Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-10 / 57. szám

Ár® if ÍPP"^ PlÜ B Umfrwiiöstfi üaik Fsreatw. X. Telntoi* 18-33. KiadöMvaiat, MUnSaMwati ir ktjfrcdai Aradi ucca 8. Vtlafra ÜOd. H MOH Hadnr-sagánrt i. <gjw r«l*<uuxáio !8-K.Szeged, 1926 március 10, SZERDA Eiúíiietésl árak: Egy hónapra heljben 40.00(1 kor, Budapesten cs vidéken 45.(100 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. vasár- es ünnepnap 3000 korona. II. évfolyam, 57. szán Kiszabadulnak a Szegedről Cayenne-be deportált politikai foglyok. A francia miniszterelnök a magyarságról, a frankhamisításról és a politikai foglyokról. Pária, március 3. <4 Délmagyarország iadőstiójától.) A sötétemiékü magyar proleiárforradaiom egy érdekes, szegedi vonatkozású epizódja kerüli síéba március 3-án a francia képviselöházbin. M. Vjillant Coulurier, s francia kommunisták nevében, odahaza már bizonyára ismeri interpellációja kereében mondotta el és támsdni akarván a francia kormányt a frankhamisítás ügyében tanuiifoít mulasztásai miatt, kitért a hadvezetőség igazságtalan és embertelen intézkedéseire, amelyek következtében 1919 tavaszán számos ártatlan, szegedi szármasása magyar állampolgár harcoltatott el Cayenne be, a politikai foglyok deportáló börtöneibe és akik még mindig ott sínylődnek és hit év óta hiába várják a kiszabadulást. A bél év előtti deportálások, amelyeket, mint ismeretes, a megszálló francia hsderők ptrancinokságai rendeltek el, még a hadijog alapján lOrféntek. Ugyaneien a jogon sióit bele akkor a Siegrden székelő fraccia városkormányzóság az adminisztrációs, as élelmezési, katonai és sajtóügyekbe is és a törvényszéki palota Széchenyi-téri tárgyalótermeibea a francia köztársaság nevében bozták meg ítéleteiket polgári személyek fölött a katonai biróságok. Azokban a zavaros időkben, amikor a Pranchet d'Esperay generális parancsnoksága alatt álló déli francia haderő frontja Szeged fölött húzódott el és amikor elegendő volt egy* egy bizonytalan tanúvallomás, tolmácsok segítségével, nehézkesen vezetett tárgy slásokcn, könnyen vád alá kerülhetett az ellenséges állam alattvalója. Mielőtt Szegedet kiürítették, a visszavonulásra készülő francia haderő összefogatta és előbb Nagybecskcrekre, majd Szaloniksbe internálta a rá cézve veszedelmes forradalmárodat. Nem az akkori magyar politikai mozgalmakban való szereplésüket vizsgáiiák a syanuiitottaknak, aizal a megszálltk nem törődtek. Nagybecsietekről ki is szabadult a letartóztatottak nagyrésze. Mindössze néhány ember ellen tartotta fönn a vádat és megtorlást a francia katonai ügyészség. Nagyobbrészt szegedi illettfeégQ emberek és azért kellett bünhödniök, mert agitációs munkájukkal a francia hedsereg fegyelmét akarták megbontani a kommunista is forradalmi eszmék terjesztésivel. Szalonikiből Konstantinápolyba vitték azután a foglyokat, onnét pedig — az interpelláló francia képvise'ö sverirst törvénytelenül — Cayennebe, az af ikai par'.ok depor áló börtöneibe kerültek, olt vannak ma Is. Vaillant Coulurier, az interpelláló kommunista képviselő természetesen éles támadás kapcsán mondotta el ezefcet, követelvén azonnali szsbadonboctáiáíuka;. A frarcia kommunista nem mnlasz'oita e természetesen a frankhamisítás ügyével kapcsolatos támadásait sem Magy írerszág és jelenlegi kormánya ellen. Leon Blum, a francia mérsékelt steociáHsták tekintélyes és meglehetős nagy politikai súllyal rendelkező vezére szintén csatlakozott a szabadanbocsátást sürgető kommunista in erpellációjához, majd azcnnal visszavonásához is, abban a reményben, bogy Briand kormányelnök a foglyok sérelmes ügyét is rendezni fogja* Briondnak, a kormány elnökének vá'aszíbó! ez a speciálisan szegedi ep zód mindössze annyi reflexiót érdemel, amennyit a fiankbamv sitás kapcsán a magyar nép egyeteméről és a a cayenne-i deportálásokról mondott, Mindazok, akik a roskadásig felt karzatokon, dermesztően néma csendben hallgattuk a francia miniszterelnök higgadt, mérsékelt és igazságos válaszát és fanui voltunk annak a csúfos kudarcnak, amelyet a céludatosan vezetett cseh aknamunka irányított Magyarország egyetemes reputációja és megbecsülése ellen, ujjongó örömmel hallgattuk az öreg francia államférfi emlékezetes szavait, amelyeket az elhangzott Interpellációkra mondott a francia képviselőházban, március 3-án délután félhét órakor — A magyar nép egyetemét — úgymond —, nem szabad belevonni az ügyekbe. Jól ismerem ezt a népet, ismerem büszkeségét, ismerem féltő aggodalmát, amellyel nemzeti méltóságát őrzi és tudom azt is, hogy elsősorban maga a magyar rtép követeli ennek a csúnya ügynek végső és törvényes tisztázását: azt, hogy a vétkesek kivétel nélkül megbűnhődjenek. — Ami pedig a deportálások ügyét illeti — végezte be beszédét Briand miniszterelnök —, hozzák tudomásunkra a tényeket, az adatokat és a neveket. És ha itt valami igazságtalanság történt volna, biztosítom, hogy a kormány itt is teljesíteni ftgja kötelességét. A cayenne i magyar és szegedi deportállak Ogye a kormányelnök nyilatkozata után az iNazságszolgáltatási reparációk elő keiül és vak szinűieg ki is szabadulnak. Terescsényl György. A genfi magyar albizottságban vita nélkül elfogadták Bethlen előterjesztését. (Budapesti tudósttónk telejonjelentése.) A Népszövetség magyar albizottságának ülése, amely Bethlen miniszterelnök mostani genfi tartózkodásának fontos állomása, 11 órakor kezdődött és negyed 12 után öt perccel végződött, tehát mindössze husz percig tariott. A zárt üléstől a következő ír'esfvé? volt megszerezhető: Sclnloja el ö megnyitotta az ülést, mire előterjesztették a pénzQgyi bizottság jelentését, amely a magyar ki'irány kívánságait tartalmazta mondatban kérte a bizottságot, hogy vigye tudnmásul a jelentéieket, amelyekhez a maga részé Ő1 nincs semmi hozzáfűzni valója. A bizottság valamennyi tagja hozzájárult a jelentésedhez. Ezzel sz ülés b:záruit. A frankaffér sk* ezen az ülésen, sem azokon a rövid magánbeszélgetéseken nem került szóba, amelyeket Bethlen István grtf tegnap a pénzügyi bízotta<Jg tagjaival at ütés e őlt folytatott Az ülés után Bethlen István gróf elhagyta ICIJf a MJflKVJI Rbll> OlJjr BI»»!«»Og«» l»««a!I»in*IH. U,VÖ HUH "VI. Ezután Bethlen fcróf néhány rövidre fogott I a nemzetek palotáját. A Népszövetség pénzügyi albizottsága újból fölhívja a figyelmet a magyar hivatalnoki létszám apasztására. (Budapesti tudósítónk ielefonjelentése) Genfből jelentik: A népszövetségi tanács magyar albizottsága elfrgadta a főbiztosnak s a pénzügyi albizottságnak jelentését. A pénzügyi albizottság jelentésében újból fölhívja a fi$yűmet a hivatalnoki litszdm apasztasának szükségére. Az albizottság tudomásul velte azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar kormány tervez a Pénzintézeti Központ jövő működése tekintetében, valamint abból a célból, hogy az állami bonokat teljes mértékben a Magyar Nemzeti Banknál összpontosítsa. Herriot maga helyett Briand-t ajánlotta miniszterelnöknek. Briand elvben vállalja az uj kabinetalrkitást. Páris, március 9. Doumergue elnök Herrlotnak fölajánlotta a kormányalakítást. Herriot kijelentette, hogy tekintettel a Nemzetek Szövetségének genfi közgyűlésére, Bricnd látszik a hivatott személynek. Doumergue elnök erre Briiadot hivatta magához. Briand négy órakor jelent meg Doumerguenél. Távozás u án kije enfelte, hogy elvbent vállalja a kabtnetalakttást. Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy a kabinet még az éjszaka folyamán megalakul és Briand holnap elutazhat Genfbe. Névtelen jelentésre megtalálta az ügyészség a hiányzó hamisfrankosokat. A ^följelentő áríat!anul üldözötteket ?jkar megmenteni és azt óhajtja, feogy a fraccia megbízottak igy hamarább hazamehessenek, fk hamisfrankosokat a Nyugati pályaudvaron találták meg egy bőröndben. (Budapesti tudósttinktelefonjelentise.) Sztrache Guiztáv főügyést, az ügyészség elnöke a délelőtt folyamán névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró bejelenti, hogy meg akarván kímélni ártatlan embereket házkutatásoktói és fölösleges zaklatástól és hogy ez itt tevő francia közegek hazamenteiét elősegltte, közli at ügyészség el nőkével, hog? azok a hamisítványok, amelyeket eddig a rendőrség » Magyar Nemztti Stövttség nél és más helyen Múla keresett, egy bőr űben vannak a Nyugati pályaudvar ruhatárában. Az erről szőlő ruhatári jegyet is mellékelte, a hvilben is kitt* az ügyészség elnökit, hogy azt a ruhatárból hozassa el. As ügyésiség elnöke nyomban intézkedett, hogy dr. Makkay Jenő ügyészségi alelnök és dr. Bartha János kir. ügyész kimenjenek a Nyugati pályaudvarra és a ruhatárból hozzák el a bőröndöt Sttraehe elnök időközben Érfesiiette Collard, Hostingus és Royere francia megbízottakat, akik