Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-08 / 105. szám

Hpü ggggl te«Pin» DÉLMAGYARORSZÁG ynfiMiKtfgi atU Píi»k-ii, t. f»l«ts» (*-«. UMMfcivatal, $S*MMHw«Sii *« |«trir*da! Aradi ucca 8. fsiaba m, vzimx • HttH c^«d«-*v®»r*í i «»«* ?iWnn«B M-94 Elveszett-e minden? — at a tragikus, kísértetiesen nyomasztó kérdést irja fel cikksorozatánik címéül Apportyi Albert s formai és tartalmi tekintetben egyként klasszikussá nemesedett szavakkal s a pátriárkák korának Jobb jövőt föltakaró divlnlciójával vigasztalóan cldja meg a belénkmeredö kérdés gyötrelmeit. Nem veszett el minden — a sors kérdésére a történelem vigasztalásával válaszol Apponyi; ba a magyarok milliói idegen impérium járma alatt nyögnek is s ba az elvesztett magyar állampolgárságot nem is siratják a kisebbségi sorból az uralomra földobott volt nemzetiségeink, mégsem szabid travestálni Széchenyi mondását: »Magyarország volt, de nem lesz." A múltra, jelenre s jövöre egyaránt rendkivtti tanulságos követni Apponyi Albert gondolatmenetét. Apponyi az eljövendő integer Magyarország nemzetiségi politikájának vezérlő gondolatait formulázza meg a meg nem hallgatott kívánságokból s elnémított panaszokból A hagyományos magyar nemzetiségi politika a nemzetiségi jogokat csupán az egyén jogainik tekintette s a nemzetiségektői a közjogi személyiséget megtagadta. Ennek az ideologiámk lélektani alapjaira nem lehet, nem is sztbad a jövőt felépíteni. Az egy népfajhoz tartozók nemzeti egységének elismerését nem lehetne tovább megtagadni s nem lehetne elzárkózni a területi önkormányzatok megvalósítása elöl sem, mint ahogy nem lehelne ragaszkodni tovább az egységes magyar értelmiség fikciójához sem. A magyar állam csak igy állhat fenn, másképpen nem — harsonázza a történelem ítéletét Apponyi Albert. Apponyi az újjászülető Magyarország nemzeti kisebbségei számára sokkal többet követel, mint amennyiért azok az u'olsó félévszázad alatt küzdöttek. Apponyi a jogok megadásában, a nemzeti különállás következményeinek levonásában sokkal messzebbre megy, mint a soha végre nem haj'ott magyar nemzetiségi törvény megalkotói. Apponyi területi önkormányzatot ígér as újjászülető Magyarország jövő kisebbségcinek, akik majd az uralom legalább látszatának emlékét hozzák majd magukkal. Apponyi többet kövelel az uj Magyarország nemzetiségi kisebbségeinek, mint amennyit Jászi Oszkár a régi Magyarország nemzetiségeinek megadni helyeinek tartott. Apponyi nemzetiségi politikája majdnem ofyta radikális, mint — Zilahi Kiss Jenőé volt. Óh, mért Uy későn, országrészek hullása után lett ennyire világosan látóvá ez a mindig tiszta meggyőződés, magasztos gondolkodás, lelkes és nagyszerű magyarság, óh, miért ily későn s miért nem Trianon előtt ismerte fel azokat az igizságokat, melyek megtagadása a trianoni temető árkáig hurcolta el ezt a szerencsétlen országot a zengőszavu, ds vakszemü politikusok hazáját. Trianon előtt Apponyi is annak az iskolapolitikának sürgetője és végrehajtója volt, amelyik „az egységes magyar értelmilég füsciójá"-nak megvalósítását tűzte ki fdedatul s amelynek egyes intézkedései az Angbelescuk és Pribicsevicsek kezében most az elsxikadi magyarság testét korbácsolják. Ezek az igazságok Trianon előtt megmenthették volna az országot, megőrizhették volna a történeti határokat, megvédhették volna a széídarabolástől a magyarságot s visszafordították volna a régi nemzetiségek kifelé forduló tekintetét s Trianon után már csak ugy hat, mint a véreső után a bölcseségköpönyeg. Trianon előtt — Zilahi Kiss Jenő kivételével — anatéma alá fogták s a hazaárulás vádjónak gyalázatába fojtották azokat, akik a bekövetkező, a kapukon dörömbölő kataszlréfa elhárítására szoknak a követeléseknek teljesítését ajánlották, melyeket íme a nemzeti politika iegintransigensebb, legméltóbb és leghivatottabb képviselője is felismer — a nemzeti gyász Szeged, 1926 május 8, SZOMBAT KlSüntéil Irak: Egy hónapra helyben 40.000 kor„ Budapesten ta vtdikaa 45.000 kori Egyes szám íra hétköznap 2000 kor. *»»*(• és flmtepnap 80P0 korona. U. évfolyam, 105 ssárn •j » i fáklyáinak fénye mellett, az összeomlás zsarátnokának pislákc ló tüzében. Amig a nsgy Magyarország napja sütőt', a sugárzó nap nem .a világtörténés organikus töivényeit* világította meg, de a szemeket vakitoüa el. Amikor nincsenek már nemze'isígeink, liberális, megértő, bölcs és engtdekeny lesz a nemzetiségi politikánk. Nem kell-e a féleíem irtó zatávil gondolni arra a fitumrv, hogy a mi utainkat mindig csak a katasztrófa lángja világosítja meg. A nemzetiségi, vallási, felekezeti v»gy osztály kisebbségnek el kell pusztulni, hogy velük szemben belátoobsk és emberségesebbek legyenek az államhatalom gyakorlói? A nemzetiségi politika akkor érett csak meg a gyökeres revízióra, amikor az ország nagyrészévei együtt elvesztettük a nemzetiségeinket is. Mindaz az otz'ály-, felekezeti és egy foglalkozással elbatárolt kisebbsíg, mely most az államhatalom egyoldalúságát szenved, „rettenetes rázkódtató sok" néiküi nem ju hat el igazságainak elismertetéséig? Uj gondolatok, uj eszmék, uj igazságok kellenek az államélet minden megnyilatkozásáén, ha azt akarjuk, bogy az „elveszett e minden?" — kérdésre a törtmelem ugy feleljen, mint ahogy a mi kiolthatatlan hitünk szövegezi meg a választ. Minisztertanács — a franktárgyalásról. Az ellenzéki pártok állandó permanenciát tartanak, — Szenzációsnak tartják az első napi esemény eket. (Budapesti tadósüénk Ultfoajeleetise.) A franktárgyaiéitól tiz órától kezdve érkeztek birek a parlament folyosójára. Az ellenzéki képviselők megállapították, hogy a frankpör első napja már olyan eseménytkei hozott, hogy ebből arra lehet következtetni, hogy a tárgyalás további folyamán a frankügy minden részlete kifog derülni. Ebből persxe messzemenő konzekvenciákat vontak ie az ellenzékiek a kormány pozíciójára vonatkozólag is. A demokratikus ellenzéki pártok pénteken a Kossuth párt helyiségében értekezletet tartottak, amelyen megállapodtak abban, hogy a frankügy főtárgyatásának idejére állandó permanenciát tartanak is élénk figyelemmel kisérik a főtárgyaláson történt eseményeket, hogy azután ezekhez képeit szabják meg további magatartásukat. A kormány tagjai péntek este Bethlen István miniszterelnök elnöklete alatt minisztertanácsot tartottak, amelyen értesülésünk szerint a frankügy főtárgyalása is szóbakerült. Aiután az egyes rcsszortminitzlerek tettek jelentést, végül folyóCgyeket tárgyaltak. Csak akkor szűnik mag angol sztrájkf ha a bányatulajdonosok visszavonják a kizárásokat. Zavargások az országban. — Közvetítő akció. (Budapesti tudósttónk telefonjelentése.) Londonból jelenlik: Az alsóházban, Baldwin miniszterelnök dolgozószobájában minisztertanács volt, amely foglalkozott a szakszervezeti tanács azon kijelentésével, hogy a sztrájkot csak abban az eleiben szüntetik meg, ha visszavonják a bányatulajdonosok a munkások kizárását Egyébkénf a sztrájk megszüntetésére semmiféle tárgyalás nem folyik. Az egyház és a liberális párt részéről nagyon ügyes közvetítő akció indult meg él MicDonald kijelentette, hogy egy percet lem hagy kiaknázatlanul, hogy a béke útját egyengesse. A belügyminiszter kijelentette, hogy NagyLondon, továbbá Anglia déli és keleti siélén egyáltalán nem voltak rendzavarások, csupán Edinburgban kellett Iovasrendőröknek kommunista bandákkal szemben eljárni, Londonban a közlekedfs favulf. Az autókon és autóbuszokon minden soffőr mellett egy rendőr ül, hogy a támadásoktól megóvja. A penteki nap folyaman 1000 fuvaros lépett sztrájkba, akiket azonban önként jelentkezőkkel azonnal pótoltak. London, május 7. Qlasgcw keleti kerületében pénteken komoly zavargások voltak, melyek során 66 egyént letartóztattak. Legkomolyabb volt a zavargás a közúti vaint raktárai közelében, melyek ellen a tömeg több támadást Mézeit. Az olt lévő több mint száz rendőrt kövekkel megdebálták. Sok lelsrtöztalás törfént. A rendőrök ismételten gummlbotokkal támadtak a tömegre. Este 11 óra után a nyugalom helyreállott. Leedsben n sitrájkolók besnzták a közüli kocsik ablakait. Nottinghamban és környékén a rendőrség többször összeütközéf be került csoportokkal. MMMMMMMMMMMMMÍMfM ,Ott épitenek utakat, ahol előkelő emberek járnak/ Elfogadták a kereskedelmi tárca költségvetését. Budapest, május 7. Csöndes hangulatban kezdődött a parlament ülése, a politikusok figyelme a Hái helyett a Markó-uccai törvényizékre irányult. A kereskedelmi tárca vitájának első szónoka Psyer Károly, aki kijelentette, hogy csak ott építenek utakat, ahol előkelő emberek járnak. Igen éles bírálatot mond a vasútról és a telefonról As intelhkíuellek között rövidesen olyan nagy lesz a nyomor, hogy vetekedni fog a napszámosok nyomorával. Éles bírálatot mondott Mesíó Zoltán után Propper Sándor, majd Haller István következeit. Malmts Gísa kifejti, hogy a nyomor olyan óriási, hogy a zálogháiak zsúfolva vannak. Ebédszünet után Szabó Imre következett. A kereskedelmi szerződések nem szolgálják az ipar és kereskedelem érdekeit. Kéthly Anna az ipaifslügfelőfe szaporítását követeli. * Csik Jőzsef sürgeti a munkanélküliség illeni intézkedéseket. Ezután az elnök a vitát bezárta. W/alkő miniszter mondott ezután nagyobb beszédet. Kijelenti, hogy a idei évben lényegesen több utmunkálatokit írtak ki. 320 kilométernyi utat javítanak meg. ígéri, hojy a hidik állapotán is javítani fog. A iiénké'désrfll szólva kijelenti, bogy a vasúti tarifákat reformálni fogják. A salgótarjániakon segítendő, 2 5 Milliárd koronát adtak építkezésre. A Máv. villamosítása igen nsgy összeget igényel. 750 milliárdnyi közmunkát írtak ki. A bérejyeztető bizottságok valóban szükséeesek volnának, az iparfelügyelet is hiányos. Kijelenti, bogy az összes telefonközpont egy éven bslül automatikus lesz. A többalg ezután elfogadja a kereskedelmi Í&ÍC\ költségvetését. Az ülés háromnegyed 7 árikor ért véget.