Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-10 / 81. szám

4 DBLMAOYARORSZAG tm április 10 A Délmagyarország Szegeden és környékén az egyetlen liberális lap. Fennállásának biztosítéka és ereje a független polgárok és munkások támogatása. Amikor egy valódi herceg pályázott a szegedi szinház igazgatói állására. Két érdekes levél került elő mostanában valami titkos levéltárból; két olyan „ magas helyről" szár­mazó levél, amelyről eddig senkisem tudott, de amely annak idején majdnem forradalmat okozott a szegedi szinház teörül. A leveleket Portia Aladár herceg irta Lázár György polgármesternek ezelőtt 22 évvel, 1904 ben és bejelentette, hogy pályázni óhajt a szegedi szinház megüresedett igazgatói állására. A i első levélhez névjegyet is mellékelt a furcsa szándékú herceg, a hatalmas krajnai és karintiai hitbizomány dúsgazdag ura, a Dráva melletti Spiitalban ievő hercegi kastély történelmi nevü lakója. Fürst Aladár von Portia Reichsunmittelbar immediat gefiirateter Gráf von Tetíensee, Obersterblandhofmeistervan Görz und Gradiska etc. etc. Ezeket mondja a névjegy és amit mond, még a szerényen büszke „eíc."-ék is, szóról szóra meg­felel a valóságnak. Portia Aladár élettörténete nagyon alkalmas arra, hogy az operettlibrettisták fölhasználják legfantasz­tikusabb operettmeséik valószínűsítésére is, Elvará­zsolt királyfi volt, aki meglehetősen egyszerű, szegényes keretek között született és élt Bihar­Belényesen és talán nem is gondolt arra. hogy egy szép napon az osztrák magyar monarchia egyik leghatalmasabb és leggazdagabb majoreskója­ként ébred föl. Attilától - Lipót császárig. A Portia-család a legrégibb és legelőkelőbb főúri családok közé tartozik. Családiáját Attila koráig vezeti vissza. Az első irásos dokumentum szerint a család egyik őse: Armenus egyik legtekintélye­sebb római főnemes volt, Krisztus után 452 ben esett el, amikor Attila Aquileját ostromolta. Ebben a harcban fővezére volt az egyik légiónak. A tör­ténelem századokig nem jegyzett föl ezután semmi különöset a Sicainbriából származó család viselt dolgaitól, de III. Ferdinánd császár korában isméi előtérbe került egy Portia gróf, Portia János fia, János Ferdinánd, akit a császár Lipót főherceghez, a későbbi császárhoz hivott meg játszótársul. A két fiatatember között egy egész életre szóló barát­ság fejlődött ki, amikor Lipót elnyerte a trónt, az uralkodói kegy számos kitüntetésével halmozta el legkedvesebb hlvéí. Portia János Ferdinánd Krajna helytartója, császári követ Velencében, főudvar­mester, valóságos belső titkos tanácsos, igazgató kamarás, aranygyapjas vitéz és végül a császár első minisztere lett. A császári házna* tett szol­gálatait hercegi cimmel jutalmazta meg 1698 ban Lipót és az adománylevél szerint ezt a címet mindig az elsőszülött örökli azzal a hatalmas hit­bizománnyal együtt, emelyet János Ferdinánd utódai Karintiában és Krajnában alapítottak. A hercegi család székhelye ma is a Dráva melletti Spittat, aiiol gyönyörű kastélya van a hitbizomány min­denkori urának. A hetcegesiíeit ág Portia Ferdinánd herceggel 1896 április 20 án kihalt és a hitbizo­mány a rímmel együtt a család magyarországi ágára szállt. A magyarországi Portia grófok teljesen elszegé­nyedett urak voltak. A magyarországi ágat Antal gróf alapította, aki 1842 ben halt meg. Fia, Lajos gróf örökölte a hercegi elmet 1896-ban, de a ha­talmas vagyont csak hat évig élvezhette, 1902 ben meghalt és a hitbizomány elsőszülött fiára, Ala­dárra szállt. Utbiztosból — herceg. Portia Lajos gróf egészen szegény ember volt. Állítólag Biharmegyében töltött be valami közigaz­gatási szerepet, aminek azonban nyomn nem igen taláiható a bihari monográfiákban. Egyes verzió szerint a megye utbiztosa volt és csak később lett Herkules fürdő kormánybiztosa. Fia, Portia Aladár gróf, a nagyváradi színház kiskapuja körül mor­zsolgatta jelentéktelen éleiét. Talán szinhásí í'ikár volt csekeiyke tiszteletdíjért, amikor megjött a Dráva melletti Spittalbói herceg Portia Ferdinánd halálának a hire. 1867-ben született Bciényesen, tehát akkor, amikor édesapjí mepkapia a hercegi majorátust. 1896 ban, mindössze 29 éves volt és 35 éves kor »)«n a szegény színházi titkárra szállt minden vagyon, ő lett a Portia-hitbizomány hercegi feje Még Ferdinánd herceg halálának évében elköl­tözött Magyarországból édesapjával együtt Spitialba, pedig itt még 1659 ben, külön törvénycikkel hon­fiusitották a Portia grófokat. De azért, mint hatal­mas herceg sem feledkezett meg szülőföldjéről, hihetetlen energiát fejtett ki, hogy bekerüljön a magyar főrendiházba Portia Aladár hercegtől a háború eiött sokat irtak az újságok. Nem tudta megszokni a nagy rangot és áliitólag súlyosan megsértette a császárt is, amennyiben nem jelent meg a tátogató császár fogadtatásán, pedig a családi privilégiumok között első helyen állt a Portiáknak az a joga, hogy a hübérurat korlátra támaszkodva és vörös zászlóval fogadhatták. Poríis Aladár egyáltalában nem fo­gadta hübérurát, I. Ferenc József császárt és ud­variatlansága miatt kegyvesztett lett. Ugy látszik, Portia Aiadár még a spittaü her­cegi kastélyban sem tudott megfeledkezni a nagy­váradi szinház kiskapujáról, a magyar színészetről, vagy talán a színésznőkről. Valahogyan megtudta, hogy a szegedi szinház igazgatói állása megürese­dett és a varos kiírta rá a pályázatot. A színigazgató-jelölt Portia herceg. Dr. Lázár György polgármester 1904 augusztusá­ban hercegi koronás levelet kapott a karinthía­krajnai hitbizomány hercegi urától, tűrhető ma­gyarsággal irt levelet és ez a levél, amelyről ed­dig senki sem tudott, mert a herceg kívánsága szerint a polgármester a legnagyobb diszkrécióval kezelte, majdnem forradalmat keltett a szegedi színház körül. Az érdekes levél szóról-szóra a kö­vetkező : Nagyságos Polgármester Uri Igen szívesen pályáznék a szegedi színházra, de azt niszem, hogy már lekéstem; u. i. a .Pályázati hirdetmény" kiköti, hogy minden egyes pályázó köteles ismerni a pályázati föltételeket, i lelve a szerződési elfogadandó pontokat. Nos, én ezeket nem ismerem és épp emiatt fordulok Nagyságod­hoz, hogy méltóztassék nekem egy ilyen szerző­dési példányt elküldeni, de csak az esetre, hogy ha a pályázati terminus lejártát az én pályázatom beérkeztéig meghosszabbítani kegyeskednék. A szükséges 8~00 korona óvadékot ez esetre azonnal deponálom egy „Első Hazai Takarékpénztári" betét­könyvvel. Én nem akarom magamat az igen tisztelt szinügyi bizottságra reá oktrojálni a világért sem, én csak a magyar színművészetnek akarok egy vidéki hajlékot, olyant, amelyben becsülettel I meg­élhet a színésznő és nem hal éhen a színész és a kórista. Én bizonyára a színészetre fogom fordí­tani az egész jövedelmemet, hogy kirántsam abból a rémséges hínárból, amelyben ma tesped. Nagy vagyonom van, da semmi esetre sem tehetem meg kellő garancia nélkül azokat az óriási beruházáso­kat, amelyeket egy modern szinház igényel és épp ezért kértem a szerződési föltételeket. Föltétlen szerződést kívánok legalább 10 esztendőre és le­gyen jogom további 10 esztendőre ezt a szerző­dést a lejárat után meghosszabbítani. Ha ezen föl­tételeim meghosszabbítása az esetleges szerződés­nek stb. elfogadtatnának, ugy a szerződés lejárta után az általam beszerzett darabok előadási jogán és a könyviá on kívül átengedném a városnak az összes beruházásokat, u- m.: ruhatár, diszlelek és kellékeket stb. Művezetőt okvetlen állítok 1905. január elsejéig olyant, amilyent elfogad a szinügyi bizottság és e tekintetben igyekezni fogok a leg­jobbal szolgálni, úgyszintén személyzete társula­tomnak a lehető legmagasabb művészeti nívón fog állani, igen természetes, hogy ilyen szerződés mellett nem tehetem ki magamat annak, hogy esetleg ellenséges érzületekből kifolyólag a szin­ügyi bizottságnak joga legyen szerződésemet bár­mikor fölbontani, hanem igenis, amerikaiasan meg­szavaztatjuk a közönséget és ha nem tetszik társu­lalom, akkor szívesen visszalépek, amely esetet azonban teljesen kizártnak tartok. Akik ismernek engem, tudják, hogy mennyire érdeklődőm a ma­gyar színművészet iránt és mindenki csak a leg­jobbakat várja működésemtől. Legyen jogom egy fővárosi szinházat is bérelni, vagy egy uj szinházat építtetni a magyar fővárosban, ez nem zárja ki, hogy emiatt ne foglalatoskodnék eléggé a szegedi szín­házzal, mert olyan művezetőm tesz ott, akiben teljesen megbízhatok. Nagyon kérem Nagyságodat, ezt az ügyet csak akkor nyilvánosságra hozni, ha annak aiapja is lesz. Maradtam nagyrabecsülésem nyilvánítása mellett hazafias üdvözlettel Hg. Ptrtia Aladár. Ezidőszerint Spittal a|Drau (Karintia tartomány). 1904 4/VIIl. A tanács hajlandó a tárgyalásokra. A hercegi levél szenzáció erejével hatott a sze­gedi városházán. Mert hát abban az időben, mint azelőtt is, meg azután is mindii?, válságok ural­kodtak a szinház körül. A direktor hadat üzent a város hatóságának, « siinügyi bizottság fölvette a kezíyüt, szóvs! dúlt a harc változatlan energiá­val. A leghevesebb harcok idején érkezett meg a hercegi kond ás íevél. Amikor Lázár polgármester elolvasta, nagyon megörülhetett neki, mert azonnal bizalmas tanácsülést hivott össze, ott bemutatta a levelet. A tanács Portia herceg ajánlkozását ugy fogadta, mint a megváltást, ami egészen természe­tes is, hiszen a hatalmas vagyonú főúr egészen jól festett volna a szegedi szinház igazgatói széké­ben és talán ez a megoldás, ha nem is egyszer és mindenkorra, de legalább hosszú időre kiküszö­bölte volna az állandósult színházi válságot. (Záró­jelben megjegyezve, a terv megvalósulása esetén talán most sem okozna gondot a szegedi szinház szanálása, mert azóta elmúlt az a husz esztendő is és a városnak pompásan fölszerelt színháza lenne.) A tanács a bizalmas ülésen egyhangúlag elhatá­rozta, hogy teljesiti a herceg kívánságát és meg­kezdi vele a közvetlen tárgyalásokat. A családi konferencia és a legfelsőbb hely. Az örömteljes várakozást azonban váratlanul megzavarta egy másik hercegi levél, amely három nappal az első után érkezett meg Szegedre. Ez a levél igy hangzik: Nagyságos Polgármester Ur! A legnagyobb sajnálatomra kell tudatnom, hogy ugy a családi konferencia, mint magasabb helyről történt figyelmeztetés határozottan ellenkezik, bogy mai társadalmi positióm mellett szinházbérleti vállalatokba bocsátkozzam. Ne méltóztassék tehát rossznéven venni, ha a tegnapelőtt Nagyságod­hoz tett írásbeli ajánlatomat a „Szegedi szinház" bérletére, ezennel kénytelen vagyok visszavonni. Bocsásson meg Nagyságod, ha ezáltal önhibámon kivöl kellemetlenséget okoztam volna Önnek, — bennem megvolt a jóakarat és az ambitio a ma­gyar színészetet megmenteni azon szörnyű helyzet­ből, amelyben ezidőszerint sínylődik. Maradtam kiváló tisztelettel Hg. Portia Aladár. Igy aztán meghiusult a szép terv, a szegedi szinház igazgatói székébe nem ült be a hercegi vendég, a bissalmas levelek bekerültek a titkos levéltárba, a színházi harcok pedig változatlan hevességgel folytak tovább és folvnais még ma is, meri a snnháíti harc tradíció Szegeden. Talán ősibb a Portiák családfájánál is. Magyar László. ízenzádó a „Napsugár" étteremben! VÁR UCCA. 1, (Kultúrpalotával szemben.) Megérkezett a berlini Télikert művésze: Mister Harry és minden este fellép. Belépődíj nincs! Árak rendesek! A n. é. közönség szíves támogatását kéri Sugár Gyula, az étterem igazgatója. KERÉKPÁROK VARRÓGÉPEK Gyermekkocsik tétfizetésre is nápv cnfa pépáruházábau Szeged, Kiasucca, UUIVl UUU Ktieti-paiota. Hagy JavitomOliai* ! Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy legdrá­gább, legodaadóbb férj, szerető testver, rokon Csiszár Lajos pékmester hosszas szenvedés után 64 éves korában boldog házas­ságának 30. évében az Úrban elhunyt. Drága halottunk földi maradványait folyó hó ín-én, délután 3 órakor helyezzük örök nyugalomra a Tündér ucca 14. számú gyászházból a rókusi temetőbe Gyászmise 10-én dél­előtt 8 órakor lesz a rókusi templomban. 1020 Lejyen olyan könnyű a sir, mint amilyen nehéz nekünk az elválás I Gyászoló neje: özv. Csiszár Lajosné. K8f GOSTA BERLINGÍhé,f5t6'a Korzó Moziban

Next

/
Oldalképek
Tartalom