Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-24 / 19. szám

IÓ26 janoár 24 DEL MA QTARORSZAQ 5 Március közepén lesz4 a szegedi kereskedelmi éa iparkamarai választás. Kiknek van aktiv, vagy passziv választási Joguk? A kereskedelemügyi miniszter tudvalevőleg még 1925 legvégén elrendelte a szegedi kereskedelmi és iparkamarai kerületben az u] Választá ok megtartiiát. Á választások előmunkálatai már az tgesz kerületben folyamaiban vannak és a kamuéhoz beérkezett jelentések szerint mér a kerfllelbez tartozó négy megyei és bírom városi törvényhatóság megahkitotta a központi bizottsági kat és ott, ahol erre szükség van, az albizottságok is kikflidettek. Etek a bizottságok végzik a névjegyzékek átnézését és tognik a ^választás alkalmávaü választási bizottságok gyanánt szerepelni. 'Minthogy a bizottságok működésinek megkezdése kCrfll semmi' féle nehézség nem merűit fe), már körülbelül a választások terminusát is meg lehet állapítani. A bizottságok, ha a névjegyzékeket felülvizsgálják, ezeket nyolcnapi közszemlére teszik ki, utána következik nyolcnapi felszólamlás! határidő, amelytől számitott négy hétre lehet a választást kitűzni. A választás napját a törvényhatóságok külön-külön állapítják meg, de minthosy a munkálatokkil körülbelül egyformán haladtak előre, az időpont tekintetében alig lesz különbség és •törsláthatólag március közepén az egész ksrülstben a választásokat meg lehet tartani. A szegedi kamarai válnzfásokktl kapcsolatban a kereskedelemügyi miniszter különben éppen tegnapi kelettel egy igen érdekes elvi döntést is hozott. A legutolsó kamarai illetékrendelet szerint ugyanis saját személyükben kamarai illeték fizetésére kötelezettek a tan iém adó alapján a részvénytársaságok és szövetkezetek ig«zgalóiági és felügyelő bízottsági tagjai. Igy rgé*zen természetszerűleg felmerő t az a kérdés, bogy ezek mennyiben választók ia választhatók. Ezt a kérdést most a kereskedelemügyi miniszíer 51,259—926 számú rendeletével ugy döntötte el, hogy tekintet nélkül a nevezettek illetékiizélési kötelezettségére, az 1868. évt VI. t.-c. intézkedése van érvényben, mely szerint az aktív, vagy passziv választól jogosultsággal esak azok bírnak, okik valamely kereskedelmi, vagy ipari vállalatnak nyilvános társai, kereskedelmi, vagy technikai tő vezetői, vogy pedig valamely részvénytársaságnak, vagy szövetkezetnek igazgatói. Az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok, v*gy mpibidotok tehát e minőségükben sem aktiv, sem pedig passziv választói joggal nem bírnak. Amikor a „Pongrác mester" a szegedi szinház kapuit döngette két kézzel. Ács Feliciántól — Ping-Porigrác mesterig és a szegedi bukástól a pesti zuhanásig. Ma már teljesen kirajzolódott az egész magyar nyilvánosság előtt az a páratlanul álló és nagyon mélybe ívelő bukás, amely tüzes Zsirkay Jánost érte a Nemze>i Szinhás Kamara színhazának színpadján. Öreg, idős, sőt nyugalomba vonult kritikusok sem emlékeznek arra, hogy belátható időkben zuhant-e ilyen mélyre magyar színpadon magyar darab. A nyilvánosságnak azonban nem ez az eső ítélete Zdrkay János föiötv ítélkezett már 1922 ben, amikor Tarpa ötezer válaszlója közül csak hétszázan voksoltak le az urnák elölt, mig négyezerháromszázán nem jelenhettek meg a választói helyiségekben a kordonokon és hidakon keresztül ... A nsgyon mély mélységbe zuhant Pongrác mester-tn ma már nem is a tüz emberét vonja felelősségre a nyilvánosság, inkább Hevesi Sándor igargstőt, aki elfogadta és előadatta a da rabot. £a ez alkalommal nem érdektelen belenézni egykorú lapokba, amelyeknek sápadozó | lapjailót kiderül, hogy ennek a mélységekbe zuhant darabnak szegedi malija is van. Zsirkay akkor még nem vo t képviselő, csupán tüzes volt és az azóta bizonyos esküiől nirestő lett Zadravecz franciskánus barátja. 1920 ban lehetett —• a ku zas tombolt és az éjszakába csak rejtelmesen lehetett kinézri a betáblázott ab!akok mögül —, amikor Zslrkay, az egykori postamester, szegedi szerkesitő megírta darabját. Szegedi kiváltságokhoz vitte el először lelkendezve és a Nobel-díjra lelkesülő arccal, — szegedi kiválóságokhoz, akiknek azóta elfelejt kalapot emelni. A válaszok nagyon szomorúnk és íesujtók voltak, de Ziirkay mester lángolt, bizolt, remélt. Akkoriban Palágyi Lajos pályázatot irt ki egy drámai műre és a pályadíj kétszáz korona lehetett. Az első pályázó páter Zidravecz barátja volt, aki lelkendezve futott be a szegedi szinház aoz. A darabnak akkor még Acs Fettcidn volt a címe. A b'rálat eredményénél szóba sem került ez a darab, pedig Ziírkay János sok mindent megmozgatott. A bírálók egyhangúlag megállapították, hogy Solness mesterről az északi géniusz sokkal régebben sokkal jobb darabot irt, valamint Kőmtves Kelemen balladája is elérkezett már as elmulhatatlanságba. Még dicsérelet sem kapóit Ács Felicián. Zsirkay levert volt kissé — ez a nemzeti renaissancel amikor a Tüz embere helyett Dózsa György drámáiénak nyuj ják a pálmát —, de nem csüggedt. Ibsenről vitatkozott és balladát ócsárolt. Tanácskozott és végül az emlékekre emlékeztető címet Pongrác mesterre cserélte ki. Akkor már püspök volt a franciskánus barát és Zsirkay már Tarpa körül őgyelgett. A kurzus tombolt, A becsukott ablaktáblák mögül már ki sem lehetett nézni az éjszakába, Szegeden mégsem adták elő a Pongrác mestert. Zsirkay nem csüggedt. Most előadták Pesten. Milyen ívben lendülő pálya: Szeged — Budapest — Nagyon Mély Mélység... Jő éjszakát Ping-Pongrác mester. <y- gy-) FRACK INGEK| gallérok, kézelők, nyakkendők stb. nagy raktára iF&iiékY@stvés«ekfi6l Csekonics ucca és Széchenyi tér. 176 H } Hölgyeim! { I Randevút adok Önöknek az „ Ördög 1 J torony"-nál. 2 I Ramonn Novarró. | • Uraim! \ 8 Csak azért is!!! Az „Ördög M (

torony"-ban találkozunk. Barbara La Ifiarr. fi Na, majd meglátjuk, mert én is i ott leszek! I I Lewis Stonne.| Szögedi szinház. Hat kritikus keres egy Pirandellot, (Pirandello-bemutató a szegedi színházban. Szóval főpróba. A függöny hirtelen legördül. Szóval kezdődik az előadás. A nézőteret váratlanul kivilágítják. Egy igazgató keres egy közönséget. A nézőtéren azonban csupa kritikus ül, akik kákán csomót keresnek.) Az első. Mi ez, már vége van a darabnak? A második. Dehogy, majd csak az utolsó fölvonás végén fog elkezdődni! A harmadik. Ó ezek a modern fiatal titánok 1 A negyedik. Nem is olyan fiatal ez a Pirandello! Nyugalmazott leánygimnáziumi tanár és régen tul jár már az emberélet utjának felén! Az ötödik. Ki az a szinész, aki azt a kellékest adja? Borzasztóan ulriroz! Igy nem lehet túlozni, barátom! A hatodik. Az véletlenül egy kellékes, kérlek alássan! Az első. Az a tűzoltó kitűnő! A maszkja elsőrendű! Oiyan, mintha az életből lenne merítve! A második. Az ugyanis egy valódi tűzoltó, könyörgöm! Főrendező, egyúttal igazgató (a nézőtéren szaladgál). Egy kis csöndet kérek! A harmadik. Menjen föl a színpadra és ottan beszéljen! Főrendező. Pardon, ez igy van az instrukcióban! (Eltűnik.) A negyedik. A Kaszab túlságosan merev! Nem gondolja, kartárs ur? Az ötödik. Azt hiszem, ez is igy van az instrukcióban, hiszen 5 most csak egy szerep! A hatodik. A direkció mereven ragaszkodik az ilyen szerepeihez. A Téli balladában is, emlékszik? Főrendező (a színpadon). A kritikusok .. . (Nem folytathatja, mert:) A színpadon levők (kórusban). Pfuj, pfuj! Főrendező. Őszintébben kérem, őszintébben! A színpadon levők (kórusban). Lehetetlen! Lehetetlen! Az első. Ez is benne van a szövegben? A második. Majd megnézem a lekszikonban. A harmadik. Mit, te lekszikon után indulsz? A negyedik. Bocsánat, azt akartam mondani, hogy az olasz eredetiben. Az ötödik. Mikor lesz ennek vége? A hatodik. Mikor fog ez már elkezdődni? (A függöny hirtelenül felgördül, hogy váratlanul legördüljön. A háttérben a legközelebbi operettujdonság zongorapróbája. Az előtérben a frankhamisítást tárgyalják. A nézőtéren egy kritikus elájul, mire öntudatra ébred, kiderül, hogy egy helyi szerző.) Az első. Ez a Herczeg Vilmos mindig azzal a négy szóval jön elő. A második. Hát nincs igaza? Tökéletesen igaza van! Ilyen ragyogóan intelligens és ilyen pompás egyéniségű művész igazán többet érdemelne! A harmadik. Vigyázz Ádám, elárulod magad! Mi itt kritikusok vagyunk! Nekünk itt a bírálat a dolgunk, nem a hódolat! A negyedik. Hát a kritikusnak nincs szive ? Nincsenek a kritikusnak érzékei? Az ötödik. Jó, jó, ezt a zsidó mondja a Velencei kalmárban. Engem nem lehet falhoz állítani. A hatodik. Én már meguntam a várakozást. Az alapeszmét kerestem eddig, de nem jött. Elmegyek egy spriccerre. Hátha abban megtalálom ! Főrendező. Világosságot! Még több világosságot ! Igy! (A színpadon és a nézőtéren teljes sötétség. A függöny felgördül. A büjjében hat szinügyi bizottsági tag keres egy vészkijáratot.) Az első. Eu már láttam ilyet. A peleskei nótáriusban is a nézőtérről megy a színpadra Szilágyi Aladár. A második. A postásfiu és a húgában is Nyáray Tóni. A harmadik. Hát a Vörös malom kutya? A negyedik. Meg a Színházi képtelenségek! Az ötödik. Még szép, hogy a színpadon is játszanak! A hatodik. Nincs semmi uj a Szuffiták alatt! Főrendező. Bravó, ezt jól csináltad, Ladomerszky Matyi! Ladomerszky. Ne mondjon ilyet, főrendező ur, mert az a szigorú kritikus ur megesz engem holnap! (Függöny hirtelenül felgördül, hogy váratlanul legördüljön. Szóval az előadás gördülékeny.) Főrendező. Most kezdődik az előadás I (Az összes szerepek és szereplők vacsorázni mennek. A kritikusok i9. Ők színészeket vacsoráznak.) Gyula.