Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-30 / 24. szám

Ura 2080 kawiia DELMAGYARORSZAG frtfkMxifeési Oaák Ferenc-o. 2. Telefon 13-33. KUdóhiftUl, SUuCftMar**' jegyrodai Dneonicz-tö 11, Teletan SOB. •••adu Pstsn tAndm-najirut 1. nám Telefonszám 1B-34. Romáin Rolland. Engedje meg ax olvasó, hogy ezen ai első helyen mélységet hódolattal é« bensőséges sieretettel űdvözöjak s hatvanéves költőt, akit a ma éők legtisztább és legnemesebb képviselőjének tekintünk. Ez a francia ma si ám fizetésben él a szabad Svájcban, mint egykor a n»gy Rousseau, mint ahogy ma egészen bizonyosan száműzetésen kellene élnis Ady Endrének, ha nem födné be lágyan és szelíden a kerepeti temető öle. Romatn Rolland sz a francia, aki nem akarta a háborút, aki ellensége volt a háboruntk, aki a harci luták fölölt a béke és megértés olajágát lobogtatta a viharok és gyűlölet véres nspjaibsn. Nagyon kávés nagyság nevét lehtns elsorolni, amely olyan szűzen ártatlan a h»b jru egyetemes bűnében, mint amilyen szűrén ártitlan volt az övé I Hiszen éppen a napokbm történt a fény városában, Párisban, hogy a német sznhézi kritika legkiválóbb képvisdőjé', a moU B

scifizmusban és megértesben utazó Atfred [errt egy állítólagos háborús uszitó versével eksrta letorkolni néhány szerb diák, egyik francia előadása alkalmából. AfitdKtrr csakugyan nem iria ast a méltán inkriminált ciatadalt, de mi is elég Jól emlékszünk még néöány porosz bakakápláros kiszólására, amellyel az anian< roppsnt Augiis istállóját óhajtotta kitisztitani, lehetőleg gyorsan és alaposan. A háború tömegtébolya 1914 forró és mámoros nyarán bizony a legkitűnőbbeket és legderekabbtkat Is megszédítette é< megtévesztene. Különös, különös éjszaka bomt akkor hirtelen, váratlan — legaláob az emberek hirtelennek és váratlannak hitték — Európa egére és földiére, minden nagyságot, szépséget és igazságot be próbáltak sorozni s nagy mészárlás szolgálatába. A goehei magasságokat ésy mélységeket kereső — és néha találó — Gerhart Hsuptmann kapitányos hévvel köl ött egypár harci indulót, hogy utána hsmsrosan ki ábrándutjon és elforduljcn a ludendorifi dicsőségtől és boldogságtól. Valami Ernát L'sssuer lett skkor — máról holnapra, mint ahogy egyik sturmtól a másikig magas sarzsi leit a bakából, a legelső német Üríkus, mert biztos fedezékből költői tiumdumokat eregetett az ango', as angol, az angol ellen, amelynek ni icsen loga — szerinte, akkor — létezni a föld és a tenger kerekén. No de a többi nációk nagyjai se maradtak alul ebben a nemes poétái versenyben. Még a bölcs öreg Anstole Francé is eldobta szkiplikus mosolya álatcát és lardot csörtelett — vezércikkeiben, az angol Kipling elen ében érezte magát a nagy háború vérozö nében, mint a cápa az óc« áriban, az az idő volt er, amikor katonai uniformisba öltözött a szel'em, a tudomány, a művészet és külön vitézség, külön höiiessér, külön bá orság kellel hoziá, hogy valaki fölemel,e szavát a béke mellett, a testvériség melle t, az emberség mellett és bábornt indítson a háború, a véiomár. as őrület, sz u) pogányság ellen. Emberiek lenni az embertelenségben — bogy a mi egyetlen Ady Endrénk igéiét bssznál|uk — igazán heroizmus volt ebbrn a v*k és g»z világban és ennek sz uj heroitmusnak ritka és tökéletes példáját adta as a Romáin Rolland, as a költő és gondolkozó, skinek most httvinádik születésnapját onnepti — hol nyiltan, hol titokban, hol némi lőntartassal, hol egész meghtjlákssl — a művelt emberiség és alsóséiban persze ts s mi bettg Euópánk. Ez az ember, ti a költő, es a franci* soha, egy pillanatra sem Ingadozott és aoha, rgy p llanat a sem tántorodott meg posztján, ahová öt az ls<r éretlen Isten, a bivahsa és a lelkiismerete átli ott*. Róta beszélve, igszán nem bitang rz a név: az ember, a költő, mert Rjtnata Rnlnd v. lóban disz>, dicsőséget, örök érdemet szerzett mind a kettőnek, ö nem öntött soha és sehol se Szeged, 1926 január 30, SZOMBAT ElMfzetés! 4rak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten é» vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. vasár- és ünnepnap 3000 korona. II. évfolyam, 74. szám ssueiweint a népek poharába, ő nem gyűlölt •oha és sthot se mást, csak a gyű'öletet, hogy Babitsunk versét idéztük, azét a Babitsét, akt a maga poszt|án s: int én kitartott nehéz, véres időkben a p»cifizmus és a hnmanizttus szeplőtelen eszményei me lett. Romáin Rolland iróművísimk is nagy, hatalmas drámaciklusa a francia forradalomról és hatalmas regényciklusa a mi korunk szellemi forradalmáról maradsndó nevet és első helyet biztosit neki annak az ircd» lomnak történeté ben, amely többek között Rabelsis', Millírét, Voltaire*, Hugót, Batiacot, Zjlát és Franceot adta az emberi* ét nek, da tslan irói oeuvrejénél is különb és löob emberi nagysága és jelentőtége, a példa, amelyet minden időknek adott: minden oldözés és lemondás dacára, a legSiörnyobb viharbsn, amely valaha a világon tombolt és rombolt hűségesen és rendületlenül kítanott ideálját nellttl, amelyek viligitó orony ttaztafényű lángjai gynánt lobogtak magasan és messzire «z éktelen éjszakában, mely az európai kuiturát akarta örökre beborítani. A hittané res Romáin Roliacdot ezért köszödijűk ma mi ia, etsö helyen, mélységes hódolattal es bensőséges szeretettel és ezért tekintjak Öt minden nagyok és minden költök között a legtisztábbnak és a legnemesebbnek I Az iro> dalom viiágkoncertjéntk orgonáján övé a legI igazabb vox humana. INMMMMMMÍW^^ A főügyész ma este Bethlennél Járt, majd két érén ét hallgatta ki Kozma Miklóst, az MTI. vezetőjét. Sztrache nem nyilatkozott anól, hogy miért keLett kihallgatni Kozmát.] „Lthatetltnnek tartom, hogy a vádak megdőljenek." (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ma este felbét ótaker Sztrache Gusztáv főügyész kihailga átcn jeert mep a miniszterelnöknél, majd a miniss erelnö* sigtöl visszatérve, két órán át kihallg»ita Kozma M klós miniszteri tanácsost, a MTI vezetőiét tanuként. Ami>or Kozma Miktös a főügyésztől távozott, az újságírók kérdésekke ostromolták meg, ö azonban nem tytlatkoiott, hanem csak ennyit mondo t: — Egyben bizto'ik lehetlek az urak: nem hamisítottam frankot. Sztrache Gusz áv as ujságirók kérdésére nem volt hajlandó nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy Kozma kihallgatása miért vált szükségessé, majd kijelente te, hogy a< ügyészség fogja megszabni, hogy a patnyoroozás során muyen kérdések kerfllnetnek szóba. A tény az, hogy a francia megbízottak felen leszne* abban a szobában, ahol a kihallgatások történni fognak. — Ma még nem bizonyos — mondotta Sztrache Gusztáv főügyész —, hogy a petnyomozassal k«pcso atban szűkség lesz e pótvádiratra is, de lehetetlennek tartom, hogy a vádak megdőljenek. Óriási izgalom a folyosókon a miniszterelnök mai kijelentései miatt. M.t váUs o t Bt httn Farkas Istvánnak arra,hogy „tudott a frankhamisításról?* Miniszteri megbeaéléa a Házban. — A miniszterelnök ideges. A februári lakbérfizetés határideje 15-ike (Budapesti tudósítónk telt fon jelentése ) h nem- \ zetgyoietnek ma ismét izgalmas nspja volt. Azok az ellentétek, amelyek ujatban a pénzügyminiszternek az indemnitás azonnali letárgyalására irtmuló követelése és az ezztl kapcsolatos kijelenései nyomán Ukadtak, csak elmélyítették a kormány is az ellenzék köxöit felmerült eltet téteket. Idtges hangulatban űlt össze a nemzetgyűlés és eleinte meglehetősen gyér érdekltdes mellett kezdődőit n eg az indemnitás tágyatása. Bud János péműgymtniszer expozéja lö.ben lassan megt<llek a padsorok, megér keztek a kormány tagjai, maid amikor Farkas litván be ekeidet beszédebe. már telfesen együtt volt a parlament. F rkas István beszédében madűera teljes egészében a frankhamisi ási üggyel foglalkozott és a liberális ellenzék állatdó helyeslése Tellett S7ögezte le azt az ál áspontot, hogv a történtek után a frankhamisítás konzekvenciáit a kormánynak feltétlenül le kell vonnia. Fa kas kijelentéseit az egységes pán közneszólásokkal igyekezett megzavarni, megállapi ha>ó azonban, hi gy az rgységes párt mai viselkedése nem volt olyan határozott, mint a frankhamisítást ügy első parlamenti tárgyalásánál, amit érez a miniszterelnök is, aki ma szokatlanul idegesen es türelmei lenü válaszolt azonnal Farkos Istvánnak és a Farkas állal felhozott vádakkal szemben csak annak megá lapitására szo itko ao»«, hogy a frank hamist'ás o*ye a parlamenti bizottság előtt van és add'g nem tartja szükségesnek, hogy az ügy részleteivel a nemzetgyűlés külön is foglalkozzék. Érdemben váia&zoli azonban a miniszterelnök Farkas István azon vádjára, amelyben azt áititotta, hog« Bethlen ls<vdn gróf is tudott a frankhamisításról. Indignálódva, rosszhiszemű beállításnak minősítette a miniszterelnök Farkas ezen eljá ását és leszögezte, hogy amig az egyik oldalon azt mondják, hogy tudott a frankhamisításról, addig nem mondják el azt, hogy miféle lépéseket tett ennek az ügynek a megakadályozása érdekében. A kormánypárt a min s , terelnek ezen kijelentését t> egt psolts, a ssccíaldímckrata párt azonban nyomban leszögezte, ttogy ez a lelkesedés nrgyon g}'<rnge volt. A miniszterelnök eiutln rövid némány mondttttl be ts fejezte besiédét éa a parlamentben levő szobrába sietett, ahová azonnal magához kérette Csáky Károly gróf honvédelmi minisztert, mojd Walkó Latos kereskedelmi minisztert, iovebbá Peslby Pál igazságügyminiszieri és végül Vass Józstf népjóléti minisztert, akikkel hosszasan tárgyalt. A parlament folyosóin izgatottan találgatták a sorozitos mimszeri tanácskozások célját és kű önö<en nagy jelentő igei tnlajdonitotiak a miniszterelnöknek az igazságügy miniszterrel folytaiolt tanácskozásának. Éresűléseink szerint azonban ezek a tanácskozások nem voltak kapcsolatban a minisztere nök m.'i fe szóialssával, sem pedig a frankhamisítás figyével. Ezeket a tárgyalásokat az tette s;űk8ékesst, hogy a kormány az indemniás viáántk elmérgesedése miatt nem akarja válaini ezt a felelős éget, bogy a februárt lakbérfizetés alkalmával a házbaszon'észesedést is fizetni kel jen, ezért ait a negoldást választotta, hogy a mai minisztertanácson Vass Jdzsef