Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-13 / 83. szám

2 ÖSLMAÖYAKQE8ZA® 1926 április 13 Mussolini szabadságot óhajt Tenpolissnak. Tripolisz, április 12. Csapatszemle után Mussolini miniszterelnök az artb lakossághoz beszédet intézett, amelyet nyomban lefordítottak arab nyelve és amelyre a tömeg az o'asz király és Mussolini miniszterelnök éltetésével válaszolt. Mussolini kijelentette, bogy a kormánynak az az óhajtása, hogy az az ország, ame yben a régi Rómának olyan számos halhatatlan nyoma van, a jövőben szabad, virágzó és boldog legyen. (Budapesti tudósítónk telejoajetentése.) TriPallavicini vallomáaát „illetékes helyen" közölték. Mit válaszol Pallavicini a közlésre? polipban a várikozás ellenére Mussolini nem mondott nagyobb poliikaí beszédet. Mussolini bevonulási sz igazi keleti pompa fínyével történt. Rmgeteg sjindskkal halmozták el, többek közöst kapott egy arannyal kiveri kirdot és negyon sok más ezüst és arany tárgyakat. A bevonulás olyan mély benyomást kelteit, hogy egy amerikai ajslgiró, az Associated P/esse munkatársa a bevonuláskor igy kiillott föl: ,Saive Imperátori" (Budapesti-tudósítónk telefonjelentése.) Illetékes helyen kijelentették Pallavicini vallomásából, bogy az őrgróf az egész trankög ről csak annyit tud, amennyiről a pirlaosenii bizottság és a lapok {eleniéseiböl ériesült. A miniszíerelnöíntk, illetőleg a kormánynak riizessigiről közvetlen tapasztalttal nincsenek, ciak ki vetkeztetitek utján jutott erre a megállapításra, következteléseit pedig oljan egyének beszélgetéseiből vonia le, akik szintén 3-4 hiten keresztül szerezték értesüléseiket. Pallavicini György őrgróf erre vonatkozólag az újságíróknak a köve kezöket jelentette ki: Sohasem állítottam, hogy a frankhamisítás bűnügyéről bármi közvetlen tudomásom is volna > mert niszen akkor kötelességem lett volna már régen önként tanu valló mást tenni. Én a parlamentben olyan súlyos vádat emeltem a kormány ellen, amilyen még egyetlenegy kormány ellen sem hangzott el Éi azután elváriam volna, hogy c kormány vagy pörbe fog, vagy pedig eaélkai voajt le a konzekvenciákat. Eddig egyiket sem tette meg, hanem saját logiksi okfejtése alapján kivonatban kizli azt, amit nem mondtm. A közvélemény ezután elvárhatja s kormánytól, hogy legalább szó szertat tegye kizzi tanúvallomásomat. A tanyai vasút városi állomásai. Kénytelen vagyok ebben a kérdésben egynéhány iölvilágositással szolgálni a közönségnek és eisösorban Wimmer Fülöp kamarai elnök urnák, mert ugy látom, bogy a vita kiélesedését és elhúzódását az okozta, hogy a közönség egyrésze az ügy kellő ismerete nélkül szól ahhoz. Wimmer elnök ur legutóbbi „Még egy utoisó kísértei* cimü cikkében azt kérdi, hogy miért változtatta meg a város hatósága a kisvasút eredeti tervét és miért torkoltat ja a vasutat a Mars tér helyett a Tisza-pályaudvarra? A Ma s térre sohasem terveztek egyéb vasúti létesítményt, mini a kitéiő három vágánypárját egy kisebb varóépüietiel és egy kis raktárral. A Rudolf térre sem épül ennél semmivel sem több, sem kevesebb. Az átrakó állomás és forgalmi telep ellenben egy hatalmas, — a villamos vasút rókusi telepét megközelítő terjedelmű 500 m. hosazu telep, — melyen 11 vágánypár mellett az üzietvezetőségi épület és lakóház, raktér, szertár, javítóműhely, motorkocsik színje, laktanya, kutak, hídmérleg, tisztitőgödör, gazdasági udvar, sütőkemence, szemétverem stb. olyan építmények és berendezések helyezendők el, amelyek egy 70 drb kocsival dolgozó vasút technikai, üzleti, forgalmi és személyzeti ellátásához szükségesek. Ez a telep sohasem terveztetett a Mars térre. Lehetetten is volna ilyen terjedelmű és természetű telepet a város belsejében elhelyezni. Annál is inkább, mert ennek a forgalmi telepnek a nagyvasul közelében kell lennie. Minél közelebb, annál jobb. Ha valaki kétségbavonná, hogy mi ndez igy van, az ol Vitssa el Szesztay tanár urnák még 1910 ben megjelent, — a kfsvesutat ismertető — zöld fűzetét, melynek 21. és 13 lapjain mindazt, amit itt előadtam, részletesen kifejtve megtalálja. Ezekbftl világos, hogy egyáltalán semmi befolyása sincs annak, hogy a forgalmi telep a Tisza pályaudvar mellett, vagy a Rendező pályaudvar mögött fog e feküdni, arra, hogy a városi végállomás a Mars téren lesz-e, v«gy pedig a Rudo f téren. A forgalmi telep elhagyása után minden esetben a vasúti hid alatt jön be a kisvasút a városba és a vizmüteleptöi kezdődik a vitás vonalvezetés, hogy t. i. az innen 550 méterre fekvő Rudolf térre, vagy az 1800 méterre levő Mars térre fusson-e a vasút. A vasútépítés megkezdése alkalmával megfontolandó volt ugy a városi végállomás, mint a forgalmi telep végleges elhelyezése. Ekkor merült fel ugy az egyikre, mint a másikra vonatkozólag 2—2 variáns. E?eket kívánom ismertetni. A tanyai vasút célja, hogy a tanyai termelőket a szegedi piacra minél könnyebben hozza be ier melvényeifckel együtt. A piac pedig Siegeden a Rudolf téren van. Ezért ezt kell a kisvasúinak érintenie és ezáltal módot adni a tanyaiaknak arra, hogy a piacot áruikkai együtt ugy érhessék el, hogy ott közvetlenül lerakodhassanak. Ha a tanyai termelőnek a Mars térről még kocsin, vagy tallcakán, vagy akár csak a hátán kell is áruját a Ru dolf térre beszállítania, ugy valószínű, hogy inkább kocsival jön be és ugy álí a malrui piacra. Tehát se a vasútnak, se a városi, se a tanyai közönségnek nem áíl érdekében, hogy a Mars térre menjen a vasút, mikor mindenkinek a Rudolf tér a célja. Ha idővei a piacot a Rudolf térről elhelyezik a Mars térre, bármikor könnyen meg lehet hosszabbítani a vasutat a Rudolf térről a Mars térig a Wesselényi és Mérey uccákon át s igy a Rákóczi téren esetleg fölépítendő vásárcsarnokot is érintheti, ami az első terv szerint nem töriént volna meg. A Mars térre való kivezetés a jelzett hátrányok mellett még 1250 méterre! hosszabb lévén, éppen a legdrágább, a városi burkolatokban különleges sínrendszerrel építendő vonairészböl kellene ennyivel többet építeni, ami a Mar>téri megoldást sokkal költségesebbé tette volna. Ezek a meggondolások vezették a vasút kérdéseiben döntő tényezőket arra, hogy a városi végállomást a Rudolf térre tegyék. Ez a legjobb, legtakarékosabb és legáltalánosabb érdekű megoldás. A forgalmi telep már Szesztay szerint is a „tiszai teherpályaudvar közelébe" terveztetett. Az államvasutak háború előtti nagy bővítési tervei a forgalmi telep számára nem hagytak közelebb helyet, mint 4-5 kilométerre a várostól a Ballagitóban, ott, ahol most a vasutasok lakótelepe épül. Ebben a kényszerhelyzetben kellett a forgalmi és átrafcótelepeí ide megtervezni. Mindenki érezte, hogy ez a megoidás sehogy sem jó. Hátrányos a közönségre nézve, meri ugy az erkező, mint elküldendő áruit az u áujárás fáradalmai mellett rendkívüli távolságra kell fuvaroznia. Hátrányos a kisvasúira, mert a forgalmi telepről a városba és vissza évente sokezer kilométer felesleges üres járatot kel! végeznie és hátrányos a aagyvasutra, mert az átrakások sok tolatással, fölösleges munkával és költséggel járnának, amit ^eredményben a kisvasút fizetne és érezne meg. Éppen az államvasutak részéről kstpíuk a figyelmeztetést, hogy a bővítési terveknek az időközben változott viszonyok következtében sok részben módosulniok kell és igy a bővítésre előirányzott területek egyrésze a személy- és teherpályaudvar közt rendelkezésünkre állhatna. Kapva kaptunk ezen a lehetőségen és az illetékes miniszteri és állam vasúti közegekkel letárgyalva a kérdést, sikerült egy igen kedvező megoldásra jutnunk, amelynek közigazgatási bejárását e hó 8 án ejtettük meg. Igaz, hogy ez a megoldás a költségesebb földmunka és kisajátítások folytán mintegy 1.5 milliárddal emeli a vasút építési költségeit a Ballsgiíői építkezéssel szemben. Ez utóbbi esetben azonban majdnem ugyanannyi költség terhelné a város pénztárát a bailagitói telephez vezető kocsiút megépítésével. A tiszapályaudvari elhelyezés üzemköltségben óriási, egy év slatt milliárdot is meghaladó megtakarítást jelent. A kösönség megtakarítása pedig pénzben és fáradtságban föl riera becsüllsetőerf óriási. Valószínűleg félreértem Wimmer elnök urat, amikor azt sejtem ki nyilatkozataiból, hogy helyteleníti a kisvasúinak a nagyvasuitaí való összekapcsolását. Miután azonban nyilatkozatai ilyen — ismétlem, valószínűleg téves — benyomások keltésére alkalmasak, erre a kérdésre i3 ki kell térnem. E!képzeíhcíeí!en, hogy egy vasút — akár rendes, akár keskeny nyomtávú — ugy épüljön meg, hogy a világ vasúti hálózatával kapcsolatot ne kapjon. Azért, hogy egy város íisstvisclő, lateiner, iparos és ipari munkás közönsége esetleg valamivel olcsóbban jusson é elmiszerhez, lehetetlen a gazdálkodó közönséget és földmivelö munkásságot megakadályozni abban, hogy terményeit a lehető legjobban értékesítse. A vasútnak nem lehet az a célja, hogy a mezőgazdasági terményeket Szegedre összegyűjtve itt abnormális alacsony árakat idézzen elő, hanem célja az, hogy a tanyai közönség, mely most tudvalevően nehezen és sokszor egyáltalában nem tudja értékesíteni termel vényeit — különösen a gyümölcsöt —, könnyen, gyorsan és olcsón juttathassa azokat a fogyasztóhoz és hogy Alsótanya 50 000 holdnyi területe az ország gazdasági életébe intenzive bekapcsoltassák. Kizárt dolog az, hogy a nagyvasutial való kapcsolat a szegedi piacon drágulást idézzen eiő. Ellenkezőleg a város közönsége bőven és olcsón fog szükségleteihez jutni épp ugy, mint Kecskemét a barackhoz, Nagykőrös a salátához, stb. A fölösleg és az a mennyiség, amely eddig sehogysem jöhetett be Szegedre, vagy pedig Mérgesre, Halasra igyekezett, fog vasutunkon át a viíáglorgalomba kerülni. Éppen ezért a vasút rentabilitását tenné lehetetlenné a kapcsolat hiánya. De gondoljunk a fordított irányú forgalomra is. A tanyákra irányuló teherforgalom, például csak a baj sí müut sokezer vagon kőanyaga hogy lenne a kísvasulon kiszállítható? Talán kocsival a végállomások valamelyikéről a Mars térre és ott rakatnék föl a kisvasút kocsijaira? Valószínű, hogy mindezeket fölösleges volt írnom, mert egy olyan közgazdász, mint Wimmer elnök ur, ezeket a szempontokat sokkal jobban ismeri, mint én, de mivel az átrakóállomás kérdését valamiképpen belekeverték a városi végállomás fö'ötti vitába és abban az átrakóáliomás ellen is történtek nyilatkozatok, szükségesnek tartottam ezekre a szempontokra is rámutatni. Remélem, hogy fölvilágositásaim után ez a vita közmegnyugvásra véget ér és mindenki belátja, hogy a vasút minden részletét a közönség érdekeinek legmegfelelőbben sikerült megoldani. A közönség köréből. Kaptuk és minden kommentár nélkül közöljük az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Uri B. lapjuknak a kötelező nyugdíjbiztosítás ügyét ismertető közlése önkéntelenül is városunk legkevésbbé megszervezett, de e kérdésben leginkább érdekeit társadalmi osztályát: a magántisztviselőket juttatja eszembe. Azoknak a Iegkesrésbbé öntudatos, úgyszólván állandó fespedésben vegetáló alkalmazottak figyelmét szeretném e kérdés fontosságára felaivni, akiknek nemtörődömsége, gyámoltalansága és önző kényelmessége tette a javaslatnak mai formában történt beterjesztését. E tulajdonságok következménye, hogy amikor még itt, a lassú gondolkozásról és nem sokkal gyors abb cselekvéséről hires alföldi metropolisban is, minden társadalmi osztály felismerve az egyesülésben rejlő erőt, érdekképviseletekben tömörül (kamara, ipartestület, gazdakörök, Munkaadók Szövetsége) és esek égisze alatt legnagyobb agilitással védi meg érdekeit: akkor a magukat intellektueieknek nevező magántisztviselőknek legkisebb gondjuk jelen és jövö helyzetűknek javítása. Az idősebbek főnökeik hangulatának állandó figyelésévei és klubban, vagy kávéházban el nem mulasztható kártya-partijukkal vannak elfoglalva, mig a fiataloknak a kávéházi shimmyzés, tánciskola, korzó, mozi s más szórakozás mind fontosabb és égetőbb probléma, mint a kötelező nyugdíjbiztosítás, a hivatalos munkaidő, szabadságidő, fölmondás, végkielégítés stb. kérdései. Elégedetteknek nem mondhatók, de a segités módjairól gondolkodni kényelmesek; egész eszmekörük a külsőségekben mozog, önbizalmuk nincs és ezért minden bajnak szerintük mások és a sors az okaL Egyetlen kivezető útnak a jó házasságot tekintik s ha ez nem sikerül, már csak a letargia, lezüllés, vagy öngyilkosság következhet. Pedig néha megmozdulásra és agitácíóra is képes némelyikük, csak nem a saját Érdekükbea (kamarai és képviselőválasztáskor). Pedig akik megválasztásuk érdekében a tisztviselők munkájít és agilitását még hivatalos időn tul is fölhasználták, bizonyára nem vennék jó néven, ha alkalmazottaik saját érdekképviseletük érdekében csak negyedrésznyi buzgalmat fejtenének is ki. Csodálatos, hogy még & legüberáiisabb munkaadóról ís ez as általános vélemény, mióta az elnöklés és vesetés más kezekben van. A magántisztviselőknek a síréberséget gerincességgel, a kényelmes gondolkodást öntudatossággal kellene felcscréiniök. E jobb tulajdonságokat pedig ki kereshetné a szegedi magántisztviselők zöménél? Tisztelettel egy magántisztviselő esőfizető. L. M. Holnap 8-kor a Tiszában Bárányi János dr. zongoraestje Harmónia