Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-11 / 107. szám

WHLMAQTARORSZA® akcióban, mivel Teleki Pál azt mondotta a hercegnek, hogy Bethlen István gróf is tud az egész ügyről. — Az elnök: Ezt mondotta önnek a herceg? — Rába: Igen, ezt mondotta nekem a herceg. — Közölte velem * herceg Mt is, bogy u egész akció állami intéutben folyik, mégpedig oz állami Térképészeti Intézetben. Ezek után igazán nem csodálkoztam az egész akción ás nem volt skrupulusom. — A herceg későbben bővebben nyilitko* zott-e arról, hogy a kormány melyik tagja ven riszt ebbsa a frankhamisítást akcióban ? — Később. 1925 tavaszán a herceggel együtt elmentem a Térképészeti Intézetbe, ahol valóban láttam, hogy folyik az akció és azt is, hogy hogyan folyik a frankhamisítás. A frankhamisi'ás cí'ji a tőt föld visszaszerzése politikai eszközökkel. — Amikor megtudtam, hogy frankhamisitási akcióról van szó, kijelentettem, hogy bár titkára vagyok a hercegnek, nem vátlalkozom arrn, hogy közvetlenül vigyek riszt a frankhamisításban, vagy hamisítóit frankok forgalombahozatalában akiiv szerepst játszam. Eit » saándíkomat be is tartottam, mert sem a készítésben, sem a forgalomba hozatalban nem vettem részt. Mégegyszer ismétlem, hofy tudtam, hoiy állami tniizetben történik az égisz. Tudtam, htgy Teleki Pil gtif, Nádosy országos főkapitány benne vannak a dologban. Tudtam azt is, hogy egészen magas helyen is tudnak az akcióról. Ez megnyugtatott engem és különben is a herceg megmondotta nekem, hogy teljesen alárendelt jelentőségű szerepem lesz. 3 Az elnök: Ön tilkári teendőket végzett tehát a frankhamisitási akcióban is. Mik voltak ezek a frank-üggyel kapcsolatos titkári teendők ? — En Jártam a honvédelmi minisztériumban, a belügyminisztériumban. Nádorhoz, Oerőhöz én Jártam. Ilyen természetiek voltak at in teendőim. — Tudja-e ön azt — kérdi most az elnök —, bogy a frankhamisítás gondtlaia kitől származott : a herctgiői e, vagy mástói ? — A frankhamisítás gondolata nem a hercegtől származott feleli Rába. Az elnök: Hát kitől? — Ezt nem tudom — vonja a vállát Rába. Az elnök: Wíndíncbgraetz herceg diktált-e önnek Ludendorfhtz és Von Seekt tábornokhoz olyan levelet, amelyben a frankhamisításról van szó? Rába: Nem tudom, erre nem tudok visszaemlékezni. Most Nádosy szerepére vonatkozó kérdéseket (esz fel az elnök. Az ellő kérdés az, hogy Nádosy mikor kapcsolódott bele az flgybe. — En ezt közvetlenül nem tudom. Én Nádosyval közvetlenül nem érintkeztem. A herceg emillette az ő nevét is, de a herceg olyan sok más nevel Is említett... — Nam emelte ki koiönöien Nádosy nevét? — kérdezi most az elnök. — De igen — feleli Rába — óriási megnyugvásomra is szolgált, bogy ax országos főkapitány is benne van az ügyben. — Mondta a herceg, hogy Nádosy képviseli a kormányt ? — ö beszéli erről — mondja Rába. I — Más magasabb, a kormányhoz köze állá személyt ilyen szerepléssel kapcsolatban említett ? — Ugy emlékszem, hogy igen. De maguk a tények beszéltek. Ott volt mtts, Kurtz, Baross Qábor, a Magyar Nemzeti Szövetség, Szörtsey. Minden állandóan arra mutatott én előttem is ugy láttam, hogy az akció állami támogatással megy. Ujabb kérdések következnek, amelyekre Rába kijelenti, hogy a herceg több alkalommal kint jirt a Térképészeti Intézetben. Minden egyes alkalommal 6 kisérte el, de rendesen kint várakozott az autóban, Kurtz, az intézet mostani vezetóje, nem olyan intrcnzfgens, mint Hails. Rá kellett venni, hogy résztvegyes az Agyban. Zadravecz lakásán. Az elnök: A gyártási eljárásról, vagy annak lefolyásáról tud valami-? Rába: Nam indok róla semmit. Az elnök: Hát azt tudja-e, hogy mikor készültek el a hamisítványok? Rába: Est sem tudom pontosan, csak azt tudom, hogy én legelőször Zadravecz püspök lakásán láttam a kész hamisbankjegyeket a ládában. Valaki azt vallotta a frankbizottságelőtt —nem tudom már ki —, bogy a hamisbankjegyeket a Térképétzeit Intézetből egy kofferben én vittem Ztdravecz püspök lakására. Ez tévedés. Nem én vittem ál azokat, én csak a püspök ur lakásán láttam először a hamisítványokat, amikor oda kísértem Wlndliehgraelz htrctgti. — Amikor az ügy kipattant — folytatja az elnök kérdéseire Rába —, mondotta nekem a herceg, hogy mi van az újságban, szóljak Q erőnek, 0 már tudja, miről van sző, intézkedjék. En kérdeztem, mii szil ehhez Teleki Pál gróf, mire a herag vállat vonva igy válaszolt: Képzelheted. Az elnök: Miért jutott ezzel kapcsolatban önnek eszébe Teleki Pál gróf ? Rába: Természetes, kíváncsiságból, mert tudtam, hogy kezdetben ő volt az ötszeköíőiaptcs a Térképészeti Intézet és a herceg között. Most a németországi papírbeszerzés kerül szóba. Rába: Gerő azt mondotta, hogy 0 is elutazik majd Németországba, én menjek csak előre, 0 előkészíti az ügyeket, amiket 0 fog elintézni. Azt is mondotta, hogy csomagol fogok majd bozni Németországból haza. Ekkor aggályaim — Az elnök: Hol történt a frankok összeolvasása és szortírozása ? Rába: Zadravecz lakásán. A hamisítványokkal telt koffert elvitték Zadravecz püspök lakására. — Kik vettek részt a frankok összeolvasásában és szortírozásában ? — Résztvett a püspök, Haits, egy Szénásy nevű ur, Mankovics, — sorolja fel lassan gondolkodva Rába. — A frankok tehát egy ideig a püspök ur lakásán voltak ? — kérdezi az elnök. — Onnan miért vitték el ? — Azért — válaszolja Rába —, meri a püspök ur üzente, hogy a lakása körül nagyon 1921 május U. voltak, hogy vafion ezt átengedik-e maid a vámnál, nem fogják e majd megvizsgálni Erre ő a Térképisuti Intézőt hivatalos papirosán Igazolványt állított ki számomra. — E levél alapján sem vámot nem kellett fizetnem, meg sem vizsgálták a csomagokat. Kaptam ezenfelül egy németnyelvű levelet is OerőtöL Ezt Mflnchenben egy Trautmann nevtt urnák kellett átadnom. — A papíranyag beszerzése dolgában ön nem telt bizonyos lépéseket Németországban? — Halvány sejtelmen sinci arról, hogy a papir honnan származik, én tehát nem tehettem lépéseket, nekem erre a célra pénzt sem adtak, nem is tudom, hogy a papirost honnan vették. Az én szerepem csupán a hordár szerepe volt. Most Rába Dezső párisi útjára tér át az elnök és azt akarja tisztázni, hogy Rábának ez a párisi utja szintén összefüggésben állott-e a frankhamisítással, vagy sem? Rába elmondja, hogy ö Járt Párisban, azt azonban tagadja, hogy a frankhamisiiással kapcsolatban járlak volna jankovich ezredessel Párisban. Ez tisztin kéjutazás volt. Az elnök: Milyen útlevéllel utazott ki Párisba ? — Jankovich nem a saját nevén ment ki. A herceg azt mondta, hogy in te a saját nevemen utazzam ki Párlsba, meri esetleg kiderül valami is őt kompromittálni fogom. — Hogy szerezték az útlevelet ? — A herceg szerezte Nádosy közremüködltiveL Az elnök: Arra feleljen, hány hamisfrank készült ? Rába: Ugy huszonötezer. A frankkészitéi után megkezdődött a szortírozás. gyanús emberek járkálnak, jó lenne, ha a hamisfrankokat a lakásáról elszállítanák. A herceg lakására azután a hamisfrankokkal tele koffereket Nádosy országos főkapitány titkára: Sándor Jenő vitte el. Hogyan szortírozták a frankokat Zadravecznél? Az elnök újra Zadraveczről kérdezi: Mondja { zárva, hol volt, ki nyitotta ki, ki adta a szőrei a részleteket, hogy ott el volt-e a pénz I tirozásra át, szóval mondjon el mindent. Rába: Én eddig mindig csak a honvédelmi minisztériumbanl áttam a püspök urat. Amikor azonban a szortírozásra lakására érkeztünk, ő maga várt bennünket az ajtónál, ő nyitotta ki a hamisfrankokat tartalmazó koffert, először megeskette az összes résztvevőket a titoktartásra. — Én nem tettem esküt — folytatta Rába —, mert nem volt szerepem. Zadravecz püspök ur maga is résztvett a szortírozásban. Többízben voltunk ebből a célból Zadravecz lakásán. Windischgraetz herceg állandóan hozott embereket, akik résztvettek a szortírozásban, akik az ő utasítása alapján jártak el. Zadravecz püspök ilyenkor mindig leeresztette az ablakfüggönyt. Az asztalra teritőt tett fekete vászonból, •nehogy a nehéz koffer megrongálja az asztalt. Szivacsot hozott vízzel telt tállal, hogy a szortírozás munkájánál rendelkezésre álljon. — Én számoltam a pénzt a pamlag előtt, a földön ülve. Azulán visszakerült az egész csomag a kofferbe. Nem volt mivel lezárni a koffert, ekkor Zadravecz pflspök ur felment az emeletrr, hozott egy lakatot, ami az ő tulajdona volt is ezzel zártuk le a koffert. A kulcs is az övé volt, de azt nálunk hagyta. Letakarta a koffert, hogy ne lássák meg. — Azt mondja meg, hogy történt a szortírozás? —• Volt egészen rossz Irank — felelt Rába —, sőt mondhatnám, hogy ez volt a legtöbb az elkészült anyagban. Volt közlük valósággal papendekll vastagsága, egészen hasznaveheleten. Olyan, amiről mi azt hittak, hogy hasznavehető, maximum 4000 volt. — Azután pótszortirozás volt, — folytatja Rába — miután néiyezer darab igen kevésnek bizonyult, még ujabb négyezret válogattunk ki a megfelelőbbek közfll, ugy bogy ezzel egyült 8000 volt a forgalombahozható bankjegyek száma. — Ezután bova kerüllek a frankok? — A Nemzeti Szövetségbe. A szövetség helyiségében já, megfelelő szobát kerestünk és abba a szobába helyeztük el a frankokat, melynek ajtajára ez volt trva: sajtó. Itt folytattuk a szortírozást. £n is résztvetiem a számlálásban. — Kitől kapták a kulcsot a Nemzeti Szövetség helyiségébe? — A kulcsot Szörtsey őméltöságától kaptuk. Szörtsey őrizte a kulcsot Ezután a szövetségben később történtekről beszél. Elmondja, hofy egyizben, már amikor a szortírozás megvolt, Szörtsey magához hivatta és arra utasította, hogy vigye el a koffert, mert — mint Szörtsey mondotta — Bethlen István gróf levelet irt a Nemzeti Szövetség elnökének, báró Perényi Zsigmondnak, amelyben felszólította Perényit, nézzen utána, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében ne legyenek hamisfrankosok. Most arra tér át Rába vallomásában, bogy amikor már szorliroztattak a hamis ezerfrankosok, az illetékes faktorok tanácskozást tartottak, hogyan menjenek bele az értékesítésbe. — Ezeken a tárgyalásokon — mondja Rába —, hiába állitják ennek az ellenkezőjét a tanuk, hiába Zadravecz pflspök, résztvett Zadravecz püspök. Határozottan