Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-17 / 13. szám

1926 famiár 17. DELMAQY ARORSZAO 3 A szegedi kamara a Munkásbiztositó Pénztár baleseti előlege ellen. S kamara a munkásbiztositó autonómiájának teljes helyreállítását kívánja. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár már többizben megcselekedte, bogy kezelési hiányának fedezésére egyszerűen balesetbiztosítási előleget rcit ki az iparosokra. A költségek fedezésének ez a kényelmes, de legkevésbé sem indokolható módja, mindig nagy elégedetlenséget váltott ki az iparosok körébő1, de különösen sok panaszra adott alkalmat most, amikor a kereseti viszonyok szin e kalasztrófálisan rosszak és főleg a kisebb iparosok nemcsupán az előlegek előteremtésére, de még rendes üzemük fentartására is drága kölcsönpénzeiét kénytelenek igénybevenni, Az ilyen természetű és teljesen jogosult panaszok által indíttatva a szegedi kereskedelmi és iparkamara nagyon határozott bangu felterjesztéssel fordult a népjóléti miniszterhez, amelyben érdekeltsége neveben tiltakozik ezen etőkgkivetési rendszer ellen. A kamara felterjesztésében rámutatott arra is, hogy a pénztárnál uralkodó bajoknak egyik legfőbb oka, hogy az évekkel ezelőtt felfüggesztett autonomiát még nem állították helyre, hanem miniszteri biztosokkal gazdálkodnak és az Intézményt túlságosan elbürokratiz'1 'Idái engedték, ami az adminisztrációt retteret'sen megdrágította. Eiéri a kamara a bajok o./oslásának gyökeres megoldása gyanánt az atz'onomia teljes helyreállítását, illetőleg az évek óta tsigért munkasbiztositási törvényjavaslatnak a meghozatalát jelölte meg. A szegedi ébredők egyetlen állami tisztviselőt sem találtak aki elfogadta volna az elnöki széket. Vasárnap választ elnök Ot a szegedi Érne. — A jelöltek Szécsényi látván és Bailó István. — Vasárnap határoznak a jövő munkairányától is. Nagy és izgal«as vasárnapja lesz ma a stegedl ébredőknek. Ezen a napon fogják betölteni a hónapok óta üresedésben lé*ő elnöki székel és ezen a napon fognak határozni arról, bogy ismét a „valódi tettek* mezejére tépnek-e a szegedi ébrtdök, vagy pedig megmaradnak abban a csendes helyzetben, amely a legutolsó igőkben jellemezte a szegedi ébredők munkáját, amely szükségképen nem tudott felmutatni .eredményeket", mert hiszen a legu olsó időkben wgyon leolvadt a siegedi ébredők száma. A megváUsztandó elnök személye egyúttal utmutatás lesz arra is, hogy milyen irányban akarnak továbo dolgozni a szegedi ébredők akkor, amikor a budapestiek körében is inkább a pingpongozás keiül sziba az fgyéni akciók levitézléae óta. Mint ismeretes a szegedi ébredőket megalakulásuk «ta Lábos Endre, mig a legelső idők ben Tarpa hires követe és a Ttz illusztris szerkesztője vezette. Az elnöki szék pedig megüresedett akkor, amikor Lábos Endre az elmúlt nyáron egy fürdőzés alkalmából szerencsétlenül a Tiszába falt. Az első időkben igen „tettes" ós .akciós" működést fejtettek ki a szegedi ébredők is a budapesti mintára és a munkásságból a választási akciókon kivűl kiemelkedik az amikor Lábos Endre vezérletére! a szinbázba tüzoltólétrát vontattak és bemeszelték a függöny hirdetéseit. A másik kimagasló tett * siabadkőmives páboly elfoglalása volt, amikor Zstrkay János vezérelle a tömeget. Ilyen hősi tettek a legutolsó időkben már egészen elmaradtak neacsak az idők múlásával, hanem arányban a tagok fogyásával ts. Lábos Endre halála után azonnal megindullak a korteskedéaek és az első jelült Balogh Lajos volt, akit szánügynökségeire 1 ismernek. Ez azonban nem volt komoly dolog, az ébredők komoly és egyben hazafias és tettre kész embert akartak az elnöki székbe ültetni. Kandidáló bizottság ült össze és a fönti tulajdonságok mellett kimondták azt ic, hogy a jövendő elnöknek tekintélyss állása embernek kell lenni, bogy végre tekintélyt adjon az ébredőknek. A legkülönbözőbb kérleiések, deputációzások folytak hosszú beteken ker*satül. Az ébredők informálódlak a Itgkülönböwbb állami hivatalban, vasútnál, postánál, ügyészségnél, törvényszéknél, pénzügyigasgatóságnál es máshol, de állami hivatalokban senki sem akadt, aki elfogadta volna a díszes poziciót. Az ébredők azonban nem kedvetlenedtek el a kudarcon és nem vették az idők (elének az), bogy mindenütt visszautasításra találtak: — és ekkor merült fel az a terv, hogy az elnököt az egyetem környékén kellene megkeresni. Többek között felmerült Győrfy egyetemi tanár neve is, de a professzor elhárította magától a jelöltséget. As ébredők most már az ügyvédikéi ke* resték fel, azonban itt sem akadt válialkoió, Hogy pedig a vasárnapi elnökválaszló közRovó Somogyi. irta: Móra Ferenc. A szegedi Somogyi-könyvtárban díszhelyen, lakat alatt őrizgetünk kilenc könyvet, amelyekről csak ugy katalógus alapján nem igen lehetne kitalálni, mivel szolgáltak rá erre a tisztességre. Nem olyan könyvek, amelyeket ritkaságoknak lehetne mondani. Legtöbbjük minden papi és jogi könyvtárban megvolt még a mult század elején is. Egykorú sima pergament-kötésük se nagyon emeli az értéküket. Még tán legszemrevalóbb köztük az orvosi könyv, Windhagen Joachim gróf könyvtárából. Datált ex libris beleragasztva, superlibrisnak a Windhagen-cimer belepréselve, kegyetlenül ágaskodó sasok, griffek, oroszlánok. De ezek a fene állatok se tudták a balesetektől megóvni a gyógyíthatatlan betegségekről szóló tudós könyvet. Az örlapjai gyerekes ákombákomokkal vannak teleiirkálva, amik inkább hajaznak tollal papírba metszett rúnákhoz, mint akármilyen bevett ábécéhez. A levelein pedig égési sebek mutatják, hogy a könyv valamikor tűzben járt. Vagyis inkább, hogy valamikor tűz járt benne. A szép kerek lyukakat talán szivartüz égette, mindenesetre kormányozható tüz, amely csak egy levélben dult egyszerre, de az előtte és utána levőt még csak meg sem Pörkölte... Az ákombákomok és az égési sebek különben a többi nyolc könyvbea is megtalálhatók. Csak annyiban váltanak egymástól, hogy a lyukaik különbözőképpen vannak csoportosítva és az ákombákomok tintája hol fakó-zöld, hol takó-rozsdabaraa, de mindig olyan nagyszerűen fakó, hogy annál különb fakóságot még igazi nyelvemléktől se lehetne UvánnL A Somogyi könyvtár ákombákomos könyveiben valóban nyelvemlékek vannak, csakhogy hamisítón nyebemléíek. (Stódog idők, mikor még csak nydvI

emlékeket hamisítottak!) A magyar uyelvemlékhamisitványok családfáján ezideig ezek az utolsó hajtások, még pedig igen nevezetes hajtások: rovásírással hamisított nyelvemlékek. Ennek köszönheti ez a fesiecc könyv, hogy külön koporsóban tartogatjuk a ritkaságaink közt. Megérdemlik, mert a Somogyi-könyvtárt minden kincsével együtt nem emlegették annyit, mint ezeket. Leírták, fotografálták, magyarázták, egymás fejéhez verték őket tudótok, írók, újságírók, művészek; foglalkozott velük napilap, tudományos szemle, vicclap, akadémia, vidéki képviselőtestület. A legkülönösebb vadrózsa-per volt, amely álló egy esztendeig tartott. 1902 szeptemberében leplezték le a zilahi Tuhutum-emléket, Fadrusz János „pogány oltár "-át. Hatalmas kőpiramis, tetején a napba néző turulmadárral, tövén kőből faragott bölényfej, lókoponya, — nem hiányzik itt, csak a táltos. De az is csak személy szerint, mert a szelleme ott lebeg: a gyönyörű emlékmű oldalaiba valódi ősi „táltos-énekek" vannak beróva valódi ősi székely betűkkel. Aki olvasni tudná őket, az nagyon épülne rajtuk, mert Tuhutum apánk idejében már nagyon fejlett volt a szittya metafizika és a táltosok a végzett theológusok nyelvén beszéltek íme például az egyik táltos éneknek székely rovásból mai betűkkel átirt szövege: Kádár táltos tisztelte lebegőt, Dicséretére ígyen énekölt: Lebegő-ég, ki betöltöd eget, Kör-lebeged egész berek földet, Ta arc mennyi testeknek lelket, Hogy airnl btlngön elé-keringnek, Világot adnak szameinknek, Qyözöi ármány sötérletinek, Gyilló ember is te tüled letkezik, Örök istenig emelkedik ... A magyar sajtóban futótűz gyanánt szaladt szét a szenzációi Fadrusz nemcsak nagy szobrász, hanem nagy tudós is. Megtalálta valahol as ősi gyűlésre mindössze két komoly felölt maradi: dr. Szécsényi István ügyvéd, Piroskáék v.döja és Bailó István nyugalmazott tanfelügyelő és a MOVE főtitkára. Az ébredők Természetesen kétréazre különüllek. Az egyik részhez azok csatlakoztak, akik visszaakarják hozni a Zsirkay-féle legendás Időket, akik ismét a tettek mezejére kívánják vinni as ébredőket, akik hevesen kitakadtsk Lendvai és Kádár Lehel mintájira a pingpongozás ellen. Ezek az ébredők nem látnák szívesen Bailó Istvánt az elnöki székben és aszal érvcinek, hogy Bailó idősebb ember, aki nem megfelelő arra, hogy az ébredők a jövőben visszatérjenek Ziirlay tüzes útjaira. Igy ez az intranzigensebb rész inkább Szicsényí István felé hu*, aki a szegedi ébredők körében jobbára Piroskáék védelmének elfogadása után kezdett szerepet játszani. A csongrádi bombspirben kifejtett eredményes munkássága után többek között dlstelnöke lett a Délvidéki Otthonnak, ekkor már képviselőjelöliségről is kezdtek beszélni és nemsokára érdemei elismeréséül meg is választották Lábos Endre mellé társelnöknek. Ha azután közbe nem jöttek volna bizonyos események, ugy ma kétségtelenül egyedülálló komoly jelöltje lenne Lábos örökének. Közben azonban nyilvánosságra került az, hogy igozgatóságt tegja volt az egyik agynevezett összeomlott zsidó-banknak. Az inlranzigensek ezt rossznéven vették Piroskáék védőjétől, de többet beszéltek ezután arról a perről, ahol Szécsényi volt a sértett. Az a per pedig az ismeretes Tumbász Béla-féle váltóügy volt és ezt sokan nagyon rossz szemmel nézték. Igy azután most neves ellenzéke van az ébredők között is és a választás kimenetele teljesen nyílt. Az azonban bizonyos, hogy a tettre készek szívesebben látnák az elnöki székben Szécsényit, mint a korosabb Bailó Istvánt. A szegedi ébredők elnöki korteskedésének tanulsága az, hogy az ébredők nem tudtak találni egyetlen aktív és előkelő állást betöltő állami tisztviselői, aki 1926-ban elvállalta. slna egyesületük elnökségit. A vasárnapi közgyűlésen — ahol határoznak az alelnöki állás betöltéséről, valamint a választmány kiegészítéséről is —, mindenesetre nagy összecsapásra van kilátás és ezen a gyűlésen jelölik meg azt az utat, amelyen a jövendőben baladni akarnak. BÁLI RUHÁKHOZ| csipkék, szallagok, gyöngyök stb. minden kivitelben, óriási választékban H Pollák Testvéreknél I Csekonics ucca és Széchenyi tér. 176 H magyar írással irt nyelvemlékeket, amikről a hivatásos tudósoknak sejtelmük se volt. Persze igy szokott ez lenni mindig. Az intuició csak a művésznek adatik, a tudós csak gáncsoskodni tud és hibát találni a kés? munkában. „Csudálnánk, ha most is ugy nem lenne", — irta bölcs előrelátással az egyik nehllelkesedetl újság. Valóban úgyis lett. A tudósok kíváncsiskodni kezdtek, hol találta a művész a táltos-énekeket. Fadrusz nem jött zavarba. Megnevezte öreg Tar Mihály és fia, Tpr István omori szántóvető embereket, akik még ismerik a rovásírásnak az ősöktől örökölt titkát, ők rótták elő mintának a táltosénekeket is. Hát Tarék hol jutottak ezekhez az ereklyékhez? Mert hogy ők nem csinálták, az világos. A betűket róhatta az ő kezük, de a körlebeg, meg a büng, meg az ármány nem lehetett az ö találmányuk. Az otnow jámbor rovók is Igazolták magukat. Öreg Tar Mihály csakugyan ismerte a hun-szittya rovás-ábécét, de csak egy népszerüsitő tudományos munkából s elraulatgatta magát vele. A táltosénekek szövegét pedig Király Pál nagyságos úrtól kapta, aki a buadi paedagógltim jeles tanára volt s ismert lelkes kutatója a rovásírás rejtélyeinek. A tudós habozás nélkül vállalta is a táltosénekeket. Ö azokat egy régi kéziratban találta, amelyet Karacsay Ciemence grófnőtől kapott és arról nevezett el Karacsay-kódexnek. Ezt a megfakult irásu, valami várégésnél meg is rongálódott rovásirásos kéziratot a boldogult Somogyi Antal fedezte fel valahol, aki ismert politikus volt. Deák Ferenc barátja, tanult és tudós fértlu, nagyérdemű hazafi, akinek az emlékéhez gyanúsítás nem férhet, a Karacsay kódex hitelessége kétségleien, u a rovásírásnak egyetlen összefüggő, nyelvemléknek is kimondhatatlan becsű klenódluma. Erre azonban előállt Reizner János, a szegedi Somogyi könyvtár igazgatója az 1582 es Ciceróval és a többi nyolc könyvvel: azok miad rovásirásot