Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-14 / 84. szám

BELMAOTAROKSZAtt 1926 április 14 Óriási botrányok ax Jtbend-pSr tárgyalásán. Rode védő súlyosan megvádolta a bécsi az ügyvédet kizárta Biti, április 13. As Abend pör mai tárgya­lásán Rtde Walter, Weiss Sándor védője salyos vádakkal illette a biest magyar köveisi­gel is Immerdörfer főügyészt. A védő elsősor­ban is kijelentelte, bogy a főlgyisz tákolta össze az egész zsarolási fitt. Tovább folytatva kijelentette, nogy Immerdörfernek személyes ér­deke volt Weiss főszerkesztőt lehetetlenné tenni, mert a vádiolt leleplezte, bogy a főügyész kompromittálva van a Mészáros-filé szokol­hamisiiásban. A főügyész — mondotta to­vább — a magyar követséggel kopácsolta Mé­száros ellen a fegyvert és mert a főszerkesztő­nek bátorsága volt leleplezni, most gydlöli az egész társaságot. Az elnök rendreutasította a védőt, aki erre harsogva; mondta: — Állom is kist vagyok bizonyítani, hegy magyar követséget. — A biróiág a védelemtől ezt a zsarolási vádat a bicsi magyar kövttsi­gen eszelték kit Blzonyilant klvinom, hogy Ali követségi tanácsos erőszakolta ki a vád­emelést, mert a vádlott hozta nyilvánosságra Bethlen levelét 1 Az öfyéss szemenszedett hazugságnak minő­sítette a kijelentéseket, majd a törvényszék 120 shilling rendbQntetéssel sújtotta a védőt. A védő erre megismételte vádjait. A fövény­szék pedig megvonta tőle a szót és kimondo'ta, hogy Rode ebben a pörben nem szerepelhet védőként. Rodének azonnal el kellett hagynia helyé', majd Weiss főszerkesztő másik védője kijelen­tette, hogy föntártja a jogot, hogy magatartása kérdésiben később határozzon. Ragaszkodott ezután Castiglioni kihallgatásához. „A rendörtanácsos valótlan jelentést küldött a miniszternek a Kossuth-párt föloszlatott gyűléséről". Nagy Vince és Eichardt rendőrtanácsos pöre. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Igen érdekes megállapításokat szögezett le kedden a budapesti törvényszék a Kossuth párt egyik föl­oszlatott gyűlése miatt indult sajtópörben. Eichardt ügyeletes rendőrtanácsos ugyanis 1924 juniusában először megvonta a szót Nagy Vincétől, majd föloszlatta a Kossuth párt gyűlését. A szómegvonás akkor történt, amikor Nagy Vince élesen kritizálta a Habsburg dinasztiát. A föloszlatás miatt inter­pellációt terjesztettek a belügyminiszterhez, aki válaszában kijelentette, hogy az ülés föloszlatása nem azért történt, mert a rendőrtanácsos a dinasztiát akarta védelmezni, hanem mert a közönség a köz­társaságot éljenezte. A válasz után Nagy Vince cikket irt a Népszavába és kijelentette, hogy Eichardt rendörtanácsos úgyis mint rertdőrtanácsos, úgyis mint magánember közönséges hazug fráter, mert a közönség nem éljenezte a köztársaságot, hanem akkor oszlatta föl a gyűlést, amikor a Habsburgokról beszélt. Rágalmazás és becsületsértés miatt indult meg az eljárás Nagy Vince ellen, aki mindent bizonyí­tani kivánt. A törvényszék előtt kedden délelőtt vonultak föl a tanuk. Kihallgattak több képviselőt, akik mind ugy adták elő a történteket, mint Nagy Vince. Kijelentették, hogy nem éljenezték a köz­társaságot és a tanácsos ezeket aszavakat kiáltotta: — Nem engedem a dinasztiát bántani, az ülést föloszlatom l A sértett tanácsoson kivűl csupán egy rendőr­kapitány és Fekete Lajos nyomdaigazgató vallottak Eichardt tanácsos előadása melielt. Feketét szembe­sítették a többi tanúval, mire azok kijelentik, hogy Fekete hallucinált, ha mást hallott Végűi még az egyik rendőrfelügyelő is megerősítette Nagy Vince előadását. A törvényszék hosszas tanácskozás után meg­hozta az ítéletet. Csupán becsületsértésben mon­dották ki bűnösnek Nagy Vincét és ezért egy­millióra itétték. A törvényszék megállapította, hogy a rendőrtanácsos valótlan tartalmú jelentést kül­dött a belügyminiszternek. Ezt még a vád egyik tanuja is igazolta. Az ügyész föiebbezett, Nagy Vince megnyugo­j dott az Ítéletben. H szegedi iparosok vállalkoznának tanyai vasút vagonjainak elkészítésére. Elsinte ízt hitte Mindenki a városhlzán, hogy a tanyai vasútépítés egyik legkönnyebben meg­oldható problémája a vasúti kocsik beszerzése lesz. Most azután kiderült, hogy ezen a prob­lémán nagyon könnyen olyan vágányra téred* bet a kisvasút, amelyen nagyon sok hiábavaló idői kénytelen ma|d eltölteni. Helek óla folynak a tárgyalások ugy a hazai, mint a külföldi gép­gyárakkal, de eddig még semmi kézzelfogható eredaény nincs, mert azok az ajánlatok, ame­lyeket a város kapóit, olyan drágák, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel sem illeszthetők bele a kisvasat költsigveiisibe. A város megbízottai, Berzenotey Domokos műszaki főtanicios, Mihálytfy László főmérnök és Scaltéty Sándor főszámvevő hetek óta láto­gatják az ajánlattevő gépgyárakat, alkudoznak, taktikáznak, de nagyon minimális eredménnyel. Tárgyaltak már as egyik környékbeli fölszámolt kisvasu.lal is, amelynek kocsiparkjából a vago­nok legnagyobb réazét, hetvenöt százalfkát a megszállás idején a románok viiiék magukkai. Itt lenne néhány megfelelő vagon eladó, de ke?;és, mindössze héi darab, holott a városnak hetvenötre van legalább szüksége. A nagy bizonytalanságban most érdekes for­dulat következeti bi .Körmendy Mátyás, az ipar­testület elnöke megjelent kedden a polgármes­ter előtt és bejelentette, hogy a szegedi iparo­sok vállalkoznának a kisvasúti kocsik elkiszi­tisire. Kijelentette, hogy a kocsikat a szegedi iparosak el tudják kétzieni és no re sberre, amikor megindulna a vasúi, legalább barmincöi kocsit le ii szálüanának. A polgármester Körmendy Mityási átküldte a mérnöki hivatalba, ahol bizakodással tekintenek ez iparosok vállalkozási elé. Az ajánlati fölté­teleket már szerdán gaeg is kapja Körmendy Mátyás és a legrövidebb időn belől at érde­kelt szegedi iparosok be is adják ajánlaukat. Értesülésünk «er!nt a kocsik vasalkatrészeinek elkészitésére Bugyi Mihály gépgyáros vállalkozik. A hétfő esti határidőig egyetlen peticié sem érkezett be a város­házára a kamarai választás ügyében. Mini jelenfe'tűk, a szombat esti „békevacsora", maid a hétfő esti ipartestületi elöljáróság! ülés után azt lehet mondani, szinte teljéién tisztá­zódlak azok az ellentétek, valamin! lecsillapod­tak azok az izgalmak, amelyek a kamarai vá­lasziátok után fejlődtek ki az iparosság körei­ben. Ma azután míg jobban tiiziuli a helyzet, miu án most már visssaiérésre szólították föl Páify Dtnlelt, Körmendy Mátyást és Takács Bélát, hé lón este nyolc érakor pedig letelt a p tic óia számi;ó határidő is. A válasxlási rendelet szerint ugyanis a vá­lasztás! eredmény kihirdetése után tizenöl na­pig terjedő időbsn petícióval lehet megtámadni az egész választást. A választás eredményét, mint !a$g emlékezetes, március 28 án, vasár­nap este hirdette ki Szendny Jsnő tanácsnok, igf a psiietói batáridő hé főn ette járt le. Ked­den délelőtt megállapították. hoiy ptllciira irá­nyult bestdtdsy nem irketeit be sem Szendrey tanácsnokhoz, sem vilii Gombos Islvin al­jegyzőhöz, mig ktviibbé a polgármesteri hiva­talba. A pitició benyújtására egyébként méj egy mód van, lehet ugyanis a város hatósága, illetve a központi váUsztisatiny raegterüiésSvei is petíciói benyújtani, egysnisea a miniszté­riumban. Illetékesek azonban kizártnak tartják azt, hogy a határidőn belül ilyen irányú lépé­seket teltek volna. A Jelek szerint tehát nem peticlondlták meg az izgalmas kamarai válasz­tásokat. A választási iratok és jegyzökönyvek egyéb­ként már készen vannak és így a központi vá­lasztmány csütörtökön ülést tart. A választmány ezután Jöl fogja szólítani a legtöbb szavazatot kapott férfiakat, hogy záros haidridin belül nyilatkoznának abbén a kirdisben, elfogadják-e a mandátumot. E válasznak beérkezése után az iratokat a kereskedelmi miniszterhez terjesz­tik föl. A kamarai választásokról szóló törvény 7-ik paragrafusa értelmében tehát csak ez­után kell Gábor Qyörgyaek is nyilatkoznia arról, hogy megtartja, illetve lemond-e a man­dátumról. A törvény érteimében, ha Qábor le­mondani, azt a férfit szólítanák föl a mandá­tum vállalására, aki a ki maradottak közül a legtöbb szavazatot kapta; igy ebben az esetben Back Bernátot kérdeznék meg, akar-e Qábor Qyörgy lemondása folytán tigja lenni a ka­marának. NMMMMAMMMMMMMMMIMMMMM Gyermek-játszóhelyek. Mindig éles fájdalom nyilallik az ember szivébe, amikor a főorvosi jelentésből megtudjuk, hogy „különös mértékben szedte áldozatait a tüdővész". Látjuk azt a rettenetes harcot, amely az emberi­ség és a tuberkulózis baciilusai között duS. Vigasz­talan szomorúság vesz minden emberi szívben erőt, mert kiviláglik, hogy a tüdővész az élet fáklyáit legtöbbször a iegproduktivabb szakában oltja ki. Helyesen hasonlítják egy nagy háború veszteségéhez azon pusztiiast, melyet a tubsrkulózis végez hazánkban s nagymértékben városunkban is, hol sok reményteljes élet dől ki, még pedig leg­inkább iiju életkorban. A tüdövészeilenes küzdelemnek egyik sarkalatos pontját kell, hogy az képezze, hogy elsősorban is mint lakásbetegség ellen vegyük föl a küzdelmet, mert a lakásügy gondozása a legszorosabban függ össze a tüdövész elleni védekezéssel s igy a lakás­viszonyokat kellene elsősorban is intenzivebb módon megjavítani. Minthogy azonban a lakásviszonyok megjavitása a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett csak idők múlva és fokozatosan oldhatók meg, gondos­kodnunk kell az emberi szeretet parancsa szerint a legszegényebb, a legelhagyatoitabb és legsze­rencsétlenebb embercsaládok szociális helyzetét megjavítani Ha már nincs módunkban ezek kis gyermekeit jobb lakással ellátni s igy kényszerítve vannak a telet nyirkos, sötét odúkban tölteni, ahol a beteg­ségek minden titkos csirája befészkelte magát, igyekezzünk legalább tavasztól őszig egészségi viszonyaikat megjavítani s pedig elsősorban is gyermek-játszóhelyek létesítésével. A gyermek a jövendő nemzet s a gyermek egészsége s ennek egészséges fejlődése a legfon­tosabb nemzeti érdekek egyike! A játszóhelyek is hozzátartoznak a gyermekek egészségéhez. A le­vegő, a napfény mindenkié, aki csak lélegzik és látja a napvilágot. Es ami mindenkié, ami nélkül nem nő a fűszál, nem nyílik a virág, azt a nagy­városok szegény, kicsi lakója, baciflusoktól meg­rontva, dohosán, bűzösen kapja, ronda, szellőzet­len lakásában, piszkos udvarában, amelytől elher­vad kicsi arcocskája, fonnyadt lesz kis teste, a lelke idő előtt elfásul. S amig a mi gyermekeink szellős lakásokból, a tengerpartra vagy az ózondus fenyvesek közé me­hetnek, addig & sápadt, kis pincelakó, amikor a tavaszi nap melege megnyilik, még a szabadban sem játszhatik, legfeijeöb a kövezetlen ucca porá­ban, kitéve kis életét a különféle jármüvek veszé­lyeinek is. Gondoljunk tehát ezekre a szegény gyermekekre és a sok halovány arcocskát varázsoljuk pirosra, szép, szabad játszóterekkel. Nem üres, kopár kis porfészkeket, hanem üde, lombos játszótereket kell létesítenünk, minden városrészben, Nem szabad sajnálni azt a darab földet, azt a szerény, kis be­ruházást, amib; ezen játszóhelyek kerülnek. Dr. Regdon Károly orvos, törvényhatósági bi­zottsági tag, már évek óta nagy kitartással, csűg­gedetlen buzgalommal és igaz emberbaráti szere­tettel szorgalmazza a játszóhelyek létesítését s erre vonatkozó indítványa az e havi közgyűlés elé fog határozat végett kerülni. Nem lehet kétséges, hogv a város hatósága, de maga a közgyűlés minden' egyes tagja is meg­értéssel fogja fölkarolni ezt a nemzetmentő ügyet s mielőbb meg fog valósulni, hogv a kis gyerme­kek, megvédve a sok veszedelemből, zavartalanul fognak a városrészenkiat létesített játszóhelyeken fölüdüSve, játszadozni. Franki Antal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom