Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-21 / 43. szám

4 ÜELMAQYARORSZAO 1926 február 21. előterjesztést tehet a minisztertanácshoz is a kormány a közigazgatási szolgálat érdeke szerint dönt. A városi nyugdijszabáiyrendelet szerint a tisztviselők hetven ivis életkoruk betöltése után már nem tarthatók vissza további szolgálatra; akik azonban még nem töltötték be hetvenedik életévüket, de szolgálati idejük már teljes, vtsszatarthatók. Ilyen javaslatot általiban É tanács tehet a közgyűlésnek, ba azonban tanácstagról van szó, akkor a közgyűlés csakis huszonöt városatya előterjesztésére dönthet névszerinti titkos stavazdssai. Elmondotta a pénzügyi tanácsnok, bogy a számvevőség kimutatása szerint a státuszrendelet érteimében kilenc városi tisztviselő njugdt jazandó. Bokor Pál polgármesterbe!) ettes, betvenkétévei, szolgálati ideje 41 év és tiz hónap, nyugdija a lakbéren kifül, de a januárban megszavazott 25 százalékos városi pótlékkal együtt több, mint tizenkétmillió korona lesz batonfa. Mivel Bokor Pál kérte a nyugdijsztafását, nem a státuszrendelet slapján, hanem saját kérelmére helyezik nyugdíjba. Dr. Gaál Endre kullurtanácsnok 65 éves, beszámítható szolgálati ideje 45 év, nyugdija havi 10 millió korona. Biró Benő műszaki tanácsos 65 éves, szolgálati ideje 41 ér, nyugdija 6,900.000 korona havonta. Dr. Andrássy Ferenc tiszti főorvos 72 éves, szolgálati ideje 43 év, nyugdija 4,948.000 korom. Dr. Gyuritza Sándor tiszti főorvos 66 éves, szolgálati ideje 42 év, nyugdija 4 948.000 korona. Bárdoss Bíla tb. főjegyző 51 éves, «>ol«á!a'i ideje 43 év és 11 hónsp, nyugdija 5 688 000 korona havonta. (A nyugdijbizo tság egyik-másik tagja azt hitte, hogy tevedés történt a szolgálati Idő megállapításánál, mert nehezen képzelhető el, hogy Báidoss Béla már nyolc esztendős korában szolgálta volna a közigazgatást. A pénzügyi szenátor azonban elmagyarázta a közigazgatási furcsaságot. Bárdoss Béla 1904 ben jött a városhoz, a városa*! eltöltött szolgálati ideje tehát ténylegesen 22 év. Ezt megelőzőieg azonban 11 évig a honvédségnél szolgáli és eat az időt is be kell számitani a nyugdijába. Mint főiskolás közalkalmazottnál minden szolgálatban eltöltött hét hónapja nyolcnak számit. Ezzel is nyert vigy három évet. Exenkivül a háború alalt katonai szolgálatot teljesített és résztvett a nyuga magyarországi barcokbin, valamint a nemzeü hadseregbea is szolgáit. A bábomban eltöltött szolgalat ideje duplán számit. Igy jön ki a negyvenhárom évi és tizenegy hónapi stosgá at. Gdcsér György közkótházi gondnok 72 éves, szolgálati ide,e 46 év, nyugdija 4,063300 korona. Ferenczy Mátyás volt rendőrkapitány 64 éves, szolgála'i ideje 41 év és négy hónap, nyugdja 3,188000 korona. Szabó Mi ály városi Altiszt 60 éves, 40 évi szogála tsL N,ugdija 1,775 000 korona. A nyogdijbizoitság elhatározna, hogy mind a nyele városi tisztviselő nyugdíjaztatására javasiaiot trsz a tanácsnak, Ule ve a közgyűlésnek. A közgyüés dönt aaián, hogy kiknek a visszatartására tesz elő erjesztést majd a tai« 1 niszterlanácsboz. A nyugdijbizottság j*vaslaia szerint a kis olgált tt&ztviselöii; mnr má cius elsej n nyugatodba vonulnak Bokor Pál polgármesier hél>ette»8ei együtt. Teljesen rendbe kell hozatni a közkérházat. A kórház renoválásának ügye nyomatékosan előtérbe kerül, még pedig most az egyszer nem ai egyetemesités szempontjából. A kó ház szerencsére a város tu'ajdonábm maradt sigy van ez legjobban, legalább itt nincs az egyetem és a hatóság között örök háborúság, mint Pécseit és Debrecenben. A kótháira »z egyetem melleit feltétlenül szükség van, az egyetem mellett nélkülözhetetlen közegészségügyi intézmény, ez ma már eldöntött kérdés. A város tanácsa helyes ufón jár, amikor a mult hibáit és mulasztásait pótolni igyekszik. Már a mult évben megkezdték a kórház renoválását, a régi épület vizes földszintjének elszigetelésé', a basználhaUanná, ronmá vált részei karb nhozatalát. A fedezet hisnya, sajnos, megakadályozta a tervbe vett munkálat befejezését, ez évre vár a hiányok pátlása, a haladás a megkezdeti uton. Nyiltan meg kell ismét mondani s nem hinnénk, hogy vahki az ellenkezőjét merné állítani, hogy kórházunk, ez a néhai Boross Józstf igazgatása óta elsőrangúvá vált közegészségügyi intézményünk, a városnak mindig mostoha gyermeke volt. Valami szükséges rossz, szükséges jó helyettl Az uj kórház építésének tervezgetései mellett a régit elhanyagolták. Multak az évek, uj és uj tervek kerültek előtérbe, mig végre 1914 őszére kitűzték az uj kórház alipköletételét, de ekkorára más dolgunk akadt... S megmaradt a régi kórházunk részben rommá válva. Többször felmerült a hatóság részéről a panasz, hogy a kórház régebben hasznothozó intézmény volt, nemcsak hogy deficitje nem volt, de a napi ápolási dijakból még épiteni, saját erejéből fejlődni is tudott. Ez igaz, igy volt valamikor réges-régen, a kórházi gyógykezelés és ellátás primitív állapotában. De a kórházak már évtizedek óta örülnek, ha az illetékes minisztériumból évről évre megszabott napi ápolási dijjal költségvetésüket egyensúlyban képesek tartani anélkül, hogy az a betegek rovására menne. Mert, ha valamin nem szabad takarékoskodni, ugy az az emberi élet megtartása, egészségének helyreállítása. Már pedig köztudomásu, hogy a gyógytudomány — sebészet, belgyógyászul stb. — gyökeres átalakuláson mentek át és modern, ma már nélkülözhetetlen technikai eszközök — Röntgen, laboratóriumok, stb. — rohamos fejlődésével a betegre fordított gyógykezelési költségek mind nagyobbak lettek. A sebészeti osztályon igen gyakran, de a belgyógyászati osztályon is s?a nos esetben jóval többe kerül egy egy beteg gyógyítása, mint a mennyi a napi ápolási dijakból megtérül. Ha a kórháznak nincs nagyobb elmeosztálya — mint pl. Gyulán —, melyen a beteg napi ellátása aránylag a legkevesebb, ugy a költ ségvetés keretein belQl takarékoskodni nem képes. A szegedi kórháznak csak egy kis elmeosztalya volt. Az orvostudomány rohamos fejődésével haladnia kellett; hisz mint a város egyetlen közegészségügyi intézményének köieességszerilen nyújtania kellett mindama gyógyító eszközöket és módokat, melyek az emberi élet megmentésére, egészségének helyreállítására nélkülözhetetleneknek bizonyultak s melyeket e fejlődő város közönsége joggal meg is kibánt. És a kórház mégsem dolgozott deficittel, mint ahogyan nem dolgozik pénzünk stabilizálódása óta a mai csonka állapotában sem. Igaz, hogy a belügyminisztérium az ápolási dijakat mindig késedelmesen utalta ki és a város kénytelen volt saját pénztárából előlegeket nyújtani. Hogy a korház a háború után pénzünk devalválódása, a napról-napra emelkedő drágulás következtében a költségvetés kereteit betartani nem tudta, ez természetes dolog. Ez a sors érte az ország összes kórházait s mindegyik kórházfentartó törvényhatóság kórházának évről évre növekvő deficitjét saját pénztárából volt kénytelen fedetni. Ez összeg Szegeáen a tavalyi renoválási költségekkel együtt körülbelül három milliárd. Tehát Szeged korházára, mely polgárai egészsége fölött egy évszázadot meghaladólug őrködik, három mllttáráot, azaz 216 ezer aranykoronát költött. Ez kereskedői nemmel nézve sem nevezhető áldozatnak, mert az egyetem céljaira átengedett épületeken kivül a kórháznak jelenleg birtokában levő épületei és berendezéseinek értéke a 216 ezer koronát messze felülmaija. A kótház ezek szerint a város ama kivéteies kultúrintézménye, mely eltekintve egy évszázadot meghaladó á'dásos működésétől, a beléhelyezett tőkét kamatostól konztt jálta! Ez anyagi részt ki kellett emelnünk és irr'iő megvilágításba kellett hoznunk, midőn aost t ház elodázhatatlan rendbehozatala ismét szőny^re kerül. Hogy megmarsdt csonka kórházunkat végié rendbe teli hozni, ez ugyan ma mái >:.em vita tárgya, de allitásunk igaza mellett mégis felhozunk néhány érvet. A polgármester a Délmagyarország jsnuír 17-iki számában közreadott nyilatkozatában a kővetkezőket mondja: „Nyugodni! ^'L.iiorn, logy a város közegészségügyi vksr 73I legalább száz percenttel javultak, amióta pc'gármcster vagyok, mert hiszen csupán a klinikák mintegy 250 ágya sokkal több betegnek biztosit gyógyulást, mint a hány a közkórhámn e'nelytzhetö volt." Készséggel sietünk eliamemi, hogy az egyetemi klinikák Ittléte a város közegészségügye szempontjából nagy nyereség, de az ágyakat illetőleg már egy kis baj van a számítás körül. Az egyetem idehe yezése előtt a következő ágyak ál'o'tak a betegek rendelkezésére, nem "lámitva a gyermekmenhelyet és honvédcsapatkórházat, melyek továbbra is rendeltetésüknek felelnek meg: Városi közkórház 330 ágy. Állami szemkórház 120 ágy, Fertőző kórház 60 ágy, Bábaképezde 60 ágy, Cs. és kir. csapatkórház 74 ágy, összesen 694 ágy. jelenleg az ágyak az egyes intézetek között a következőkép oszlanak meg: Csonka közkorház 160, sebészeti klinika 65, belgyógyászat és fertőző osztály 94, bőrgyógyászat 80, szülészet 82, elme- és ideggyógyászat 94, gyermekklinika 40, szemésiet 80, összesen 695. Tehát eggyel több, mint ezelőtti Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a klinikákat természetszerűleg messze vidékek betegei is felkeresik s ágyait jórészben ezek is foglalják le, kiderül, hogy a szegedi lakosság számára ma Jóval kevesebb ágy áll rendelkezésre, mint az egyetem idehelyezése előtt, mely tény a közkórház ágyainak szaporítását föltétlenül szükségessé teszi és e cél az eddig használaton kivüli részek karbahozatalával legalább is részben elérhető. De vegyük a dolog egy másik, pénzügyi részét. Csak néhány hó előtt történt és a város vezetőségének bizonyára még élénk emlékezetében van, hogy 8 milliárdot vetett ki a népjóléti miniszter Szeged városára betegápolás! alap hozzájárulása cimén. E horribilis összeg azon időben kellemetlen meglepetést és konsternációt keltett a torony alatt, a polgármester már szívesen vállalkozott volna akár a kórház egész financirozására, mely alig jelent többet évi két milliárdnál. A város ez évi költségvetésébe 3 milliárdot vett fel a .fenti célra, remélve, hogy a többit vagy lealkudja, vagy majd póthitellel segít valahogyan magán. S most egy ujabb, de a város vezetősége részére kellemesebb intézkedés történt, midőn a népjóléti miniszter felszabadította a törvényhatóságokat a fenti összeg fizetésének kötelezettsége alól és azt betegápolás! pótadó formájában a polgárok nyakába sóíta. Igy az Idei költségvetésben 3 milliárd felszabadult és mi az egyedüli méltányos és helyesnek azt tartjak, ha a város az igy nyert összeget ereáeti céljának megfelelően közegészségügyre, még pedig a safát kórháza rendbehozatalára foráitja I S végül nem zárkózhatik el a vá'os e kötelességének telj siié8e elöl trár tisztán e ki'ci, il'e'őleg presziizsokból sem. Az idei nyáruljái S/igeden tar ja az országos orvossxövetaég kongresszusát, lit lesz Budapest és az ország orvosainak színe-lavs. A kongresszus egyik programpontja néhai dr. Boross József igazgató tói híz el-tif felállítandó szob ának leleplezése lesz. Ez alkalommal az orvo ok természetesest; a kórházat is megtekinik. El nem dughatjuk. Szeged, az ország második vámosa, nem állhat oda a jelen állapotban tartott közkórházzal. Es országos botrány volna 1 De ha s fenti okok nem vo'nának, akkor is erköcsi kötelessége lenns Szeged városának, hogy kórházát rendbe hozassa, mert igy kívánja lakosságának közegészségügye. Megcsoakitott, trianoni határok közé sioriott szerencsétlen hazánkban a pusztító világháború u án megtizedelt lakosság egészsége fölött való örködéi egyik legfontosabb nemzeti feladat A pénz megvan, ki érni e kérdés megoldása elől ugy sem lehet. Helj esnek és dicséretre méltónak tartanánk, ha a város vezetősége a kórháznak -— a város e mostoha gyermekének — ügyéi minden külön befő yástól menten R maga jószántából szeretettel karolná Hl Gra, Ékszer, Briliáns 361 ^RÉSZLETFIZETÉSRE Fissi-er Testvérek szeged. .. 10 valódi „TR&MELLA- selyemharisnyák Pcllák Testvéreknél Csekonics ucca és Széchenyi tár. 176 Bőrgarnitúrákat és mindennemű kárpitosmunkát miitányos áron IVflM'r 1* P Szeged, k e s z i t •• mi * JCjlm. Osztrovszky ucca 3. — Teletonhivó: 7-39. t« Dr. Járosi Jenő dalszerző és dalénekes magyar nótaestéje a tlsza-szállő nagytermében március 4<én este fél S órakor.