Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-14 / 36. szám

BELMAGYARORSZAQ IS lt26 febraá® 14 Hogyan tanult és tanított Földvári tanité ur. Szomorú adatok agy gyilkoaaá vált tanító padagógiai működéséről. Földvári Dezső Sándor, a bitvesgyilkos vásárhelyi fanitó kulturpedagógiai tevékenysége, szeretnők hinni, egyedülálló jelenség a magyar népnevelés történetében. Hisszük, hogy e* az elszigetelt néptanítói élet egyedül csak Földvári Dezső tanitó élete volt, aki künn tanított az ákácos vásárhelyi tanyák közölt és — Uram Jsten I — a tanitó ur irni, olvasni is alig tudott, tanítani pedig nem tanított, mert benső szégyen remegtette meg néptanítói valóját, ha a sor mégis ugy hozta magával, hogy a tarkoponyájú tanyai nebulók előtt egyszer-egyszer mímelni kellett a tanitó bácsit. Földvári iskolás évei. A tanító urnák négy középiskola elvégzéséről szóló b zonyitványa és *ani óképeidei oklevele volt. Középiskoláit Erdélynek egy városká jában végezte, ahol édesatyja jómódú ispín, tehetős, büszke, rálarti magyar. A fiúcska elemista korában beteg, su'yos lázbeteg, évekig fekszik titokzatos nyavalyákban, mig egyszer jön a szigora szeptember és Földvári Dezsőkét iskolába fogják. Talán kézenfogva, ajnározva vezetik el mindennap az iskolába. A kis gimnázista megszokja az iskolába járást. Nagy gondot nem okoz neki. Hiszen tanulni ugy sen kell, felelni nem felel s a négy középiskolai évb«n elfelejtik examinálni Földvári Dezsőkét. Édesatyja, aki azóta megtagadta fiát, azt irja egy levélben a középiskolai időkről, hogy Drzsőke annyira korlátolt volt, bogy tanárat szinte nem vették őt komoly emberszámba s csak atyjára való különös tekintettel jóakaratból engedték át az egyet osztályokon, mert tanulni bizony nem tudott. És Dezsöke egyszer csak azt veite észre, hogy felnőtt siámba veszik, Hosszú nadrágba bujtatták és egy paraszt béres fiát adták melléje, akit kedve szerint püfölhetett. Dezsőke igy tanulta meg, hogy ő ur. Azután kit évig nem Háborgatták iskolával. Nőni és erősödői kellett, az iskola dohos levegőjében elsatnyult emberpalántának. Most már szó sem esett az iskoláról. A komolykodó fiatalember pipázni kezdett s udvarolni is megtanult. Nagyokat evett és ivott, ugy hogy akik figyeemmel kisérték a most már Dezső testsulybeli fejlődését, elhatározták, hogy a fiúnak a tanítói pálya lesz a legalkalmasabb, ahol jövőjét megalapozhatja. Földvári Dezsőnek nem okozott nagy gondot a tanítóképző végtelen hosszúnak tetsző négy éve. Elvégezte. Bár lehet, hogy nem, (kartársai a gyilkossági főtárgyaláson kétségbevonták, bogy egyáltalában vészett iskolát), de az írásos tények arról tanúskodnak, bogy Fö'dvári Dezső S Sodornak igenis volt tanttói oklevele. Az erdélyi tanítóskodás. A háború alatt és a forradalmak idején valahol Erdély rejtettebb helyein csatangolt. Tanítóskodott. Apró, móc községekben, havasi oláh gyerkőcökkel bajlódott, akik a tanítási év alatt a *anltó ur juhait legeltették. Az iskolai év vége felé Földvári tanHó ur rendszerint betegeskedni kezdett. Felsőbbségénél áthelyezést verekedett kl, ugy hogy amikor a vizsgák ideje elérkezett, a tanitó ur már kereket oldott a határból. A vizsgák idejét aztán elfelejtették s Földvári Dezső tanitótól soha senki sem kérdezte meg, hogy ugyan tanító ur, az elmúlt, vagy a jelen iskolaévben milyen pedagógiai munkát végzett a nemzet serdülő virágjának kertjében. Saba, senki sem tette fel ezt a kérdést s Földvári Dezsőből lissan-lasian.még az a kis népnevelői lelkiismeretesség is kiveszett, ami talán a beiratkozások napján egy pillanatra elő is kerül Delelt. A tanitó ur a vásárhelyi tanyák közt. Az ut — a tinilói pálya, a komoly élethivatás elöli bujdosás — az Alföldre vezetett. A kalendárium 1922. esztendőt mulat, amikor Földvári Dezsővel, a tanítóval itt ialálfcoiunk Szeged közelében, a zsirosföldü vásárhelyi tanyák között Tanítónk mögött már nagy pedagógiai mult áll. Ha a minősítések nem is számolnak be és nem értékelik is kellőképed szolgálati éveit, Földvári Dezső állásváltozáskor csak legyint a kezével egy-egy igazgatója előtt: — Hál tudod, bátyám, ott a puliszkái oláhok között tuegesztk a magyart. Hiába minden igyekezel, hiába mindtn odaadás, nem becsülik tnsg azok a magyar néptanítót... Es hisznek neki. Megsajnálják és segítenek rajta. Kidugják a tanyák közé, messze a várostól, az érintetlen, szűz nép kőié. Nehéz, makacs nép közé számozik, .Fiatal, ambiciózus tanítónak való ez a vidék" — mondják tanítótársai. Es igazgatója már örül, hogy a kultuszminisztériumba majdan Péter-Pál nipján Földvári Dezső újonnan megbizott népnevelő misszionárus áldásos működéséről milyen szép jelentés fut be. Földvári Dezső ki ii ment a tanyák közé. örült, határozottan boldog volt, bogy állásba került. A fizetését azonban még nem utalták ki, de a tani ó ezért nem esett kétségbe. Az istenadta nép már rostzat sejtett, bogy az uj tanitó tüzzel-vassal befizettette a tandijat. De megnyugGdott, amikor látta, hogy az uj tanítónak csak a tandíj fontos. Más semmi. És minden marad a régiben. Karácsonykor és húsvétkor érdemjegyeket is kaptak az iskola növendékei. A tanitó ur egyformán méríe a kalkulmoktt. Egyformán és igazságosan. Mindenkinek kitűnő bizonyítványt osztott, Nem tett kivételt senkivel. Jeles, jeles, jeles volt végig az osztályozása. A sztHök csodálkoztak, „Ennek mán bűbájosnak köli lönni* — mcndolia egy gazda, akinek drágalátos csemetéjét öt év óta egyedei tanitó sem engedte fel a második osztályba —, „hogy az én Jóskámnak is jelös bizonyítványt ád". Ugy is volt, Földvári tanító urnái mindenki jeles osztályzatot nyert. Baleset az évzáró vizsgán. Csak at évzáró vizsgán történt egy kis karambol. Földvári Dízeő tanitó urnák ne kellett számolni egy tanév előmene eli eredményéről. A vizsga, amelyen megjelent a tanfelügyelő megbízottja is, ezufos kudarcba fulladt. Az osztályban senki sem tudott olvasni, a betűket alig ismerték a nebulók. A vizsgaelnök áz elképzelhetetlenül sivár eredmény láttára tiszta képet akart szerezni a tanitó ur működéséről, felszólította Földvári D*zsőt, hogy néhány kérdést a számtan köréből adjon fel a növendékeknek. A nem várt fetszóli ásra a tanitő ur elsápadt, dadogott, majd sz eiső padhoz lépve a következő számtant problémát intézte az egyik tanutóhoz, akit a iegokosabbntk tartott: — Hát... hát ugye fácskára, ha két véka búzához még két véka búzát öntünk, ugy-e, az összesen négy véka? A szélesen mosolygó arcú nebuló igent bólintott a fejével, amire Földvári Dezső tanitó ur a vizsgáztató elnak felé fordult és mély meghajlással jelentette, hogy a fölszólításnak eleget tett. — De tanitó ur, az nem feladat, amiben már benne van a megoldás, a válasz is. — Mondjon egy tfiáslk kérdést I A tanitó ur elpirult as enyhe feddésre él hosszas gondolkodás után majdnem ugyanazt a kérdéit mégegyizer fe>ad.a egy másik nebulónak azzal a különbséggel, bogy buza helyett almát mért a vékában. A vizsgáztató elnök e>ély*sbangu tiltakozására a vizsgázó osztály éktelen kacajra gnruit. A rend teljesen felbomlott s amikor Földvári tanitó néhány pofont leütött a nebulókra, azok bukfenetzve ugrottak ki az iskolaterem alacsony udvart obiakéin. A szülök elképedtek a látványra, a vizsgaelnök haját tépie, amikor Földvári kedélyeden jegyezte meg: — Nagyon elevenek a gyermekek és nagyon nehéz fegyelmet tartani köitak. Más mondanivalója nem volt a tanitó urnák. A fegyelmi. Nem apellált a fegyelmi ellen sem. Amikor állásvesztésre ítélték, akkor a később meggyilkolt, paraszti sorból származó feleségét okolta azért, hogy nem tudott tanítási eredményt felmutatni. A fegyelmi iratok szériát, a felesége, az egyszerű zsellérleány is megsokalloiia urának tehetetlenségét és többizben négy elemi végzettségével bemtnl az iskolába és betűket pingált fel a falitáblára, bogy legalább a betűket megismerjék a gyermekek, A saegény szülök mit sem tudtak arról, hogy mi folyik Földvári tanitó ur iskolájában. Felsőbb hatóiágai is csak az iskolai év elteltével jöttek rá a tanító ur eredeti tanítási metódusára, amikor már késő volt. Késő volt már a fegyelmire is, mert megtörtént as, hogy Földvári Dezső tanító egy hosszú éven át visszaélt íanüóí hivatásával és kötelességével, anélkül, hogy ellenőrizték volna működését. Pedig ez még nemrégiben történt. 1922-ben. * Azóta már Földvári Dezső tanitó ur elvégeztetett. Törvényes feleségét egyetlen késszurással megölte és ennek kellett jönnie, h->gy kitudódjék az, bogy Földvári Dezső magyar állami néptanító tizenöt évig állolt a magyar kultúra szolgálatában, anélkül, hogy irni, olvasni alig s tanítani pedig egyáltalában nem tudott. (a. s.) „Együtt áldozni a kultura templomában a dalkultura oltárán." A Munkásdalegyletek Szövetségének válasza egy méltatlanul támadó cikkre. A Magyarországi Munká«dalegyletek Szövetsége folyó évi május hó 23-án és 24 én Stégedén országos datotünnepélyt rendez. A Szövetség 19 éve áll fenn és esidőszerint 85 dalkör tartozik mintegy 3000 dalossal a kebelébe.. Minden politikától mentei működést fejtettünk ki eddig is, egyedüli törekvésünk a daikuliura szolgálata: mégis nerletni és megszerettetni a tömegekkel a karéneklés művészetéi. Érért hívtuk meg nyugodt lelkiismerettel, udvariasságból a szövetségünkhöz nem tartozó dalköröket is dalosünnepélyűnkre s kizárólag ez a cél vezetett bennünket akkor, midőn akceptáltuk a vidéki munkásdalkörök ama érvelését, bogy nemcsak Budapestnek, de a vidéknek is joga van ahhoz, hogy a magasabb értelemben vett, művészi tökéletességig kifinomitott karéneklést megismerje és élveiheise. A* beérkezett számos meghívás közül B»ért logsdtuk el a szegedi dalosokét, mivel Budapest után Szeged az ország legnagyobb városa a méltán tarthat igényt arra, hogy legelső legyen Budapest után, ahol delirdáínk megcsillogtathatják a magyar munkásság kulturklncseit. Ténykedéseinkbe sehogysem lehet tehát politikát belekeverni. Éppen ezért igaztalanul érintett bennünket a Szegedi Uj Nemzedék február 7-iki számának dslosünnepélyűnkre vonatkozó cikke, melynek tendenciózus tartalmát kénytelenek vagvunk megcáfolni. A leghatározottabban ktfelentjük, hogy valótlanság az, mintha a munkásdalárdák azért nem vettek volna riszt a a soproni dalosversenym, meri ott a Himnuszt kelleti volna énekelni. Ezzel szemben fgsz az, hogy egyitlenegy munkásdalárda sem kopott Sopronba.meghívást, kivéve a soproni Testvériség Munkásdalköri. Ez a dalkör pedig éppen a mi utasításunkra a szervezés és a rendezés munkálataiból derekasan kivette részét, de mivel a díjversenyzésnek elvi ellenségei vagyunk, mert ártalmasnak, de főleg igazságtalannak tartjuk, magán i versenyen ők sem vettek réizf. Egyébként a munkáidaloaok nem kii mértékben vették ki részüket a soproni daloiűnnepéfy erkölcsi sikeréből, amennyibea ma|dnem minden résztvevő dalkörben tekintélyes dámban működtek közre munkátdalosok. Nem tartjuk elvi kérdésnek a Himnusz éneklését s eredeti terveink szerint a Himnusz előadása Igenis fel van véve a dalosünnepély programjába, függetlenül attél, bogy a vendé* gül hívott dalárdák résztvesznek-e azon, vagy sem. A mi kezűnkben egy ragyogóan fényes fegyver van: a dall £i hs a szegedi — szövetségünkhöz nem tartozó — dalárdák ugy érzik, bogy művészi értelemben felvehetik velünk a versenyt, ám akasszák ök ii szegre a héiköz* napi politika rozsdás fegyverét és jöjjenek velünk a kuliura templomába áldozni a dalkultura oltárán. A Magyarországi Munkásdalegyletek StXv'tsége. Óra, Ékszer, Briliáns 361a fRÉSZLETFIZETESRE flFH3XlVÜl| ELŐNYÖS Fischer Testvérek Szeged, Kárász u, IO