Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-08 / 130. szám

s OSLNAQTABORSZAt 1926 junius 8 Zuhogó esőben indultak a főváros falé ax autóversany résztvevői. Két főherceg a versenyzők közölt. A Rudolf tér hétfőn, a kora délutáni órákban felkészülve várta az autóiura versenyzőket. A bid alatt bBffét rögtönöztek, a parton felsora koitatták a benzines bordókat és felállították a benzinkutat, a fér körűi, a bid falára számokat függesztettek, bogy az étkező autók egyenesen a helyűkre találjanak. Egy órakor már nagy tömeg gyűlt össze a (éren és megjelen tek a rendőrkordonnal elzárt területen a hatóságok képviselői: a polgármester, a főispán, a vegyesdandárparancsnok, a kerületi főkapitány, a szegedi rendőrkapitányság vezetője és a Királyi Magyar Automobil Club szegedi tagfti. Délután féikettőkor jelentették telefonon, bogy Makón keresztülroboglak az első versenygépik. Ugyanakkor érkezett meg Köröitarcsáról a jelentés, hogy a kislipusu autók megérkeztek. Ez a jelentés elárulta, bogy a versenyben a kis* tipusu gépek körülbelül szút kilométerrel elmaradtak a nagy gépsk mögött. Nébány perccel később jelezték, hogy József főherceg hatvan lóerős Mercedeae elhagyta Szőreget. As autó, amely versenyen kivfil kisérte a turauiat, hárosmegyedkettő elölt öt perccel ért Szegedre és a hid alatt elkanyarodva megállt. A gépről elsőnek József főherceg ugrott fe és fogadta a polgármester, a főispán és a vegyesdandárparancsnok üdvözlését. Egy perccel később befutott az e!s5 veraenygép, amelynek vezetője Bárány Ervin, a főváron autóbuszüzem igazgatója volt. Utána futott be dr. Hüitl Tivadar Hudson Slx je, majd Schmidt Béla S/eyr-je, negyediknek dr. Halmágyl Béla Fiat- ja. Eiulán hosszú ideig nem érkezeit be igy gép sem és az a rémhír kelt szárnyra, hogy a túraverseny favoritját, Delmár Valtert az ut»n súlyos baleset irie. Négy órakor végre egymásután befutott három gép, Baráih Leó László Alfa-Romeója, Delmár Valter imerl viröi, oz ut párától piszkos Sieyr-je és Farkas Boris AutlrO'D*imtcr-je. Delmár Valier elmondotta, hogy nem történt az uton sem vele, sem autójával semmi baleset, esek lassan haladt és későn startoltatták. A gyorsasági versenyben szdznegyveakéi kilomiieres sebességgel vett részt mérése szerint. Félötkor futóit be a 12-es gép, amelyen Szint Jánoi flit és háromnegyedötkor érkezett meg as első nöi versenyző, Delmár Valierné pompás Steyr kocsiján. Ezután egymásután érkeztek meg a versenygépek és felálltak a Rudolf tér körűi, a számukra kijelöli helyeken. A versenyzők természetesen nagyon el vollak esigázva a hosszú úttól és első utjuk a regattába vezetett, ahol lefűrödlék magukról as ut porát. József főherceg rövid pihenő után szegedi ismerőseit látogatta meg. A főherceg megérkezése után fogadta a Dlltnsgyarorsiág munkatársát és a versenyről a következőket mondotta: — As uS eddig nagyon szép volt és kisebb balesetektől eltekintve — ezekről is csak halJózsef főherceg. (Magyar László linoleummeUzete lomásból tudok, mert elől jöttem és igy nem láthattam, hogy mi történik mögöttem, a verseny zavartalan volt. Albrecht főherceg autójának rugója ts eltirt az uton, de szerencsire nagyobb baj nem tirtéet. As ut egyébként nem volt egészen tökéletes, mert néhol a zápor csúszóssá tette. Szegedről félkilenckor indultak tovább Kistelek és Pest felé az autók. Elsőnek József főherceg autója startolt és néhány perc múlva perceskint indullak a versenygépek. A startot nagyon megnehezítette a nyolc órakor kitört zápor és igy az autók csak egy óra után ér> keztek be a budapesti céiba. A szinház kérdése. Irta: Wimmer Fülöp. Mivel több mint 40 év óta állandó nagy érdeklődéssel viseltetem színházunk iránt és évtizedek óta a szinügyi bizottság tagja vagyok, főleg pedig mivel most már hónapok óta és különösen a legutolsó síinügyi bizottsági ülésen én voltam az, aki a szinház szanálásat, mint feltétlenül szükségeset és sürgőset jeleztem, feljogosítva és majdnem kötelezve érzem magam arra, hogy a Magyar József interpellációja által egészen aktuálissá vált kérdéshez hozzászóljak, annál inkább, mivel minden fázisáról eléggé informálva vagyok és azt mindazok részére, akiknek ebben most már állást kell fogtalniok, kellően megvilágíthatom. Ecélból helyénvalónak tartom Magyar József törvényhatósági bizottsági tag felvetett kérdéseire sor szerint válaszolni. 1. Tény, miszerint Andor Ziigmond nagyon kevés felszereléssel, amelyet az újpesti misszinházból hozott és egy olyan üzemhez, mint a szegedi szinház, majdnem jelentéktelennek mondható tökével jött ide. Csakhogy ez nemcsak a mostani igazgató bűne, hanem mindazoké a tanácsban és a közgyűlésen is akkor akadt szószólóké, akik az erős ellenzék ellenére éppen őt helyezték, még pedig kizárólag Palágyi éidekében, annak örökébe, jól tudva, hogy sem elegendő felszerelése, sem megfelelő tökéje nincsen. Hiszen ismerték és mintegy szankcionálták is azt a lehetetlen szerződési, amelyet Andor akkor Palágyival kötött és amely szerint Palágyi felszere ésének használatáért nem kevesebbet, mint havi hétmilliót kellett fizetnie. Ez az elviselhetetlen nagy teher, amelyet egy évvel később csak nagynehesen lehetett havi négymillióra leszoiilani, volt evidensen a mostani igazgató egyik első megrontója. 2. Megfelel a valóságnak, hogy a fentemiitett, Újpestről idehozott nagyon kevés felszerelést Andor — különösen amióta még a havi négymilliót sem tudta Palágyinak a díszletekért fizetni és Palágyi felszerelését elvitte — természetesen a szinház jövedelméből ujakkal pótolta. Nem kérdéses, hogy az igy uj felszerelésekbe fektetett összegek másutt hiányoztak és egyrészt azt okozták, hogy a tagokat nem birta rendszeresen fizetni, másrészt pedig, bogy adósságokba keveredett. 3. A várostól különböző időpontokban kapott segélyeket megint csak természetcsen odahasználta, ahova azok legsürgősebben kellettek és mivel egyéb hitelezői türelmetlenebbek voltak, mint szerződőit tagjai, ez utóbbiaknak bizony inkább várniok kellett és épp ezért történt egyszer-másszor, hogy a tanács rendelkezésére a főszámvevő közvetlenül a tagoknak fizette ki a város által utalványozott összegeket. 4. Arról is beszélnek városszerte — noha ez bizonyítva éppenséggel nincsen — ,hogy a szinház pénztári kezelése nem teljesen megbízható és hogy nem az összes bevételi összegek számoltatnak el a város által most már a jelen évad óta kirendelt számvevői közegnek (kedvezményekkel elszámolt jegyek és bevételek), minéliogva minden egyes a szanálásra vonatkozó indítványomban előfeltételként kértem és követeltem, hogy a szinház egész pénzkezelése kizárólag a város közegei által történjen. 5. A szinügyi bizottságnak — mindezeket ismerve — az adott helyzethez alkalmazkodnia kellett, különösen és főképen azért, mivel ezen kétségtelenül kifogásolható pénzkezelés mellett a szinház művészi vezetését teljesen megfelelőnek találta és ennélfogva a azinház helyzetének orvoslását abban kereste, hogy a város tanácsának a többi nagyobb vláéki város példájára a szinház segélyezései — valahányszor erre sürgős szükség volt — igenis ajánlotta, mindannyiszor rámutatva azonban a meg nem felelő pénzügyi kezelésre. 6. A Palágyi-féle felszerelés szakemberek szerint abban a hibában szenvedett, hogy a miskolci sokkal kisebb színpadra készült, ugy, hogy itt annak használatánál a színpadot szűkíteni kellett. Ezen felszerelés azonkívül már legnagyobbrészt nagyon régi és kopott, Palágyi ezért legutóbb, mielőtt azt elvitte, 300 milliót kért és ebből engedni nem akart, ugy, hogy az összes felszerelést tudvalevőleg már mult nyáron elszállította. Annak magyarázata pedig, hogy az Andor-féle égési? felszerelésért, tehát nemcsak a díszletekért, de a könyvtárért, ruhatárért és az összes darabok előadási jogáért a bizottság 360 milliót ajánlott fizetni, egyszerűen abból áll, hogy ezen felszerelés most itt van a mi színházunkban és ennek megvételével azt a kétszeres, az egész szinház ügyét remélhetőleg végleg rendezhető eredményt elérni célozta, hogy a szinház jelenlegi összes kötelezettségei és bajai ezen ősszeggel ellntézhetök volnának, másrészt azonban a város azonnal egy oly teljesen felszerelt szinház birtokába jut, amellyel — ha a mostani igazgató akármily okból előbb vagy utóbb a támasztott igényeknek meg nem felelne, ezen igy teljesen felszerelt színházhoz a város akár holnap Budapestnek legelső dramaturgját vagy rendezőjét, akar Farkas Imrét, vagy mást meghívhat és a szinház minden krizis elkerülésével a mostani nivós társulattal tovább vezethető. 7. Már a fentiekből kitűnik, hogy a szinügyi bizottság mindannyiszor és merem mondani, a város egész színházlátogató közönségével egyetértve azon meggyőződésben van, hogy a szinház nivója nemcsak nem szállt alább, de különösen a mostani társulatnál a vidéki legnagyobb színpadtól megkövetelhető nívónak igenis megfelel. Természetesen más lapra tartozik az az itt már beismert tény, hogy a pénzügyi kezelés sokkivánni valót hagyott hátra, különösen a tagok fizetése nagyon kifogásolható volt, a Magyar bizottsági tag ur által emiitett esetek tényleg megtörténtek és hogy ezen pénzügyi bajoknak talán legsulyosabbja az volt, hogy a színigazgató az országoa szinészegyesületnek nem utalta át a tagoktól levont nyugdijakat, amely összeg még néhány hónap előtt 90 millióra rúgott és még ma is 50-60 millió összegben fennáll. 8. Ami most már Magyar bizottsági tag ur utolsó és legfontosabb kérdését illeti, annak egyik részét helyre kell igazitanom azzal, hogy Andor szerződését még a mait évben a közgyűlés, még pedig egyhangúlag 3 évre meghosszabbította, mig a azi u ügyi bizottság azon álláspontja, hogy mindeien körülmények tudatában és éppen ezek tudatában megvenni ajánlotta Andortól Buócz műszaki tanácsos ur közbenjöttével nemrég 800 mtlliőru értékelt összes fentemiitett berendezést azon 360 millió összegért, amellyel Andor összes adósságai szerinte kiegyenlíthetők, — a mondottak ezerint nemcsak nagyon érthető, hanem meggyőződésem szerint a helyesebb azon két ut között, amely ma, amikor a szinház helyzete a város azonnali intervencióját szükségessé teszi, egyedül követendőnek mutatkozik. Ez a két ut pedig vagy a fentebbi tranzakció létesítése Andorrai, az összes jogi következmények levonásával, vagy az Andorral kötött szerződés azonnali felbontása, amire a színigazgató mai helyzete talán elég jogcimet ad és vagy országos pályázat kihirdetése, aminek éppenséggel nem vagyok barátja, mert megint csak egynéhány olyan vidéki színigazgató pályázhatna, akiknek egy kis, Szegednek éppenséggel meg nem felelő felszerelése van, vagy pedig egy elsőrendű, ismert igazgató, mint Faragó Kassáról, vagy szinházra alkalmas vezető, mint Farkas Imre meghívása. Kétségtelen, hogy az első ut simábban, minden krizis és különösen a mostani megfelelő társulat minden megrázkódtatása nélkül volna keresztülvihető, az eredménynek majdnem teljes biztosításával, azáltal, hogy az egész pénzkezelés azonnal a város kezébe jut és megszűnik minden eddigi szabálytalanság. Ezért kell megmaradnom ezen megoldás mellett, noha leginkább nekem volna jogom rámutatni arra, hogy mennyire igazam volt, umikor három év előtt oly erélyesen sikraszálltam Faragó elismert és most a magyar szinészetet Csehországban nehéz körülmények között képviselő színigazgató mellett. De a körülmények kényszere alatt opportunista keit, hogy legyek és a fennálló helyzet mellett tehát annál inkább jólelkiismerettel ajánlhatom a város tanácsának a 360 milliós tranzakciót, mivel ez az előadottak szerint nemcsak nem kidobott pénz, de nem is áldozat, hiszen nemcsak a tényleges ellenértékét, de egy erkölcsit is kap, azt ugyanis, hogy Szeged város színészetét a jelenlegi nagyon kellemetlen krizisből kimenti. Bizonyos azonban, hogy a szinház helyzete ma már olyan, hogy a város vezetősége nem nézheti azt beavatkozás nélkül tovább is és hogy ennélfogva a szerintem egyedül mutatkozó fentemlitekt két ut egyikére kell elhatároznia magát.