Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-07 / 78. szám

1926 április 4. DELMAQYARORSZAQ 49 Nyotcvanmilliárdjába kerül a városnak az egyetem elhelyezése. Szerdán délután tárgyalja 1« a közgyűlés az egyetem-ügyet. — A tanács Javallatában nincsen szó a szegedi polgárok fiainak tanulási szabadságáról. A márciusi közgyűlést, amely négv napig tartott, szerdán délután tovább folytatják, mert, mint ismeretes, i polgármester a negyedik na­pon még egy igen fontos póttárgyat Jelenteit be: az egyetemi éfitkezisek ügyit és ennek lelárgyalására április heiedikire halasztotta el a közgyűlés folytatását. Igy az egyetem elhelye­zésének kérdésével mégsem rendkívüli köz­gyűlés foglalkozik, hanem a rendes márciusi közgyűlés, amelynek szerdai tárgysorozatán más Imi nem is szerepel. A tanács kedden délslött készítette közgyű­lés elé az egyelem elhelyezésével kapcsolatos aklacsomőf. A tanács Javaslata az lesz, hogy a város közönsége hozza meg az egyelemert a legnagyobb áldozatot, hiszen az egyetemért más, fontos és sürgős városi érdekeket kell föláldoz ni i, mert közel nyolcvanmilliárd koronás hozzájárulásról van szó. Évente közel nyolcmilliárd koronával terheli meg amúgy is tul erbelt költségvetéséi, amely­nek keretében nem Juthat elegendő pénz a csatornázásra, a kövezésre, a város ezer más szükségletének biztosítására. Ez pedig azt Je­lenti, hogy a város ivl költségvetésileg előirá­nyozható bevitelének legalább harmincöt éven keresztit egytized részit leköti az egyetem di­jaira, mert a város évi bevétele körülbelül 80 mlUidrd korona. Éppen ezért nagyon vigyáznia kell a város érdekeit képviselő törvényhatósági bizottságnak a formákra is, amikor majd ezt a horribilis áldozatot megszavazza, mert ebben az esetben a formáknak igen nagy fontosságuk és fontos következményeik lehetnek. A város közgyűlése csakis azzal a nagyon határozott formában ki­domborított föltétellel szavazhatja meg az egye­temi hozzájáiu'ást, hogy az csak akkor válik aktuálissá és végrehajthatóvá, ha az állam törvényhözásilag kötelezi magát az egyetem elhelyezésével és az egyetemi építkezésekkel kapcso­latos összes egyéb költségek vise­lésére £s kötelezi magát arra is, hogy az építkezést a lehető legrövidebb időn belül befejezi. A közgyűlésnek eaen a föltételen kívül halá­roiolt formában föl kell állítania mé* agy má­sik föltételt ii, amelyről nem volt szó a tanács előkészítő ülésén, de amelyet egyszer már a polgármester indítványára fölállított a köz­gyűlés, még pedig akkor, amikor először sza­vazott meg hozzájárulást az egyetem elhelyezési köliségeihir. A közgyűlés ikkor kimondotta, hogy a hozzájárulást csafcis abban az esetben folyósítja, ha a szegedi egyetemen kivitel nélkül minden szegedi polgár fia akadály talasul és zavartalanul tanulhat. Ez a föltétel azt Jelenti, hogy a törvényhozás szüntesse meg n szegedi egyetemen a numerus clsumst. Ennek a föllé­temek a fölállításához Szeged város polgársá­gának kétségtelenül joga van, mert hiszen az áldozat, amelyet as egyeten kirán, a városi polgárság adófílléreibőt tevődik össse és a városi polgárság terheit növeli felekezeti különbség nélkül. A tanács előkészítő ülésén ez a föltétel nem került szóba és így nem igen lesz njoma abban a Javaslatban sem, amelyet a tanács a szerdai közgyűlés elé terjeszt. Lehet, hogy ennek fele­dékenység az oka, az is lehel, hogy a tanács nem tartja fontosnak eit a kérdést és >zért tag? ti ki a javaslatból, a város közgyűlése azonban nem térhet ilyen könnyelműen napi­rendre fölötte én igenis ragaszkodnia kell boná föltétlenül. A tinács Javaslatának egyébként az a lém ege, hogy « közgyűlés ajin Ja löi az egyetemi épít­kezések céljait a a Templom-tér és a Tísz*part köiöiti kijelölt lerűieUt, kötelezze mánál az idegen tulajdonban levő telkek megváltasára és szavazzon meg hárommillió kétszázezer aranykoro­nát egyszer és mindenkori hozzá­járulás cimén. Mondja ki a közgyűlés azonban azt is, hogy ez a határozat csakis akkor iesz végrehajtható, ha az állam négymillió koronát azonnal biztosit erre a célra és biztosítja azt is, hogy az épít­kezés folyamán fölmerülő többi költségeket viseli A városnak igy — a telkek megváltásával együtt — körülbelül öt és félmillió araeykoro ná/ába fog kerülőt az egyetem elhelyezése. Ezt az összeget, amely körülbelül nyolcvanmilliárd koronának felel meg, amortizációs kölcsönként veszi föl. Az eddig beérkezett kölcsönajánlalok alapján kiszámította a főszámvevő, hogy a vá­rosnak nyolc és félszázalékos annuitás esetén harmincöt éven keresztül évente körülbelül hét­milliárd papírkorona Ezt az annuitást — szerint — a város minden nagyobb törlesztést kell fizetni!. a főszámvevő Jelentése nehézség nélkül beállíthatja a rendes évi költség­vetésbe. A Jövő évibe például ugy, hogy az elengedett betegápolást hozzájátulás fölszabadul három­milliárdját, az ötvenszázalékos községi pótadó alapjának emelkedése következtében várható kétmilliárdkélszásezer korona többletet, az egye­temi földek évi báromszálötvenmillió korona bérjövedelmét köli le erre a célra és erre (or­dítja azt a kétmilliárdot is, amelyet az idén a templomföldek Jövedelmén kizfll a fogadalmi templom építésére költ el. A Jövő évlől kezdve ugyanis a templom építésére nem költ többet el a város, mint amennyit az erre a célra|Ie­kölött földek Jövedelmeznek. A tanács javaslatot terjeszt a közgyűlés elé ezzel kapcsolatban arra is, hogy a kormányzót; a miniszterelnököt, a pinz- és kultászminiszlert a polgármester vetetésével egy nagyobb kül­döttség keresse föl és ez a küldöttiég sürgesse meg az éfitkezések megindítását. Orvul megtámadták és inzultálták a Délmagyarország munkatársát Aki a pofonokat adja, annak nincsen igaza. Éppen azért, mert a pofonokat adja. Az igaz­ságot hirdetni kell, bizonyítani kell, nem ököllel, nem nyers erővel, hanem érvekkel. Verekedni könnyű, egyszerű dolog, ezt minden kocsma legénye tudja, de harcolni, becsülettel, bá ran, nyíltan, Igazán, a szellem, a tudás, az igazság fegyverével, ehhez először is az kell, hogy az emoernek igazsága és tehetsége legyen. Az ököljog korszaka régen lejárta magát, még i legsötetebb középkorban sem volt valami túl­ságosan rokonszenves. Ma már, ha valakinek elintéznivalója van embertársával, ha kultur­embenek akar számítani és nem dúvadnak, akkor legalább is meg kell kísérelnie, hogy a maga igazát igazolja. Mert vagy igaz valami, amit az újság megír, vagy nem igaz. Nem vrgyunk erdőben, Qattenberg óta egészen rendes módja vin annak, hogy valaki védekezzék vadak, megállapítások, ítéletek ellen, amelyek a sajióban megjelentek. Aki a nyilvánosság embere, aki közszereplő, aki állítólag tömegek élén áll, holott csak csődtömegek állnak a háta mögött, az ki van téve kritikának, annak állania Is kell ezt a kritikát, a nyilvánosság ellenőrzését. Ha tehát egy névtelen fiatalember az ismeret­lenség csspóajtójából kiugrik és inzultál egy újságírót, aki a köz érdekében kritikát gyakorolt bizonyos közismert egyén viselt dolgai fölött, ez «z inzultus nem csupán esztétikai szempont' ból csúf, nemcsak etikai tekintetben eliiélendő, de egyben, mint az antizsurnaüxmus durva és oktalan Jelensége is élesen kihívja a kritikát és kiváltja a becsületes kutturemberek Jogos föl­háborodását. Nagyon rossz szolgálatot tett az ismeretlen orvtámadás szerzője a miga ügyének, de egyben megmutatta a maga meztelen és esztelen mivoltában azt a szellemet (ha ugyan szellemnek lehet nevezni), amely az erőszak jogán akar érvényesülni * eeagyar életben és egyetlen argumentuma az ököl, a braebtum, amelyhez nem kell se Igazság, se emberség, se keresztinység, se magyarság, sőt éppen ennek az ellenkezője az egyetlen, ami a kezeűgyébe esik. Húsvét vasárnapján clyan példátlan botrány zajlott le a Hass- kávéházban, amely méltán m^botránkoziatta nemcsak a kávéház, hanem MZ egész várcs közönségét, amely eddig nem igen ismerkedhetett meg az orgoványi és a siófoki módszerekkel. As történt, hogy egy so­kat szereplő szegedi ur ismeretlen öccse tett­leg inzultált egy segedi újságírói, Vér GySr­gyöt, a Dilmagyurotsz.tg munkatársát, aki lap­jának vasárnapi számában cikket irt a szegedi ébredők elnökéröl és cikkébea feltárt néiuny olyan adatot az elnök életrajzából, amelyről eddig ne» igen tudhattak Szegeden és ame­lyek nem Igen eg}eztethetők össze dr. Széchényi István jalenlegi magatartásával és politikai hit­vallásával. Vér megírta, hogy dr. Széciéayi István, a szegedi ébredők elnöre valamikor Ká tolyi Mihály gróf lelkes hívei kősó tart zo t, túl a zefiíai Károlyi-pír j gyiöi usus gél ts he­öltötte, megitta, hogy le kar a tenm a h sé|­esküt Jü|Oszia»ián»», h< gy egy Cs zeomlott .zsidó Darh" igazgatósé,i i uja vol, n<át ab­ban nz Kőben, amikor a sieitedi ébted k a ctongrádi bo > b»mer<nylet el<övetés*vel vá olt Puoska lestvérek sikeres vedeime után alel­nökökké választották meg. Dr. Szécsényi Ist­ván — ügyvéd, akinek ismernie kell azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel magának az eseileges támadásért elégtételt szerezhet, ha a cikk állításai nem felelnének meg a valóság­nak. A cikk megjelenése óla eltelt már hatvan Ora, de eddig, tudomásunk szerint, dr. Szé­csényi István nem cáfolta, de nem is erősileite meg a Délmagyarország cikkének állításait. Szécsényi István öccse, Síécsényi Lajos azon­ban illetékesen, vagy illetéktelenül beleavatko­zott tbbe az ügybe és orgotányi módszer sze­rint inzultálta azt az újságírót, aki furcsának taiálla, hogy a legnagyobb magyar névnek sse­rénytelen viselője egyszer Károlyi Mihály párt­jának Jegyzője, egyszer hűségesküt szeretne tenni a Jugosziávoknak, egyszer zsidóbank di­rektora és egyszer ébredő elnök. Az orvtámadás. A példátlanul álló inznllns a következőképen zajlott le: Vér György több újságíró társával vasárnap délután rendes szokása szerint betért a Kass­kávébázba, hogy olt elfogyassza feketéjét. Az ujságitók az ujszegedi futball-mecsre készül­tek, amely félnegy órakor kezdődött. Gyanút­lanul beszélgettek a törzsasztalnál. Három óra felé Járt az idő, amikor Vér fölkelt helyéről és elég hangosan mondta társainak, hogy telefo­nálni megy, aztán pedig indulhatnak Uj­Szegedre. Ezt a kijelen ést nagyon könnyen meghallhatta az, akt figyelte a: ujságiróasztalt és (igyelte különösen Vért. A Kass telefonfülkéje a kávéház hátsó ré­szében van, ugyanott, ahol a ruhatár, amely előszobája a toalettnek. A kávéházból néhány lépcső vezet le ide. Amikor Vér a lépcsőkhöz ért, a ruhafogasok közül hirtelen elébe ugrott egy férfi, aki a Jelek szerint kevéssel azelőtt rejtőzhetett el ott és Vér elé lépve, igy szólt: — Maga a Vér György? A köve kező pillanatban pedig, mielőtt a választ megkaphatta volna, a mit sem sejtő újságíró arcába sújtott öklével, ugy hogy a váratlan üés következtében Vér György az4­áültea, vérző arccal zuhant neki a telefonfülke sarkának és onnan a földre esett. Az orv­támadó erre valami rudat kapott föl és azzal támadt az újságíróra, aki nem védekezhetett a brutális oiviámadás ellen. Hogy tulaj­donképpen mi történt, azt pontosan meg­állapítani nem lehet, mert a helyiségben a merénylet perceiben nem tartőzkodou senki és ez a helyiség annyira távol fekszik a kávé­ház látogatott részeitől, hogy senkísem hall­hatott meg semmit. A támadó csak akkor me­nekült el, amikor egy vendég megjelent az ajtóban. E dobta a tudat és a kávéházon ke­teszsül elinalt. A merénylő, mint később kiderült, dr. Szécsényi István öccse, Szécsényi Lajos volt jftrásbirósági díjnok. A Kaisb^n nem igen ismerte senki, mert a pincérek hitározolt á litáta szerint olt még sohasem foidul meg. Ebből és egyéb körül­ményeiből atra tehet következtem*, hogy készült a metény'etre. Tudi», hogy iz újságírók és igy Vér Gjörgy is détutánonkint a Kassba járnak, a»ért ment 0 is oda, de megrendelt kávéját

Next

/
Oldalképek
Tartalom