Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-21 / 67. szám

1926 március 21. O Elli AQYARORSZAO 5 iémi beszé§gefé® Héjjme Ivánnal. Régen nem hallottunk-cemmi hirt sem felőle. Neve hallatára a falusi zsidó faszeresnek tnár nem citeráz a lába és az ucca olcsó zsivajgása sem üdvözli, ha itt-ott megjelenik. A fekete vonat sem áll meg ijesztő zökkenésscl, ha Ivánnak éppen ugy tetszik, a kecskeméti szőlőknél megrántja a vészféket, amiért fizetni sem kell. Nem kíséri ísboru lás, fölesküvés, a gárda szerte széjjel széledt s Maderspach Viktor, aki legutoljára memoárszerűen megírta a Héjjas-féle nyugatmagyaroiszági íölkelést, Héjjasrói csak annyit és ugy beszél, mint a legutolsó trombitásról, aki Budaörsnél könnyezve lujta a rohamot a tragikus sorsú király ellen. Valahogyan elfakult az a glóriás nimbusr, arait a kurzus oly nagy hévvel igyekezett Híjjas fényesen kikent kifent feje köré fonni. Eltűnt sötétlő emiéke, mint a lelkiismeret furdalásos álmoknak, amiket régi bűnök hoznak vissza s amik előtoppannak olykor, amikor reszketős lábu vándor vánszorog át az orgoványi erdőn, ahol vésztjóslóan sirnak a fák és fájdalmasan sóhajtoznak a bokrok. A sö téttö évek távlatából azonban hol itt, hol ott elő bukfcan neve és jellegzetesen kifinomult alakja, erősen europeer arcberendezésével. Akik még nem látták és jajok köíött hallották csak emlegetni s akik borzadva lökték féire a fekete ujságpapirost, amely a közelmúltban a betű szétflk köaiött hánytorgatta nevét: ijesztő Czája János-féle alaknak képzelték el Héjjas Ivánt, akinek szeméből elvetemült gonoszság vigyorog elő. A való kép azonban mást mutat. Tökéletes elegáncia. Sudár, középmagasnál sudárabb termet. Legu'o jara akkor jlrt Szegeden, amikor néhai Lábas E dre vezérlete alatt közgyűléseztek az Ébredők Már akkor nehezen akart kimozdulni Kecskemét városából s amint mondotta, „nem mozdulva, erőt gyűjtéssel kell kivárni az időt az uj honfoglalásra". Közben mindig hiába várták. A tiszteletére beriadózoit honleányok Kiss Menyusnak és Kádár Lehelnek nyujtoiták át a csokrokat, amiket a „rettenetes" Ivánnak szántak. Azután még egy levél érkezett kecskeméti bélyegiővel. Bizonyos bankmentés kísérlete került napvilágra, amit Héjjas Iván forszírozott s aminél hiába volt a régi bajtársia3ságra való gyöngéd figyelmeztetés. * A kecskeméti állomásra is már régen befutott a tavasz, amikor a friss reggeli levegőben lomha lassúsággal beállt a szegedi gyors. Kecskemét, két perc és zűr zavar és rohanás. Mindenki siet és fut. A tömeg a termes kocsik feié igyekszik, amikor a barnára égett étkezőkocsi irányában, tempós léptekkel, álmos, fáradt mozdulatokkal Hejjas Iván közeledik. A sarkában hordár kuliskodik és a szolgálattevő forgalmista ugy szalutál neki, mintha legalább is kardot csörtető tábornok inspiciátna a perronon. Kecskemét, két perc. A nehéz vonat sziszegve, dübörgőn indul, amikor tárul az étkezőkccsi ajtaja, repüi a barna koffer és ugrik ijedten kifelé a vörössapkás hordár. A reggeliző utasok Héjjas Iván városát emlegetik. Megindulnak az emlékezések, föltornyosulnak a régi emlékek és itt-ott a remegő fehérabroszu asztalkáknál vérről folyik a szó, a szelíden gőzölgő teás és kávésibrikek mellett. Az ii ii abiakonkivüli világban zölden sarjadzik az élet. Nyolc óra reggel a márciusi reggelben. Honnan e sötétlő gondolatok, mik észrevétlen barázdát vonnar.k a homlokok tájékára ?... Egyszerre rtóndej szó elfolyik az ajkakról, minden beszéd elhalt, pedig semmi sem töriént. A vonat vígan száguld tova s Kecskemétnek csak a tornyai látszanak. Héjjas Iván lépett be. Tudjisten, hol bujt meg eddig. A tekintetek érdeklők és kíváncsiskodók. — Érdekes, éppen róla beszéltünk s ime, megjelent — jegyzi meg valaki. Es bámulják, bámulják, mint nemrégiben odahaza a Kass-feávéházbsn Tavara Rayt, aki szegen feküdi és elevenen meghalt. A livrés pincér szilvóriummal kedveskedik neki és a iiosszu reggeli után — mint ahogy a régi beszélygyártó mondaná — „elegáns mozdulattal bodor füstkarikákba temetkezett, igyekezve elrejteni magát a kíváncsi tekintetek elöl". Pedig Hijjast most már senki sem nézte. Senkit sem érdekelt. S amint egy-két szóval letárgyalták a zsúfolt étkezőkocsiban, szinte bántó volt észrevenni, hogy a tetszésre és előkelőség látszatára utazó mozdulatai, nézései, hogy vesznek el hiába, anélkül, hogy észrevennék. Magyar László kollegám végre megsajnálta. Papirt vett elő, ceruzát és rajzolta. Amikor Héjjas a félre nem magyarázható kutató nézéseket észrevette, szolgálatkészen kergette szét körüle a vonalakat elhomályosító nehez füstöt. Félkezével végigsimította a haját, meglökte nyakkendőjét és érdexes fejét lassan billentette profilba a széles üvegtábla felé. A karrikatura, amint látható, nagyszerűen sikerült. Mindenki elismerőleg bólintott. Meg volt a livrés pincér is elégedve, aki már nagyon jól ismeri a Buktával bicsérd a nagyot. — Szomorújáték. — Most hirdették ki a Magyar Tudományos Akadémián az ezidei Teleki-pályázat gyér eredményét. Fájó szivvel értesülünk ebből, hogy már a titkos drámaírók is megfogyatkoztak szép hazánkban. (A szegedi helyi szerzők, ugy látszik, nem tartják magukhoz méltónak, hogy Pestre pályázzanak.) Egyetlenegy pályamüvet talált a tekintetes bíráló bizottság megemlitésre méltónak, amelynek A kereszt jelében a cime és Kurzus a jeligéje. Ugyanez a pályamű a háború elején A győzelem jegyében és a forradalom közepén A nép nevében cimmel is futott, mindig sikertelenül. Szegény. Vannak, akik a Pongrác mester szerzőjének nevét gyanítják a tüzhalálra szánt jeligés levélben. Miért ne ? Mi azonban nem csüggedünk és nem engedjük elpusztulni a tisztes akadémiai tragédiaipart. Nem és nem 1 De az is bizonyos, hogy haladni kell a korral, melynek csupán úszója, nem vezére az egyén. (Még csak azt se lehet ró mondani, hogy szabad úszója volna. Ma inkább fulladozója.) Ma már nem lehet se első keresztényekkel, se utolsó kurucokkal győzni, még az Akadémián se. Éppen ezért tragikus hős gyanánt korunk apostolái, sőt messiását, a nagy Bicsérdyt választottuk, akinek szerelmi históriája egyúttal cselekvényét alkotja a drámának. A shaksperei, sőt katonai dikciót megtartottuk és a bölcselő részekben Madách példáját se vetettük meg. íme egy remekbe készült részlet, az úgynevezett nagy jelenet az utolsóelőtti fölvonásból: Bicsérdy (a hivő tömeghez beszél, akik között nagy számmal találhatók B-listások, napidijasok, néptanítók, titkos drámairók, kardalosok, zöldségárusok, de n^m találhatók sertésvágók és koplalós kocsisok): Főtápszerünk az élet lakomáján Nöuény legyen csak: borsó, lencse, bab, Paszuly, tök, dinnye, ananász, barack, Paradicsom, uborka, körte, alma. Cseresznye, meggy, banán, dió, füge, És jelszavunk először: koplalás, Másodszor és harmadszor: bőjtölés, Negyedszer és utolszor: semmi többi B-listások, napidijasok (lemondással): Ó Mester, ezt mi már régóta tudjuk És gyakoroljuk, (bis hundert — alig!) Bicsérdy (csekély nyugdijára támaszkodva mondja): lm itt vagyok: tizenhat kis szobámba Vonultam a hiu világ elől A föld legszebb pontjára, egy szigetre, Hová ezrével jönnek a rajongók S ellátnak minden földi jóval engem, Sonkával és kaláccsal, — mit beszélek l— Sáskával és mézzel, gecsületemrel (Könyveit részletfizetésre ajánlja — melegen.) Berger Noémi (elragadtatással megsúgja neki): Tölts vélem egy kúrát, nagy jérjiu! Bicsérdy (hogy a profán népség ne hallja): Finom gyümölcs vagy, hallgass és szeress ! Héjjas uraságot. Az utol9ő vonal után Héjjas újságot vont elő és olvasott. Egyik kecskeméti lapot húzta elő s talán karrikaturájára gondolt és arra, hogy vájjon gondosan elválasztott hajzatát élesen adja-e vissza a rajz. * Azután más, különlegesebb dolog is történt. Amint e rajzot megtekintette, megforgatva a rajzlapot elől hátul a kezében, kijelentelte, hogy autogramot még karrikatura alá sem ir és interjút sem ad senki emberfiának. Egy póz, egy mozdulat a az interjuvoló elintéztetett. * Pedig talán nem lett volna érdektelen megtudni Héjjsstól, amihez ő föltétienül ért, hogy ki a legszebb hangú primadonna Budapesten és hogy melyik bárban tfzik legjobban a coirk tailt, ki foglalta el Bccker Bébi heiyét a dunaparti korzón és ki lett Villány Andrénak, a föltűnően szép táncosnőnek utóda. Beszélgettünk voina az autómárkákról és örömmel állapítottuk volna meg, hogy az idei elkésett tavasz a homokoson mennyire megkönnyítette a szőlőnyitást. Elmondottam volna továbbá Kardos páter háiátlarságát, aki az iparostanonciskolában Czucz Mihályt és Körmendy Mátyást emlegeti mintaképül, pedig ezzel az erővel Héjjast is emlegethette volna. Elmeséltem volna neki, hogy Lévay fiskális ismét fogadalmat tett ismeretlenül magasztos célok elérésire és addig nem vágatja le megint bozontos szakállát, mig nem jő valamilyen titokzatos föltaláló, akivel érdemes lesz az ántánttal hadakozni. Végül megemlítettem volna még, hogy Fényes László nemrégiben Szolnokon járt s nemsokára ellátogat Izsákra és Orgoványra is, hogy erdőkerülő módjára ibolya után nyomozzon a régi avarban. Azután már nem is igen beszéltünk volna. A néhány utóbbi személy- és helységnév fölemiilése látható zavart lopott volna bele diskurzusunkba s a fekete vonat is közel jár már a Nyugati füstös fogadó csarnoka felé. A búcsúzás már könnyű lett volna. Könnyű, mint a tiszta lelkiismeretű ember hajaali álma s mint a besüppedt hant ott Orgovány es Izsák alatt. Nagy Sándor. Hivatalvesztésre Ítélték a Márf y-f éle bombapör ügyészét. (Budapesti tudósítónk ietefonjeleniése.) Nsgy meglepetést kelteit a nyilvánosság eiőtt, amikor az elmúlt év nyarán Dolowtchiák Mihály ügyészségi alelnököt föijSgeszteiték állásától. A pestvidéki és a budapesti ügyészség számos /agja ugyanis panisrf adott be ellene, hogy föltűnő módén barátkozik egyik-másik budapesti ügyvéddel s hogy kollégáttót külünbötő szabálytalanságot kivánt. Az ítélőtábla Dagré-tanácsa ma tárgyalfa le az ügyészségi alelnök fegyelmi ügyét, bűnösnek mondva ki Dolowtchiák Mihály ügyészségi alelnököt, a Márfy-féle bombapör ügyészét s öt hivatalvesztésre itélte. (Megnézi a nő telekkönyvi kivonatát, megeszik egy datolyát, kinevezi helyettesét és el Noémivel.) Helyettes Bicsérdy: Le, le a vegetáriánusokkal. Kik mesterünknek szent tanát gúnyolva Megfőzik a kolompért és tököt S a vöröshagymát is párolva adják! Bicsérdysták (fölpaprikázva): Le a gaz áriánusokkal! Ámen ! Hírnök (jön és pihegve szól): Hivek, testvéreim, barátaim ti A vackorban, kökényben és eperben. Oly hirt hozok, melytől a jőzelék Feltétlenül méreg lesz gyomrotokban És koplalás nélkül szikrázni jog A szemetek, ó szörnyű árulás, Bicsérdy hússal él s pedig libával! (A hivek megrendülve állanak. A hírnök előveszi a destruktív pesti újságokat és elolvassa a szenzációs riportokat az adakaléi mester viselt dolgairól, nemkülömben a soproni bicsérdysta esetét, akinek halálát huszonöt szem datolya és egy csésze tea okozta.) Egy ébredő fakir (mint alvajáró): Destrukció, hát vakmerő kezeddel A jótékony titoknak fátyolát is Széttéped koplaló szemünk előtt? El Ceylonba, olcsóbb ott az élet S több a banán és kevesebb a lep, Amely mindent leleplez és megír. Jertek velem mind! Áldás és bicséret! Gyalu,