Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-11 / 58. szám

&BLMAGYARORSZAÖ 1926 március 11 Ötven városatya főlebliezte meg Gaál Endre nyugdíjazását. A helyettes polgármester víiszavoota nyugdíjazása iránti kérelmét. Jelentette a Dilmagyarorszdg, hogy Gaál Endre kulturlanácsnok nyugdíjazása ttlen Vár helyt József pápai prelátus fölebbsiett a bel­ügyminiszterhez. E&hez a fölebbezéshez most tíven Ismeri nevü törvényhatósági bizottsági tag csatlakozott, akik közös beadványt intéztek a polgármesterhez és kérték, bogy részletesen megindokolt fölebbezésQket pártolílag terjessze 101 a belügyminiszterhez. A Hosszan megindo­kolt fölebbezés meleg szavakkal éc az elisme­rés banglán emlékezik meg a nyugalomba kül­dőit kulturtzenálor érdemeiről és a közgyűlés „alakilag nem kifogásolható" határozatának megváltoztatását többek közöli átért is kivá­nstosnik tartja, mert a legnagyobb vílószinű­síg szerint Bokor Pál polfár mester hely elles szolgálttban tartását, mivel már a hetven íves legvégső korhatárt is be ölttMe, a bettgymi­niszler nem hagyja jóvá. Ebben az esetben pedig a hatvannégy eves és teljesen munka­bíró kultursienátor tölthetné be a helyettes polgármester lisztjét; a legjibban, hiszen a fiatal tanács a legidősebb ize átor évtizedes tapasztalatait nem is igea nélkülözne i. A polgármester ezt a filtbbezést is filter- j jtszli — még pedig értetülésünk szerint — I pártoló jav&slatlal a belügyminiszterhez. B»k§r Pál helyettes polgármester, akit egy szavazattöbbséggel szolgálatban tarlóit a köz­gyűlés — mint is nereies — a városi tisztvise­lők státuszát szabályozó rendelet végrehajtása folyamán beadványt intézeti a polgármesterhez és hivatkozva a városi nyuidijszabáiyrendeletre, amely szerint hetven éves életkorának betöl­tése uán senki seiu teljesíthet to*ább aktív szolgálatot, önmsga kérte nyugdíjazását. A februári közgyűlés azonbsn ne a teljesítette a helyettes polgármester kérelmét, hanem szó­többséggel ugy határozott, hogy Beket Pált továbbra Is megtartja az aktív szolgálatban. A helyettes polgármester most ujabb bead­ványt intézett a polgármesterhez. Örömmel viszi tudomásul azt, hogy a város (örvényha­tósági bizottiága reflektál további szolgálatára, amire készséggel vállalkozik is, meri van né­hány olyan fontosabb ügy folyamatban, amely­nek kezde e óia egyik fömozgatója volt. Igy a tanyai vasút épitése, a fogadalmi templom, a földbérrevízió. Éppen ezért bejelenti a polgár­mesternek, hogy nyugdíjazása iráni beadott korábbi kirvinyit visszavonja. A Délmagyarország a demokráciáért harcol, fegyvere a függetlenség és szókimondás, hátvédje a közönség támogatása. •s. ii» ifa iii tik Hí rsfc itt is. Hí n. nu is. it -as. n. n. n Misztikus versenyutazás Ceylontól egy londoni fogház akasztófájáig. A aportsxenveddy nyugateurópai elfajulásai. Páris, március 4 (A Délmagyarország tudósí­tójától.) Napokon keresztül izgalomban tartotta Páris sportbarátait, az amatőröket éppúgy, mint közönyösöket — egy szomorú és kétségbeesett versenyutazás. Az eset annyira újszerű és oly markánsan jel­lemzi a nyugtalan idegrendszerü nyugati társada­lom lelkivilágát, az excentrikumok és a sportszen­zációk felé hajló érdeklődését, hogy el kell mon­dani ennek a bonyolult históriának előzményeit. A főhőst, aki ma az érdeklődés középpontjában áll, Trebits Lincoln nak hivják. Azoknak a világ­járó kalandoroknak egyike, akik a dunamenti kis országból, Magyarországból indultak el, hogy fan­tasztikus életutat fussanak meg és azután elmerül­jenek örökké az ismeretlenség homályába. Ebből a homályból bukkant most elő Trebits Lincoln. Származásáról mindössze annyit őrzOtt meg a memória, hogy Magyarországon, talán Budapesten született, fiatal korában kivándorolt és Angolország­ban telepedett meg, Darlingtonban. Néhány küzdelmes esziendö után Trebits Lin­coln állampolgárságot szerzett, sőt Darlingíon város képviselői megbízatását is. Mindez a háború élőit történt. Trebits Lincoln, az angol parlament tagja, mind följebb és följebb emelkedett a politikai életbea 1910 ben már egyik vezető tagja az angol liberálisoknak, bizottságok­ban és fontos tárgyalásoknál mint megbizott sze­repel. Tiz évig tart ez a politikai karrier, átnyúlik a világháborúba is, egészen 1917 ig, amikor hirtelen egy hatalmas politikai botrány középpontjába kerül. Egy francia kémkedési pör ez. Francia vádlottjai közül báromat giüotinoztatott le azokban a véres időkben a Respub ika, Trebits Lincoln a darling­toni követ akkor még mint tanú szerepel a hadi­törvényszék tárgyalásain. Csakhamar letartóztatják őt is Londonban. Hosz­szu vizsgálat, botrány, politikusok, katonák kompromittálva. A vád: kémkedés Németország javára. Trebits Lincolnt társaival együtt elitélik, örökös száműzetésre és ötévi kényszermunkára a ceyloni angol rabkolonia egyik börtönében. A család teljesen elhagyatva Londonban marad és a volt képviselő felesége nehéz testi munkával fölneveii az egyetlen fiúgyermeket, John Lincolnt. Múlnak az évek és a csa'ádapa ott, a messzi indus partokon kitölti a rabság éveit és kiszabadul. Európa felé le van előtte stárva minden ut, a depor­íáláai kényszer Ceylon szigetéhez köti, mit cse­lekedjék? Evekig bolyong aj; exoiilius országban, m'mt zarándok és koldus. Egyike azoknak a vándorok­nak, akiket Rudyard Kipling rajzolt meg regényei­ben, akik gyalogosan járják a forró országutakat, pálmaberkekben hálnak és karavánokkal vándorol­nak az Ő3rengetegeken keresztül, mert Ceylon a fakírok és prehisztorikus vidékek orszaga, ahol homo pícecanihropus okat taíá nak ma is és ahol pár marék datolya és kenyérgyümölcs elég táplá­lékot ad a természet gyermekeinek és azoknak, akiket kidobott oda a fehér ember civilizált tár­sadalma. Az öreg Lincoln igy járta esztendőkig a Csen­des Óceán misztikus szigetországát és fölcsapott buddhista zarándoknak. Egy ideig zarándok is, de aki el tudta nyerni a brittek hatalmas államában a polgárjogot és a darlingtoni követséget, itt sem esik kétségbe. Ha­marosan buddhista pap lesz, majd az egyik ko­lostorba kerül, tekintélyes, főpapi állásba és ugy látszik ezen a ponton be is fejeződik végleg ez a hányatott élelpatya, ugy hogy sohasem ejtenek róla több szót a hűvös nyugat halványképü em­berei. Hogy nem igy történt, annak elsősorban a fiatal Lincoln, a család egyetlen sarja az oka. lohn, aki főinevelkedett lassan a bánatos özvegy mellett, (mert valóban Özvegységre jutnak a Ceylonba deportált száműzöttek hitvesei) 21 éves korában, mint tisztes angol hazafi belépett a britt hadseregbe, mint közlegény. Ugyanekkor megtette az első lépést a házasétet felé is, amennyi­ben eljegyezte Miss Alice Wintsdort, egy csinos fiatal leányt. Koldusszegények voltak mindannyian, John is, választottja is, igy következett el 1925 karácsonya, amelyen az eljegyzést meg kellett volna tartani — Eljegyzés, ajándék és ünnepi vacsora néikül 1 Ez nem lehet — mondta az ifjú Lincoln és hatá­rozott. Persze nem oly nagy körültekintéssel, mint az apja, egyszerűen, egy kicsit ostobán, mint a gya­korlatlan és tapasztalatlan kezdők, a bűn hadse­regének kiképzetlen katonái. Néhány barátjával beszélte meg & dolgot. — Este, a Street XV nél... a villa előtt... A lakók njnesenek otthon... Well I És betört, de rajtavesztett. A villa tulajdonosa a lakásban tartózkodott, föl­figyelt a zajra, rányitotta az ajtót és rágyújtotta a villanylámpái. Szegény, ostoba John, mert történetesen katona volt, o:daíán függött a szolgálati revolver. Előrán­totta és lőtt. A villaiulajdonos halálra sebezve ro­! gyott össze. John kiugrott az ablakon és semmit sem vitt magával. Egyenesen a menyasszonyi házhoz, az eljegy­zési lakomához éppen... ott is tartóztatták le még aznap este. Az angol katonai törvények szigorúak. Előre megfontolt rab'ógyilkosság, kötél általi halál. Ez év február végén utasíttatott el a kegyelmi kérvény és John Lincolnnak március 3-án reggel 8 órakor meg kellett halnia. A kivégzés napját megelőző héten táviratot ka­pott az özvegy, Trebits Lincoln, a buddhista pap felesége. — Látni szeretném. Még életében. Uton vagyok, a Coblentz fedélzetén. T. Lincoln. Hivatalos értesítés Í3 jött drótnélküli távirat for­májában arról, hogy Trebits Lincoln jelenlegi buddhista szerzetes valóban hajóra szállott, de aligha érkezik meg idejében, március 3 áig a ki­végzés helyére, mert a menetdijból 12 fontja hiányzik és igy Marseiflesben partra kelt szállania. Néhány szerencsétien ember életsorsába itt kap­csolódik be a modern sportszenvedély. Az angol lapok, amelyek hatalmas tudósítások­ban számoltak be a misztikus versenyutazásról, a rekord túráról, amellyel a halál elé akar vágni a kétségbeesett apa. Találgatások, sőt nagyösszegü fogadások tör­téntek Londonban és Párisban, hogy életben ta­lálja-e az apa elitélt fiát, hogy utoljára keblére ölelhesse a síralomházban, vagy sem. A lapok találós kéidések szelvényeit mellékelték olvasóidnak. Melyik hajón érkezik, a Coblentz-ea-e, vagy a Chili nevü francia személyszállítón, ame­lyen Marseilleslől kellene folytatnia az utal Lon­donig és amely útra már nincsen pénze Trebits Lincolnnak. Akkorára nőtt az érdeklődés, hogy a lapok tu­dósítói Londonbői, Párisból eléje utaztak Marseil­les-ig, összegyűjtötték a hiányzó útiköltséget,>hogy átadják neki és igy is segitségére legyenek a cél elérésében. Ezalatt multak a napok, az órák, a percek a Stepan Mailét (Sommerstet) fogház börtöncellájában. A fiu is tudta, hogy az apja uton van. Apja, akinek aicára nem is emlékezett már, hiszen kis gyermekkorában veszítette el és aki távol kék ten­gereken igyekezik most feléje, az utolsó ölelésre, amely után vége lesz mindennek. Március 1-én kötött ki Marseillesben a Chili személyszállító, de az Öreg Lincoln nem volt az utasok között. — Talán a Coblentz-en, — mondották a sport­emberek. Nosza megindult a dróttalán táviratozás a spa­nyol vizeken lévő német h»j5ra. Megjött a válasz onnét is: Trebits Lincoln nincs az utasok között. — Viszont Ceylonból elindult! — Hol van tehát a buddhista főpap? A kerek világ melyik útját választotta, hogy fiához érjen? Vagy titokban, in­kopnitó alatt utazik talán,... nem tudni. fis nőtíön nőtt az érdeklődés. Elmúlt március 1, fölvirradt a 2 ika is és John celláját siralomházzá alakították át. Délután meglátogatta édesanyja és menyasz­szooya. Egy óráig beszélgettek a halálraítélttel a börtöncellában, porkolábok jelenlétében. — Az apám... zokogott az elitélt — hol van, megérkezett-e már? Nem tudott választ adni a kérdésre senki. Sem az anya, sem a menyasszony, sem a hírlapok, senki... Es március 3 án 8 óra 15 petekor a fiatal John Lincoln megfizette adósságát a társadalomnak a sommerstet-i fogház udvarán... Most uj kérdések, uj találgatások merültek föl. Elutazott-e egyáltalán az öreg, az apa, vagy a néma herceg mosolygó márványszobra előtt me­reng a Nirvána áhítatában, valahol egy ceyloni buddhatemplom misztikus homályában. Nem tudja senki... de talán nem is fontos ez már. Sokkal érdekesebb, hogy ezt as egész fantasz­tikus történetet most irja filmre egy angol mozi­scenario és egy élelmes filmvállalat aranyakra fogja fölváltani az egészet a Hindu siremlék-hez hasonló kalandos mozidráraa formájában. Igy születnek mostanában a sportszenzációk és a mozidrámák. Furcsa világban élünk ... Terescsényi György. i Hétfőn és kedden viszontlátjuk egymást l jZoro'Huruj A két molnárlegény | Nézze meg az ember!! Chaplin „Aranylázát" a Belvárosiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom