Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-22 / 142. szám

1926 Jtmins 22 DELNI AQYAR0R5ZAG 3 Interpelláció az adóhivatali tisztviselők előzékenysége „tárgyában". ,Nem a polgárság van as adótiszf ékért." A juniusi közgyűlés fárgysorozsfára érdeket interpelláció kerül. Papp István, sz alsótanyai gazdák egfik legrégibb vezetője nyu|totta hétfőn be a polgármesterhez és a közgyűlés tárgysorozatára bizonyára valahogy ugy kéről, bogy •interpelláció ax adóhivatali tisztviselők előzirtenysige tárgyában. A polgármester is, a fanács is nagyon jól tudja, bogy Papp István a tegszükszsvubb városatyák közé tartozik, nagyon nehezen szénja rá magát a beszédre, de amikor nagyritkán felszólal, mindig van komely oka le felszólalásának. Mert Papp Istvánnál ugy alakult a világnézet, hogy egyetlen szempont lebeg csak mindig előtte, a szegedi gazdák szempontja. Est nem is titkolja sohi. Nem érdeklik a szinház körül dulé csaták, nem érdeklődik az egyelem dolgai iránt sem, a kövezés sem igen fájdiija meg a fejét, de annál nagyobb figyelemmel kiséri a íanyai vasutat és a közlegefők körflinyírbálását. Most azonban kivételesen benézett mégis a városba, még pedig a város adóhivatalába és tapasztalatait interpellációi foglalva felfárja majd a juniusi közgyűlésen. Interpellációjában azt kérdi a polgármesterföl, hogy vin e tudomása arról a nagy rendetlenségről, amely a városi adóhivatalban uralkodik. Ilyen rendetlensig — szerinte — egyetlen városi adihtvatalban sincs a világon, csak a szegediben. Mindenki pansszkodik és amikor megkerdezik dr. Csonka Miklóst, az adóhivatal helyettes vezetCjé', (taerl — zárójelben |cgyii meg Papp István — a vezető szenátor ural nem igen találják meg a hivatalban a felek) ait a választ kapják, bogy a bajokról van tudomásuk, de segíteni nem Igen lehet rajiak, meri az adóhivatali tisztviselők legnsgyobb része se beválssstvs, se kinevezve nincsen és igy nem is igen lehet felelősségre vonni őket. Elmondja ezután az interpelláló, hogy nem is annyira a nagy adók miatt panaszkodik az adófizető polgárság, hanem az adiiisztek eljárása ellen. Vannak az adótisztek között olyanok is, akik szóba sem akarnak állani a tájékozatlan tanyai adifizstő polgárokkal. Hivatkozik egy konkrét esetre is. A kilencedik kerület egyik tisztviselője élőit megjelent a napokban egy járatlan tanyai polgár és azt szerette volna megördeklődni, hogy mltri hajtanak be rajta háromszor annyi adót, mini amennyi dukál. A kérdéses adóliszt türelmetlenül, a kérdést be sem várva szólt ki as ablakon. — Kifizeti-e az adót, vagy nem ? Amikor nem kapott választ, a kérdést megismételte, majd az adókönyvet kidobta az ablakon és azulán nem állt többet szóba a tanyaival, hiábavaló volt minden iparkodás. •Véleményem szerint — fejezi be interpellációját Papp István — nem a polgárság van az adótlsziekirt, hanem megfordítva. Kérdem tehát a polgármester urat, hogy hol van itt a magyar szabadság, vagy talán visszajutottunk az ókori rabszolgaságba? Kérdést intéztünk Fodor Jenő adóügyi tanácsnokhoz, as adóhivatal vezetőjéhez, aki az interpellációval kapcsolatban elmondolta, hogy van tudomása arról, hogy az adóhivatal egyik-másik tisztviselője modsrinlanul bánik a felekkel, pedig számos körözésben figyelmeztette már a tisztviselőket, hogy udvariasan kell bánniuk a felekkel, „mert valóban ngy van, amint azt Papp István mondja, hogy nem az adófizető polgárok vannak a tisztviselőkért, hanem mi, tisztviselők vagyunk a polgárságért. Kijelentelte még Fodor, hogyha bárkinek panasza van és bejelenti akár neki, akár helyettesének, azt a legszigorúbban kivizsgálják és megtorolják. Abban az interpellálnak igaza van, hogy engem nem igen lehet a hivatalomban megtalálni, mert sajnos, elfoglaltságom legtöbbnyire a városházában való tartózkodásra kényszerít. Az ellen az adótiszt ellen pedig, akinek eljárását szóváleszi Papp István, haladéktalanul meginditom a vizsgálatot. tMMMMMNMMMMMM^^ Három leány halála fürdés kőiben. {Budapesti indósüónk telefonjelentise.) Miskolcról jelenlik: A borsodmegyei Tiszabdbolna községben Kormos Erzsébet, Gil Viktória, Vágási Erzsébet és Vágási Mariska parasztleányok a falu végén lévő vályogvetőgödörbe mentek fürödni. A gödör vize a Tisza áradása következtében megdagadt, o nigy leány egymással isszefogózva lipeii a vízbe, de az egyiknek a lába alól kicsúszott a talaj, mire a többi társnőit is magával rántotta a gödör mily vízibe. A négy leány közül csak Vágási Mariska tudott megmenekülni a vizbefuláslól, bárom társnőjének azonban már csak a holttestét lehetett kiemelni. Egy vásárhelyi cigányleány Wunderlichnének adta ki magát és halálos betegeket „deleiezett". Ötmillióéit — delejes párna, — A cigányleány sietve megnyugodott egyhónapos büntetésében. A szegedi törvényszéken dr. Tarajosy egyesbirő előtt hétfőn délelőtt érdekes bűnűgy került főtárgyalásra. A vádlottak padján Jankovtcs Rozál vásárhelyi fiatal cigányleány űlt, aki es év májusában a sashalmi delejes asszonynak adta ki magát, hogy e teljesen kétes dicsőség révén sze-. rezzen pénzt. A megkárosítottak akkor ébredtek a csalás tudatára, amidőn a „delejes asszony" eltűnt Vásárhelyről. A vádirat szerint jankovics Rozál egyébként is régóta hivatásos kuruzsló, akire eddig a kuruzslást nem lehetett rábizonyítani. Áprilisban népszerűsége és hiressége annyira nőtt Vásárhelyen, hogy elbolonditott és hiszékeny betegek oly nagyszámban keresték fel, hogy a cigányleány már megválogatta pácienseit és csak a módosabb betegeket fogta rá a delejezésre. Hogy tekintélyét és hírességét növelje, egyik napról a másikra a sashalmi delejes asszonynak adta ki magát. Vásárhelyen a hirre csodájára jártak. A cigányleány egyszerűen felvette Wunderllchné nevét, ugy hogy mindenki igy nevezte már. „Gyógyításai" azonban csak elmesélt, költött, fantasztikus esetek voltak. Az ál Wunderlichné vigyázott arra, hogy „meggyógyult" betegei ne vásárhelyi lakosok legyenek és igy azután működésit ellenőrizni nem lehetett, de ez nem is jutott eszébe senkinek sem, mert Jankovics Rozál hiszékeny áldozatait annyira behálózta, hogy azok ellenvetés nélkül hittek és fizettek a „delejezésért". Legutóbb azután egy jelentéktelennek látszó göröngyön megakadt az ál Wunderlichné vásárhelyi karrierje. Szentpéteri Pálné jómődu vásárhelyi gazdaasszony „kommendálásra" hivta meg magához az ál Wunderlichnét. Szentpéteriné régi gyógyíthatatlan betegségben szenvedett és nem sajnált semmi áldozatot, hogy betegségétől megszabaduljon. A cigányieánynak kapóra jöit a jómődu páciens. Vásárhelyen már gyanakodni kezdtek rá, sokan már mint kuruzslót emlegették, ugy hogy a cigányleány elhatározta, hogy tartózkodási helyét átteszi a tanyák közé, ahol még nem ismerik. Az utolsó vásárhelyi kuruzslása azonban börtönbe juttatta. Szentpéterinétől ötmillió koronát csalt ki és egy tollal bélelt nagypárnát, amelyet megdelejezett. A nagybeteg asszonynak csak rá kellett volna feküdni a delejezett párnára is márts meggyógyult volna... Azonban hiába feküdt rá. A párna természetesen nem gyögyitott és közben az ál Wunderlichné is eltűnt. A hiszékeny asszony már csak akkor tett feljelentést a rendőrségen, amikor Vásárhelyen már mindenki beszélte a cigányleány szélhámosságát. Jankovics Rózáit elfogta a rendőrség és igy került a szegedi törvényszék elé. Jankovics Rozál megjelenésével nagy érdeklődést váltott ki a népes tárgyalóteremben. Tipikas cigánylány szépség, tele ékszerekkel, öltözete nehéz fekete selyemruha, beszéde könnyed és választékos. Tagadta vásárhelyi szereplését és tudni sem akart Wunderlichnéről. — Sohasem hallottam róla — mondotta — éa igy nem is követhettem ei csalásokat. A tanuk azonban rávallottak és mindenben igazolták a vádbeli cselekményt. A bíróság végül is csalás vétsége miatt bűnösnek mondotta ki és egyhónapi fogházra ítélte. Az itélet után mindenki azt várta, hogy a szép cigányleány lelebbezni fog. Azonban nem ez történt Az egy hónap hallatára sietve jelentette ki, hogy megnyugszik az ítéletben és csak arra kérte a biröságot, hogy még hétfőn megkezdhesse büntetésének kitöltését, mert utána megszállott területre utazik. Kívánságát teljesítették is. Jöttek a böriönőrök és jankovics Rozál kacér tekinteteket vetve a hallgatóságra, nyugodtan indult az ügyészségi fogház felé. üj közgyűlésen egészítik ki az ügyvédi kamara választmányát. Vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését a szegedi ügyvédi kamara. A közgyűlésen kellett volna négy taggal kiegésziteni a választmányt az 1925. évi nyolcadik törvénycikk értemében, a választás azonban nem volt érvényes, igy újból össze kell hivni rövid időn belül a közgyűlést. Dr. Szili Gyula elnök nyitotta meg a közgyűlést és megnyitójában elsősorban meleg, elismerő szavakkal emlékezett meg a szegedi birói kar három kiválóságáról, akik legutóbb njugdijba vonultak. A kamara jegyzőkönyvben örökítette meg Pókay Elek, Simon Ákos és Hubacsek Pál kúriai birák neveit. Az elnöki megnyitóban megemlékezett ezután arról is, hogy a szegedi ügyvédi társadalom néhány kiváló tagja jelentős jubileumhoz érkezett el. Ügyvédi működésük 25 éves fordulóiét ünneplik dr. Barin Dezső, dr. Ptstor Egon, dr. Schwnrcz József és dr. Taróczy Mihály, valamint 45 éves jubileumához érkezett el U/t József. Szili Gyula ezután szomorn szavakkal ismertette as ügyvédi kar súlyos helyzetét, amelyei csak nehezebbé tesz a vállukra nehezedő hatalmas adóteher. Bemutatták ezután a kamara évi jelenlését, valamint költségvetéséi és zárszámadását. A zárszámadás tárgyalásánál hosszabb és élénk vita fejlődött ki, kifogásoltak egyes tételeket, végül azonban a megjelenlek többsége a felmentéit megadta. Ezután kerüli sor a választmány kiegészítésére. A Délmagyarország- ban közölt listákon kivül még számos nevet emlegettek, azonban a szavazás nem járt eredménnyel, mert nem jelentek meg a törvény szerint elegen, igy legközelebb megismétlik a szavazást. —as——is—— Vitézzé avatás a Margit-szigeten. Budapestről jelentik: Vasárnap délelőtt avalta fel Horthy Miklós kormányzó a vitézi rend uj tagjait a Margit sziget sporitslepén. A kormányzó megérkezése után a különböző egyházak képviselői mondottak beszédet, majd a kormányzó intézeil bnzditó szavakat a leisvatandókhoz: „Sajnos — mondotta többek között —, vannak még olyan félrevezetett tsslvérsink e hazában, akik lelkiismeretlen izgatók vak eszközévé süllyedve, örökös lelki kutmérgezések folytán erkölcsileg elsülve, képesek a hazájukat hiven szolgáló legjobbjaink ellen orvul támadni. Ma, amikor fo?r a világ, mindnyájunknak vigyáznunk kell, hogy továbbra is. mint a szikla, keményen álljunk a tomboló vibirban. Ezután felolvasták a felavatandó vitézek névsorát s a kormányzó az előirt szertartások között vitézzé ütötte a háború hőseit. A filézek küldöítsége ezután Bethlen István gróf miniszterelnököl kereste fel.