Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-11 / 82. szám

©ELMAdYAEOK8ZA« tartózkodása alatt csak kai érintkezett. nimzi földrajztudósak­Hir szerint a rendőrségen kedden kezdődőek a kihadgatások a szokolhamisitási ügyien. Ezzel egyidejűleg a kir. ügyészség újból meg­szorgalmazta a török kormánynál Mészáros Gyula letartóztatását és kiadatását. Ismeretes, bogy két hónappal ezelőtt hamis­pénz forgatomtahoiatalának bűncselekménye j cimén három hónapi fogházra Ítélte Olchvdry j Ödönt a frankhamisitas bűnügyéből kifolyólag a hamburgi törvényszék. Ochváry Ödön kiada« tását annak ide én a kirá yi ügyészség kérte a hamburgi hatóságoktól. Szombaton érkeiett meg a hamburgi törvényszék u ján a német kormány értesítése a budapesti királyi ügyész­ségre. Ebben a némelek megtagadják Olchvdry kiadatását, azzal az indokolassat, hogy a né­met biróság már elbirálta az Olchváry által el­követett bűncselekményt s ennek értelmében kiadatásnak helye nincs. II moszkvai kommunisták egész Európában támogatták a pénzhamisítást. Páris, április 10. A Posledui Novosti cimü itt megjelenő orosz köztársasági párti újság a délamerikai III. Internacionálé delegátutainak nyilatkozatát közli, amelyben kijelentik, hogy szakítanak Moszkvával, egyrészt politikai okok miatt, másrészt pedig azéri, mert a moszkvai kommunisták bűnös uton üiik a propagandát. Elmondják e nyilatkozatban többek közölt, hogy Moszkva 1921 óta az összes európai országok­ban támogatta a pénzhamtsitókat, hogy ilyen mádon 180 millió frankot hamisitoitak, amelibői 69 millió frankot forditottak külföldi propagandára. Tiltakozás az üzlethelyiségek bérének emelése ellen. A boltbér fölszabadításának egyévi elhalasztását kívánják a kereskedők. Budapest, április 10. Vass József népjóléti miniizter legutóbbi nyilatkozatban az üzlet­helyiségek fölszabadításával kapcsolalban ki­jelentette, hogy ezt a kérdést kizárólag Walkő Lajos kereskedelmi miniszter fogja eldönteni és ebbe ő nem is akar befolyni. A kereskedelmi érdekképviseletek vezetői, közöttük Balkányi Kálmán, Belatiay Artúr és mások megjelentek szombaton délben a kereskedelemügyi minisz­tériumban, azonban Walkó miniszter nem volt hivatalában. Erre való tekintettel az érdekkép­viseletek vezetői Morvay helyetles államtitkárral ültek össze tanácskozásra, hogy megvitassák a kérdést. Végleges döntés nem történt, amennyi­ben Morvay belyeltes államtitkár csak azt a kijelentést tette az érdekképviseleteknek, hogy s miniszternek referál az értekezlet anyagáról és hogy ennek alapján hozza majd meg a miniszter a döntést. Értesülés szerint az illetékes tényezőkben megvan a hajlandóság az iránt, hogy a bolt­helyiségek bérének jölszabaditdsál bizonyos idő­vtl elhalasztják. Erre vonatkozólag tudvalevőleg már Vass miniszter is megnyugtató kijelentése­ket tett, azonban még hozzátette azt is, hogy a fölszabadítás elhalasztása esetén a boltbérek további fokozatos fölemeléséről lehet szi. A kereskedelmi érdekképviseletek a szombati ankéton a leghatározottabban állást foglaltak minden boltbiremelés ellen, a súlyos gazdasági helyzere való tekintettel. Az ankét során ragasz­kodtak az érdekképviseletek ahhoz a kíván­ságukhoz is, hogy legalább egy évre halasszák | el a helyiségek bérének is fölszabadítását. IRaMMWMMMM^^ A kötelező állami nyugdíjbiztosítás sürgős megteremtését kívánja a Magántisztviselők Szövetsége. „A nyugdíj valorizálást javaslat — nyugdíj foszt ás." Budapest, április 10. A nyugdijvalorizáció kérdéséoen még Joiynak a tárgyalások és a tervek szerint, a jövő héten tartanak ankétot az alkalmazottak szervezeteinek bevonásával. A Magántisztviselők Siövetaége hétfőn este nagygyűlést tart, amelyen a magántisztviselők gazdasrgi helyzetével és a nyugdijkérdéssel foglalkoznak. A gyűlés előadói Várnai Dániel, Pikler Emil és Kéthly Anna nemzetgyűlési kép­viselők és a szövetség részéről Faragó László alelnök és Kertész M klós főtitkár le«znek. A nagygyűlés elé kerülő határozati javaslat kéri a benyújtott törvénytervezet haladéktalan visszavonását, a magánnyugdíj-pénztárak egye­r Koreck Ágoston férfidivat, fehérnemű, kalapraktára, 742 tavaszi újdonságok beflrkestek SZCGCD, SZÉCHENYI TÉR 2. Régi egyéni akció. Irta: Móra Ferenc. ? Alessandro Stradella hires énekes és még híre­sebb zeneszerző volt a tizenhetedik század dere­kán; a zenetörténet vele kezdi az úgynevezett nápolyi iskolá-t, amelynek nagy szerepe volt az operakomponálás fejlesztésében. A magakellető, csinos, elmés fiatal maestro bejáratos volt minden olasz fejedelmi udvarhoz, azok pedig szép szám­mal voltak akkoriban találhatók. Annyi volt az uralkodó herceg, mint minálunk most a kormány­főtanácsos és olyan közel estek egymáshoz a her­cegségek, hogy szinte áthallatszott egyikből a má­sikba a csókcsattogás, ami akkoriban is eléggé kultivált faja volt a ritmusnak. Az 1675-ik év ielét Velencében (öltötte Stradella. A nobiiikkal kötött szerződése szerint neki kellett irni és betanítani a karneváli kantátékat és eköz­ben igen összebarátkozott a magas uraságokkal. Az egyik nobili, Luigi Contarini rábizta a kedve­sét is, akit Hortensiának hivtak. Persze nem azért bizta rá, hogy arra a föntebb emiitett ritmusra tanítsa meg, amihez nem kívántatik különösen zenei hallás, hanem azért, hogy tanitsa meg énekelni. A mester és a tanítvány közt megismétlődött az Abélard és Heloise nem éppen szokatlan esete. Stradella bucsuvéUen otthagyta a nobiliket, haza­ment Nápolyba és hazavitte magával Honóriát is, akit otthon felesége gyanánt mutatott be minden­kinek. Contarini természetesen bosszút esküdött és en­nek a bosszúnak méltónak kellett lenni a Conta­rini családhoz, amely 8 dogét adott a köztársa­ságnak, nem is szólva a beiőte kikerült hadvezé­rekről és bibornokokról. A csulfá tett nagyúr foga­dott két banditát, akik vállalták, hogy utána men­nek a két szerelmesnek és vérükkel mossák le a Contarini- címerről a gyalázatot. Megvan a szerző­dés, amit a három nemes ur kötött egymással. Az útiköltségeken és a kész kiadásokon kivül három­száz arany scudi a honorárium, amelynek fele előre fizetendő. A két bandita nagy gyakorlattal rendelkező, igen kiváló szakember volt, akikben meg lehetett bízni. Utána eredtek a szökevényeknek éa két hét múlva Nápolyból értesítették a gazdájukat, hogy megér­keztek szerencsésen, csakhogy elkerülték egymást a szerelmesekkel, mert azok meg közben Rómában telepedtek meg. Természetesen oda is utánuk men­nek, csak arra kérik a nobilit, küldjön nekik ajánló­levelet a velencei követhez, ha netalán tán valami kellemetlenség érné őket. Érte is, de egészen másfajta, mint amilyenre számítottak. A laieráni bazilikában éppen akkor volt a premiérje Stradella leghíresebb oratóriumá­nak, mikor az orgyilkosok Rómába értek. Az al­kalom nagyon kedvezőnek kínálkozott. Belekeve­redtek a rengeteg embertömegbe, azzal a kegyes szándékkal, hogy majd csak az istentisztelet után szúrják le a hazatérő művészt, aki maga dirigálta zseniális szerzeményét, olyan ragyogó orcával, amilyen Giotto angyalaié a falon. Az olasz mind müélvező, még ha bandita is. A két akasztófa-clmert ugy kiforgatta magából a föl­séges zene, hogy mikor mise után utat törtek maguknak Stradellához, ahelyett, hogy átvágták volna a torkát, megcsókolták a kezét, bemutatkoz­tak neki és a lelkére kötötték, hogy fusson, amerre tud, ők maid azt fogják jelenteni a megbízójuk­nak, hogy Rómába is megkésve érkeztek. A szegény zeneszerző, aki különb dolgot mü­veit, mint O/pheus, mert kőnél keményebb hara­mia- sziveke? indított meg, még dicsősége napján elhagyta Rómát Hortensiávsrt együtt. Turinba me­nekült, ahol akkor Mátja Qiovanna savoyai her­1926 április 11. sitését és állami fölügyelet alá helyezését, végül a kötelező állami nyugdíjbiztosítás sürgős meg­teremtését. A nagygyűlés utasítja a szövetség vezetősé­gét, hogy készítsen törvénytervezetet a magán­tisztviselők kötelező állami nyugdíjbiztosítá­sáról, azonkívül indítson a kötelező nyug­díjbiztosításért nagyarányú országos mozgal­mat. A nagygyűlés a nemzetgyűlésnek a magántisztviselőkkel érző tagjai utján parla­menti agitáclót indít meg a benyújtandó terve­zet törvényerőre emelése érdekében. A határozati javaslat kifejti, hogy a kormány a uyugdljvalorlzdclis kérdésben oíynu nyugdíj­fosztási visz keresztül, amilyenre a saját tiszt­viselőivel szemben még csak gondolni sem mert volna. Ilyen körülmények között a nagy­gyűlés kénytelen megállapítani, hogy a dolgo­zókkal szemben esztendők óta érvényesülő egy­oldalú és diktatórikus gazdasági politika nem alkalmas a konszolidáció megteremtésére. MWMMMMWMMMWMMMMMMMMMWMMMff A korrupciós esetek elintézését várják az uj szerb kormánytól. Belgrád, április 10. Bir az Uzunovics'kor­mánynak még a kormányzó-pártok körében sem jósolnak tartósságot, mégis általános a vélemény, hogy a kormánynak egyelőre helyin kell maradala, hogy a fontosabb kérdéseket, főleg a korrupciós esetek tárgyában bejelentett interpellációkat elintézze. Az „Abend* bünpöre. Bécs, április 10. Az Abend bünpBrében a törvényszék hosszas tanácskozás után elutasí­totta a védelemnek azt as indítványát, hogy hallgassák ki majd Castigllontl s addig napol­ják el a tárgyalást. A vádlott szerkesztő óvadék ellenében való szabadlábrahelyezése ügyében a törvényszék megvárja az országos főtörvény­szék döntését, miután a szabadlábrahelyezés iránti indítvány most az országos főtörvény­szék előtt fekszik. A tárgyalást hétfőn foly­tatják. Jumper ruhák és gyermek ruhák St^ "tl KELEMEN UCCA 11. SZ., 1. EMELET. cegnö volt a régens. A hercegnő szive megesett a szerelmeseken, biztosította őket védelméről min­denki ellen, a lányt zárdában helyezte el, a férfit pedig udvarába vette regens chorinak. Contarini azonban nem az az ember volt, aki hiába fogadott volna bosszút. Most már olyan banditákat szerződtetett, akik megesküdtek rá, hogy ők botfülüek és útnak inditotta öket Turinba. Mi­vel azonban tudta, hogy a hercegnő szigorú ren­det tart az országában, jónak látta a diplomáciai segítséget is megszerezni. D' Estrade abbétól, a velencei francia követtől ajánló levelet szerzett a két gyilkos részére Villars matquishoz, a turini francia követhez. Ez a két ur aztán elég jól végezte a dolgát. Sétaközben összeszurkálták Stradeliát a turini várfalakon s a népcsőd ület elől a francia követ palotájába menekültek. A hercegnő sbirrjei ugyan nyomukban voltak egész a kapuig, de azt becsuk­ták előttük. Villars marquis házát védte az exter­ritoriális jog. Hetekig lebegett szegény maestro élet-halál közt és hetekig folyt a kiadatási eljárás a hercegnő kormánya és a francia követ közt. Fönmaradt annak a követjelentésnek a kézirata, amelyben Villars marquis utasitást kér Párisból a francia külügyminisztertől, hogy mitévő legyen. XIV. Lajos akkori külügyminisztere; akinek a nevével igazán kár volna terhelni a memóriánkat, nem adott egyenes utasitást a követnek, csak ast közölte vele, hogy a király örülne, ha szolgálatot tehetne a Contarini családnak. Okos diplomata a ki nem mondütt szót is meg­érti, ennélfogva Villars marquis a leghatározottab­ban megtagadta a két briganti kiadását. Viszont a legedzettebb diplomatának is kellemetlen érzés hónapokon keresztül bérgyilkosokkal lakni egy födél alatt. Arról szó se lehetett, hogy a pokolba kivánt vendégeket csak ugy egyszerűen kieresszék

Next

/
Oldalképek
Tartalom