Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-11 / 58. szám

&BLMAGYARORSZAÖ 1926 március 11 Ötven városatya főlebliezte meg Gaál Endre nyugdíjazását. A helyettes polgármester víiszavoota nyugdíjazása iránti kérelmét. Jelentette a Dilmagyarorszdg, hogy Gaál Endre kulturlanácsnok nyugdíjazása ttlen Vár helyt József pápai prelátus fölebbsiett a belügyminiszterhez. E&hez a fölebbezéshez most tíven Ismeri nevü törvényhatósági bizottsági tag csatlakozott, akik közös beadványt intéztek a polgármesterhez és kérték, bogy részletesen megindokolt fölebbezésQket pártolílag terjessze 101 a belügyminiszterhez. A Hosszan megindokolt fölebbezés meleg szavakkal éc az elismerés banglán emlékezik meg a nyugalomba küldőit kulturtzenálor érdemeiről és a közgyűlés „alakilag nem kifogásolható" határozatának megváltoztatását többek közöli átért is kivánstosnik tartja, mert a legnagyobb vílószinűsíg szerint Bokor Pál polfár mester hely elles szolgálttban tartását, mivel már a hetven íves legvégső korhatárt is be ölttMe, a bettgyminiszler nem hagyja jóvá. Ebben az esetben pedig a hatvannégy eves és teljesen munkabíró kultursienátor tölthetné be a helyettes polgármester lisztjét; a legjibban, hiszen a fiatal tanács a legidősebb ize átor évtizedes tapasztalatait nem is igea nélkülözne i. A polgármester ezt a filtbbezést is filter- j jtszli — még pedig értetülésünk szerint — I pártoló jav&slatlal a belügyminiszterhez. B»k§r Pál helyettes polgármester, akit egy szavazattöbbséggel szolgálatban tarlóit a közgyűlés — mint is nereies — a városi tisztviselők státuszát szabályozó rendelet végrehajtása folyamán beadványt intézeti a polgármesterhez és hivatkozva a városi nyuidijszabáiyrendeletre, amely szerint hetven éves életkorának betöltése uán senki seiu teljesíthet to*ább aktív szolgálatot, önmsga kérte nyugdíjazását. A februári közgyűlés azonbsn ne a teljesítette a helyettes polgármester kérelmét, hanem szótöbbséggel ugy határozott, hogy Beket Pált továbbra Is megtartja az aktív szolgálatban. A helyettes polgármester most ujabb beadványt intézett a polgármesterhez. Örömmel viszi tudomásul azt, hogy a város (örvényhatósági bizottiága reflektál további szolgálatára, amire készséggel vállalkozik is, meri van néhány olyan fontosabb ügy folyamatban, amelynek kezde e óia egyik fömozgatója volt. Igy a tanyai vasút épitése, a fogadalmi templom, a földbérrevízió. Éppen ezért bejelenti a polgármesternek, hogy nyugdíjazása iráni beadott korábbi kirvinyit visszavonja. A Délmagyarország a demokráciáért harcol, fegyvere a függetlenség és szókimondás, hátvédje a közönség támogatása. •s. ii» ifa iii tik Hí rsfc itt is. Hí n. nu is. it -as. n. n. n Misztikus versenyutazás Ceylontól egy londoni fogház akasztófájáig. A aportsxenveddy nyugateurópai elfajulásai. Páris, március 4 (A Délmagyarország tudósítójától.) Napokon keresztül izgalomban tartotta Páris sportbarátait, az amatőröket éppúgy, mint közönyösöket — egy szomorú és kétségbeesett versenyutazás. Az eset annyira újszerű és oly markánsan jellemzi a nyugtalan idegrendszerü nyugati társadalom lelkivilágát, az excentrikumok és a sportszenzációk felé hajló érdeklődését, hogy el kell mondani ennek a bonyolult históriának előzményeit. A főhőst, aki ma az érdeklődés középpontjában áll, Trebits Lincoln nak hivják. Azoknak a világjáró kalandoroknak egyike, akik a dunamenti kis országból, Magyarországból indultak el, hogy fantasztikus életutat fussanak meg és azután elmerüljenek örökké az ismeretlenség homályába. Ebből a homályból bukkant most elő Trebits Lincoln. Származásáról mindössze annyit őrzOtt meg a memória, hogy Magyarországon, talán Budapesten született, fiatal korában kivándorolt és Angolországban telepedett meg, Darlingtonban. Néhány küzdelmes esziendö után Trebits Lincoln állampolgárságot szerzett, sőt Darlingíon város képviselői megbízatását is. Mindez a háború élőit történt. Trebits Lincoln, az angol parlament tagja, mind följebb és följebb emelkedett a politikai életbea 1910 ben már egyik vezető tagja az angol liberálisoknak, bizottságokban és fontos tárgyalásoknál mint megbizott szerepel. Tiz évig tart ez a politikai karrier, átnyúlik a világháborúba is, egészen 1917 ig, amikor hirtelen egy hatalmas politikai botrány középpontjába kerül. Egy francia kémkedési pör ez. Francia vádlottjai közül báromat giüotinoztatott le azokban a véres időkben a Respub ika, Trebits Lincoln a darlingtoni követ akkor még mint tanú szerepel a haditörvényszék tárgyalásain. Csakhamar letartóztatják őt is Londonban. Hoszszu vizsgálat, botrány, politikusok, katonák kompromittálva. A vád: kémkedés Németország javára. Trebits Lincolnt társaival együtt elitélik, örökös száműzetésre és ötévi kényszermunkára a ceyloni angol rabkolonia egyik börtönében. A család teljesen elhagyatva Londonban marad és a volt képviselő felesége nehéz testi munkával fölneveii az egyetlen fiúgyermeket, John Lincolnt. Múlnak az évek és a csa'ádapa ott, a messzi indus partokon kitölti a rabság éveit és kiszabadul. Európa felé le van előtte stárva minden ut, a deporíáláai kényszer Ceylon szigetéhez köti, mit cselekedjék? Evekig bolyong aj; exoiilius országban, m'mt zarándok és koldus. Egyike azoknak a vándoroknak, akiket Rudyard Kipling rajzolt meg regényeiben, akik gyalogosan járják a forró országutakat, pálmaberkekben hálnak és karavánokkal vándorolnak az Ő3rengetegeken keresztül, mert Ceylon a fakírok és prehisztorikus vidékek orszaga, ahol homo pícecanihropus okat taíá nak ma is és ahol pár marék datolya és kenyérgyümölcs elég táplálékot ad a természet gyermekeinek és azoknak, akiket kidobott oda a fehér ember civilizált társadalma. Az öreg Lincoln igy járta esztendőkig a Csendes Óceán misztikus szigetországát és fölcsapott buddhista zarándoknak. Egy ideig zarándok is, de aki el tudta nyerni a brittek hatalmas államában a polgárjogot és a darlingtoni követséget, itt sem esik kétségbe. Hamarosan buddhista pap lesz, majd az egyik kolostorba kerül, tekintélyes, főpapi állásba és ugy látszik ezen a ponton be is fejeződik végleg ez a hányatott élelpatya, ugy hogy sohasem ejtenek róla több szót a hűvös nyugat halványképü emberei. Hogy nem igy történt, annak elsősorban a fiatal Lincoln, a család egyetlen sarja az oka. lohn, aki főinevelkedett lassan a bánatos özvegy mellett, (mert valóban Özvegységre jutnak a Ceylonba deportált száműzöttek hitvesei) 21 éves korában, mint tisztes angol hazafi belépett a britt hadseregbe, mint közlegény. Ugyanekkor megtette az első lépést a házasétet felé is, amennyiben eljegyezte Miss Alice Wintsdort, egy csinos fiatal leányt. Koldusszegények voltak mindannyian, John is, választottja is, igy következett el 1925 karácsonya, amelyen az eljegyzést meg kellett volna tartani — Eljegyzés, ajándék és ünnepi vacsora néikül 1 Ez nem lehet — mondta az ifjú Lincoln és határozott. Persze nem oly nagy körültekintéssel, mint az apja, egyszerűen, egy kicsit ostobán, mint a gyakorlatlan és tapasztalatlan kezdők, a bűn hadseregének kiképzetlen katonái. Néhány barátjával beszélte meg & dolgot. — Este, a Street XV nél... a villa előtt... A lakók njnesenek otthon... Well I És betört, de rajtavesztett. A villa tulajdonosa a lakásban tartózkodott, fölfigyelt a zajra, rányitotta az ajtót és rágyújtotta a villanylámpái. Szegény, ostoba John, mert történetesen katona volt, o:daíán függött a szolgálati revolver. Előrántotta és lőtt. A villaiulajdonos halálra sebezve ro! gyott össze. John kiugrott az ablakon és semmit sem vitt magával. Egyenesen a menyasszonyi házhoz, az eljegyzési lakomához éppen... ott is tartóztatták le még aznap este. Az angol katonai törvények szigorúak. Előre megfontolt rab'ógyilkosság, kötél általi halál. Ez év február végén utasíttatott el a kegyelmi kérvény és John Lincolnnak március 3-án reggel 8 órakor meg kellett halnia. A kivégzés napját megelőző héten táviratot kapott az özvegy, Trebits Lincoln, a buddhista pap felesége. — Látni szeretném. Még életében. Uton vagyok, a Coblentz fedélzetén. T. Lincoln. Hivatalos értesítés Í3 jött drótnélküli távirat formájában arról, hogy Trebits Lincoln jelenlegi buddhista szerzetes valóban hajóra szállott, de aligha érkezik meg idejében, március 3 áig a kivégzés helyére, mert a menetdijból 12 fontja hiányzik és igy Marseiflesben partra kelt szállania. Néhány szerencsétien ember életsorsába itt kapcsolódik be a modern sportszenvedély. Az angol lapok, amelyek hatalmas tudósításokban számoltak be a misztikus versenyutazásról, a rekord túráról, amellyel a halál elé akar vágni a kétségbeesett apa. Találgatások, sőt nagyösszegü fogadások történtek Londonban és Párisban, hogy életben találja-e az apa elitélt fiát, hogy utoljára keblére ölelhesse a síralomházban, vagy sem. A lapok találós kéidések szelvényeit mellékelték olvasóidnak. Melyik hajón érkezik, a Coblentz-ea-e, vagy a Chili nevü francia személyszállítón, amelyen Marseilleslől kellene folytatnia az utal Londonig és amely útra már nincsen pénze Trebits Lincolnnak. Akkorára nőtt az érdeklődés, hogy a lapok tudósítói Londonbői, Párisból eléje utaztak Marseilles-ig, összegyűjtötték a hiányzó útiköltséget,>hogy átadják neki és igy is segitségére legyenek a cél elérésében. Ezalatt multak a napok, az órák, a percek a Stepan Mailét (Sommerstet) fogház börtöncellájában. A fiu is tudta, hogy az apja uton van. Apja, akinek aicára nem is emlékezett már, hiszen kis gyermekkorában veszítette el és aki távol kék tengereken igyekezik most feléje, az utolsó ölelésre, amely után vége lesz mindennek. Március 1-én kötött ki Marseillesben a Chili személyszállító, de az Öreg Lincoln nem volt az utasok között. — Talán a Coblentz-en, — mondották a sportemberek. Nosza megindult a dróttalán táviratozás a spanyol vizeken lévő német h»j5ra. Megjött a válasz onnét is: Trebits Lincoln nincs az utasok között. — Viszont Ceylonból elindult! — Hol van tehát a buddhista főpap? A kerek világ melyik útját választotta, hogy fiához érjen? Vagy titokban, inkopnitó alatt utazik talán,... nem tudni. fis nőtíön nőtt az érdeklődés. Elmúlt március 1, fölvirradt a 2 ika is és John celláját siralomházzá alakították át. Délután meglátogatta édesanyja és menyaszszooya. Egy óráig beszélgettek a halálraítélttel a börtöncellában, porkolábok jelenlétében. — Az apám... zokogott az elitélt — hol van, megérkezett-e már? Nem tudott választ adni a kérdésre senki. Sem az anya, sem a menyasszony, sem a hírlapok, senki... Es március 3 án 8 óra 15 petekor a fiatal John Lincoln megfizette adósságát a társadalomnak a sommerstet-i fogház udvarán... Most uj kérdések, uj találgatások merültek föl. Elutazott-e egyáltalán az öreg, az apa, vagy a néma herceg mosolygó márványszobra előtt mereng a Nirvána áhítatában, valahol egy ceyloni buddhatemplom misztikus homályában. Nem tudja senki... de talán nem is fontos ez már. Sokkal érdekesebb, hogy ezt as egész fantasztikus történetet most irja filmre egy angol moziscenario és egy élelmes filmvállalat aranyakra fogja fölváltani az egészet a Hindu siremlék-hez hasonló kalandos mozidráraa formájában. Igy születnek mostanában a sportszenzációk és a mozidrámák. Furcsa világban élünk ... Terescsényi György. i Hétfőn és kedden viszontlátjuk egymást l jZoro'Huruj A két molnárlegény | Nézze meg az ember!! Chaplin „Aranylázát" a Belvárosiban.