Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-30 / 179. szám

1925 december 30. OELMAQYARORSZAO 3 30—60 ezes* koronás „karácsonyi segélyt" adott a polgármester a munkanélkülieknek... Nyilatkozatok, ígéretek és a — valóság. — Nagy nyomozás, nigy apparátus és 30 000 korona. A decemberi közgyűlésen, mint ismeretei, erői viburok keletkeztek a szegedi szakszervezeti bizottságnak a beadványa körűi, amelyben a régebbi idő óta munka ti kereset nélkül tengődő szegedi munkáscsaládok számára karácsonyi segilyt kért a váróitól. A tanács a kérelmet elatasitó javaslattal terjesztette a közgyfllés elé, mert a kért karácsonyi segélyt maakanilkiü segélynek minősítette és a munkanélküli segélyt erkölcstelennek találta. A közgyűlés többaége nagy viharok és a polgármester felszólalása után elfogadta a tanács javallatát és kimondotta, hogy nem ad karácsonyi segilyt azoknak a szegedi munkásoknak, akik hossza hónapok óta önhibájukon kivit munka nilküi nyomorognak. Általánoi feltűnést, de némi megnyugviit keltett azonban, hogy a polgármester közvetlenfll a közgyűlés után több városatya előtt agy nyilatkozott, hogy a munkanilkülleknek mégis ad a polgármestert gyorssegilyből karácsonyt segilyt, vagy bekéri a szakszervezeti bizottságtól a segélyre utaltak névsorát, vagy esetleg még arra is híjlandó, hogy az erre a célra •zánt összeget a szakszervezett bizottiág rendelkezésére bocsássa a ráutaltak közötti szétosztás céljából. A polgármester est a nyilatkozatát a közgyűlést követő napon megismételte szinte szószeilnt a Dilmagyarorszdg munkatársa előtt és a nyilatkozat bizonyos várakozásokat ii keltett a szegedi munkásság körében. Amennyire helyes volt ez a nyilatkozat t nyugtalanság Ieciillapitása szempontjából, anynyira helytelen volt az utóbbi szempontból, mert mint utólag kideiült, hiábavaló várakozásokat keltett a munkásság köriben. A polgármester Ígérete ugyanis o gyakorlatban szinte Jelentiktelen semmisiggi zsugorodott issze. Mivel a város közönsége joggal kiváncii arra, hogy a szeretet ünnepén mekkora örömmel ajándékozta meg a város nyomorban sínylődő munkásságát a város hitósága, szükségesnek tartottuk, hogy összegyűjtsük a karácsonyi segélyakcióra vonatkozó adatokat. A polgármester bekérte a szakszervezeti bizottságtól a segélyre utalt munkanélküli munkások névsorát néhány nappal karácsony előtt. Hasonló kimutatást kért a keresztényszocialistáktól is és a hatósági munkaközvetítő hivatallal is összeáll ittatta azoknak a munkanélkülieknek a névsorát, akik nem alkalmasak a hóeltakarításra. A szakszervezeti bizottiág százhetven nevet tartalmazd listát juttatott el a polgármesterhez. Ebben a névaorban nemcsak szervezett munkások szerepeltek, hanem túlnyomó részben olyanok, akik nem tagjai a szervezetnek, de o segilyre utaltak összeírásakor jelentkeztek o szakszervezett bizottság titkáránál. A keresztényszocialisták listáján mindössze tizenhárom niv szerepelt, a hatósági munkaközvetítő pedig hetvennyolc nevet jelentett be. A polgármester a névsorokat kiadta az elöljiróstgi jügyosztálynak — nyomozás végett. A város nyomozói min deneaclőit azt állapították meg, hogy a kimutatásokon szerepiő munkások tényleg rászorultak-e a karácsonyi segélyre. A polgármester intenciója szerint csak az a munkanélküli részesülhet segélyben, aki képtelen a város által teremtett munkaalmak kihasználására. Ez a munkaalkalom hótakarttásból áll. Ilyen széleskörű előkészületek és a hatalmas apparátus beáiiitisa után mindenki ¡oggal várhatta volna, hogy a valóban rászorult munkanélküliek számottevő karácsonyi segitsiget kap nak a várostól. Azonban nem igy történt. A város nyomozói a listákon szereplők túlnyomó nagyréizét ugyan jogosulinak találták a segélyre és a polgármester utasitása értelmében az elöljáróság ügyosztály a segilyre szorultak között fii—egy mitemáxsa tűzifát osztott ki 30—60 ezer korona irtikben, vagy pedig 20—60 ezer korouás kistpinzsegilyeket. Az igazság kedvéért ide keli írnunk azt is, hogy voltak olyanok is, akik két mázsa fit, vagy kétszázezer korona készpénzsegélyt is kaptak, de caak nagyon klvitelesen. Amikor a polgármester emlékezetes és reményi keltő, valamint megnyugtató nyilatkozatát megtette, azt a kommentárt fűitűk hozzá, hogy ilyen körülmények között teljesen felesleges volt a közgyűlési vita provokálása, mert a polgármester függetlenül a közgyűlés többségének ridegen elutasító határozatitól, önként vállalkozott arra, hogy a kérdést a saját hatáskörében oldja meg. Most azonban, amikor már előttünk áll a polgármesteri igéret gyakorlati keresztülvitelének az eredménye, meg kell állapitanunk, hogy a polgármester nyilatkozatát egészen tévesen kommentállak is hogy a közgyűlési vihar provokál isa nem volt jelentősig nilküll, meri a polgármester ennek a legnyomorúságosabb esztendőnek a karácsonyán sem támogatta Intenzivebben a rászorultakat, mint a kevéibbé nyomoruiágos esztendők bármelyik közönséges hónapjában. A Népszövetség megszünteti Bulgária katonai ellenőrzését. Bulgária minden feltételnek magfelelt. — Az ellenőrző közegek végleg elhagyják az orazágot (Budapesti tudósítónk lelefrnjeleutise.) Szófiából jelentik: Az angol, francia és olasz követek közölték a bulgár kormánnyal, hogy a nagykövetek tanácsa helytadott Bulgária azon kérésének, hogy a katonai ellenőrzést szüntessék meg, mert Bulgária már megfelelt a békeszerződésben előirt feltételeknek. Az ellenőrző közegek még egy utolsó vizsgálatot fognak tartani és azután végleg elhigyják Bulgáriát. A Tisza Szegednél apad, de még ezután zudul le a lüaras, a Körős a felső Tisza áradása. 679 cm. a szegedi vízállás. —- A súlyos talajvíz veszedelem miatt száz szimra kerültek családok a szabad ég alá. A Tisza háta Csongrádtól lefelé keddre teljesen megtisztult a jigiől, a hatalmai, félmé teresnél is vastagabb jégtáblák elvonultak és igy a zajlás egyelőre nem súlyosbítja az áradás veszedelmit. A folyammérnöki hivataltól nyert értesülésünk szerint azonbin Szolnok is Csongrád kőzött mig áll a jig, de minden pillanatban várba:ó a megindulási. A Szegedre érkezeit jelentések a Tokaj-feletti Tisza-szakasz lassú apadásáról számolnak be, Tokaj alatt azonban még tart az áradás. A Tisza vízállása pontosan nem állapítható meg, mert a vizet aok helyen megduszasztotta a Jégtorlódás és igy a ni«ódifferenciák még nem egyenlítődhettec ki. É\félkor Szegeden a Tisza elirte a 682 centiméteres magasságot, reggelre azonban 679-re eseti vissza, a délutánt órákban pedig a 671 centimiternit állapodott meg. Ez a magasság azonban nem állandó jellegű és nem jelent még kulminációt, mert a Maros áradásának egyrisze, a Körösök is a Tisza felsőszakaszának hatalmas vlzjölöslege mig nem irkezett meg Szegedre. A folyók áradásával egyidőben felujult a város ősi veszedelme is, a talajvíz. Ez a veszedelem azonban most sokkal nagyobb méretű, mint rendes körolmények közölt szokott lenni, aminek a le&főbb oka az olvadást megelőző kemény hidegekben rejlik. Az A föld talaja ugyanis csontkeménnyé fisgyolt a szibériai fagyok idején és a hirtelen bekövetkezett olvaaas éppen a tajta fekvő vastag hóréteg miatt nem olvadhatott meg. Az elolvadt hó felszabadult viztömege a talaj fölött zudul az állöld északi részeiből Szeged felé, mert a megfagyott talajba nem szivároghat le a viz. Ez az oka annak, hogy az idén a talajviz szokatlanul hirtelen és n»gymennjiségben jelent meg a város mélyebbfetvésű részeiben, különösen a sokat sienvedets Móra-városban, ahol az a/acsony házak százával kerültek a vízbe. A város mérnöki hivatalában tömegesen jelentkeznek a kétségbeesett emberek, akiknek a lakásában sok helyen tirdlg irő talajvíz fakadt fel és a várostól kérnek megfelelő segítséget. A város hatósága lehetetlenül veszt tudomásul ezeket a bejelentéseket és a mérnöki hivatal sem tehet többet az elárasztott lakások életveszélyes jellegének konstatálásánál, mert a város hatósága egyetlen szükséglakás fölött sem rendelkezik és igy a kiöntött családokat sehol sem helyezheti el. A veszedelmet növeli, hogy december van, a fagyos idők minden pillanatban visszatértének és igy a kiöntött családok nem nagyon remélhetik, hogy a lakásukban felfakadt talajviz egyhamar elvonuljon. Pedig a szerencsétlen lakók között túlnyomó az olyan családok száma, amelyekben sok a kiskorú gyermek. Mo»t kénytelenek a szabad ég alatt tanyázni, mert a város hatósága eddig nem tudott megfelelő számú szükséglakásról gondoskodni, pedig Szegeden, ahol a talajvízveszedelem miuden esztendőben visszatér és mindig ugyanazokat a kelleme'len bajokat okozza, mint most, a veszedelem elhárítása és megelőzése is egyik jontos kötelessége volna a város hatóságának. Istvánnapi mulatozás autóval, cigánnyal, korbáccsal és revolverrel. Bttnvádi feljelentés a tanító ellen, aki nem fizeti ki a cigányokat és a soffőröket. A névnapot, lakodilmat talán már csak a tanyák viiágábtn ülik meg régi szokással. Ilyenkor asztalra kerül az éléskamra bősége, szörnyű pusztitás történik a baromtiudvarban, de a tanyai gazda ugy gondolkozik, hogy ki tudja, mi lesz a jövő esztendőben és legalább hadd emlegessék meg azt az István-napot, nrctlyik karácsony másodnapjára esik a kalendáriumban. E kérdésben taltn a tanyai gazdának van igaza, de módja is van hozzá, hogy emlékezetes névnapot üljön, aminek hallatára a sxükviszonyu városi polgár csak a fejét csóválja és korgó gyomrát vigasztalja. Ilyen nagyarányú névnaprtfkészülődtek Alsótanyán, több Istvin-nevfl gazda házánál. Egyikmásik helyre a városból is került ki valamilyen személyiség, hiszen a toronyalja bőven ontla a tanyákra kikivánkozókat. Egyik nagyobb tanyai poientát házánál mát korán hozzákezdtek a névnaphoz s estefelé már ugy határozott a jóhangulatu társa»*g hogy vacsora után cigány is elkellene, de városi cigány és olyan, amelyik a modern táncokai is húzza a tánckedvelő fiatalság talpa alá. A megbeszélést tett is követte. Akadt két vállalkozó, akik hajlandónak mutatkoztak arra, hogy valami alkalmatossággal bejönnek a városba, cigányt szereznek és autóval néhány óra leforgása alatt már vissza is érkeinek a névnapot űnnep'ő házba. Egy alsótanyai tanító vállalkozott a cigányok megszerzésére. A városban meg is alkudtak Rdcz Lajos cigányprímás bandájával, majd felültek egy tixi-auíóri. Az autót Katona János solfőr vezette, aki mellett Szabados József ült, mint a taxi vállalat megbizottja. A kocsiban bent, a jó kereteinek örvendő cigányok, a tanító ur és kisétő társa. — Útirány Alsótanya, a Mlló István kocsmája feli — adta ki a tanító az útirányt. Es elindult a víg társaság. Útközben azonban az eiyik kocsmánál leszállottak, ahol ntgyban folyt a múlatás. A korcsmai vendégek nagyon megörültek a cigányoknak. A te-