta és feldarabolta feleségét. Női testrészek a Reíchsbrückén. Bécs, julius 1. A bécsi ReichsbrScke pillér­tatapsatén szerdán levdgett nőt csmbtí találtak. Szerdi óta talpon van as egész bűnügyi detek* tivhtd és nyomozza annak a női Áldozatnak kilétét, akinek levágott combját szerda délután 5 és 6 óra közöii a Reichsbrücke alatt elhaladó egyik dunagőzhijózási gőzös kormányosa pil­lantotta meg először a hid pilléreinek talapzatán. A törzsre nem sikerült ráakadni, pedig enéikül nehéz lesz sz áldozat személyazonosiágát ki­kutatni. Eddig cssk egyetlenegy eredményre vezetett a nyomozás, még pedig arra, hogy mikor tör­ténhetett a gyilkosság. A törvényszéki orvosok a talált véres női combról azt konstatálták, hogy legfeljebb hat órával előbb hullhatták le a tirzsről s valószínűleg déli 11 is 12 óra kMii dobták le a hidrái a tolytba, de vétet lenfii a plllir talapzatára esett is ott fennakadt Még szerdán este a bécsi rádión hirt adott a rendőrség a közönségnek a szörnyű felfedezés­ről és felhívott mindenkit, hogy jelentkezzék az, aki a gyilkosságról valamit tud, vagy aki a Reichsbrflcke környékén nagyobb csomaggal látott valakit a hidra menni CtülSriik délutánig senki sem jelentkezett. A lázas kutatás ma olyan felfedezésre veze­tett, amely talán nyomot fog a rendőrség ke­zébe juttatni. A Duna mellett egy női félcipőt találtak. Ezac'pő nincs annyira elnyfive, hogy valaki a szemétre akarta volna hajítani. Lehet­séges, bogy a csomagból hullott ki, amelyet a gyil­kos magával vitt a hidra, hogy a Dunába dobja. A félcipő mellett hevert egy hosszú fekete cipő­zsinór. A cipő hossza 11 centiméter s ez kö­rülbelül megfelel a levágott női láb hosszának, valószínű tehát, hogy áldozatának lábáról húzta le a gyilkos. A hullarészt beszállították a bonctani inté zetbe, ahol az orvosok megállapították, hog« a női lábssdr reggel még egy élő testnek v$lt e része, mert azon hullafoltok nem mutatkoz­tak, a vér nem aludt meg és az izületek mo­zogtak. A véres lábszár e;y gyermek-matróz­ruha rongyaiba volt burkolva, ebbSl arra kö­vetkeztetnek, hogy vagy az dldnat, vagy a gyilkos környezetében gyermeknek kell lenni. Teljesen kizárinak tartja a rendőiség az', hogy a bullarészt, vagy a feldarabolt hullát a meg­találás helyén dobták volna a Danába, mert ez a hely Bécsnek egyik forgalmas helye, ahol fényes nappal lehetetlen feltűnés nélkül nagyobb csomagot a Dunába dobni. Nem tartja a rend­őrség kizártnak, bogy a hullarisst már Linzben dobták a Danába és annak sodra hozta e? Bécsig. A nyomozás igen nagy eréllyel folyik. (Budapesti tudősitónk telefonjelentise.) Bécsből jelentik: A rejtélyes gyilkosságra késő este világosság derült. A gyilkost a rendőrség Wimpfattnger Richárd mészáros személyiben elfogta, aki felesiiit darabolta tel is annak testrészeit dobta a Dunába. A gyilkost akkor fogták el, amikor ujabb testrészeket akart a Dunába dobni. Nyomban detektívek mentek ki a lakására, ahol megtalálták felesige hullájának iibbi risxeit is. 110 halottja van a kairéi földrengésnek. (Budapesti tudősitónk telefonjelentése.) Kairó ból jelentik: A földrengésnek 110 halottja is 66 súlyos sebesültje van. 74 mecsei is 6000 A áz megrongálódott. Milánóból jelentik: Rhodus szigetén a föld­rengés következtében tizezer ember vált hajlék­talanná. Az anyagi kárt mindeddig nem leheteti még ciak hozzávetőlegesen sem megállapítani. Összesen 1500 ház dóit issxe teljesen is 2000 épiiet salyasan megrongálódott. A földlökések leginkább a 200-300 éves régi házakban idéztek elö nagy pusztítást, mig a modern épületek, igy töbdek közölt a földrengés elő­estéjén felszentelt Szent János-székesegyház teljesen sértetlen maradt. Emberéletben alig esstt kár, minthogy a lakosság nagyrésze a forró nyári hónapokat amúgy is a szabadban tölti. Aruika ApaUaslo is Lad§ falvak teljesen megsemmtsMitek, A polgármester városfejlesztési programot adott a kül­városrészek együttes küldöttségének. külvárosrészek fejlődési foka a környékbeli kis falucskák nivója alatt maradt." — A monstre-dsputácló csatornázást, vízvezeték®!, világítást és köve­zetet sürgetett. Csütörtökön megmozdultak a külvárosrészek és hatalmai deputációt küldtek a városilázára, hogy ott feltárják évlizides sérelmeiket, pana­szaikat és előadják kívánságaikat. Az öreg sze­gedi városháza eddig még nem igen látott ilyen nagyarányú megmozdulást, nem igen láthatta, bogy a város mostoha gyermekei, a külváros részek ilyen egységes lendülettel demonstrálták közös akaratukat. A közgyűlési terem arany­cirádás falai ciodálkozva nézhettek a zsúfolásig megtelt padsorokra, amelyek — eltekintve » tisstvi8előváiasstási alkalmiktól — a legfonto­sabb városi flgyek tárgyalásakor sem telnek < meg annyira, mint amennyire csütörtökön dél­ben megteltek a külvárosrészek minden rendű és rangú polgáraival. A több mint háromszáztagu küldöttség fél­tizenkettökor már együtt voit a kösgyűlési te­remben és nyugodtan várakozott a polgármes­terre, aki a tanácsülés után a tanács tagjaival együtt bezárkózott szobájába, hogy ott letár­gyalja azokat a fontosabb ügyeket, ameíyek megiíé ése szerint nem tartoznak a nyilvános­ságra. A de*et már régen elhirangozta a város­háza toronyórája, a küldöttség lagjsi már kissé türelmstlenkedfek is, amikor végre megjelent & közgyűlési terem elnöki emelvényén a polgár­mester. Petrik Antal, a külvárosi társadalmi körök és egyesületek nagybizottságának einöke vázolta a polgármester e!ő!t, hogy ebben az akcióban risztvesx a külvárosrészek egisx pslgárságn, itt vannik a szociáldemokrata és a keresmény­szociális munkásság vezetői is. Az öaszpolgár­ság nevében átnyújtotta a külvárosrészek nyom­tatott memorandumát, amely igen érdekes ada­tokat tár fel. A memorandum szerint a várost elpusztító árvizkataszirófa óta negyvenhét esz­tendő mult el és ezalatt az idő alatt a város viíóban bámulatos módon kifejlődőit. Ez a fej­lődés azonban csak a szorosan wett belrárosra vonatkozik, a külvimriszek fejlődési foka a környék­beli kis falucskák nivója alati maradt. „Öltözzünk ócska, hétkösnapi jelmezbe — mondja többek között a memorandum —, te­gyük félre a fényhez, pompához és hatalmas palotákhoz szokott érzékeinkét és igy lépjünk srra a földre, ahol mindent látunk, amit nem keltene látnunk és semmit sem találunk, amibs minden lépésnél bele kellene ütköznünk. A ki kövszetlen, kátyúkkal tslt kocsiút s a gidres­gödrös gyalogjárda között húzódnak el a viz levezetésére szánt, de sse«né>, szennyvíz és ál­lati hulkdékok elhelyezésére hasznait árkok, amelyek cssk arra jók, hogy mindenféle beteg­séget (erjesztő bacilusok ezreinek miíegágyui szolgáljanak s hogy az építetek hlízaáoa való beszivárgás elősegithetése céljából a bennük összsgyülemUtt viznek tartályul szolgáljanak." Felsorakoztatja ezután a memorandum a többi külvárosi sérelmeket, a világítás A lányát, a vízellátás nyomorú­ságán, a kövezetlen, mily fekvisü uccdkat. Pedig a külvárosrészek lakói az árviz óta eltelt negyvenhét esztendő alatt éppin agy hozzájárultak adiikkal a közterhekhez, mint a belvárosiak, de a közpénzből alig kaptak vala­mit vissza. Éppen ezért a következő javaslatot terjesztik a polgármester elé: — A külváros csatornázásáról, magas nyomású vizvezetikkil, villanyvilágítással is kivetettel való ellátásáról záros határ­időn belül készitsen a városi mérnöki hí­vnia! részletes terveket és költségvetést. A város hatóságából, műszaki féifiakból, köz­törvényhatósági bizottsági tagokbél is a külváros vezető embereiből Összeállított bi­zottság részletesen letárgyalná és megvi­tatná a tervekei és költségvetést, megálla­pítaná a kiviteli sorrendet és az időtarta­mot, mely alatt az összes művek elkészül­nek, kijelölné a költségekre a fedezetet és a teljesen kész programot a város közgyű­lése elé terjesztené. Kifejti ezután a memorandum, hogy a ma­gángazdaság mai lerongyolódottsága idején a munkásság csak akkor juthat kenyérhez, ha az állam is a város sok kit pénzekből teremtenek munkaalkalmakat. Éppen ezért azt kivánják, hogy a közgyűlés ha ároza iiag mondja ki, hogy „az összes városrendezési munkálatok ár­lejtés u'ján kiiebb, elkülönített részletek­ben kizárólag; csakis szegedi iparosoknak adstnsk ki és a vállalkozó iparaink politi­kai pártállásra való tekintet nilkil csak sxegedl munkátokat alkalmazhatnak." A külvárosrészek rendezése aiiga után vonja a magántőke megmozdulását is, mert a ház­tulajdonosok feltétlenül törekedni fosnak arra, hogy belekapciolódjinak a közművekbe. A kül­városrészi polgárság véleménye szeiint a kül­városok rendezését hat estlendő alati befejtx­hsti a város, ha as előre elkészítendő munka­programot ez alatt az idő alatt nem változ­tatja meg. Petrik a memorandum átnyújtása után arra kérte a polgármestert, hogy vállalja el a kül­városrészek rendezésére vonatkozó hatalmas feladatot éppen ugy, mint ahogy számos olyan régi terv megvalósítását elvállalta és keresztül­vitte, amelyért a háború előtt évtizedekig hiába harcolt a város közönsége. A polgármester hosszasabbra válaszolt Pat­rik éljeméssel fogadott beszédére. Elmondotta, hogy a memorandumot már alaposan átianul­mányozta és igy annak minden részletére meg­teheti észrevételeit. A külvárosrészek négy dol­got kívánnak, világítást, kövezést, csatornázást és vízvezetéket. Esek közül a világítás kérdé­sének megoldása kivetkexhstlk be leghamarabb. Nem sztb*d azonban megfeledkezni arról, hogy Szegeden a külvárosrészek körülbelül három­szor akkora területet foglalnak el, mint a bel­város és igy a külvárosrészek közmüvekkel való ellátása éppen háromszor annyiba ke­rülne, mint amennyibe a belvárosé kerüli. Az egész város csatornázási terve már régebben elkészült. Ennek a tervnek a megvalósítása tizmülió aranykoronába került volna, aminek ma körülbelül száznegyvenöt­milliárd korona felel raeg. A mai hitelviszo­nyok között ezt a hatalmas összeget a város csak ugy vshetsé fel, ha husz esztendőn ke­resetül tisenhétmiiliárd koronával törleszteni. A külvárosrészek 220 kivszttíen uccdjának ktkivezése a hozzávetőleges számitások szerint százmil­liárdba kerülne, akinek évi annuitása tízmil­liárd korona. A magas nyomású vízvezeték kilerjesxtise pedig ötmilliókétszázezer aranykoronába ke­rülne, ami ayolcvenraiüiárdnak felel meg és ennek annuitása tizenkétmilliárd korona lenne. Igy tehát abban az esetben, ha a város e külvárosrészek cialoinázására, kövezésére és vízvezetékének kiépítésére szánná rá megát, akkora kölcsönt kellene felvennie, amelyért husz éven keresztül kö­zel negyvenmilliárd korona annuitást kel­lene fizetnie,

Next

/
Oldalképek
Tartalom