Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-13 / 167. szám

2 DEIN!AGYARORSZAQ 1925 december 4 A ké>ő éjszakai órákbin az a fair terjedt el, össze, ennek a fairnek valódiságát azonban nem hogy Beiblen István gróf minlsi'erelnök iz leheteti ellenőrizni. éjszaka readktvüll minisztertanácsot hívott Fernbach — dezignált birodalmi kancellár. (iBudapesti tudósi ónk telefon jelentése.) Ber- j megbízási adott a kabinetalakitásra, aki nyomlinből Jelentik: Hindenburg birodalmi elnOk bin meg is kezdte ezirányban tanácskozásait a Fernbach volt bit odaírni kancellárnak ma este I pártok vezetőivel. Szilágyi Lajos interpellált a vasúti nyugdijasok sérelmei ügyében. „& Máv. fizesse tisztességesen alkalmazottait." — A földmiveléii tárca költaégvstésít tárgyalta a Ház. Budapest, december 12. A nemzetgyűlés mai ülésén a kölíségvetési vita folytatása előtt vita nélkül meghosszabbították a pénztartozás késedet mes teljesítése miatti kártérítésről szóló törvény hatályát. Ezután kezdődött a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Erdélyi Aladár előadó ismertette a költségvetést. Beszélt az idei burgonyakrach okairól, a borértékesítés nehézségeiről, a seiyemtermelés visszafejlődéséről, majd kijelentette, hogy más politikát, mint becsületes agrárpolitikát Magyarországon nem lehet folytatni. A földreform során fö'dhöz juttatottak legnagyobb része nem tudta megművelni a földjét. Akik folytonosan az ujabb földosztást sürgetik, miért nem kívánják a háztulajdon és az értékpapírok felosztását. Az előadó után Mayer János földmlvelésQgyl miniszter tartott beszédet. Kijelentette, hogy a földreformból nem csinál politikát. Bejelenti, hogy a közeljövőben négy gazdasági iskolát létesít a kormány és hogy a mezőgazdasági munkások kötelező balesetbiztosításáról szóló törvényjavaslat készen van. Kéri a költségvetés elfogadását. Szünet következett, majd délután négy órakor Dénes l3tván szólalt fel. A birtok megoszlás kérdésével foglalkozva megállapítja, hogy a földreform céljára elvett földek 40 százaléka a kis- és törpebirtokosoké volt. A költségvetést nem fogadja el. Drózdy Győző Buday Barnának az OMGE legutóbbi ülésén elhangzott megállapításaival polemizál és bizonyítj i, hogy a földreform nem csökkentette a termelést. Azután Temesvdry Imre előadó beterjeszti a bizottság jelentését az indemnitásról és kéri arra a sürgősség kimondását. Az elnös napirendi indítványának elfogadása után Szilágyi Lajos terjesztette elő interpellációját a vasúti nyugdijasok, nyugbéresek és árvák rová • sára elkövetett szabálytalanságok ügyében. A Máv. fizesse a jövőben tisztességesen alkalmazottait és nyugdíjasait, a hiányzó összeget pedig folyósítsa a kormány kamatnélküli előleg formájában. Az interpellációt a Ház kiadta a kereskedelmi miniszternek és ezzel az Dlís hét órakor véget ért. Érdekes események egy kényszeregyezség körül. Kit terhel a felelősség a fizetésképtelenség matt? A Dilmagyorországt Mechanikai Kefe-, Ecset-, Meszelő- is Seprügydr Részvénytársaság nemrégiben kényszeregyexséget kén a törvényszéktől. A kényszeregyezségi hivatalos eljárás folyamán azután, amikor dr. Palócz Sándor ügyvéd, vagyonfelügyelő elkészítette felügyelői jelentését, olyan részietek kerültek napvilágra, amelyek szerint a jtzeliskiptelenni vált igazgatóságot terhelt a felelősség, mert nem kittek Idejiben fizetésképtelenséget s így a kényszeregyesiégi eljárás jelenlegi állása szerint a fizetésképtelenné vált cég esetleg csődbe is kerülhet, ami természetesen a hitelezők követeléseinek súlyos, sőt teljes leromlását lelentené. A nemrégiben még virágzó export cíg alapjait tulajdonképen a Vajda H. és Táras cég rakta le és ebből alakult, fejlődött ki a vállalkozás a mai nagyobt) formájába. A virágzó vállalat igen szép forgalmat bonyolított le, noha a cég utóbb már gyártással nem foglalkozott s csak idegen gyáraitól vásárolt árukat exportált. 1923 ban részvénytársatággá alakult át az egyéni cég. A tranzakciót a közben, fizetésképtelenné vált Vicsy Riszvinytársaság' végezte el. A váll «latnak ekkor Kószó István államtitkár, Vécsy Q /örgy, MMinszki Pál, Molnár Sándor, ifj. Vajda Sámuel is Fabrlczky József voltak az igazgatósági tagjai. A tranzakciót a Vécsy rt. hangulatos híradásokkal konferálta be, ez azonban nem sikerűit. Áz uj részvénytársaság tökeszeginysigben szenvedett, mivel a Vécsy- féle hozzájárulási ígéretek Példának okáért*). Irta: Móra Ferenc. Nem dicsekvésképpen mondom, de megvan az az áldott jó természetem, hogy könnyen igérek és nehezen teljesítek. Ha mindenüvé elmennék előadást taitani, ahová elfgérkezcm, akkor engem otthon Szegeden csak ritkaságképpen látnának. A feleségem is kénytelen lenne küldöttségileg fölkérni, hogy otthon is tartsak már egy kis előadást, mert nagyon szeretnének látni. (Ámbár amúgy nem mondhatnám, hogy nagyon szereti hallgatni az előadásaimat Minden férj tudhatja tapasztalatból, hogy a feleségek egyáltalán nincsenek elragadtatva, ha a férjek előadást tartanak.) Ellenben azzal tisztában voltam az első perctől kezdve, hogy Miskolcra okvetlen eljövök, ha már elfogadtam a Gazdakör meghívását. Nem csupán azért, mert szeretem a kurlózus dolgokat és nagyon kuriózusnak találom azt, hogy van a mai világban egy haly, ahol az agráriusok és merkantilisták szépen megférnek egy gyékényen. Hanem azért is, mert Miskolcot is régen szeretném már szinröl-szinre látni, ha már annyit ittam róla gyakorló ujságiró koromban a szegedi lapokban. Mert meg kell mondanom Miskolcnak, ha még eddig nem tudta volna, hogy a szegedi sajtóban ó szokott lenni az ellen-város, a minta-város, a mumus-város, egyszóval a téma-város. Ha drága a szén, ha nagyon kátyús a kocsiút, ha nem vagyunk kibékülve a pótadóval, az esővel, a szárazsággal, a villannyal, a villanyossal, akkor mindig azt szoktuk Imi: — Hja, Miskolcot tessék megnézni 1 Az aztán a városi ott van élénkség, forgalom, éiett Ott a gyerekek hógolyó helyett széndarabokkal hajigálódznak az uccán és mégis caak más érzés az, ha *) Részlet az iró miskolci előad inából. borsodi szénnel verik be az ember ablakát I Aztán ott van a Bükk is, az Avas is, de minálunk nincs semmi. Persze, ott törődik a hatóság a közönséggel! Egészen bizonyosra veszem, hogy például most azt irják otthon, hogy Miskolcon nemcsak a háztulajdonosok fürészporozzák be a sikos járdát, ha • nem a város maga is gondol rá, hogy a saját házai., előtt se törhesse ki senki a nyakát. Örömmel látom azonban a mai miskolci lapokból, hogy a kölcsönösség elve alapján itt meg Szeged a kontra-város. — Hja, Szeged, az másl Ott van pezsgő élet, otl van kultura. ott van szociális érzék, ott van Tisza és van Tápé! Persze, ott a hatóság van a közönségért ? Igazán nagyon örülök neki, hogy ilyen jó véleménnyel van egymásról a két város és hogy mindig egymásról vetetnék velük a példát. Da nekem valahogy a Mikszáth Kálmán szegedi íróasztalát jutatja eszembe ez a példálódzás. Mikor én beszegődtem Szegedre ujságiró-inasnak, természetesen nekem jutott a szerkesztőségben a legrozogább, a legmocskosabb, a legbicegöbb Íróasztal. Egyéb jót nem mondhatok róla, mint hogy négy lába volt. Ezt azért kell kiemelnem, mert a hozzátartozó széknek csak három lába volt. De azért a háromlábú székbe valahogy csak bele tudta magát egyensúlyozni az ember, hanem a négylábú asztalra nem lehetett rátámaszkodni. — Mennyi fizetése van magának, fiam? — kérdezte a szerkesztőm, Békefi Antal, ahogy el szomorodva néztem a romlásnak indult hajdan erős Íróasztalt. — ötven forint. — Hát nem sok, nem sok... — köhécselt Békefi. — De pótolja az a tudat, barátom, hogy ennél az íróasztalnál dolgozott valaha Mikszáth Kálmán. Nagyon meg voltam hatva és ez & meghatottság tartott vagy másfél esztendeig. Akkor megürült már esik akkor futottak be, amikor a koronaromlái folytán a hozzájárulás nem segíthetett a vállalat anyagiakkal küzdő hajóján. Hogy a gyár mégis feniartsi magát, kosztpinz-üzletekhez folyamodott. A koszipénz-kamatok óriási nagysága azonban teljesen felboritotta a vállalat rentabilitását. Közben a Vécsy-fé!e vállalat is fizetésképtelenné vált él felszámolt a MagyarAmerikai Bank fs. A vállalat igazgatóságának ekkor már a kényizeregyezséget be kellett volna jelenteni, de az u| igazgatósági tagok, névszerint ifj. Vajda Sámuel, Vajda Sámuelné és Lenhardt Peter biz ^a a gazdasági viszonyok jobbrafordultában, mindenáron felszínen akarták magukat tartani. Pedig ai adósságok ekkor már napról-napra nőttek 1925 május hómpbin a vállaltinak 501215,119 millió korona adóssága volt, a 200 millió koronára felbecsült Ingóságokkal szemben. Az üzem megállt. A gyárban nem dolgoztak, amikor az egyik legnagyobb hitelező, a Nemzett Hitelintizet perelt, külön kleligitisl jogot nyerve ezzel még a kényszeregyezség előtt, a megmaradt aktívákra. A vigasztalan belyzatben a vállalat végűi is kiayszeregyezsiget kért maga ellen. Az első kényszeregyezsegi tárgyalást a szegedi törvényszéken november 27-én tartották meg, amikor a kényszeregyezséget kérő cég a törvényes eljáráshoz szükséget ötmillió korona kauciót sem tudta már letenni. Az eljárás folyamán megindullak azu'án a tárgyalások, hogy a végzetesen fenyegető ciődöt miképen tudná elkerülni a fizetésképtelenné vált cig. Határozott interveniálások történtek abban az irányban, hogy a Nemzett Hitelintizet mondjon le külön kleligitisl jogáról, mert ez esetben a kényszeregyezség lefolytatásinak nem volna akadálya. Ha a vállalat a kényszeregyezség helyett csődbe kerülne, ugy a Nemzeti Hitelintézet elveszi ené az elsőbbségi jogát a kölön kielégitésre, mert csőd esetén nincs külön kielégítési jog s minden hitelező egyformán osztozkodik a megmaradt morzsákon. A hitelezők többsége nagy bizakodással tekint a megindult tárgyalások elé, amely talán meghozza a kivánt kényszeregyezséget, amellyel a fizetésképtelenné vált cég elkerülheti a gazdaságilag is kíros kihitásu csődöt. HÖLGYEK FIGYELMÉBE*! GOTTSCHALL JÁNOS megnagyobbított H ÖLQ YFO DR ASZ A T I SZALONJA Kölcsey u. 2. | MANIKŰR] Kölcsey u. 2. | HöloyfodrósxolJ | Hq)te»tft»xcl | | Kotmellka | elkülönített faikékben. Postiche (hajmunka) műhely Bubiírhurák párisi és bécsi mintára. Elsőrendű munka és elönyOa árak. Előfizetőknek (abonoma) nagy árkedvezmény. 891 a hetvenforintos munkatárs helye és én előléptem. Hát az ötven forinthoz nem ragaszkodtam, hanem a Mikszáth íróasztalához igen. Kijelentettem, hogy inkább nem lépek elő, de a patinás Íróasztalt nem adom oda az utódomnak. — Szó sincs róla, — villant föl a mosoly a szerkesztőm szemében, — majd annak kerítünk más Íróasztalt. Valahonnan a padlásról szedtek le egy kecskelábas Íróasztalt, ami valaha disznóöléskor vihetett jelentős szerepet a háznál. E mellé ültette Békefi az uj ötvenforintos munkatársat és a következő instál ációs beszédet intézte hozzá: — Ugv-e, fiam, magának csak ölvén forint fizetése van? — Igen, szerkesztő ur. — Hát nem sok, nem sok... De pótolja az a tudat, barátom, hogy ennél az Íróasztalnál dolgozott valaha Mikszáth Kálmán... Sok minden kiábrándítás ért már engem azóta, de ehhez foghatót még nem értem. Tán a könny is kiesett a szememből, — mikor az ember huszonhárom éves, akkor sirva fakad azon, amin később elmosolyodik. Lassanként aztán beletörődtem abba, hogy a szerkesztőség minden Íróasztala Mikszáth Íróasztala és sok-sok esztendő múlva, mikor már rég tüzrekerültek a régi íróasztalok és hamuvá váltak a régi szerkesztők és én lettem a lap főszerkesztője, én is ezzel installáltam minden uj munkatársamat a zsibpiacon vett Íróasztal birtokába: — Bizony, fiam, kevés a fizetés, kevés... De pótolja az a tudat, hogy ennél az íróasztalnál dolgozott valaha Mikszáth Kálmán ... Hát én nem tudom, hogy Szegedből lesz-e valaha Miskolc, vagy Miskolcból lesz-e valaha Szeged, vagy hogy legjobb minden ugy, ahogy van, hanem azt tudom, hogy mi hiába dolgoztunk vagy húszan is a Mikszáth Íróasztalánál, sajnos, egyikünkből se lett Mikszáth Kálmáa