Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-25 / 46. szám

2 OELM ACIY ARORSZ AO 1926 február 25. Megjelentek a parlamenti frankbizottság jelentései. A többség jelentése szerint a kormányt, Bethlen miniszterelnököt, Rakovszky belügyminisztert felelősség nem terheli. A kisebbség különvéleménye szerint a kormány súlyos mulasztásokat követett el és ezért nem maradhat a helyén. Budapest, február 24. Rublaek István, a frankbizottság előadója a nemzetgyűlés mai ülésén a bizottság eljárásának befejezéséről és eredményéről szóló jelentését az alábbiakban terjesztette elő: A bizottság a jelentés szerini megállapítja, bogv a hamis pinz gyártásúra való szövetkezés 1923 elején történt. Arra vonatkozóan azonban, bogy kik valtak közvetlen részeset a bünszö• vetkezetnek, postás megállapítást nem ad arra való hivatkozással, hogy Windischgraetz herceg erre vonatkozóan a vallomástiielt megtagadta. Tényként vesii a jelentés Windischgraetz vallomását arra vonatkozóan, hogy a pénzhamisítás gondolata nem tőle ered, hanem költőidről stármazlk, de bogy kikkel beszélte azt meg a herceg, arra váliszt nem ad a jelentés, meri Windischgraetz erre nézve a vallomást megtagadta. Windischgraetz szerepe mellett a bizottság jelentése szerint megállapi ást nyeri, Ingy Nádosyt három év előtt avatta az ügybe Windischgraetz herceg. Ugyancsak W ndischerae'z volt az, aki Oszszeköttetést keresett a Térképészeti Intézet vezetőjével, előbb Hails Lajos vezértanácsnokkal, mijd későbben Karz Sándor főtanácsossal, akik előtt Windischgrtetz hangsúlyozta, hagy hazafias akcióról van szó. A jelentés megil apiija, hogy a bünügy célja tekintetében egységes és határozott megállapítást a bizottságnak tenni nem sikerült, mert Windiscbgraetz és a többi gyanúsított erre vonatkozóan csak általánosságban lettek vallomást. Megállapitja azonban a jelentés, hogy " M"fiov tetteseit és részeseit nem egységesült cél vezette és hogy az akció nem xtes bizonyos anyagi vonatkozásoktól sy szerepére vonalkozóan a bizottság Windischgraetz vallomását, aki szerint Nádosy Imre ez ügyben a hátvéd szerepét töltötte be, aki hivatsli állásával fedezni tudja az akciót, Nádosy vállalta is a hátvéd szerepét, s ezzel az egész akciónak mintegy hivatalos jelleget adott. Ha már most — mondja a jelentés — a kormány felelőssége szempontjából vizsgáljuk a jelentést, meg kell állapítani, hogy a kormány felelőssége Nádosy szerepléséből nem állopttható meg. Az, hogy egy tisztviselő hivatali állásának súlyával egy bűncselekményi fedez, a kormány felelősségének megállapítására nem alkalmas. A felelősség csík ott kezdődnék, ba az illetékes felsóbbségek a kormány, vagy annak egy tagja alantasának felderített hibáját eltussolja. A jelen esetben azonbin ennek ismérvei nem forognak fenn. Megvizsgálta a bizottság a miniszterelnök és a kormány szerepét abban a tekintetben is, hogy a bűncselekményről a miniszterelnöknek és a kormánynak mennyiben volt tudomása. E tekintetben a bizottság Rába Dezső többszöri vallomását is mérlegelte, aki vallomásában arra a következtetésre jutott, hogy a kormánynak, illetve a miniszterelnöknek előzetesen tudnia kellett a frankhamisításról. A bizottság megállapifji, hogy Rába Dezső maga sem állítja közvetlen tapasztalaiból, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök tudott o bünügyről. Egyébként is számtalan bizonyíték merült fel arra vonatkozóan, hogy Rába Dezsőnek a vallomása, mely egyébként Is ingadozó, nem felel meg a valóságnak. Ha a kormány tényleg ludott volna az akcióról — mondja a jelentés —, mivel lenne magyarázható a nyomozó hatóságoknak nyilván felsőbb utasítás alapfán tanúsított erélye. A miniszterelnök a szükséges intézkedéseket minden esetben megtette, A bizottság behatóan megvizsgálta a rendőri nyomozás egész mene ét is. És megállapította, hogy a nyomozás során olyan jelenségek, amelyekből a belügyminiszter politikai felelőssége megállapítható lenne, fel nem merültek. Az eljárás során semminemű ténybeli adat nincs arra, hogy az akció bármily királymozgalommal, Albrecht főherceggel állott volna összefüggésben. Gömbös Qvula szerepét illetően megállapítást nyert, hogy Windischgraetz tőle fiatalembereket nem kért, ilyeneket ő nem is ajánlott. Es semminemű adat nem merült fel, mely sierint Gömbös az üggyel bármely vonatkozásban állott, vagy arról tudott volna. A Térképészeti Intézetnek a bJnügyben való szerepével a bizottság ugyancsak foglalkozott és itt a bizottság ttsitázta Teleki Pál gróf szerepéi is, akire vonatkozóan a bizottság megállapitja, hogy bár Windischgraetz beszélt neki bizonyos tervekről, ő megijedt ettől a gondolattél és mindenáron azon volt, hogy a terv végrehajthatatlanságáról Windischgraetzet meggyőzze. Később abban a tudatban volt, hogy a tervezett akció végrehajtatlan maradt. Az előadottakból tehát — mondja a jelenlés — megállapítható, bogy a miniszterelnök agy Teleki Pál grófnak három év előtti, mint pedig Kozma Miklósnak mostani közlésével kapcsolatban kötelességét a legteljesebb mértékben teljesítette. A bizottsági jelen'és ezután még a szokolhamisitás ügyével foglalkozik röviden, majd a következő végső konklúziót vonla le: Minthogy az előadottak alapján ebből az ügyből kifolyóan a bizottság semmi további intézkedésnek szükségét nem látja, indítványozza, hogy a nemzetgyűlés a bizottság jelentését helyeslően vegye tudomásul s a bizottság eljárását tekintse befejezettnek. Az ellenzéki vélemény a kormány felelősségét állapítja meg. A kormány a megelőzés és a nyomozás irányitáfa taklntcteben követte el a mulasztásokat. Budapest, februír 24. A frankbizottsig kisebbsége a frankhamisítás büacielekminyiről,a politikai felelősség kérdésiről és a nyomozásról véleményéi a következőkben terjesztette elő: A tényállás megállapítása után a politikai felelősség szempontjából több siámbajSvő sze* mély kérdésé fel foglalkozva megállapítja, hogy Nádosy Imre országos főkapttdnyirt a belügyminiszter felelői. Ugyanis Nádosynak tulajdonítható, hogy a frankhamisításban többen szerepet vállaltak. Felelős a külügyminiszter, aki jankevteh letartóztatása után igazoló táviratot küldött is neki kurír levelet állíttatott ki. Felelős Zadraveez István tábori püspök is Baross Gábor, a Postatakarékpénztár Igazgatója is. A kormány felelősségét abban állapítja meg, hogy a kormánynak politikai megfigyelő és elháritó osztálya van és még sem tudott a frankügy előkészületeiről, bogy a miniszterelnök, mikor már tudomást szerzett a frankhamisítás tervéről, arra vonatkozólag megelégedett a privát nyomozással. A miniszterelnök 1923 elején tudomást szerzett a frankbamisitás tervéről és felelőssége abban áll, hogy a terv megfigyelésére nem adoti ulasttást. Felelősség terheli azért is, mert Prónay államtitkár szóbeli jelentése után, aki Nádosy elleni gyanúját közölte vele, migls Nádosyt bízta meg az ügy felderítésével. Már 1922-ben nem járt el a miniszterelnök ax áUala bűnösnek gyanúsítható Windischgraetz herceg ellen, sőt 1925 november 27-ig barátságosan levelezett vele. Nem adott alkalmat Stterényl József bárónak, komoly üzenete ellenére sem, hogy vele tárgyalhasson, holott a miniszterelnök Qenfbe utazása előtt akkor még másfél napig Budapesten tartózkodott. Ha ezt megtette volna, ugy lehetetlen, hogy éppen Nádosyt bízta volna meg a nyomozással. A miniszterelnök a frankögyet nem közölte helyettesével és minisztertársaival sem és igy történhetett meg, hogy Valkó ideiglenes külügyminiszter aláírásával igazoló távirat ment Hágába az elfogott Jankóvich érdekében. A miniszterelnök késSbb utasítást adott Rakovszky belügyminiszternek, hogy a Nádosyügyet vizsgálja ki, de a szemilyi dolgokat tegye függőbe Genfből való visszatéréséig, Dícember 16-tól 31-én este 8 óráig nyomozati lépések nem történtek. Rakovszky belügyminiszter kihallgatása alkalmával előadta, hogy december 24-én azt az utasítást kapta a miniszterelnöktől, bogy privátim nyomozzon. A belügyminiszter magához rendelte Nádesyi a herceggel együtt és ekkor merült fel először a Térképészeti Intézet és a Nemzeti Szövetség neve. A politikai felelősség tehát terhelt a belügyminisztert is. Ugyanis terheli a felelőstég a belügyminisztert azért, mert január 3 án tárgyalásba bocsátkozott Nádosyval és módot adott neki arra, hogy közölje a herceggel a frankügy állását és közölje vele azt Is, hogy ő (Nádosy) vallomást tett. Nagy jelentőséget tulajdonit a kisebbség annak, hogy ttus József miniszlerelnökhelyetles nem kapott semmiféle információt, sőt a belügyminiszter megtagadta vele szemben az információ adását. 1926 január 5-én Pesthy Pál igazságűgyminiszternek az ügyről egyáltalában nem volt tudomása. A terhelteknek az a vallomása is fontos, hogy abban a tudatban vettek részt a hamisításban, hogy ez félhivatalos akció. Kurtz vádlott szerint egy megoeszélésen a herceg egy listáról számtalan előkelő egyén nevét olvasta fel, akik hajlandók voltak a hamis frankokat terjeszteni, A kisebbség véleményét a miniszterelnök felelősségéről Rába vallomására is és Windischgraetz herceg azon kijelentésére is alapozza, hogy amikor megkérdezték a herceget, hogy tudott-e a miniszterelnök a frankhamisításról, azt felelte: — Törvényadta jogomnál fogva a vallomástételt erre vonatkozólag megtagadom. — A kormány politikai felelősségét azért is megállapitja a kisebbség, meri elnézéssel kezelte a szokolhamisitást. A kisebbségi vélemény azután részletesen foglalkozik Jankovich Arisztid ügyével, aki 1924 november 18-án kérte visszabonositását, amelyet igen gyorsan elintéztek, agy hogy december IS án már állampolgári esküi is téti' azután reaktivált, kél hónap múlva már nyugalomba is vonult és fizetését a most csehszlovákiai Nylirára folyósították. Ezután a kormány felelősségével foglalkozik, abban a tekintetben is, hogy a nyomozás számos hiányban szenved. Már régebben foganatosítani kellett volna a ! tűnőnek mondja a kisebbségi vélemény azt is. nyomozóhatóságnak a Schultze is Misiáros | hogy a herceget és Rábát a parlamenti bizottkíhallgatásához szükséges intézkedéseket. Fel- 8 ságnál történt kihallgaiásuklután az ügyészségen