Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-13 / 35. szám

1926 február 13. DELMAGYARORSZAG 7 A kitüntetendő öreg munkásnak igazolnia kell, hogy tagja valamelyik „hazafias' társadalmi egyesületnek. Ébredők, Nemzeti Szövetség, vagy a TESz? Ismeretes a nyilvánosság elöli, bogy a kereskedelmi miniszter mindzn esztendőben kisiokta tüntetői azokat az ipari munkásokat, akik huzamosabb időt töltőitek el egy munkaadónál. A kitüntetés oklevelei jelent, esetleg, nagyon ritka cselben némi készpénzjulalmat is. Ezek a kitüntetések eddig minden zökkenő nélkül történtek, mig most igen érdekes és feltűnő dolgok jekntkezlek. A múltban ugyanis az volt a sxokás, hogy azoknak a munkátoknak, akik 25-30-40 évig dolgoztak egy helyen, kérvényt kellett beadniok a kereskedelmi é« iparkamarákhoz a kitüntetés iránt. A kamarák azután mérlegelték a kérvényeket és a közvetlen kontaktus folytán jól voltak informálva mindenről. A kamarák ezután a legméliányosabb kérelmekel — ölöt-haloi — felterjesztették a miniszterhez, aki rendszerint minden további nélkül megadta ezsknek a kitüntetéseket. Most azután váratlan fordulat történi. A kereskedelmi miniszter ugyanis — értesülésünk szerint — leírató! intézett a szegedi kimaráho: éa ebbei azt rendeli el, bocy a kitüntetendő munkásoknak nem elég a 25-30 évi munkát tanúsító bizonyítvány, aem elég a kamara információja, az erkölcsi, születést stb. bizonyítvány sem, — hanem az öreg munkások csak abban az esetben kaphatnak kitüntetést, ha kézzelfoghatóan igazolják ast is, bogy tagjai valamelyik nhazaflas működési* társadalmi egyesületnek ts, Az olvasó előtt bizonyára egészen viligosin áll az, bogy a miniszter ezzel a rendelkeiéssei nem a szakszerveze'ehre, a munkáiegyesülésre gondolt. Mi nem tudjuk, hogy az Ébredők egyesületéről van-e szó, mert hiszen ezt az egyesületet szokták ,hazafias társadalmi egyesületnek" nevezni. De a minisztérium bizonyára arra cél zott itt, hogy a kitüntetendő öreg munkásnak mindeneseire tagfának kell lennie a TESz valamelyik egyesületének. Már pedif! ma snár az egész világ tudja, hogy a „TESz*, a „Társadalmi Egyesületek Szövetsége", amelynek Albrecht főherceg vo't az elnöke, sokszor megfordult a frankügy bonyodalmairól irt hírlapi tudósításokban Is és hogy Nádosy és Windiichgraetz társának, Szörtseynek is szoros kapcsolata van a TESissel. Mi nem tudjuk, hogy a kitüntetendő mun kásodnak melyik egyesület tagjának kell lennie: a TESz-n«k, az ébredőkének, vagy talán a Nemzett Szövetségnek ? Pénteken hajnalban nyomtalanul eltűnt Honig, a Concordia-malom vezérigazgatója. A csa ád kizártnak tartja az öngyilkosságot és bűntényre, vagy balésetre gondol (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A főkapitányság közponii ügyeletére pénteken hajnalban szenzációs bejelentés érkezett, amelyet Höntg Henriknek, a Concordía-malom vezérigazgatójának családja teli, hogy a vezérigatgató, aki több mint tiz éve áll a malom élén, tegnap este eltávozott Soroksári ut 24. szám alatti lakásáról azzal, hogy az Unió Clubbe megy, onnan azonban reggelig nem érkezett vissza. A család kérte a rendörségen, hogy a legnagyobb diszkrécióval kezeljék sz eltűnés ügyét, mert azt remélték, hogy a vezérigazgató a délutáni, vagy eseileg még a délelőtti órákban életjelt ad magáról. Miután azonban az 58 éves Hönig Henrik estig sem jelentkezett, s rendörségen egy delektivcsoportot mozgósitottak Hönig Henrik felkutatására, azonban mindezideig ered ménytelenül. A hozzátartozók szerint annak ellenére, hogy Höntg az utóbbi időben betegeskedett, kizártnak tartják, hogy ödgyilkosságot követett volna el és gyilkosságra, vagy szerencsétlenség/e gondolnak, mert a vezérigazgató dúsgazdag ember volt, vagyona több milliárdra tehető is a legmeghittebb benső családi életet élte. A rendőrség a káső éjszakai órákig sem ludott nyomára akadni. A főkapitányság távirali lag értesítette a dunamenli községeket is az eltűnésről, mert nem tartják kizártnak, hogy a veiérigazga'ó pillanatnyi elmezavarában a Du nába vetette magát. (E/jel teltfonaija tudósítónk.) A rendőri nyo mozás szerint ma hajnalban Höniget az Izabella uccábsn látták a Duna felé haladui ekzoltált állapotban. Azt ts megállapították, hogy a dilután folyamán üzletbarátaival egy ötvenezerdolláros kilcsön ügyiben folytatott tárgyalásokat. Lehst tehát, hogy a dúsgazdagnak tartott ember anyagi zavarokkal küidott. nfMMWWMWA.WMMM0MWMMMMMMMMMs> * Életfogytiglani fegyházra iféliék a vásárhelyi feleséggyilkos tanítót. A feleségét dolgoztatta, mert „a parasztnak kell dolgozni". — „Mindig ivott, pipált és mindig azt hangoztatta, hogy ő úriember." Az elitélt meg akart nyugodni az Ítéletben. A szegedi törvényszék Vild fanácsa pénteken tárgyalta Földvári Dezső Sándor volt hódmezővásárhelyi tanitó bűnügyét, aki a vád szerint előre megfontolt szandikkai megölU törvényes feleségéi, Fejes Erzsébetet. A nagyérdebességü gyilkossági pör fölárgyalására a hallgatóság részére eikülönitett helyet zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A hitvesgyilkossági pörben a vádat dr. Horáuszky Miklós ügyészségi alelnök képviselte, a vádlott védelmében dr. Szigeti Sándor ügyvéd jelent meg. A vádirat gyilkosság büntettet állapiba meg, amelyet Földvári Dezső olyképpen követett el, hogy 1925 november elsején vásárolt tgy konyhakést is azzal alvó feleségét egyetíeu szúrással megölte. Az asszony a szúrás következtében azonnal elvérzett. A vádlott, az izgalomtól halálsápadlarcu Földvári Dezső tanító, alacsonytermetü, rendkívül nagyfejű, igénytelen alak, láthatóan cse kély intelligenciával. A beszéde kuszált, pórias. Kitejezései naivak és egyáltalában nem látszik meg rajta, hogy néptanítói oklevele van. Kijelenti, hogy bűnösnek érzi mngdl Majd a tárgyalásvezető elnök felszólítására belekezd élettörténetének elmondásába. A vádlott előélete. Elmondja, hogy élete mindig szomorú volt. A tragédia akkor kezdődik, amikor a vásárhelyi tanyákra helyezték át tanítónak. Nem volt még kinevezve. Fizetési sem kapott még, mert hirtelen történt áthelyezése miatt fizetésének kiutalása késett. — Tanítottam is, nem is, amikor a tanyai iskolában megjelent Fejes Erzsébet, az egyszerű parasztlány, hogy kis húgát beírassa az iskolába. Fejes Erzsébet az ilyen módon történt megismerkedés után azzal állt elő, hogy vegyem el őt feleségül. En húzódoztam a dologtól, de a végén mégis elfogadtam ajánlatát. Megtartottuk az esküvőt és három hónapig csak éltünk valahogyan. Feleségem azonban, ahogy tanitóné lett, egészen megváltozott. Mindenkivel kacérkodni kezdett, ugy hogy egy bál után igy sóhajtottam fel: „Bár csak legény maradtam volna 1..Megkértem, hogy javuljon meg. Hisz nővel szemben az uri ember udvarias. Oe ö nem akart megjavulni... Később mint tanitó, fegyelmit kaptam. Állásvesztésre ítéltek. Kértem végkielégítést. Nem kaptam. Állás után néztem. Semmi, de semmi nem sikerült. Pénzem nem volt s napokig ruhástól feküdtem lakásomon étlen-szomjan. A legnagyobb baj az volt, I hogy szegény leányt vettem el s a magam nin1 esetlenségében édesapám filléreire voltam rászorulva, hogy a közben született gyermekkel és feleségemmel éhen ne haljak. A feleségem elment egy vendéglőbe cselédnek és én féltékeny voltam rá. Féltékeny, mert szerettem. Állandóan veszekedtünk és a feleségem néha még meg is vert. Hogy történt a gyilkosság. A kritikus nap étlen-szomjan feküdtünk te feleségemmel Először nagyon összevesztünk s én magamon kivüli állapotba kerDltem. Éjszakának idején felkeltem ágyamból. Kivettem a szekrényben levő kenyér vdgóiést és óriási elkeseredésemben a feleségem nyakába döftem. Azután... ezután felöltözködtsm, kirohantam az uccára és sírtam, airlam, bogy tanult ember létemre ide kerültem. Reggel öt órakor felmentem a rendőrségre azzal, hogy megöltem a feleségemet. Egyib mondanivalóm nincs. „Mártírnak állította be magát* Vild elnök: Ebben ax elmondott beszédben önmagát mártírnak állította be, feleségét a legfőbb rossznak, aki mirden baji ofcozotf. Vádlott: Ugy volt minden, ahogyan elmondottam. Elnök: Ön tűrte mini férfi, hogy a felesége tanitóné léiére cselédl munkái végezzen? Vádlott: A feleségem paraszt sorsból származóit, neki nem volt nehéz a munka. Éa egyszer dolgoztam, akkor ts kinevettek... Iizadtam, Elnök: Más ember is verejtékezik, ba dolgozik és a munka nem szégyen. Vádlóit: Lehet, de én mindig nagyon gyenge emfer volta*>. Elnök: Ön minden pénzt, amit kopott, elkocsmázott. Vádlott: Én sohasem ittam... De nem is ihattam, mert élelemre se volt pénzem. Elnök: A tanuk másl igazolnak és azt is, hogy ön volt a durva és nem a felesége. Vádlott: Lehel. Elnök: A kést mi célbél vette? Vádlóit t Kenyérvfgómk, meri más kés nem volt a háznál. Elnök: Mikor határozta el, hogy megöli a felségét ? Vádtolt: En nem ludom. En nem tudok semmit... Caak megöltem. Elnök: Tanúvallomások vannak arra, hogy ön már régen beigérte, hogy feleségét meggyilkolja s a rendőrség előtt kétszer is beismerte, hogy már no pókkal a tett elkövetése előtt elhatározta felesegének meggy tik oldsát. Vádlott': Én nem tudom, mit mondtam akkor, Megkezdik a tanuk kihallgatását. Föidvári Dezső kihallgatása után megkezdték a tanuk kihallgatását. Az első tanú, Darvas Gyula rendőrkapitány elmondotta, hogy Földvári Dezső a rendőrségi kihallgatás alkalmával a legnagyoob nyugodtsággal viselkedett. Minden kényszer nélkül vallotta, hogy feleségét élőre megfontolt szándékkal ölte meg, A kést is azért vette, hogy azzal feleségét megölje. Sőt elmondotta azt is, hogy a gyilkosságot a tett elkövetése előtt már egy hette! elhatározta. Vádlott: Ha igy is volt, én mcst nem tudok semmiről semmit. A következő tanú Zoltán Ferenc igazgató-tanitó, a vádlott tantestületi Igazgatója volt. Tanúvallomásában elmondja, hogy a vádlottat hivatalt hanyagsága miatt függesztették fel állásából. A vádlott felesége nem volt oka a telfüggesztéanek. Földvári szeretett korcsmázni. Elmondja még, hogy a vádlott a gyilkosság előtt néhány nappal már bejelentette, hogy feleségével végezni fog. Földvári koldult Csernai Mátyás tanitó tanúvallomásában előadta, hogy Földvári az utóbbi időben már odáig jutott, hogy koldult és kéregetett. A tanítótestület annyira értéktelennek tartolta Földvárit, hogy azl is kélségbevonták, hogy van tanítói oklevele. Megyeri Ernőné lanu Föidváriék háziaszszonya volt. Elmondja, ho«y Földvári mindig részegeskedett, dolgozni pedig nem akart s azt mondta, hogy ö uri ember s a munka csak a parasztnak való. Azt is mondta még, hogy ö nem született munkára s dolgozzék helyette paraszt felesige. Elmondta még, hogy az aszszony is hanyag volt s az r's ivott, mint egy férfi. Es mindig veszekedtek, torzsalkodlak egymással. Tud arról, hogy az asszony egyszer azzal fenyegette meg az urát, hogy megfojtja, amire Földvári azt mondotta, hogy amit felesége elgondolt, azt ő végre is fogja hajtani. Schprteher Adámné vendéglösné tanú, akinél Földváriné szolgált mint cseléd, elmondotta,