Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-20 / 114. szám

Síwm 8HH& hmw»mmmm DÉLMAGYARORSZAG 3>stftgatts*it Orik l 1J-I". tntdnivitot, t&taMManCáf is Htjtnelai Aradi ucca 8. ixiatM l», Mtfbi PoUfl tfiíití I nta TalihHtfsw >s <w Magyar irredenta. Ugy keltene róla beszélni, mint a szentségrőt, térdet hajtva, kalepot emelve, kereiztet vetve, lmádkoint kellene, mint a Hiszekegyet,. gyerekeknek srivébe vésni mint liipiranciolatot és ölparancsolatot, haldoklóknak örökül bagyni e maradékokra. De ezt mind olyan balkan kellene csinálni, mint ahogy as árnjéi fira vizén. Mindenki, aki magyar, e gondolat titkos legyében éljen-haljon, de ne sejtsen róla semmit senki idegen. Még a szelet is meg kell szűrni a határon, hogy ki ne vigye a hiiét. Még az ágbeliek közül is csak a magyar Isten tudjon róla és a szentjei közül izok, akiket es a magyar főid adott as égnek. De hát hol van az a magyar irredentf, amely mibdenütt van, mint a levegő, de nem látható és meg nem fogható? Hol van az a magyar irredentf, amelyik olyan titokzatos bordoiója az éleinek, mint ereinkben a vér? Hol van az a magyar irredenta, amelynek krislályfolyamib* mindenki beleömleszt verejtéket és vért, mindent, amit kér tőle az eszme, de senkise besié' róla és leaiiie horgászik benne aranyhalra ? Hol van az a magyír irredenta, amely dübörög, harsog és mennydörög a lelkekben, de amelynek összeszorított szájú titkát meg nem szólaltathatja a világ semmiféle hatalma ? Mi nem tudnak iljen magyar irredentáról és nem is hisszük, hogy van Ilyen magyar irredenta. Ami magyar irredenta van, az egészen speciális: tudniillik annak csak látszata van, mint az flres szappanbuboréknak. Kívül cinpo szivárvány, aranyciillám, hajnalszin káprázat, — beiül semmi. Ami irredentát eddig ismert s történelem, as mind elrejtőzött, karthauzi fogadalmat tett, a vizek mélyén örvénylett: a viz ifikre siaa voli és egykedvűen tükrözte vissza az ég napvilágát és fellegeit. A mi irredentánk hejehujás, dinomdánomos, hol tószfozik, hol • karikás ostort pattogtat, de akármit csinál, mindig a kirakatba fii, — sajnos, mindnyájan tudjuk, flres bolt kirakatába. Nekünk nemcsak irredenta költéuelflnk van, hanem irredenta mézeskalácsunk, irredenta boxkenőcsünk és irredenta bubifrizuránk is, amiről éppen a mai lapokban olvastunk, mint a fodrászmfivésxet hazafias teljesiiményéről. Minálunk irredenta a bál, a könyvügynök, a kártya, a fehérruhás kislány, a nenuetiszinfaiku papirItcske, amit a pesti rokkant árul a járdaszélen, a bombavető, az uccalány gyilkosa és a frankhamisító, aki ugyanazt a tósztot mondja el a hazáról a bünpöíbei?, amit elmondott a kaszinóban, vagy a bordón, vagy s szószéken. £s vannak becsületes, jóhiszemű, tiszta lelkű emberek, akik éppen ugy cseglengetik feléjük a lelkük kendőjét, mint március idusán, vagy október hatodikán a szabadság hőseinek éa vérianninak szent árnyai felé. De hát micsoda hősök és micsoda vértanuk ezek az emberek, akik fényben, tekintélyben, hatalomban, jómódban megvalósítottak egy gyerekes, bárgyú ötletet cóJ>a« a hitben, htgy nekik egy huták szála se girbilhet? Hát bot van itt a mindenre e!sián:ság hősi vonása? És micsoda áldozatkészség az, ha a sárospataki földesúr beielektet egy üzletbe a vagyonából annyit, amennyivel a bonszeretet mezőin kivül más területeken is szokott ö szerencsét próbálni? (Igaz, hogy ezeken a más területeken nem szokás hamispénzzel játszani, mert azt nem engedi az uti becsület.) S ki garantálja -azt, hogy hs a pénzhamisítók kccsája hatot vetett volna, a sárospataki földesúr az üzemi költségeket le nem vonta volna az igazi frankokból? Es ki áll azért ját, hegy a pénzhamisítás hasznából csak egy magyar szilvafál is felszabadd tottak volna az irredenta rabságból? Ebben az országban hat év óta tömérdek irredenta ekeiét láttunk. Itt pumpoltak könyvekkel, plakettekkel, bádogfitj egekkel, migy nevek viselőitői aláligjzett és megajániósorozolt fcyüjtőivekkel a Szeged, 1926 május 20, CSÜTÖRTÖK •MHiettfi árak; Egy hónapra helyben 40,000 kor,, Budapesten it rdtftea 49.000 kor. Egyes siám ára hétköznap 2000 kot. tasát- ét finMtraap KWQ korosa. 11, évfolyam, 114. ssám szent célra. Hol van annak valami foganatja? Világért se akarunk gyanúsítani. Megengedjük, hogy azokkal a pénzekkel szerecsengyerekeket öltöztettek strand-trikókba, vagy kereszteslovagokat váltottak ki a kutyafejütatárok fogságából, de arra hitet ieszflnk, bogy egy magyar lelket se szabadiottak ki a trianoni pribékek kezéből, se akkora területet nem szerestek vissza az elrabolt orsvágból, amennyit egy papsajt levele belakar. És kinek bigyjük azt el, hogy a magyar irredentát szolgál a volna a bankóhamisitók zsákmánya? Ezeknek a csupa cimszerepeljáfszó, felvonásvégre dol gozó mozi-staroknak, akik mentik magukat mentik egymást, mentik a bűntársaikat — legalább eddig —, csak egyet áldoznak fel és gyaláznak meg kegyetlenül és irgalmat nem ismerőén: a magyar irredentát és vele a haza legszentebb érdekét, amelynek fizetett ellenség nem árthatna annyit, mint az ő páthoszos, szemérmetlen szerelemvallásuk. Ha a frankbamisitók hősök volnának és nem a naiv publikum tapsaif, hanem az igazi vért tanuk glóriáját ambicionálnák, akkor ezt kelletvolna mondaniok a törvény előtt: — Bűnösek vagyunk. Megtévedtünk. Hamispénzt csináltunk a magunk hasznára, ami mindenütt megtörténik a világon. Se a hazának, se a hazaszeretetnek a vé künkhöz semmi köze. Oslóba vád, hogy nekünk irredenta céljaink voltak. Ilyent csak a magyar nemzet ellenségei találhattak ki. Mi rossz útra tévedő emberek vágynak, de nem vagyunk gonosztevők és nem akarjuk a hazánkat vezekelhetni a mi büaünkért. Ha az életűnk függ is tőir, ha a lelki üdvösségünk rámegy is, akkor se vállaljuk azt a képleien vádat, hogy mi irredentát csináltunk a bankóp ésen. ... Ez a vallomás többet használt volna a magyar irredentának, mint ezer bankóbamisi ás és nincs magyar ember, akinek a szive meg ne adia volna a felmentést ISMMMMMMIMMMMMÍ^^ A repülőtéren feltartóztatták Méezárea védőjét, aki a herceg levelével Konstantinápolyim akart repülni. BuHiia Rizaót előirtották a rendőrségre éa elvették iráiait. — Levél volt nála a hercegtői, FriedrleMöl éa Auer Páltól. — Délután szabadon engedték. Nagy izgalom a parlamentben. Budapest, május 19. A parlamentben szerdán i különben Hir és Bethlen vallomása után szűkdélelőtt megjelent Bnilssa Károly ügyvéd, aki néhány miniszterrel akart érintkezésbe lépni. A sajtó képviselői előtt elmondott?, hogy ö min* Mészáros űgyvídje, a frankpör legutóbbi eseményei kapcsán szikségesnek tartotta, hogy védencével, aki Konstantinápolyban van, irial ketisht lépjen. Exé t Rezső nevü öccsét, ak irodájában mint ügyvédjelölt van alkalmazásban, szerdán ieggel, miután az útlevelet előbb megszerezte, kiküld e a Mátyásföldre, hogy onnan repülőgépen utazzék Konstantinipolyba. Reggel hat órakor akart startolni az flgyvéd felölt, de mielőtt ez megtörtént volna, hozzálépett egy readőrfogalmazi is felsőbb utasításra hivatkozva, Ulszőlltotla a nála levő Iratok átadására. Bnlissa Károly, hivatkozva védői voltára, nem volt hajlandó az iratokat átadni, mire bevtllik a mátyásfildt őrszobára is ott őt is iccsét megmotozták is a* iratokai elvették. Az incidens ügyében Bnlissa Károly interveniált, de ast a választ kapta, bogy csak néhány óra múlva tlsztáiódik a helyzet, addig a belügyminisztertől várnak utasítási, A parlamentben óriási izgalmat keltett, as ügyvéd kijelentése és a történteihez messzemenő következtetéseket fűztek. Az ellenzéken felháborodással tárgyalták az eseményeket, nemsokára azu'án bővebb jelentések érkeztek. Bnlissa már a szokolhamisiláii ügyben is védője voit Mészáros Gyulának. A franktárgyalás során is érintkezőben volt vele ée most, ségesnek tartotta, hogy Szweieiet it leveleket juttasson el hotxá. A letartóztatott ügyvédjelöltnél három irás volt. Ai egyikei Windiscbgraelz irta. „ Felkérlek, hogy valljál mindent, amit az ügybe tudsz' — irta a herceg. Ezenkívül volt egy névjegy, amelyet Friedrich irt és egy másik, amelyen a franciák képviselője, dr. Auer a következőket irta Dalcetnek: Kedves Dulcet! Bemutatom önnek Bulissa urat, Mészáros Gyula védőjét, aktvei ismertesse meg mindazokat, amelyekkel önt a Banque de Francé megbízta és előttünk már elmondott. Dr. Auer Pál. Amikor ezek a részletek nyilvánosságra kerültek, az izgatom még nigyobb lett és utaltak arra, amit a herceg irt: mValljdl mindent". Nemsokára ut lehetett konstatálni, bogy Bethlen a belügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel szigorúan bizalmas tanácskozásra ült össie és hosszasan tárgyait Bulissa Reisö feltartóztatásáról, Butissa kihallgatása egyébként a rendőrségen szigorúan zárt ajtók mögött történt, senkinek nem adtak felvilágosítást. Kii óra ulán azután szabadon engedték dr. Bultssát, iratait azonban elvették tőle és jegyzőkönyvet fektettek lei. A parlamentben egéaz nap őriá«i izgalom volt és az ellenzéki oldalról szóvá is tették a történteket Erről lapunk más helyén közlünk részletes tudósítást. „A rendőrségnek generális utasítása van, hogy megfigyelje azokat az eseményeket, melyek a franküggyel állanak kapcsolatban." A belügyminiszter csodálkozik az ellenzék megmozdulásán. — Töreky elnök csütörtökön felolvassa a herceg levelét? (,Budapesti tudósitink telejonjelentése.) A nagy Ugatom, amely a kora délutáni órákban a nemzetgyűlés folyosóin átviharzott, estére mig fokozódott. Az ellenzék te*ies számban felvonult, hogy asszisztáljon Horváth Zoltán és Farkas István napirendi felszólalásához, amelyben a fr&nkögynsk ujabb incidensét tették szóvá. Pesthy Pál fgezeásügyminhzier falszólalásábin dr. Buiisia Rezső fe!t<ulósíatisát mai magyarázta, bogy Bulissa a hatóságokhoz érkezett névtelen levél szerint Oroszországba akart Untokét kicsempészni és a rendőrség fellépése csupán preventív intézkedés voli. BuHssát délután elbocsátották és is Wíndiichgraets levelén kivül tibbi iratait is visszaadták neki azzal, hogy u'ja eli nem girdittnek akadályukat. A Windischgraetz féie levél tanaiméi ínég nem közölték a nyilvánossággal, áflitóteg arra vonatkozó felhívást tartalmaz, bogy Mészáros a frankügyre vonatkozó írásos bizonyítékait