Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-02 / 126. szám

A«*a 2000 korona. MMAGYARQRSZAG ...ííuwa** MIMI. Ik. 1MB, uMttMvatal, *> i-sijrtrídí1 Aradi ucci 8. Itftlw IK fvaMai MW ra&to-Mjínrt 1. uin MHmita HM Juniuii fohász. Junius, gyönyörű Junius, kalászok érlelője, világok felruházó)*, {gyümölcsök édesítője, aki a szent kenyér igcrelét alteled a buza felterdfllt szárába, aki illatot lehelsz a nyilő virágszirmok közé, tündöklő színekkel barmatoiod be a zsendülő mezőt az ég kékjével, a tenger zöld­jével, a vér pirosával s a boldogság rózsaszí­nével, aki meleg vagy, mist az egyetlen asszony ölelése és puha, mint a kis gyerek csókja, szent, áldottolö, csodatevő Junius, bidd zeng­jen most téged ez az irás. Mindenből kijóza­nod'unk már, amit nagyszerűségről, monumen­talitásról, életáhitatot fakasztó nagyságról írtak, prédikáltak és daloltak. MI már tudjuk: a fö sercenése messzebbre hallatszik, mint várakat ostromló ágyuk dörgése, a bimbó fe*lése na­S obb eseménye az életűnknek, mint az angol nyászszfrájk, vagy a portugál forradalom, nagyobb, mint: Locarno és nagyobb, mint a frankpör. A rflgy fakadási csodálatosabb titok, világraszólóbb szenzáció, mint kormányok szü­letése, bukása, politikusok szónoklatai, állam­férfiak tévedése és gonoszsága egyűlvéve. Zengő tilók búvik meg a búzavirág szirmai között s egyetlen fűszál hangosabban, éribe többen és diadalmasabban felel az élet kérdé­seire, mint tudósok böcsesége és költők álomfejtése. Hegyeket hányhatunk fel sívó sivatagon, tengerbe aűlyesztne jűk a Sisharát, elrepülhetünk az Északi Sark felelt, a londoni Sívoy-hotel jazzbandjának zenéje mellett szó­rakozhatunk — Tápén, s*eker£ln* elé foghatjuk a világűr erőit, éterrWgéssel világithatjuk meg a sötét lépcsőházat — nó, dögiöit csillagfény' — földrengést idézhetünk fel s viharfelhőké; kergethetünk szét, — mégsem lesz soha annyi erőnk, hogy egyetlen sejtben maradandóan inditsuk meg az élet folyamatát s hogy meg­változtassuk azokat a törvényeket, amiket emberre és amoebára egyazon módon, egyazon erővel állapított meg az élet eleve elrendelietése örök időkre, örök érvénnyel. Az ama virumque cano robotos vezércikk­téttája helyett csorduljon rost ki alázatunk ol ári kelyhéüől őszinte, áhítatos s könnyec­szavu magasztalása annak as Öröktől és örökké­valónak, aki fűben, fában, kőben, villámlásban, árnyékban és napsugárban tárji fel végelen hatalmát és mindenütt jelenvalűiágát. Ezt a nagysígos erőt, örökös hűbérurnnkat, ki két tenyere közé fogva tartja a sarkcsillag felé ro banó-zuhanő világrendszerünket, c?a» a szót­lan alázat térdrefeénysziritő odaadásával imád­baljuk, Hol az a szem, amely ebbe a messze ségbe tud feltekinteni, bol a gondolat, mely fel tud szédülni ebbe a magasságba, bol as értelem, mely át lud vergődni az őrületek sza­kadékain a a szent megszállottság bavis bér­cein, bogy eljuthaston trónusának csak zsámo lyáig? Ha patak partján lovat áldoztunk fe', ba kiciorduló embervérrel szennyeitűk bs az oltárt, vagy ha a keresztény vallás megtiaztult és raegszípM szimbólumaival mu'atíuk be az áldozatot, egyformán a felettünk uralkodó erőt, a betelhetefien szépséget, a magasságbeli ha­talmat ünnepeltük, az első okot ét végső oko­zatot, mindenható urlt annak a szemrebbe­nésnyi történetnek, mely az első sejttől az utolsó sejtig vezető utos, a kélesermilliő évig tartó Hat nap alatt peregtette le a szerves élet feőai mithoizát. Az ember akkor követte el a természet rendje ellen az eredendő, az égbe­kiáltó bűnt, amikor fölkelte magát a teremtés urának, bolott a reménytelen trónkövetelés ba­zug Illúziójánál áldottabb ajándékot a leg­réizegebb vágytól sem kaphsf. Mjgmérkőzhe­tik-e dobok pergésc, orgonák zúgása és trom­biták harsogása azsal a zenéve', ami erdők zu­gásából, vihar bömbölésébő', villám csstfanásá Szeged, 1926 junius 2, SZERDA ból s a Juniusi hajnal szűz csöndjéből dalol ki? Bramante és kiicM- Angéla zsenije ludoft-e olyan templomot építeni, mint az Mklmddds mindenkl-ttmp oma, melynek fundamentuma a virágzó rét, kupolája a fényt záporozó nap­sugár, mennyezete a kék égbolt és tapétája a bibotfelbő ? I'öiissKéii írafc: íilíj hönapra helyben 40.000 kor., Budapesten H cífiíikea «5.00a Sor, Hgyea szám ára hétköznap 2fW ior. •asár- ás ímjüjpan WOC korona. H, évfolyam, 126. nsm | SJunius, zengő szépségű, áldott mébű Junius, a szent élet s*ent forradalma vagy a poklok fagyos kapuinak halált parancioló rendjével szemben. Boruljunk térdre fe előtted, aki ma­gad vagy a teremtő erő, a nyiló élet, a fogan­tató ölelés, az örök szépségésörök vigasztalás. 4 (<*. i ) Vihapoty izgatott ülés után a kamara bizalmat szavazott Briandnak. CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisbói jelentik: Állandó izgalom közben űll kedden délután össze a kamara, hogy döntsön a kormány további sorsáról*. A radikális szociá­iisták kettő, a kommunisták és a szociáldercokra'ák egy-egy interpellációt jegyeztek be a keddi ülésre, amelyekben pénzügyi és áliaiános politikai kérdésekre vonatkozólag kértek a kormánytól felvilágosításokat. Briand felszólalásában kifejtette, hogy a kormány szakértő bizottságot küld ki a pénzügyi helyzet megvizsgálására. Ez nem jelenti a parlament mellőzését, mert a kormány a parlamenti bizottságoknak mindig beszámol a tett intézkedésekről. Ncwekídő izgalom közben jelentette ki Briand, hogy a pénzügyi helyzet rosszabbodásának főoka a kormányzat ingadozó helyzete és tekintélyének aládsdsa. Ezért a kormány elhatározta, hogy azonnal átadja helyét egy másik kormánynak, ha a kamarában olyan többség alakul ki, amely elítélt a kormány pénzügyi és valutapolitikáját. Briand rerdkifflü izgatott nangon beaiélt és a kamara szinte ünnepi csendben bailgatta végig. Briand után az inteipellíc'ók bejegyzői szólaltak fel. Auriol szociálista és Cachin kommu­nista képviselők feszólalása közben viharos jelenetek voltak, majd utóbb ismét Briand emelke­dett szólásra, aki nyilfan a radikálisok, volt fegyvertársa! ellen fordult és fslbivta őket, hogy eiyszer s mindenkorra fejezzék ki nyíltan álláspontjukat. A jobb- és középpáitok viharos ováció­ban részesitet ék Briand-t, majd szavazást rtndellik el, amelynek eredményekép 313 szóvel 147 ellenében a kamara bizalmai szavazott Brtandnak és az inlerpslláciék tárgyalását bizony'ama időre elhalasztották. 3oo.ooo-nyi timeg kisérte al utolsó útjára Vázsonyi líilmost. Temetés délután 3-!ó! ett« 7-ig. — Drámai je'enetek « temetőbsn. (Budapesti tudósttőnk telejonjelentése.) A fő­város uccáiít meghatott, hallgatag, könnyes, gyásikarszalagos emberek ezrei járnak, az ucca könnyes gyisszal teli: kedden délután eltemet­ték dr. Vúzsonyi Vilmost, a demokrácia harci­ssá', a kisemberek védelmezőiét, a legkiválóbb bünteti j jgásit. A máskor oly cinikus pesti ucca megérezte ennek a napnak szomorú jelentősé­gét, felfigyelt és százezrek szive dobbant mei, amikor uohó utjúól örök állomátába enged­ték le Vízsontí Vilmos koporsóját. A délelőtti órákban tovább tartóit a hatalmas, mé* hetetlen népvándorlás a ravatalhoz. A ko­porsó elől egymást követték a megható jelene­tek. A koszoiuk és részvétlevelek egyre gyűl­nek, már nem lehet számontartani őket. Az Oktogontól a Király uccásg feketéíik, hul­lámzik a tömeg, amikor megérkezik a Demo­kra'a Kör elé Vázsonyi fii és faiesége. Még néhány perc, aztán hozzák le a leborított ko­porsót. Vázsonyi Viluos koporsóját délután a Demo­krata Kör helyiségéből átszállították a város­háza udvarára, öt koszorús kocsi vitte azt a rengeteg koszorút, amely elborította Vázsonyi ravatalát. Az útvonalon végig nagyszámú kö­zönség foglalt helyet, A koporsót a városháza udvarán felállított ravatalra a demokrata párt tagjai vitték. A ravatalhoz a temetkezést em­berek 86 koszorút vittek. A koszorúk teljesen elborították a ravatalt. Végig as u'on tömőtl sorfal áll, százezernyi tömeg nézi némán a menetet. As ablakokban drapériák, néhány házon fekete zászló. A villa­mos kocsik megállottak. Az Andrássy ut for­galma teljesen S2űnefel. Az (feletek mind be­záriak. A Váci körúton végig ugyanez a kép egészen a Károly-körul városházáig. A rendőr­ség a hatalmas tömegben alig tudja a rendet fen'artani. A városháza kapuján ömlik; zubog be a nép. A rendőrlovak beteazerunak a tömegbe. Hirom érakor a megjelent előkelőségek tel­jesen meg'ölíö ték a városháza ulvará'. Jelen volt Vass József, a miniszterelnök helyettese, Pesthy Pál igazságügyminiszter, Scltovjzky Béla, a Ház e'nöke, Prtedrtch, Szilágyi, Strousz, Pallavicini, Ugrón, Huszár Károly, Perényi, Rako'isiky István, Zsitvay Tibor, Karajfiáth, Künn P. András, Nagy Vince képviselők, Rlpka Ferenc f3polgármester éa számos közéleti és társadalmi szereplők. A demokrata pirt és a szociáldemokrata pá?t parlimenti frakeőja teljes számban it< van. Le­hetetlen feljegyezni a sok ismert nevet. Az udvarcn külön táblák jelzik az egyei csoportok, kéjviselők, újságírók számára fentartott helyet. Lassan megered az cső, amikor Hevesi Simon főrabbi belekezd gyászbeizédébe. — Fájó szivve', megrindűit lélekkel butu­sunk tőled — mondotta —, aki mindig élén állottál a becsületes, tiszt? lélekkel indi;o!i é? nemes akarattal végigkűzdött harcoknak. Egy­aránt szeretted mtgyar hazád A és zsidó vallá­sodat, megmutatva, togy munkálkodásod min* denkor az egyetemesség érdekét szolgálta. Mos' Ripka Ferenc főpolgármester áll a koporsó mellé: — Itt á'l a ravatal. Körülötte Budapest és Magyarország sok kiválósága. Itt van Buda­pest főváros törvényhatósága, tanácsa és ön­kormányzatának minden szerve. Ds eljött a nagy névtelen tömeg ic, mely léibenhagyta kenyérkereső munkáját, hogy megadja a vég­tisztességet annak a férfiúnak, ahiben poli­tikai jelen őségének b ztodékát látta és akit vezéti képességeiért tisztelt és szeretett. — Akik itt vannak, mindnyájan tudják, mennyire össze voltak forrva: Vázsonyi és Bu­dapest. Mert bele van irva Vázsonyi neve Buda­pest történetébe éi bele van irva aoí-sok kis

Next

/
Oldalképek
Tartalom