Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-19 / 14. szám

1926 Január 17. DELMAQYARORSZAQ 131 A szegedi ébredők programja: társadalmi uton kell propagálni ax ébredő gondolatot. Szécsényl Istvánt választották mtg elnöknek. — Borosüvegek mellett szónokoltsk az ébredő idők múlandóságáról ét a frankhamisítás ügyiről. A Dilmagyarország vasárnapi számiban részletesen be«zámoli azokról a küzdelmekről és deputációzásokról, amelyek a szegedi ébredők vasátnapi elnökválasztását megelőzték. Ennek az izgatott munkának eredménye az volt, bogy egyetlen állami hivatalban, vagy intézményben sem tndtak találni az ébredők olyan tekintélyes állású egyéniséget, akt elvdi halta volna az elnöki tisztet, sőt ezt vtsszauiasilották az egyetem környékén ts. A deputációs munka eredménytelensége okozta nyomott hangulatban tartották azu án meg tegnap az elnökválasztó közgyűlést, amely szokatlanul a: eddigi prakszistói, egészen nyugodt hangulatban folyt le, nem nagy részvét mellett. A köisyülés rezüméje az, bogy a szegedi ébredők a jövendő munkásságot most már nem az uccai „tettek"ben, a hangoskeddsokban és az elmúlt évek stldn nagyon jól ismert eszközökben látják, hanem kimondották, hogy a jövőben „társadalmi Hton kell törekedni az ébredő gondolat megvalósítására". Az izgalommal várt közgyűlésre a fővárosból csupán Rákóczi Béla, országos tbredő-igazgató Jött le Szegedre, mig a kurzus tomboló éveiből nagyon jól ismert Budavári László nem jelent meg a stegediek gyoíébén. Mivel az országos igaxgaló csak a délutáai gyorssal érkezeit meg, « gyűlést ciak félnat óra felé kezd tetnék meg. A szabadkömivesek nagypáholyában akkor alig volt több ember szdzitven-száznyolcvannál és ezt egyesek szomorúan tudtás be az idők változásának. Rígen valamikor még a legkisebb ébredőgyűlésre is batslmas tömegek jOltek el... Ballé István nyugalmazott tanfelügyelő nyitotta meg a közgyűlést, majd a szegedi kurzuslap szerkesztője, as CME főtitkára tartotta meg beszámolóját a szegedi ébredők működéséről. Ebből a jelentésből kiderült, hogy a szegedi ébredőit az elmúlt esztendőben már nem tudtak felmutatni „tettes eredményeket", meg kellett elégedaiök egy-egy gyflléssel, egy-egy „kullurdélntánnal" é« néhány „táborozással". Ezután a történelmi nevet viselő országos ébredő igazgató mondott beszédet, amelynek lényege az volt, hogy az ébredőknek nem csupán az alapszabályokhoz keli tartani működésiket. hanem azokhoz az eseményekhez is, amelyek naponta előadódnak. Mert ciak igy végezhetnek eredményes munkát az ébredők. A már megszokott hangon beszélt ezután a zsidókérdésről, mert hiszen cnélhűl nem lehet megtartattam ébredőgyülést, hiszen a maiyarság su lyos problémáinál sokkal fontosabbnak tartják az ébredők a zsidókérdés úgynevezett megoldását. Szavai természetesen mott is oda konkludáltak, hogy minden baj elmúlik, ha intézményesen megoldják a zsidókérdést, a'tfcor megint tejjel és mézzel folyó Kanaán kezdődik Magyarországon. A napirend kővetkező ponija ezután az elnök megválasztása volt, amért tulajdonképpen összejöttek az ébredők. Jelölőbizottságot küldöttek ki, amely egyhangúan dr. Szicsinyi István ügyvédet, Piroskdék védőjét Jelölte az elnöki székbe, Ez a jelölés azt bizonyította, hogy a szegedi ébredőknek sikerült megállapodásra julniok, hogy elejét vegyék egy esetleges viharos választásnak. Ezért inkább megbocsátották Szécsényinek azt, hogy tagja volt az összeomlott „zsidó"-bank igazgatóságának, valamint, hogy feljelentette az ébredők volt titkárát és a kurzuslap volt felelős szerkesztőjét a büntelőhatóságoknál. Igy azután azonnal megválasztották dr. Szécsényit és egyetlen hang sem hallatszott ellene. Alelnök lett a rendkivül agilis ébredő, jeck Ferenc. A választmányba pedig többek között uj tagokul Csaba Jenő piarista tanárt és Puskás Jenőt, a kurzuslap főmunkatársát választották meg. A választás ulán az uj elnök tartotta meg beszédét, de látszott rajta, bogy ezalkalommal sincsen diszponálva a szónokláshoz. Rövid beszédében kifejtette, hogy a jövőben is azt a munkásságot fogja kifejteni, amit eddig is kifejtett és a szegedi ébredők nagyon jól ismerik felfogását és álláspontját régi munkásságából kifolyólag. Álláspontja az, hogy az ébredés eszméit ezentúl társadalmi uton kell előbbre vinni és ez legyen a szegedi ébredők jövőbeni hivatása. Mindenütt és mindenhol kell propagálni az ébredők eszméit, ahol csak megfordul az ébredő, mert csak igy lebet elérni azt, hogy eredményes legyen az ébredőmunka. Az irreden agondolatot minden körülmények között ébren kell tartani. Rákóczi Béla mondott még ezután beszédet, majd a közgyü és véget ért. Az ébredők ezzel azonban még nem fejezték be a nagy napot, hanem ősi ébredő szokás és Lendvai recipéje szerint — táborozásra vonultak a Barossvendéglő fehirasztalai mellé a borosüvegekhez. A borosüvegeknél már felszabadultak a ke délyek és több hangos beszéd hangzott el. Az asztaloknál Iván Mihály, Szécsényi István és Rákóczi Béla mondottak beszédeket. Szomorúan állapították meg, hogy az éhredóeszmék ma már nem jelentenek olyan vonzóerői, mini négy öt esztendővel ezelőtt és különösen most látszik ez, amikor a frankhamisítás miatt egyre többen tartják magukat távol az ÉHÉ töl olyanok is, akik néhány évvel ezelőtt még igen lelkes tagjai voltak az egyesületnek. Megállapították azt is, hogy milyen szerencse, hogy a frankosok között nincsen ébredő, mert ha volna, már régen feloszlatták volna az egyesületet. Arról persze nem beszéltek, hogy a főszereplő az a bizonyos Marsovszky György, aki titkára volt Gömbös Gyulának és belső munkatársa volt a Szózat-nak, az ébredők hivatalos lapjának... Összehajolva sokáig beszéltek ezután még a frankhamisításról, megtárgyalták az eshetőségeket és az eseményeket, maid kiitták borukat. A borosüvígek mellett végződött be az ébredők nagy napja. IMIMWMMMIMiM^^ A betegápolási adékat a város helyett — a polgárok fizetik. (iBudapesti tudósítónk tele fon jelentése.) A városok hosszabb ideje mozgalmat indítottak, többek között Szeged város is, hogy a betegápolási adók kivetése alól a kormány mentesítse őket. Értesülésünk szerint a belügyminisztériumban már készül is az erre vonatkozó rendelet, amely a betegápolást adóknak fizetéséi leveszt a városok válláról is áthárllja az adófizető polgárokra. A kormányzó képe miatt affér támadt a bálon egyetemi hallgatók és egy tanársegéd között. A belőle támadt pört a törvényszék felebbvi eli tanácsa tárgyalta. Két évvel ezelőit, ősszel hirangmpof rendeztek Felsővároson. Dé után a Sient Qyörgy téren zsjlott le az ünnepély és ürültek ki az alkalmi árusiló sátrak, este pedig sz iskola melletti SzEFHE inlernátusban tánccal fejezCdött be a nagysikerű harangünnepély, amely tekintélyes összeget hozott a felsővárosi harangok javára. Az internátus helyiségében a diákok voltak a vendéglátó házigazdák, akik hozzá is láttak a táncterem feldíszítéséhez. A feremdiszitést Borbély Andor, a SzEFHE gondnoka, egyetemi tanársegéd végezte, aki a kormányzó képét a díszítéseknél nem használta tel. A SzEFHE bentlakók azonnal észrevették, hogy a Hor hy-kép hiányzik a falról és a tanársegédhez fordullak magyarázatért. A kapott válasz azonban nem elégítette ki , a hevülékeny egyetemi polgárokat, mert köztük és a tanársegéd között parázs szóharc fejlődött kl. Az incidens nsindnsgyobb feltűnést keltelt a bálteremben. Sokan beleavatkoztak a vitába, végül pedig iovogiaskoddsok terére jutoti az egyetemi hallgatók es tanársegéd ügye. A lovagias eljárás azonban nehezen indult meg. Az egyetemi hallgatók függőségben voltik a tanársegéddel szemben s igy ennek felsőbb hatósága ellenezte a lovagias ügyet. A végső fokon azonban becsületbíróság döntött a lovagias ügyben. A felek azonban nem békültek ki. A különböző beadványokban, amelyekkel az elégtételt kereső egyetemi hillgatók elárasztották a becsületblróságot, súlyosan sértő kifejezések fordultak elő, érintve Borbély Andor becsületét. A becsületbíróság ezért utasítást adott Borbély Andornak, hogy a lovagias eljárás befejezése után polgári bíróságoknál tegyen feljelentést a sértegeíők ellen, amit Borbély Andor meg is cselekedett. A járásbíróságon dr. Gaszner Béla járásbíróság! alelnök előtt Székely Qéza egyetemi hallgató állott vádlottként, aki kijelentette, hogy az incidens alkalmával hangzottak el a kijelentések, amiért ö lovagias uton elégtételt is adott a tanársegédnek. Ez ügyben azután kihallgat ták a helysiini tanukat, akik tanúvallomásukbin kijelentették, hogy nem emlékeznek arra, hogy a báltetemben hangzottak volna el a sértések; azok csak a különböző beadványokban szerepeltek, amiért a becsületügyi biréság utasította is a sértettet arra, hogy tegyen feljelentést a hivatalos beadvány szerzője ellen. A birósdg végül is becsületsértés cimén bűnösnek mondotta ki Székely Géza egyetemi haligatót és ezért hárommillió korona pénzbirságra itélie. Felebbszések folytán a nagyérdekességü ügy hétfőn került a szegedi törvényszék felebbviteli tanácsa elé. A bíróság az iratok és az Ítélet ismertelése után elrendelte a per tanainak njból való kihallgatását. A védelem elévülési indítványt nyújtott be. Dr. Balogh Béla, mint a sértett képviselője azonban azt bizonyította, hogy elévülés nem állott elő, mivel a feljelentés még szabályszerű időben történt meg. A bir* ság végűi is elnapolta a tárgyalást a tanuk újbóli kihallgatásáig. A polgármester nyilatkozik a közkórházi ápoló-apácák pavillonjáról. A Délmagyarország vasárnapi számában beszámoltunk arról, hogy a városi mérnökség a polgármester utasítására megkezdte annak a közkórházi pavillonnak a tervezését, amelyben az apácákkal felcserélendő kórházi ápolónőket akarják elhelyezni. A polgármester ezzel a cikkel kapcsolatban most a következő nyilatkozatot teszi közzé: A Délmagyarország vasárnapi számában a közkórházról egy cikk jelent meg, amelyhez néhány megjegyzést kivánok fűzni. Elhallgatja a cikk, hogy a kórház földszinti helyiségei már a háború elölt használaton kivül voitak helyezve, a vakolat kivülröl teljesen lemállott és teljesen el volt hanyagolva. Akkor én még nem voltam polgármester és akkor még klinikák sem voltak Szegeden, amelyek a kórházat tehermentesítették volna. Pedig abban az időben aránylag csekély összegbe került volna a kórház rendbehozása, de az akkori polgármestert ezért nemigen zaklatták, mert különben valószínűleg megcsináltatta volna. Polgármesterségem ideje alatt a város tanácsa használhatóvá alakittatta át a kórház földszintjét, tavaly a hosszú uccai frontot teljesen ujjátataroztatta és rendbehozattuk a kórtermeket, anynyira, hopv most a kórház minden helyisége használható. És éppen az utolsó szombati tanácsülésen járult hozzá a tanács a folyosók, ablakok ts egyéb apróságok kijavításához, ami bizony ismét 50 - 60 millió koronába fog kerülni. Nyugodtan állíthatom, hogy a város közegészségügyi viszonyát legalább száz percenttel kamitak, amióta polgármester vagyok, mert USKB csupán az egyetemi klinikák mintegy 250