Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-12 / 108. szám

332 DELMAQYARORSZAQ maid akkor mond riszteteket, hogyha az esküt Zadravecz tábori püspök kezébe tetettem. — A püspök ur egy darabig beszélgetett velünk, majd elővett egy esküszöveget Frankokról sem előzőleg, sem utólag szó nem esett — December első napjaiban Mankovics felszólított, menjek el vele a Nemzeti Szövetségbe. Amikor felmentünk, ott találtuk Jankovichot és még S

néhány más vállalkozót. Jankovich most adta az akció tulajdonképeni céljít, akkor tndtam meg, hogy hamisfrankok készülnek az Állami Térképészeti Intézetben, azokat kell nekünk értékesíteni. Nekem valamilyen északi országba, esetleg Lengyelországba kellett volna mennem. Jankovich megtiltotta, hogy a hatóságok elölt eláruljuk a vezetőnket. A módszer az les?, hogy tagadni fogunk a végietekig és ha igy nem érünk célt, mindent magunkra fogunk vállalni. — Amikor az első cikk megjelent Jankovich elfogásáról, fölmentem a herceghez. Félórás beszélgetés ulán, melyben megbeszéltük, hogy megtartjuk a titkot, kértem, hogy tegyen valamit a kintievők érdekében, hogy azok hazajöhessenek. A herceg megnyugtatott, hogy nem lesz baj, a kiadatást eljárást Nádosy országos főkapitány ur folyamatba teszi. Az elnök: ön kihallgatása során azt mondotta, hogy Mankovics arról beszélt önnek, hogy a belügyminisztériumból kapják a hamis útleveleket. Ez igaz, vagy nem igaz? Fentartja-e ezt, vagy sem? Winkler össze-vissza kezd beszélni, az elnök erélyesen rákopog: — Ön össze-vissza beszél. Arra feleljen, fentartja-e azt a vallomását, amely szerint Mankovics közölte önnel, hogy a hamis román útleveleket a belügyminisztériumból kapja ? Winkler: Ezt nem tartom fenn, mert ez nem igaz. Az elnök: A nyomozás során ön azt mondotta, hogy mindebből azt következteti, hogy az egész akció egy félhivatalos akció. Mondotta-e ezt a nyomozás során. Winkler: Nem mondottam. Az elnök: Hát akkor miért van felvéve a jegyzőkönyvbe ? Winkler: A fogalmazó ur talán félreértette feleleteimet. Az elnök: Azonban ön az ügyészségen is tett vallomást és akkor a következőket mondotta: Igen, én azt hittem, hogy az akciónak hivatalos szinezete van. Winkler: Éa azt hittem, amikora herceggel beszéltem, hogy tényleg valami hivatalos támogatást is kapunk. Ezt következtettem abból, hogy Nádosy volt az akció vezetője. Az elnök: Szó volt arról is, hogy a berlini, vagv a bécsi követségen átad Jankovich önnek valamit ? Hamisítványt, vagy pénzeket ? 1926 májas 16. Winkler: Olyasvalamiről volt szó, hogy a berlini követségen találkozom visszajövet Jankovichcsal, mert 6 mondotta, hogy esetleg uj útlevelet tnd szerezni és akkor ezt ideadja. Az elnök ezután szünetet rendel el. Szflnet után Olchvóry Jenő áll az elnök elé. Olchváry az elnök kérdéseire elmondja, hogy az útlevelet hogyan szerezték meg. — Aznap délután — mondja — Rábával és Schwetz cel elmentünk Zadravecz lakására, aki kivette tőlünk az esküt. Az elnök: ön ugyebár nyolcmillió koronát kapott költségekre. Ebből ötmilliót át kellett volna adnia Stitznek. Elszámolt ezzel a pénzzel? Olchváry: Igen. Azonnal elszámoltam, amikor megtudtuk, hogy Mankovicsékat elfogták és többé nem lehet kiutazni. Windischgraetz herceg feszi meg megjegyzéseit Olchváry vallomására. Az elnök: Volt szó arról, hogy befolyásosabb masas körök állanak az akció mögött? Windischgraetz: Ezeknek az araknak ilyeneket sohasem mondottam, ezek előtt a fiatalemberek előtt ilyesmire nem hivatkozott senki sem. Hozzám különben is csak olyan fiatalemberek jöttek, akik feltétlenül vállalkoztak mindenre, amit mondottam nekik, igy tehát más támogatásról nem is kellett beszélni. — En csak félreirtettem azt, hogy támogatnak minket, — szól közbe Olchváry. Vargha Bélát szólitja most az elnök a tárgyalóterembe. Arra a kérdésre, hogy hogyan kapcsolódott bele a frankhamisításba, elmondja, hogy a muít év december elején találkozott Jankovich-csal a Belvárosi kávéházban. — Szerepem az lett volna, hogy én Stockholmba utazom. Az volt a terv, hogy Stockholmba Jankovich ezredes hoz részemre két-három köteg hamisfrankost Most részletesen elmondja, hogy szaladgált vizűmért, de a svédeknek gyanús volt és nem adták meg. Elnök: ön iisztviselője volt a Nemzeti Siövetségnefe? — Nem, rendes tisztviselője sohasem voltam — feleli Vargha —, sajtómankásságomért kaptam csak honoráriumot. Jankovich naplójának Varghára vonatkozó paszszusát olvassa fel az elnök, amely szerint Vargha Jankovichtól hárommilliót kapott. — Ezzel a pénzzel elszámoltam — jegyzi meg Vargha. Az elnök: Ön tett esküt? Vargha: Nem. Mondották, hogy tegyek, én azonban református vagyok, nem teszek katolikus püspöknek esküt. Ha megbíznak bennem, jó — mondottam —, ha nem biznak meg, szintén jó. Szörtsey nem kíván nyilatkozni. Szörtsey József, a Nemzeti Szövetség alelnöke áll a bíróság elé. — Elismeri bűnösségét ? — Nem. — Beismerem, hogy letartóztatásomat megelőzően, egészen a miniszterelnök ur ismeretes levelének kézhezvételéig tudomással bírtam az akcióról, de a részletekre vonatkozólag ezúttal is megtagadom a vallomást. — Ön alelnöke volt a szövetségnek? — Igen. — Ott is lakolt ön? — Igen. — Tud arról, hogy hamlsfrankok voltak a Nemzeti Szövetség helyisigéhen elhelyezve? — Nem nyilatkozom. — Tudomása van arról, bogy a Nemzeti Szövetség helyiségében szortírozták a hamisfrankokat? — Nem kivártok nyilatkozni. — Ebben as ügyben érintkezel! ön Nádosy* val és Windischgraetz-cel ? — Igen, érintkeztem. — Mi körül forgott az érintkezés ? — Nem kívánok nyilatkozni. — Igaz-e, hogy ön közölte Windischgraetz Lajos herceggel, hogy a miniszterelnök ur levelet irt Perényi Zsigmond bárónak ? — Igaz. — Azzal közölte a hercegnek, hogy most már baj van, mit csináljanak ? — Igy történt. Amikor a hetceggel — jön meg a szava egy pillanatra Szörtseynek — ezt a levelet közöltem, összeültünk vele, Nádosyval, Baross Gábor barátommal is tárgyaltunk. De biztos tudomásom volt arról, hogy a miniszterelnök ur sohasem közvetve, sem közvetlenül nem szerzett tudomást az akcióróL — Hallott olyan részleteket, amelyekből arra | lehet következtetni, hogy a kormány tud az akcióról? — Sohasem hallottam. — Hogyan kerültek a Nemzed Szövetségbe a hamisítványok? — Nem nyilatkozom. — Mennyi ideig voltak azok olt? — Nem nyilatkozom. ; — Ki vilte el axokat onnan és ki adta oda ? — Nem nyilatkozom. — Miért éppen a Nemzeti Szövetségbe vitték a hamisfrankosokat? — Nem nyilatkozom. Az elnök nem tnd teleletet kapni, Ríbái •zólüU lel. Rába megjegyzéseiben megismétli hétfői vallomásának idevonatkozó részét. Elmondja, hogyan járogalott fel a Nemzeti Szövetségbe a szortírozás munkájtt elvégezni. Rába elmondja, hogy megbízási kapott, menjen el Szörtseyhez, majd hogyan osztotta három részre a hamisfrankosokat, ezek közül egy Baross Gáborhoz került, egy a Nemzett Szövetségben maradt, egy pedig a herceghez került, Windltchgraeiz áll most fel: — As en benyomásom az, bogy Szörtsey barátom csak a Perényi féle levél vétele után veti tudomást az esetről. Azt határozottan állítom, hogy a Perényi-féle levél után ö erélye* len kiránla a frankok elviteléi. >, — Hogy kinek az utján kaptuk mi meg a Nemzeti Szövetségben a helyiséget, azt tudom, de nem mondom meg. — Különben megmondom — kopja fel a felél Windischgraetz. — Baross Gábor tette tehetővé, hogy ni ott helyiséget kapjunk. Nádosy áll fel ezután is a következőket mondja: — Szörtsey őméltóságának nem volt risze a dologban, nem ts tudhatott az egész esetről a Perényi féle levél előtt. Következik dr. Mankovics Béla kihallgatása. — Azt mondotta as öciétn — mondja —£ hogy hazafias akciá céljából kell Párisba utaznia. Az elnök: Beszéit-e önnek az öccse arról, hogy itthoni barátai nagyobb kölcsönt nyújtottak neki. Mankovics: Igen, mondotta, de azt is mondotta, hogy egyedül, saját neve alatt nem tudja a dolgot lebonyolítani, írjam én is alá a kölcsönszerződést, amit a bankkal köt. Én nem voltam erre hajlandó minden feltétel nélkül Ügyvédhez mentünk, mert akkor már különben is olyan viszonyban állottam öcsémmel, hogy négyszemközt nem kötöttem vele semmiféle üzletet. Ezután elmondja a Tüzhelybankban történtekéi. 300 millió koronánál nagyobb ösizeg volt, amit ott felvettek. -- A nyomozás során ön azt vallotta — mondja az elnök —-, hogy több izben szemrehányást tett öccsének, aki erre öngyilkossággal fenyegetőzőit. — Igen. Két ízben fenyegetőzött öngyilkossággal, de a mi visionyunk már akkor olyan volt, bogy minden lépése gyanús volt nekem. As volt s legkellemetlenebb számomra, hogy öcsém egy esztendeje már semmit sem lanult vizsgáit sem tette le, keresete nem volt. Amikor öccse elutazott és a frank esett, a szekrényben megtalált egy levelet. KOrBlbelfll ez állt benne: Ha baf van, keressem fel Wlnáischgraeiz herceget. — Felkerestem a herceget, elmondtam, hogy mi történt, Nádosyhoz utasiiott. Nádosy próbált megnyugtatni. Elküldött Baross Gáborhoz, hogy ott maid megkapom a pénzt. Ott aláirtam egy elismervényt és megkaptam a négyszázmilliót. Díiután két órakor fejezte be az elnök Man* kovici kihallgatását és a tárgyalás folytatását sverriára halasztott*. Kovács Irsóné szül. Fischer Irma a maga és fiai: László és Tibor, valamint testvérei és a rokonság nevében fájdalomtól meglört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen drága férje, gyermekeinek jóságos atyja Kovács Izsó 66 éves koráben váratlanul és hir'elen elhunyt. A megboldogult földi maradványait 1926 május 13 án d. u. 4 érakor kísérjük « s«egedi zsidó lemető cinterméből végső nyughelyére. t Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Villamos kűlönkocsi délután fél 4 órakor indul a Dugonics térről. A Szeged-Kiszombori Kosárfonógyár rt. igazgatósága és felügyelőbizottsága mély megilletődéssel tudatja, hogy a vállalat megalapítója és fennállása óta fáradhatatlan ügyvezető-igazgatója váratlanul jobblétre szenderült. A megboldogult emlékét kegyelettel megőrizzük.